Judit: Búcsúzás (1. helyezet)

 

Elijah lassú léptekkel ment fel a szobájába, miután közölte Rebekah-val, hogy elhadja az újonnan birtokba vett otthonukat, mert úgy érzi nincs már maradása, mivel Esthernek igaza volt. Mindig is erkölcsösnek tartotta magát, de ennek ellenére megannyi embert ölt meg, tett tönkre vagy kínzott meg, esetleg manipulált kényére kedvére, ahogy érdekei kívánták. Ez a felismerés pedig bántotta ezer éves, de még mindig érző szívét, bármennyire is titkolta, hogy ez így van. Így, úgy vélte itt az ideje, hogy megváltozzon, még ennél is erkölcsösebb, becsületesebb és tiszterességesebb életet kell, hogy éljen elvonulva a világtól, mint egy remete. Így nem törődve húga kérlelésével, hogy maradjon, hanem el akarta hagyni a házat, testvéreit, hogy az eltervezett új életét megkezdhesse.

Alig egy röpke óra alatt összeszedte minden holmiját, és a bőröndöket bepakolta az autójába. Mielőtt elindult volna, még írt egy levelet Elenának, hogy bocsánatot kérjen tőle mindazokért a szörnyűségekért, amit a lánnyal tett és amit ebben a pillanatban rettentően sajnál. Mikor ezzel is elkészült az autójába ülve a Gilbert ház felé vette az irányt, hogy sikeresen be tudja a levelet csempészni a hasonmás hálószobájába. Szerencséjére a nyitott ablakon át könnyedén bejutott Elena szobájában és éppen a párnájára helyezte a kék borítékos levelet, mikor legnagyobb meglepetésére a lány lépett be a szobába vizes hajjal, egy szál törölközőben. A hasonmás a döbbenettől és a félelemtől annyira megijedt, hogy hirtelen eleresztette a törölközőt, ami a földre készült hullani, de ekkor Elijah odasuhant és megállította a textilt a zuhanásban. Így a hasonmás fedetlen bájai nem tárultak szeme elé, viszont ezzel a hirtelen mozdulattal még jobban megrémítette Elenát, mert a mai nap eseményei miatt mindegyik őstől rettegett. Hiszen meg akartál ölni. Elrablásáért Elijah felé pedig megvető haragot táplált. Legszívesebben ordítozott volna a férfival, valamint megpofozta volna, bár valahol meg is értetett tettét, mert családját akarta csupán védeni. Mialatt ő pedig a képébe hazudott neki, aki egykor az életét akarta megmenteni. Eközben pedig rá kellett döbbennie, hogy itt áll a férfi előtt egy szál törölközőben vizes testtel, amitől kezdte egyre jobban zavarba érezni magát. Érezte, hogy arca egyre vörösebb lesz, mikor megérezte a férfi kezét, ami most a törölközőt fogta, hogy ne essen le. Valamint hallotta akaratlanul egyre nehézkesebbé váló legezését, mialatt szemei pásztázzák arcát, letévednek ajkaira, valamint nyakánál is lejjebb vándorolnak egyegy pillanatra.

