Most ti írjatok nekem! eredményhírdetés

Sziasztok!

Nagyon sajnáltam, hogy nem érkezett versenymű, amit elolvashattam volna, pedig nagyon vártam őket. Hát, majd egyszer máskor megint meghirdetem a versenyt.

Esuta

Mikor az ördög megkísért

Az előző fejezet volt a századik bejegyzésem és ajándékul elhoztam nektek az egyik novellámat, amit még tavaly karácsonyra írtam a húgomnak. Remélem tetszeni fog ez a Damon/Katherine párosítás is. Jó olvasást!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Apám nem beszél velem, mióta bejelentettem, hogy nem vagyok hajlandó részt venni a konfőderációban. Nem leszek bábja azoknak, kik önnön céljaik érdekében ártatlanokat gyilkolnak, majd hirdetik a béke igéjét. Persze atyám élteti ezen eszmé-ket, vallási buzgalma oly hatalmas, hogy még önnön fiában is démonokat lát. Nem véletlenül hívnak úgy, ahogy. Természetesen Stefan szereti, ő a kis kedvenc. Enge-delmes, mint egy bárány, azt teszi, amit a juhász mond. Látszik, hogy ő a fiatalabb, befolyásolható, és hiszékeny.
-    Most már világos, hogy miért fogy a whiskym. Nem szeretném, ha a fiam al-koholfüggő legyen.
-    Ne aggódjon apám, a mindenek felett álló büszkeségemet öntől örököltem.
-    Nem tűröm ezt a hangot!
-    Akkor megkímélem a társaságomtól.
Már épp indultam volna, mikor öcsém lépett be a társalgóba.
-    Hivatott apám?
-    Igen, mint kettőtöknek jelen kell lenni, mikor megérkezik a vendégünk.
-    Hölgy ez a vendég?
-    Igen. Egy árva, kinek szülei bennégtek egy tűzben, mely otthonukban kapott lángra.
-    Akkor majd én megvigasztalom.
-    Ne hozz rám szégyent, kérlek!
-    Semmiképp.
Sosem sajnálom, ha gyönyörű nőkkel osztozkodnom lakhelyemen. Természetesen atyámnak egyik nő sem felelt meg, az egyből mindig több volt. Az egyik cseléd bebo-csátást kért, hogy közölhesse a vendég megérkezett. Egy alacsony, barna bőrű fiatal lány lépett be, cseléd ruhában. Nem volt csúnya, de nem indította be a fantáziámat. Valahogy jobbra számítottam.
Aki viszont utána lépett be, olyan gyönyörű volt, akár egy angyal. Barna göndör haja fel volt kontyolva, bár pár tincs leomlott vállára. Fehér kalapot viselt, egy vajszí-nű előkelő ruhát, csuklóján pedig esernyője lógott. A ruha mélyen dekoltált volt, a tekintetemet az ott lógó medál is odavonzotta. Bőre fehér, nyaka kecses, tartásán lát-szik, hogy nemes. Barna szemei ide-oda ugrált köztem, és öcsém között.
-    Üdvözöllek házamban Katherine. Ők a fiaim Damon és Stefan.
Katherine a kezét nyújtotta, először apámnak, majd nekem, végül pedig testvérem-nek.
-    Köszönöm, hogy befogad.
-    Kérlek, érezd otthon magad, majd fiaim körbevezetnek.
Az osztozkodás sosem volt az erősségem, akkor se szándékoztam ez a szokásomat leküzdeni.
-    Stefan kérlek, majd én körbevezetem a hölgyet.
-    Akkor én távozom is. Érezze jól magát nálunk Pierce kisasszony.
Stefan, apám oldalán elhagyta a szobát, én pedig kettesben maradtam Katherine-nel.
-    Miért érzem úgy utam, hogy nem épp az osztozkodás a fő erénye?
-    Tán mert úgy is van. És a kisasszonynak mi az erőssége?
-    Idővel majd megtudja.
Karomat nyújtottam neki, majd elindultunk a folyosón. A falon őseim képe lógott, a márványpadló fénylett a csillárból áradó fénytől. Először a kertet mutattam meg ne-ki, mely az ebédlőből nyílott. Hatalmas zöld övezet, melyben apám szokott kriket-tezni. Kertünk nem bővelkedik túl sok virágban, úgysem jár erre senki. Én a város járom, apám a dolgozószobájában elmélkedik, Stefan meg nem tudom mit csinál.
-    Kérem, megtenné, hogy megmutatja a szobám? Elfáradtam, szívesen ledőlnék.
-    Ha nem bántja meg, ilyen gyönyörű nővel én is szívesen ledőlnék…
-    Köszönöm bókját, de egy jó tanácsot had adjak! Más nőnek ezt ne mondja, mert esetlen rossz néven veszi.
-    Köszönöm tanácsát, de volt már párszor szerencsém hölgyekhez.
-    Nos, ezt örömmel kipróbálnám! De csak ha már jobban megismerem.
