28.fejezet: Enyhe vihar

Mikor reggel felébredtem, Damon már elment valahova, bár nincs is iskola. Búcsúzóul egy szál nőszirmot rakott a párnájára. Megölelgettem a párnáját, mintha ott lett volna, majd elnyúltam az ágyban. Épp szálltam volna ki, mikor valaki kopogott, így gyorsan visszabújtam a takaró alá.
-    Nyugodtan jöjjön be, Anette.
-    Nem akartalak felébreszteni, csak gondoltam csinálhatnánk valamit.
-    Eljönne velem vásárolni?
-    Persze, csak öltözz fel.
Elpirultam, körülnéztem a szobában. A ruháim még mindig a földön hevertek, úgy tűnt, Damon lusta volt felszedni. Anette kiment a szobából, és pedig gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy rózsaszín pólót, és egy fehér garbót, majd lementem a nappaliba, ahol Mrs. Salvatore már indulásra készen várt rám. Bár az igaz, hogy én is csináltam dolgokat Damon ágyában, de akkor is gusztustalan a tudat, hogy ott szeretkezek Damonnal, ahol előttem Katherine, és még ki tudja kicsoda feküdt. Anette nagy segítségemre volt, találtunk egy olyan ágyat, ami bevallása szerint olyan volt, mint amilyet a Veritas szobáiba raktak. Ráment az összes pénzem, és még Anette is kisegített. Két férfi segített elhozni az ágyat a vendégházhoz, majd ott szépen megköszöntük nekik, adtunk némi borravalót, és felvittem az emeletre az ágyat. Gyorsan összeszereltük, felhúztuk az új ágyneműt. Isteni volt, pihe-puha volt az egész, és olyan hatalmas, mint az elődje, valamint egyetlen nő sem feküdt még benne.
A bútorokat is áttologattuk, feltettünk még pár képet a falra, néhány könyvespolcot, amit telepakoltunk Damon kedvenc könyveivel. Sokkal otthonosabban festett, és nem csak az ágyon volt a hangsúly.
Felvettem a legkihívóbb ruhámat, amim volt, és sexin elnyúltam az ágyon, mikor meghallottam, hogy Damon hazajött.
-    Mi az isten… - Ejtette ki a kezéből az aktatáskáját, mikor belépett a szobába.
-    Zavart, hogy sötét van.
-    Én szerettem a sötétet.
Mikor elszakította a tekintetét a falról, észrevette, hogy valami nem stimmel az ággyal. Leült mellém, kicsit rugózott, majd megállapította, hogy ez nem az ő ágya.
-    Ez az új ágyunk.
-    Hol a régi?
-    A vendégszobában.
-    Mit tettél még?
-    Semmit. Most mérges vagy, haragszol, utálsz?!
-    Dehogy utállak, csak meglepett, hogy amint kiteszem a lábam a szobámból, te teljesen átvarázsolod. Honnan szereztél egy ilyen ágyat?
-    Anyukád segített.
Damon elfeküdt rajta, majd magára rántott. Úgy tűnt, még is csak észrevette, hogy sexi üzemmódban vagyok, csak a sokk erősebb volt.
-    Tetszik a szoba, meg a hölgy is az ágyban. Ugye nem így mentél vásárolni?
-    Zavarna?
-    Igen! – Vágta rá azonnal.
-    Miért?
-    Csak én láthatlak így. Cicamica, kicsit várnod kell a hancurral, mert van egy rakás javítandó dogám.
Legurultam a tanárácsiról, majd felvettem egy köntöst, és odaültem figyeltem, Damon miképp javít. Én is kaptam egy dolgozatot, hogy ne unatkozzak, és sikerült ötöst írnom. Damon azt mondta, majd kapok jutalmat, ha kész van. Néha hatalmasakat nevetett, néha pedig a fejét csapkodta.
-    Képzeld, lesett az egyik tanítványom.
-    És megbüntetted?
-    Egyest adtam a témazárójára, és kérdeztem olyat, amire biztosan nem tud válaszolni.
