Kol/Klaus novella pályázat díjai

Kedves versenyzők!

Elnézést, hogy csak most pótlom a díjaitokat. Remélem sok novellapályázatban részt vesztek még. :)

Esuta

Judit: Búcsúzás (1. helyezet)

 

Elijah lassú léptekkel ment fel a szobájába, miután közölte Rebekah-val, hogy elhadja az újonnan birtokba vett otthonukat, mert úgy érzi nincs már maradása, mivel Esthernek igaza volt. Mindig is erkölcsösnek tartotta magát, de ennek ellenére megannyi embert ölt meg, tett tönkre vagy kínzott meg, esetleg manipulált kényére kedvére, ahogy érdekei kívánták. Ez a felismerés pedig bántotta ezer éves, de még mindig érző szívét, bármennyire is titkolta, hogy ez így van. Így, úgy vélte itt az ideje, hogy megváltozzon, még ennél is erkölcsösebb, becsületesebb és tiszterességesebb életet kell, hogy éljen elvonulva a világtól, mint egy remete. Így nem törődve húga kérlelésével, hogy maradjon, hanem el akarta hagyni a házat, testvéreit, hogy az eltervezett új életét megkezdhesse.

Alig egy röpke óra alatt összeszedte minden holmiját, és a bőröndöket bepakolta az autójába. Mielőtt elindult volna, még írt egy levelet Elenának, hogy bocsánatot kérjen tőle mindazokért a szörnyűségekért, amit a lánnyal tett és amit ebben a pillanatban rettentően sajnál. Mikor ezzel is elkészült az autójába ülve a Gilbert ház felé vette az irányt, hogy sikeresen be tudja a levelet csempészni a hasonmás hálószobájába. Szerencséjére a nyitott ablakon át könnyedén bejutott Elena szobájában és éppen a párnájára helyezte a kék borítékos levelet, mikor legnagyobb meglepetésére a lány lépett be a szobába vizes hajjal, egy szál törölközőben. A hasonmás a döbbenettől és a félelemtől annyira megijedt, hogy hirtelen eleresztette a törölközőt, ami a földre készült hullani, de ekkor Elijah odasuhant és megállította a textilt a zuhanásban. Így a hasonmás fedetlen bájai nem tárultak szeme elé, viszont ezzel a hirtelen mozdulattal még jobban megrémítette Elenát, mert a mai nap eseményei miatt mindegyik őstől rettegett. Hiszen meg akartál ölni. Elrablásáért Elijah felé pedig megvető haragot táplált. Legszívesebben ordítozott volna a férfival, valamint megpofozta volna, bár valahol meg is értetett tettét, mert családját akarta csupán védeni. Mialatt ő pedig a képébe hazudott neki, aki egykor az életét akarta megmenteni. Eközben pedig rá kellett döbbennie, hogy itt áll a férfi előtt egy szál törölközőben vizes testtel, amitől kezdte egyre jobban zavarba érezni magát. Érezte, hogy arca egyre vörösebb lesz, mikor megérezte a férfi kezét, ami most a törölközőt fogta, hogy ne essen le. Valamint hallotta akaratlanul egyre nehézkesebbé váló legezését, mialatt szemei pásztázzák arcát, letévednek ajkaira, valamint nyakánál is lejjebb vándorolnak egyegy pillanatra.