   - Ne haragudj rá, hogy csak így rátörtem csupán azt az aprócska levelet akartam itt hagyni neked, ami a bocsánat kérésemet tartalmazza – bökött közben az ágy felé, ahol a kék borítékos levél hevert gondosan elhelyezve a lány párnáján. Mialatt próbálta összeszedni magát, mivel a hasonmás vizes teste és az apró törölköző által alig takart bájai még belőle is előhozták a férfit, amit nem kellett volna. Így hátrébb lépett a lánytól és próbálta csakis a gesztenye barna szempárra koncentrálni, valamint csakis oda nézni bármennyire is nehezére esett.
   - Felejtsük el – dadogta a hasonmás, mert most, hogy Elijah barna szemeibe nézett, amik vágytól izzottak, amit ő lobbantott bennük, kezdett teljesen elveszni az igéző szempárban. Mialatt érezte az ő vére is kezd egyre forróbb lenni, ahogy fantáziájában az ősi fedetlen felsőteste megjelenik. – De mondd el mit írtál a levélben, ha már itt vagy – nyelt egy nagyot és megpróbált másra koncentrál, mint Elijah egyre kívánatosabbnak tűnő ajkai, amik most csábítóan hatottak rá, amit maga se tudott hová tenni.
   - A bocsánatodat akarom kérni a tetteim miatt, mert nem lett volna jogom elrabolni és rád uszítani Rebekah-t, hogy az életed kioltásával fenyegessen. Sajnálom Elena, hogy ennyi borzasztó rémületnek tettelek ki. Ez nálam, úgy látszik jellem hiba, mert azt hiszem helyesen cselekszem a családomért, miközben Klaushoz hasonló mocskos dolgokat követek el, amihez nem lenne jogom. Így csak remélni, tudom, hogy valaha is megbocsátasz nekem – simogatta meg közben önkéntelenül a hasonmás arcát, mialatt a bűnbánat kicsengett hangjából és érezte a lány, hogy őszintén beszélt. Ahogy azt is érezte, hogy beleborzong a teste a férfi hűvös, de gyöngéd érintésébe.
   - Nem a te hibád, nem csak a tiéd – fúrta közben bele az arcát az ősi tenyerébe, ami még mindig az arcán nyugodott –, hogy így alakultak a dolgok. Nekem kellett volna őszintének lennem veled a bálon és nem kellett volna, hagynom, hogy Esther meggyőzzön, hogy mindegyikőtöknek vesznie kell, ahogy azt sem kellett volna hagynom, hogy a Klaus iránti gyűlöletem elvakítson.
   - Egyezünk meg, hogy mindkettőnknek máshogy kellett volna cselekednie, de most megyek, mert már így is illetlen voltam, hogy itt feltartottalak egy szál törölközőben – mosolyodott el, aztán megfordult, hogy az ablakon át távozzon, mert félt, ha még egy percet a lány közelében marad a köztük lévő mágikus kémia, ami ezekben a percekben alakult ki teljesen a hatalmába keríti és a hasonmásra veti magát. Ezrét jobbnak látta mielőbb távozni és az eredet tevénél maradni.
   - Elijah kérlek várj – az ősi hátrafordult önkéntelenül a nevének a hallatán, mire Elena összeszedve minden bátorságát, hogy utat engedjen vágyainak leejtette a falatnyi törölközőt. – Mielőtt elmész búcsúzkodhatnánk sokkal bensőségesebben. – A férfi egy nagyot nyelve, sóvárgó szemekkel nézte a hasonmás meztelen testén, amin minden apró domborulat egyre jobban a hatása alá kerítette. Érzete, hogy a vágy egyre jobban elönt és elméjét ellepi a sóvárgás köde, mialatt teljesen meglepte Elena tette.
   - Elena, ez nem jó ötlet, holnapra megbánod, ha megtesszük – nyelt egy nagyot összeszedve akarat ereje utolsó morzsáit, hogy ellen tudjon állni az édes kísértésnek.
   - Nem számít a holnap, nem számít senki csak az, hogy kívánlak és érzem, hogy te is kívánsz. Boldog és fel szabadult akarok ma éjjel lenni minden szabály és kötöttség nélkül – suttogta csábos szirénként a szavakat, miközben Elijah felé lépdelt, mialatt minden lépéssel egyre jobban vágyta egymásra, azzal a megmagyarázhatatlan sóvárgással, ami bennük tombolt.

Végül egyikük sem tudott ellenállni a másik csábításának, így Elijah szenvedélyesen magához rántotta Elenát és birtoklóan falta a lány ajkait, mialatt a hasonmás remegő kezekkel próbálta a férfi megszabadítani ruháitól kisebb-nagyobb sikerekkel, még az birtokba vette a testét. Miután Elijah-n se volt textil, a lány is felfedező útra tévedt kidolgozott felsőtestén, amit Elijah egyre elnehezülő sóhajokkal díjazott. Mikor már a lány kényeztetése teljesen feltüzelte fordított helyzetükön és maga alá temetve tette a magáévá, mialatt szemfogai megnyúltak és Elena nyakába mélyesztette. A lány ajkait először egy apró sikoly hagyta el, aztán élvezettel hagyta, hogy az ősi a vérit igya, mialatt egyre közelebb jártak a beteljesüléséhez, amire nem kellett már sokat várniuk és együtt léptek át a mámor kapuján. Aztán Elijah magára húzta Elenát, mialatt a hátára dőlt az ágyon és simogatni kezdte a lány vállát. Mindketten némán, zihálva feküdtek egymás mellett még nem a hasonmás elaludt a kellemes simogatás hatására, valamint a kimerültségtől. Így a férfi óvatosan kimászott mellőle, magára kapkodta a ruhait és elhagyta a Gilbert házat, hogy véghez vigye eredeti tervét nem törődve avval, hogy mi lesz Elenával, mikor felébred.