-    Akkor mutatom az utat a szobájához.
Mikor a folyosón sétálgattunk a beszökő fuvallat eloltotta a gyertyákat, így sötétség-be borult a közlekedő, csak az ablakon beáramló fény biztosított látást.
-    Félek a sötétben, nem ölelne át?
-    Csak ha már jobban megismerem… - utánoztam Katherine-t.
Még ilyen gyér világításnál is láttam fehér, kivillanó fogait, majd hírtelen lenyomta a kilincset, mitől majdnem beestem a szobába. Katherine csak kellemesen kuncogott, majd bezárta az ajtót.
-    Ez lenne a szobám?
-    Nem pont ezt szántuk annak, de ha óhajtja…
-    Szóval csak úgy lesik a kívánságaimat?
-    Én mindenképp.
-    Nincs kedve ledőlni velem?
Nem tudtam kiigazodni ezen a nőn, egyszer ezt mondja, egyszer azt. Úgy érzem ma-gam, mint egy gombolyag, akivel a macska játszadozik. Egyik percben magához édesget, majd eltaszít.
Katherine lelökött az ágyra, majd rám mászott, miközben folyamatosan mosoly-gott, ls morgott, vagy inkább dorombolt.
-    Nem akarom megszégyeníteni.
-    Már is visszatáncol? Az előbb még nagyon biztosan állította, hogy milyen ta-pasztalt. Vagy hazudott?
-    Magát előrébb tartom, mintsem, hogy rögtön ágyba vigyem, akár egy szolgá-lólányt.
-    Akkor itt maradna társalogni?
-    Úgysem tudok megmozdulni.
Katherine ahelyett, hogy lemászott volna rólam, inkább még jobban rám feküdt. De-reka karcsú, haja útközben kibomlott, illata csodás, szája pedig oly csábító, hogy alig bírtam ki, hogy ne ízleljem meg.
-    Mesélne nekem a városról? Úgy hallottam, hogy Démonok kísértik Mistic Falls-t.
-    Nem szeretem ezen árny utalásokat. Mindenki nevezze nevén őket.
-    Őket? Kikre gondol?
-    A Vámpírokra.
Katherine összerándult, mit nem csodálok, hisz ilyen finom hölgyeket mindig mé-lyen érintenek az ilyen dolgok.
-    És ön is hisz ezekben a szörnyekben? – érdeklődött Katherine.
-    Talán létezhetnek is. Bár a Tanács úgy is elintézi őket.
-    A Tanács?
-    Igen, az alapító családok.
-    Ez izgalmasan hangzik.
Furcsa hallani, hogy egy hölgyet érdekli a városban történt furcsa háttérben zajló események. Katherine minden tekintetben érdekes nő volt. Vonzott a teste, kisugár-zása, valamint rejtélyes viselkedése. Ki akar szedni belőlem valamit, és nagyon ügyel rá, hogy ezt ne vegyem észre.
-    Nekem most mennem kell.
-    Látom a vacsoránál?
-    Persze.
Katherine elengedett, majd nyomott egy puszit a számra. Mikor kimentem a szobá-ból rögtön apámba ütköztem.
-    Mit kerestél te Pierce kisasszony szobájában?
-    Talán baj, hogy kedves vagyok vele?
-    Nem szeretném, hogy szégyent hozz rám.
-    Semmiképp… - gúnyolódtam, majd elhagytam a folyosót.
Igencsak zavaró, hogy atyám mindenért csak engem von felelőségre. Kopogás zavar-ta meg a csendet, majd öcsém lépett be a szobámba.
-    Zavarhatlak?
-    Már azt teszed! Elnézésed kérem, csak atyánk kihozott a sodromból.
-    Mi történt?
-    Felesleges szót pazarolni rá, inkább mondd, miért kerestél.
-     Pierce kisasszonyról szeretnék beszélni veled.
-    Engedélyt kérsz tőlem? Én is igényt tartok kegyeire.
-    Csak érdekelt, hogy hol szállásoltad el.
-    A lépcsőtől balra az emeleten.
Stefan távozott, nem különösebben érdekelt hova tart, mellettem labdába sem rúg-hat. Izgatottan vártam az étkezést, hogy újra láthassam Őt. Ily mély függést még egyetlen nő iránt sem érzetem. Önzőségem hatalmas méreteket vett, nem voltam haj-landó osztozkodni rajta.
Katherine egy gyönyörű baba-kék ruhát viselt, halványpír szalagokkal. Alul fel volt tűzve, így az alsószoknya sötétkék anyaga is kilátszott. Haját gyöngyös hajtűk-kel feltűzte, kezén pedig fénylő, fehér kesztyű volt. Mozgása olyan volt, mintha nem is lépkedne, hanem csak suhanna a föld felett. Az étkezés unalmasan telt, senki nem szólt egy szót se. Épp mikor az utolsó fogást hozták ki, az egyik cselédlány leejtette a tányérokat, majd mikor megpróbálta eltüntetni a törmelékeket, megvágta a kezét. Katherine kirohant az étkezőből, mint egy űzött vad, ki meghallotta a vadász puská-ját. Én is otthagytam az étkező társaságot, és utána rohantam.