   - Ne haragudj rá, hogy csak így rátörtem csupán azt az aprócska levelet akartam itt hagyni neked, ami a bocsánat kérésemet tartalmazza – bökött közben az ágy felé, ahol a kék borítékos levél hevert gondosan elhelyezve a lány párnáján. Mialatt próbálta összeszedni magát, mivel a hasonmás vizes teste és az apró törölköző által alig takart bájai még belőle is előhozták a férfit, amit nem kellett volna. Így hátrébb lépett a lánytól és próbálta csakis a gesztenye barna szempárra koncentrálni, valamint csakis oda nézni bármennyire is nehezére esett.
   - Felejtsük el – dadogta a hasonmás, mert most, hogy Elijah barna szemeibe nézett, amik vágytól izzottak, amit ő lobbantott bennük, kezdett teljesen elveszni az igéző szempárban. Mialatt érezte az ő vére is kezd egyre forróbb lenni, ahogy fantáziájában az ősi fedetlen felsőteste megjelenik. – De mondd el mit írtál a levélben, ha már itt vagy – nyelt egy nagyot és megpróbált másra koncentrál, mint Elijah egyre kívánatosabbnak tűnő ajkai, amik most csábítóan hatottak rá, amit maga se tudott hová tenni.
   - A bocsánatodat akarom kérni a tetteim miatt, mert nem lett volna jogom elrabolni és rád uszítani Rebekah-t, hogy az életed kioltásával fenyegessen. Sajnálom Elena, hogy ennyi borzasztó rémületnek tettelek ki. Ez nálam, úgy látszik jellem hiba, mert azt hiszem helyesen cselekszem a családomért, miközben Klaushoz hasonló mocskos dolgokat követek el, amihez nem lenne jogom. Így csak remélni, tudom, hogy valaha is megbocsátasz nekem – simogatta meg közben önkéntelenül a hasonmás arcát, mialatt a bűnbánat kicsengett hangjából és érezte a lány, hogy őszintén beszélt. Ahogy azt is érezte, hogy beleborzong a teste a férfi hűvös, de gyöngéd érintésébe.
   - Nem a te hibád, nem csak a tiéd – fúrta közben bele az arcát az ősi tenyerébe, ami még mindig az arcán nyugodott –, hogy így alakultak a dolgok. Nekem kellett volna őszintének lennem veled a bálon és nem kellett volna, hagynom, hogy Esther meggyőzzön, hogy mindegyikőtöknek vesznie kell, ahogy azt sem kellett volna hagynom, hogy a Klaus iránti gyűlöletem elvakítson.
   - Egyezünk meg, hogy mindkettőnknek máshogy kellett volna cselekednie, de most megyek, mert már így is illetlen voltam, hogy itt feltartottalak egy szál törölközőben – mosolyodott el, aztán megfordult, hogy az ablakon át távozzon, mert félt, ha még egy percet a lány közelében marad a köztük lévő mágikus kémia, ami ezekben a percekben alakult ki teljesen a hatalmába keríti és a hasonmásra veti magát. Ezrét jobbnak látta mielőbb távozni és az eredet tevénél maradni.
   - Elijah kérlek várj – az ősi hátrafordult önkéntelenül a nevének a hallatán, mire Elena összeszedve minden bátorságát, hogy utat engedjen vágyainak leejtette a falatnyi törölközőt. – Mielőtt elmész búcsúzkodhatnánk sokkal bensőségesebben. – A férfi egy nagyot nyelve, sóvárgó szemekkel nézte a hasonmás meztelen testén, amin minden apró domborulat egyre jobban a hatása alá kerítette. Érzete, hogy a vágy egyre jobban elönt és elméjét ellepi a sóvárgás köde, mialatt teljesen meglepte Elena tette.
   - Elena, ez nem jó ötlet, holnapra megbánod, ha megtesszük – nyelt egy nagyot összeszedve akarat ereje utolsó morzsáit, hogy ellen tudjon állni az édes kísértésnek.
   - Nem számít a holnap, nem számít senki csak az, hogy kívánlak és érzem, hogy te is kívánsz. Boldog és fel szabadult akarok ma éjjel lenni minden szabály és kötöttség nélkül – suttogta csábos szirénként a szavakat, miközben Elijah felé lépdelt, mialatt minden lépéssel egyre jobban vágyta egymásra, azzal a megmagyarázhatatlan sóvárgással, ami bennük tombolt.

Végül egyikük sem tudott ellenállni a másik csábításának, így Elijah szenvedélyesen magához rántotta Elenát és birtoklóan falta a lány ajkait, mialatt a hasonmás remegő kezekkel próbálta a férfi megszabadítani ruháitól kisebb-nagyobb sikerekkel, még az birtokba vette a testét. Miután Elijah-n se volt textil, a lány is felfedező útra tévedt kidolgozott felsőtestén, amit Elijah egyre elnehezülő sóhajokkal díjazott. Mikor már a lány kényeztetése teljesen feltüzelte fordított helyzetükön és maga alá temetve tette a magáévá, mialatt szemfogai megnyúltak és Elena nyakába mélyesztette. A lány ajkait először egy apró sikoly hagyta el, aztán élvezettel hagyta, hogy az ősi a vérit igya, mialatt egyre közelebb jártak a beteljesüléséhez, amire nem kellett már sokat várniuk és együtt léptek át a mámor kapuján. Aztán Elijah magára húzta Elenát, mialatt a hátára dőlt az ágyon és simogatni kezdte a lány vállát. Mindketten némán, zihálva feküdtek egymás mellett még nem a hasonmás elaludt a kellemes simogatás hatására, valamint a kimerültségtől. Így a férfi óvatosan kimászott mellőle, magára kapkodta a ruhait és elhagyta a Gilbert házat, hogy véghez vigye eredeti tervét nem törődve avval, hogy mi lesz Elenával, mikor felébred.