-    Gonosz, Damon bácsi.
-    Cuki, Elizabeth kislány.
Unatkoztam, tényleg egy halom papír hevert Damon körül. Utáltam, hogy dolgozik, és nem tud velem foglalkozni. Valamit ki kéne találni, amivel elfoglalhatom magam.
-    Van egy ötletem. Annyit kívánhatsz, ahogy ötös lesz. Szabály, hogy szigorúan kell osztályoznod.
-    Édesem, jobb ha felkészülsz.
Rossz ötlet volt, mert még lassabban osztályozott, folyton plusz pontokat keresett, reménykedvén abban, hogy ötösöket talál.
-    Hogyan lehet összetéveszteni a férfi, meg a női nemi szervet? – merengett Damon.
-    Fogalmam sincs.
Ezen a kérdésen elgondolkodtam egy ideig. Ez annyira egyszerű, belegondol, hogy micsoda, és hogy mi van a lába között. Viszont ha azt nézzünk, hogy manapság milyenek a gyerekek… Inkább hagytam ezt a témát. Fél óra múlva megszületett az eredmény, összesen tizenhárom darab ötös lett.
-    Mit kívánsz?
-    Nem tudom. Minden nap kérek valamit, te meg számolod.
Összerendezgette a papírokat, visszarakta a táskába, majd odamászott mellém. Édesen megcsókolt, majd óvatosan rám feküdt. Mindig így képzeltem el; egész nap hiányzunk egymásnak, aztán meg turbékolunk, mint egy gerlepár.
-    Hiányoztál.
-    Azt hittem jól megvoltál anyummal.
-    Igen, de… Nekem te kellesz, nem az anyukád.
-    Nekem is hiányoztál, édes.
Damont kenyérrel lehetett kenni, és nem csak én voltam az egyetlen, akinek ez fura volt. Bizonyára ő is kicsit hülyén érezhette magát, bár Damon gyorsan túlteszi magát az ilyen apróságokon. Örülök, hogy boldog vele, és hogy ennyire belém van esve.
-    Kiszámoltam, hogy mikor készültek a tojások.
Milyen tojások? Valaki főtt tojást csinált? Tojások… Jah, hogy azokra a tojásokra gondol. Engem annyira nem érdekelt, hogy mikor, és mit csináltak a madaraink, nekem elég volt annyi, hogy boldogok.
-    Először nem értettem, hogy miről beszélsz, de most már leesett.
Mintha szólítottam volna, úgy repült be Varjú, úgy mint aki megivott egy liter Red Bullt. Belekapaszkodott a gazdája hajába, majd húzni kezdte kifelé. Damon lepofozta, mitől Varjú a párnába esett, és mérgesen meredt rám, hogy nem segítek neki, majd hevesen károgni kezdett.
-    Azt szeretné, hogy kövessük.
Varjú felrepült az erkélyre, majd odaszökdécselt a fészekhez, és lekárogott nekünk.
-    Szerinted tudunk repülni?
Damon átölelt, majd felugrott az erkélyre. A fészekből apró csiripelések hallatszottak, majd Emily dugta ki a fejét, és odabújt Varjúhoz. Az apukának csak úgy dagadt a melle a büszkeségtől. A szarkák nagyon bombabiztos fészket építenek, így nem láttuk a kicsiket, de a szülők elmondása szerint heten voltak.
-    Gratulálok öregem, biztosan szép fiókáid vannak.
Varjú még jobban kihúzta magát, a szeme boldogan csillogott. Én is megsimogattam Emilyt, aki odabújt Damonhoz is, majd visszament a párjához. Az egyetlen rossz dolog a vámpírságban, hogy nem lehet gyereked, pedig én is olyan boldog lennék Damon gyermekével a szívem alatt.
Visszamentünk a szobába, és mind a kettőnkre ragadt a madaraink öröméből. Ők a bizonyíték arra, hogy a szerelem mindennél erősebb.
-    Látod, még is összejött.