Mikor benyitottam a szobába, Katherine az ágyon feküdt, fejét a párnába rejtette, és úgy hörgött, mint aki fulladozik. Rögtön a segítségére siettem, majd mikor meg akartam fordítani, hogy lássam az arcát, hírtelen nekirepültem a falnak. Katherine gyönyörű arca most el volt torzulva. Szeme alatt az erek megduzzadtak, és pirosak lettek, a vőre olyan volt, mintha repedezne, szemgolyója fekete lett, szemfogai pedig megnőttek. Szóval a vámpírok tényleg léteznek…
-    Olyan ijedtnek tűnsz, Kedves! Mi a baj? – sétált oda hozzám.
-    Mi vagy te?
-    Azt te is nagyon jól tudod. És semmit nem fogsz kikotyogni.
Katherine szeme érdekesen kuszálni kezdett, majd kiesett pár pillanat. Hirtelen azt vettem észre, hogy az ágyon fekszem, a vámpír nő pedig a nyakamat ízlelgeti. Nem mondhatnám, hogy csókolgatta, ez inkább az áldozat kianalizálása volt.
-    Most meg fogsz ölni?
-    Akarod?
-    Természetesen nem.
-    Vagy inkább tegyelek téged is vámpírrá?
-    Inkább ne.
-    Csak képzeld el, mennyi hatalmad lenne. Te lehetnél az Éjszaka Ura.
Olyan Katherine – most már emberi – szeme, mintha az édenkerti kígyó bűvölő sötét írisze próbálna kísértésbe hozni. A hölgy gyengéden megcsókolt, ajkai puhák és likőr ízűek voltak.
-    A vámpírok nem csak vért isznak?
-    Az alkoholtól csillapul a szomjunk, de azért téged szívesen megkóstolnálak…
Nem tudom, ezt valahogy nem próbálnám ki. Láttam már, hogy miképp néztek ki azok, akiket vámpírok támadtak meg. Nem hiszem, hogy túl előkelően festenék fel-tépett torokkal.
-    Megengedi, hogy igyak önből?
-    Így is, úgy is az lesz. Csak csináld gyorsan.
Katherine tényleg nem teketóriázott sokáig, egy erős harapással átszúrta - ismét megnőtt foga - a nyakamon a bőrt. Először rettenetesen fájt, majd ez a szörnyű érzés alábbhagyott. Úgy éreztem, hogy ereimben a vér helyett, olvadt láva folyik, mely szétárad testemben. De ez nem fájó, égető tűz volt, hanem csak melegen tartotta szí-vemet, akár egy hölgy kedveskedő simogatása. Katherine távozni akart az ivászat után, de visszarántottam.
-    Hova mész?
-    Dolgom van Kedves, de nemsokára jövök vissza. Most még kicsit kábult le-szel, ne mozogj sokat.
Katherine magamra hagyott és az idő múlásával, tényleg egyre jobban kezdtem fel-fogni a körülöttem történteket. A hűvös szellőt, mely beszökött a nyitott ablakon, a gyertya már alig pislákoló fényét, és a nyakam lüktetését. A lepedő nedves volt a vé-remtől, Katherine fognyoma pedig könnyedén kitapintható volt a bőrömön. El sem hiszem, hogy képes voltam engedelmeskedni egy nőnek.
Mikor Katherine visszatért, egy kis követ szorongatott a kezében, és miután bezár-ta az ajtót visszafeküdt rám.
-    Mit szorongatsz a kezedben?
-    Ajándék neked.
Katherine a nyakamba akasztott egy láncot, melyen egy kékköves gyűrű lógott. Nem értettem, ha gyűrű, akkor miért ne hordanám a kezemen?! Miért van egy láncra fűz-ve?
-    Nagy szükséged lesz majd rá, mikor hozzám hasonlóvá teszlek, de addig ne hord! Őrizd meg, és vigyázz rá, mint a szemed világára!
-    Köszönöm. De én is tudom, hogy semmi nincs ingyen. Mit kérsz?
-    Már kaptam valamit…
-    Bármit képes lennék megtenni érted.
-    Bármit? És ha azt kérném, hogy légy az esti frissítőm?
-    Nem lehetne csak minden másnap?
-    De édes vagy, de én csak vicceltem.
Katherine nevetése olyan aranyos, olyan gyönyörű volt, hogy évikig hallgattam vol-na. Én komolyan gondoltam vele ezt a dolgot, de mi van, ha ő csak a véremet akarja?! Az biztos, hogy bármit szeretne, én mellette fogok állni, és segítem, amiben tudom. És soha, de soha nem engedem, hogy rajtam kívül másé is legyen! Hisz a szerelem háború!
-    Katherine, szeretlek. Örökké szeretni foglak.
-    Az örökkévalóság hosszú idő. És nem tudhatod mit hoz a jövő…