Elijah témájú novella pályázat

Kedves Versenyzők!

Azok, akik már régebb óta követik a blogom, emlékezhetnek a Klaroline versenyre, és a Kol/Klaus versenyre is - nagyon remélem, hogy ők újból nevezni fognak. A játékban csak novellák versenyezhetnek. Téma: bármi, amit szeretnétek

Szereplők: Elijah, és bárki a TVD-ből, vagy az Originalsből, vagy csupán a képzeletetekből.

Párosítás: Bármi elfogadott. (Ha 18+-as, kérlek tüntessétek fel, és próbáljatok ízlésesen fogalmazni)

Max. terjedelem: 3 fejezet (max. 20 oldal)

Nevezési határidő: 2013. május 9.

Elküldési határidő: 2013. május 15. 

Eredményhirdetés: 2013. május 17.

Nevezés: esutafanfiction@gmail.com címre e-mailben, vagy kommentárban

A műveket a fent említett e-mail címre várom. Kérlek a műveket csatoljátok word dokumentumban, és figyeljetek a bekezdések tördelésére, és arra, hogy ne csak párbeszédből álljon az egész.

Sok sikert mindenkinek, ha kérdésetek van, kommentben tegyétek fel. A nyertes művek kikerülnek az oldalra, ha a szerzőjük is hozzájárul.

Esuta 

Judit: Az éjszaka csodája (1. helyezet)

Az éjszaka csodája

 ------------------------------------------------------------------------

A mű eredeti formájába kerül fel az oldalra, semmit nem változtattam rajta, csupán a párbeszédek szimbólumát cseréltem ki pöttyről, gondolatjelre.

--------------------------------------------------------------------------------------- 

-                   Vér. Vér az arcomon, a kezemen és a ruháimat is áztatja. A maradék hűségesnek hitt tizenkét hibridem vére – gondolta a hibrid.

Klaus a mystic falls-i tó partján állt és magát nézte előre meredve a tó tükrében. A víz csendes, nyugodt társként gyászolt vele és átérezte a magányát. Egyfelől képébe vágva, hogy újra egyedül maradt. A családja nincs mellette, ahogy eddig se, hiszen mindig is érezte, hogy kívül álló volt az egyvérűek között. Egyedül egy gyűlölettel teli anya és ősiség mivolta kötötte a többi négyhez, akik sorra elárulták. Finn a halál vágyával, amivel mindegyiküket akarta sújtani már évszázadokkal ezelőtt. Elijah a hűtlenségével az adott szavához, hogy Katherine-t elhozza neki. Rebekah csupán sosem őt választotta. Kol megölte az egyetlen boszorkányát, aki reményt adhatott volna neki a hibriddé válásra hajdanán, mikor azt hitte a Petrova vérvonal kihalt.

Az ősi azt hitte a hibridek azok, akikben reménykedhet, akik megértik és az új családja lesznek. Sosem árulják el mint testvérei. De nem. Ők is ellene fordultak mint eddig mindenki ezen a Földön. Magányosabbnak érezte magát mint eddig valaha is ettől.

-                             Áruló nyomorultak – morogta maga elé. – Pokolra való aljas söpredék! Miért?

 Ordította vicsorogva mintha kapna rá választ valakitől. Az utolsó szót pedig – ami kérdés volt –, megpördülve kiáltotta az éjszakába, miközben a kezében lévő whiskys üveget teljes erejéből egy sziklához vágta. Eközben arcán eltorzult a gyötrelemtől, megviseltség és megtörtség sugárzott belőle.

Zihált, forrongott magában és ismét felordított, mialatt az arcát az égnek fordította és minden izma megfeszült. De ez sem nyugtatta meg, csupán a feszültség buggyant ki a felszínre ismét. Belül még mindig a magány emésztette, az egyedüllét keserű sava és a tehetetlen düh, amit az táplált, hogy nem kell senkinek. Pusztítani akart ez miatt, de moccanni se tudott. Megölni Tylert, de békére is lelni. A világ legkegyetlenebb lényévé válni, hogy senki se merje többé elárulni, de mégis gyöngéd karok által szeretve lenni.

-               Caroline? – kérdezte összeszűkült szemekkel a távolban lévő lányt méregetve, aki a semmiből került oda.

Klaus nem akart a szemének hinni. Caroline az újabb és újabb ostromait mind visszautasította, így nem gondolta valóságnak, hogy a szőke vámpír ott van. Aztán a mellette lévő whiskys üveg halomra vetette a tekintetét. Négy üres üveg hevert a földön és az ötödig összetörve a sziklánál.  

-          Remek. Már annyira részeg vagyok, hogy hallucinálok – morogta.

Elfordulva az erdő szélén ácsorgó és őt figyelő Caroline-tól, hátára feküdve figyelte a csillagokat és várta a kijózanodást vagy az álmot, ami magával rántja a tudattalanság mezejére.

Egyszer csak egy árnyék jelent meg felette, egy nő árnyéka, bár halvány és erőtlen volt ezen a hold fényes éjszakán. Az árnyék gazdája – akiről most is azt hitte nem a valóságos –, letérdelt mellé és ölébe vonta az ősit, de még mindig nem szólt egy szót sem.

-                      Caroline? – kérdezte elcsukló hangon, de még mindig az gondolta ez nem a valóság, bár a szíve vágyott titkon rá, hogy az legyen.

-                             Csss – nyugtatta.

Nem szólalt meg ekkor sem a szőke vámpír, hanem megsimogatta a férfi arcát, aki az előbb keserves morgásával ellentétben most a kellemes puha érintés hatására mordult fel, aztán belecsókolt az őt simogató kézbe.

-                             Szeretlek – bukott ki belőle.

A szó minden kontroll nélkül, mintha nem lenne szűrő a szája és a szíve között, valamint agya se akarta volna megvédeni az esetleges újabb csalódástól. Minden védelmi vonala megtört és hagyta beszélni. Caroline erre szorosabban vonta magához a férfit és egy percre se hagyta abba a simogatását.

-                            Csss.

-                      Szeretlek. Szeretlek téged. Évszázadokon át életem magányosan, egyedül csupán létezve mint a hegyek vagy a patakok, de nem éltem, éreztem, szerettem. De te mindent megváltoztattál. Felforgattál mindet bennem. Mássá tettél. Miattad nem akartam többé elhagyni Mystic Falls-t. Itt akartam maradni, a közeledben lenni, ezért telepedtem le itt. Meg akartalak hódítani téged. Akartam, hogy legyen kiút az ürességből, esély a változásra a számomra is. Egy apró kis reménysugárra vágytam, hogy én is lehessek egyszer boldog egy igazi családban, egy társsal, aki szeret feltételek nélkül. A vér köteléke nélkül, ami miatt megtűr. Egy olyan angyal mellett mint te, ahol nem kell páncélt viselnem, mert lehetek önmagam, ha abban az állapot sebezhető is vagyok. Melletted, veled akarok lenni Caroline.

Klaus nem tudta mi ütött belé a szavak áradatként folytak belőle és egy idő után nem is érdekelte, hogy kiadja magát csak könnyíteni akarta a lelkén annak a szép illúziónak, ami Caroline Forbes alakjában testesült meg előtte.

-                          Holnap elmegyek Mystic Falls-ból és hátra hagyok mindent, azt szeretném, hogy velem gyere kedves.

Nem tudta miét is mondja ezeket az éjszakába a valótlan hallucinációnak, de úgy érezte ki kell mondani, hogy magával akarja vinni. Legalább egyszer kell, hogy maga is hallja kimondva, azt ami sosem történhet meg, amit személyesen sosem merne a lánynak elmondani.

-                          Veled tartok – suttogta a szőke vámpír csókot lehelve az ősi ajkaira, aki szomjas vándorként fogadta a felkínált éltető nedűt.

-                Holnap együtt … – csuklott el a hibrid hangja és merült el az alkohol hatására az álom tengerében.

-                             Holnap együtt – suttogta Caroline.

A szőke vámpír felkapta a hideggé váló földről Klaust és elsuhant vele a Forbes házban. Szerencséjére a férfi rég be volt hívva, így könnyedén a szobájába csempészhette. Ahol az ágyára fektetve levetkőztette az alsó nadrágjáig, aztán a fürdőbe sietett egy lavór vízért és szivacsért. A következő fél óra az ősi tisztogatásával töltötte, mialatt az összes rászáradt vértől megszabadította. Megengedve magának, hogy megcsodálja a titkon szeretett férfit alul öltözött mivoltában.

Magában eközben a történteken morfondírozott. Nem csak azon amit, Klaus mondott neki – mikor azt hitte nem is valóság csupán illúzió –, hanem a saját cselekedetei is. Legfőképp azokon.