The End

Most ti írjatok nekem!

Kedves Mindenki!

Új játék ötlött a fejembe: Most ti írjatok nekem. Mondhatni egy novella/fejezet/vers író pályázat, természetesen Elizabeth Diaries témában. Természetesen egy személy több művet is elküldhet nekem.

Faladat: Írj egy novellát, vagy egy fejezetet (ha nagyon jól sikerül, akkor beiktatom a történetbe) vagy egy verset, és küld el az e-mail címemre.

Téma: Elizabeth Diaries (akármilyen párosítást választhattok, Damen/Liza, Damon/Elizabeth, Elijah/Liza, Klaus/Liza....stb.)

Díjazás: Mindent külön díjazok (egy verset nehéz lenne összehasonlítani egy novellával), a nyertes mű/művek felkerülnek az oldalra.

Beküldési határidő: 2011. november 22.

E-mail címem: esutafanfiction@gmail.com vagy tamyeszty@citromail.hu

Sok sikert, és sok ihletet kívánok mindenkinek!

Esuta

Interjú

Mi vett rá, hogy egy Vámpírnaplókos történetet írj, és hogyan vetted rá magad, hogy publikáld nekünk?

Elkezdtem nézni a sorozatot, és beleszerettem a karakterekbe, így elkezdtem a húgommal, és az öcsémmel írni egy fanfictiont, ami Stefanról, Elenáról, és úgy mindenkiről szól, aki a sorozatban benne van. Egyszer csak jött egy ötlet, hogy beleteszek egy általam kitalált szereplőt. Sokáig benne is volt a történetben (ez az Elizabeth Diaries körülbelül első 4 fejezete), mikor a húgomnak elege lett, és rám förmedt, hogy elege van Elizabethből, ez nem róla szól. Én meg erre azt feleltem, oké, akkor majd csinálok neki saját történetet (ezért az öcsém haragszik is rám, mivel így szünetel az eredeti történet) . És végül annyira beleszeretett a hugicám is az Elizabeth Diariesbe, hogy a mai napig vele együtt találom ki a történéseket. A blog ötlet pedig onnan jött, hogy apukám mesélni kezdett a blogozásról, és gondoltam, annyira szerethető (szerintem) Elizabeth története, hogy felteszem a netre, hátha valakinek ugyanannyit fog egyszer jelenti, mint nekem.