Stefan elmesélte neki mit hallott a beszélgetés során Hally és Klaus között. A szőke vámpír ekkor sietve távozott a Salvatore birtokról mondván anyja várja otthon, de nem haza ment. Klaust indult keresni, mert aggódott érte. Tudta jól a hibridek már halottak és nem állíthatja meg mészárlásában az ősit. De vele akart lenni azokban a percekben, mikor a hibridjei árulást dolgozza fel. Hazudott volna, ha ennek a tettének az okát tagadja, mert pontosan tudta mi volt az. Szerelem. Szerelmes Klausba már hónapok óta, az iskolában történt szabadító akciójától kezdve. Az a pillanat – mikor az erős férfi karok tartották és az ősi azt mondta minden rendben lesz –, volt az a perc, mikor a szívében a szerelem, boldogság és biztonság szinonimája egy szó lett: Niklaus.

Sokáig titkolta ezt az érzést, de már nem bírt tovább hadakozni ellene. Nem, amikor a férfinek szüksége volt valakire, aki mellette áll, lelket önt belé és biztatva támogatja. Így hozzá kellett sietnie.

Pillantása ekkor az ágyra vándorolt a szeretet lényre, aki mélyen aludt és békésen szuszogott, mintha megérkezett volna, ahová mindig is tartott. De ez is történt. Ott volt, ahol lennie kellett, ott ahová tartozott. Nála és vele.

-                           Szeretlek Klaus, veled tartok bárhová is mész – suttogta az alvó férfinak megerősítve a tó parti ígéretét, mialatt mellé feküdt és szorosan hozzá bujt.

A hajnal korán köszöntött rájuk. Klaus előbb ébred fel mint Caroline és csodálkozva pillantott körbe, hogy hol is van pontosan. Legutolsó emlékképe szerint a tó partján volt éjjel, a hibridjei kivégzése után csurom véresen és mocskosan. Aztán Caroline puha és gyöngéd ujjainak simogatást hallucinálva az arcán. De oldalra pillantva egyszerre meglepődve, de mégis boldogan nyugtázta nem lehetett a képzelet szüleménye, hanem a valóság volt. Hiszen itt fekszik mellette az imádott lény, akit szeret.

-                            Caroline – suttogta, mialatt kisöpört a lány arcából egy kósza szőke tincset. – Az enyém vagy már örökre – suttogta, végül visszahajtotta fejét a párnák közé.

Klaus megnyugvást érzet a szívében és boldogságot, amilyet még sose. A szeretett nő itt volt vele. Nem kell iránta vágyakoznia titkon, remélnie egyszer az övé lesz, mert már az övé. Itt fekszi mellette és tegnap éjjel megígérte, hogy vele tart. Elmennek még ma Mystic Falls-ból és új életet kezdenek ketten együtt szerelemben, mialatt egy család lesznek örökön-örökké boldogan.

Kol és/vagy Klaus novellapályázat eredménye

Kedves Versenyzők!

Nagyon köszönöm, hogy részt vettetek a novella pályázaton, nagy élmény volt számomra olvasni a műveket. Egy kezdő író pedig sokat tanulhat novellaírásból, hiszen itt rövid idő áll rendelkezésre a történet kibontásához, így mindennek nagyon pontosnak, és elképzelhetőnek kell lennie.
Két Kol, és két Klaus novellát kaptam, de mivel összesen csak négyen jelentkeztek, így egybe veszem a novellákat, és úgy hirdetem ki az helyezetteket.
A győztes mű holnap kerül fel az oldalra. Remélem nektek is annyira tetszeni fog, mint, amennyire engem lenyűgözött.

 És íme a helyezések:

1. Judit: Az éjszaka csodája

2. Valentine731: A megbocsátás ösvénye

3. Rebekah Mikaelson: Gyűlöletből szerelem

4. BV: Ébredés

Még egyszer köszönöm a részvételt, és remélem, hogy a jövőben is részt fogtok venni a versenyeimen.

Esuta

Kol és/vagy Klaus novellapályázat versenyzői

Kedves Versenyzők!

Nagy örömömre szolgál, hogy érdeklődést mutattatok a pályázattal kapcsolatosan. A közvélemény kutatás eredménye 50-50% lett, így a novellapályázat lezárta után egy regényíró pályázatot is hirdetek, ugyanezen kikötésekkel.

A versenyzők tehát a következők:

Judit (ELOLVASVA)

BV (ELOLVASVA)

Valentine731 (ELOLVASVA)

Lena (Nem kaptam művet)

Rebekah Mikaelson (ELOLVASVA)

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Max. terjedelem: 3 fejezet (max. 20 oldal)

Elküldési határidő: 2013. február 15.

Eredményhirdetés: 2013. február 17.

A műveket az esutafanfiction@gmail.com e-mail címre várom. Kérlek tüntessétek fel a Tárgy-ban, hogy Kol- vagy Klaus novellát írtok.

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


Jó írást, és sok ihletet kívánok mindenkinek!

Esuta