Elizabeth szerepét magadról mintáztad vagy csak úgy spontán így képzeled el?

Külsőleg semmiképpen nem magamról mintáztam, meg volt a fejemben egy kép, egy gyönyörű, de mégis törékeny nőről, és igazából Sophia Bush volt az, aki legközelebb állt Elizabeth-hez kinézetben. Személyiségileg se mondanám, hogy magamról mintáztam, inkább csak olyan szeretnék lenni, mint ő. Akik ismernek, lehet, hogy észrevesznek hasonlóságokat közöttünk, de igazából sokszor elképzelem, ha valamilyen nehézség kerül elém, hogy mit tenne Elizabeth, mit tennék én, ha olyan lennék, amilyenné ő vált.

Milyen hosszúra tervezed még a történetet?

Húha, jó hosszúra. Ugye most tartunk a harmadik évadnál, és minimum 6 évadosra szeretném megírni. Nem fejezetekre szeretem beosztani az évadokat, hanem a történet szempontjából húzom a határvonalakat. Az első évad Elizabeth és Damon szerelméről szól, a második évad a gyerekek gyerekkoráról, a harmadik évad főként Damen és Liza vívódásairól, a többit meg nem árulom még el, mert nem akarom lelőni a poént.

Kik a kedvenceid a sorozatból és miért?

Ez kegyetlen kérdés, hisz annyi mindenkit szeretek. Sokszor megy ezen is a vita Timivel (húgom), hogy mikor egy nagy csata van, kit áldozzunk be. Mert hát nincs olyan, hogy mindenki túlél mindent, áldozatok kellenek. És mindig mikor ide jutunk, elgondolkodunk, végigmegyünk a karaktereken, és rájövünk, hogy mindenkit szeretünk valamiért, mindenki fontos valakinek. De ha ki kell emelnem párat, akkor első helyre Elizabeth-tet sorolnám, hisz végül is ő vele kezdődött a történet, és mint mondtam, szeretnék olyan lenni, mint ő. Nagyon szeretem Lizát (a húgom ki nem állhatja), és nagyon sokszor ugyanazok a problémák kínozzák, mint engem, és szerintem nagyon sok tinédzsert. Lehet, hogy most még nem látjátok át, hisz még nem sok minden derült ki róla, de én nagyon sok minden tudok, amit ti még nem, így én tudom, hogy Liza erősebb, mint bárki, akit ismerek, erősebb bármelyik hősnél, akit valaha kitaláltak. Ebben szeretnék hasonlítani rá, szeretnék én is annyit jelenteni majd valakinek, mint amennyit ő fog majd sok mindenkinek jelenteni. Emellett imádom Dament és Damont, a szerelmüket, amit éreznek a „lányaink” iránt, a kitartásukat, a hűségüket. Emellett ki kell emelnem Zach-et (akit ti még nem ismertek), és az ő humorát, ami eszméletlen. Annyit szoktam röhögni, mikor az ő szövegeit találom ki, igazából nem is tudom, hogy honnan jön annyi marhaság.

Hogyan szoktad beleélni magad a karakterek érzésvilágába, hogy ennyire klappoljon minden?

Na ez egy érdekes dolog. Lehet, hogy hülyén hangzik, de úgy élem bele magamat, hogy „eljátszom”. Timivel kiosztottuk egymás között a karaktereket, hogy ki kinek a „magyar hangja”, attól függően, hogy ki kivel beszél, beindítjuk a hangfelvevőt, és felvesszük, a párbeszédeket. Közben, mikor történik valami, akkor azt odamondjuk (Elizabeth pofon vágta Damont, Damen kitépte a pasas szívét), és mikor írásra kerül a sor, én szépen keretbe foglalom, megfogalmazom, érzéseket társítok hozzá. Komolyan mondom, hogy ennél jobban nem lehet beleélni magad egy történetbe. Volt olyan, hogy zokogva mondtam el Liza szövegét, mert annyira beleéltem magam, vagy ugyanúgy sírtam akkor, mikor Damen mérgében az anyja szívébe gázolt (igen, igen ezek a jövő zenéi). Ezek a felvételek ott pihennek a gépemen, és mindig leírom őket egy füzetbe, majd azt a wordbe megszerkesztem, és ez a már tökéletesre csiszolt mű kerül fel a blogra. Amúgy sokszor megy is a vita köztem, és a Timi között, mert ő általánosságban a fiú karakterek szövegét találja ki, én meg a lányokét, és ezért sokszor van, hogy kiakad Lizára, én meg próbálom neki megmagyarázni, hogy mi miért van, mit miért csinál, ő meg jön Damen érveivel, úgyhogy azért ez így jó, mert legalább egyszerre két karakterbe is belelátok. Ez ugye felveti azt a kérdést, hogy: De hát akkor hogyan írod a Damon és Damen szemszögeket?! Hát úgy, hogy a párbeszédek alapján, megpróbálok úgymond a karakter fejébe látni, hogy vajon mikor ezt mondta, akkor mit gondolt, és miért mondta, és mit érezhetett. Sokszor van, hogy azért kikérem a Timi véleményét, vagy felolvasom neki az adott részletet, de eddig még egyszer se mondta, hogy nem jó, amit leírtam. Szóval elég pepecselős munka, de én csak így tudok minden karakterhez hű lenni.   

Te örülnél neki, ha a sorozatban egy Elizabeth-hez hasonló nő lenne Damon felesége?

Én a sorozatban Dalena párti vagyok, úgyhogy ebből kifolyólag nem szeretném, de lenne sok minden, amit Elena tanulhatna Elizabeth-től. Mondjuk lehetne egy szereplő, aki nem feltétlenül lépne erotikus kapcsolatba Damonnel, csak barátok lennének, és közben felnyitná Elena szemét, hogy Damon mennyivel jobb, érzékenyebb, szerethetőbb, mint Stefan.

Tervezed még ehhez hasonló történetek megírását?

Annyira szeretem Damont és Elizbeth-tet, hogy már nehéz lenne egy új emberrel elképzelnem. Én úgy érzem, talán Liza és Damen az új Elizabeth és Damon (persze nem biztos, hogy összejönnek), csak hát mert Damen tökre olyan, mint az apja, így alkothatok egy új szerelmi történetet ugyan abban a regénysorozatban. Ugyanúgy maradhatok az Elizabeth világnál, mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy képes lennék egy hasonlóan izgalmas, fondorlatos, és gyönyörű világot létrehozni. Persze lehet, hogy egy kis novellasorozatot felteszek majd, ami egy új karakter+Damon felépítésű lenne, de nem bírnám ilyen sokáig húzni, ennyire a mélységekig belemerülni.

Vigyázz, kész, kérdezz!

Sziasztok!

Arra gondoltam, tehetnétek fel kérdéseket kommentben, a történettel kapcsolatban, mintha egy könyv írónőjét interjúvolnátok meg. Mi inspirál, kik a kedvenceim, mit gondolok erről, mi a véleményem arról...

Szóval péntek (szeptember 2.) 23:59-ig lehet kérdéseket feltenni, annyit, amennyit akartok, abból pedig én vasárnapra (szeptember 4.) összeszerkesztek egy kis cikket, amit aznap délelőtt fel is teszek.

Úgyhogy elő a kérdésekkel, ne kíméljetek!

Esuta

Elizabeth Diaries mellékszereplők

Mellékszereplők

Nick Fernando Thomson

Rose

Stefan Salvatore

Elena Gilbert

Bonnie Benett

Anette Salvatore

Bob bácsi

Giuseppe Salvatore

Tiffany Thrushwood

Joey Luis Alvarado

Alaric Saltzman

Lexi

Jeremy Gilbert

John Gilbert

Sheila Benett

Caroline Forbes

Tyler Lockwood