-    Mármint micsoda?
-    Azt mondtad, hogy azért mert szerelmet vallottál, és lefeküdtünk, még nem változik semmit. Pedig változott.
-    Szerencsére. Jó, hogy így alakult, mert boldog vagyok veled.
-    Mi tetszett bennem?
-    Megértő voltál, téged tényleg érdekelt, hogy mi van velem. – Döntött le ismét az ágyba Damon.
-    És külsőleg?
-    A hajad, az illatod, a szemed. Te voltál a Szépszemű lány.
Helyeslő károgás hallatszott a párkányról, így Damonnak ismét le kellett másznia rólam. Varjú odarepült a mellkasomra, majd nyújtotta a fejét, hogy simogassam meg. Ugyanolyan hízelgős tud lenni, mint a gazdája.
-    Te csak ne simogattasd magad a csajommal!
-    Megérdemli. Sokszor megmentett.
-    Én is.
-    Te mást kapsz, nem simogatást.
Varjú úgy gondolta, ezt ő inkább nem hallgatja végig. Mondjuk nem volt mitől tartani, majd csak este fogok hálálkodni Damonnak. Már épp indultam ki a mosdóba, mikor egy ideges károgás hallatszódott kintről. Azonnal oda suhantunk, és megpillantottuk a vadászó macskát, aki Katherine társa, és a dühös Varjút, aki most jobban hasonlított egy toll labdáhra, mint egy madárra. Damon felkapta a macskát, majd ledobta a fáról, mintha egy papírdarab lenne.
-    Úgy is talpra esik.
Nyomtam egy puszit a bátor apuka fejére, aki még büszkébb lett, és elkezdte rendezgetni a tollazatát.
-    Jól van, nem kell elszállni – dörmögött Damon.
Segítettem a fekete tollgolyónak normális külsőt varázsolni, amit egy csókkal hálált meg. Aprócska csőrét a számhoz érintette, majd odabújt a kedveséhez.
-    Most komolyan lecsókolt a madaram?
-    Csak puszit adott.
-    Hát ne adjon.
-    Édes, most jut eszembe, hogy el kell utaznom, néhány papírt el kell intéznem, de reggelre itt vagyok.
Damon szomorúan lemászott a fáról, majd adott egy csókot, és felment a szobájába. Nem akartam itt hagyni, de meg szerettem volna kérni Josef atyát, hogy ő adjon majd össze minket, és értesüléseim szerint, a szomszéd város templomában tart ma este misét. Nem akartam mondani szerelmemnek, hogy az esküvőről álmodozom, mert tuti kiakadna.

Damon:
Nem örültem neki, hogy Elizabeth elment, így úgy döntöttem meglátogatom a jó öreg kocsmát, és megiszok egy jó kis whiskyt. Otthon is van készletem, de teljesen más hangulat ott iszogatni. Tökéletes csajozó hely, bár nekem most nem szabad rosszalkodnom.
Matt már ismert, tudta, hogy mit iszom. Én meg azt tudtam, hogy mit szoktam inni, és ennek most nem olyan íze volt, mint szokott. Lehet, hogy mástól szerzik be az italt, vagy a Bourbon se olyan, mint anno.
-    Csatlakozhatom? – Ült le mellém egy lengeöltözetű hölgyemény.
Göndör, hosszú haja volt, barna szeme, amit sötét sminkkel mélyített el. Egy szűk, mélyen kigombolt blúzt viselt, miniszoknyát, necc harisnyát, és fekete magassarkút.
-    Ahogy gondolod.
Ne iszogasson egy szép hölgy egyedül, de ne számítson arra, hogy az ágyamban köt ki. Rendeltem még egy whiskyt, de bár ne tettem volna. 

Elizabeth:
Alig vártam, hogy lehuppanjak az ágyba, kifárasztott az éjszakai dumaparti. Josef atya nagyon rendes volt, azt mondta bármit megtesz, hogy én boldog legyek. Mesedélutánba kezdett, elmondta, hogy elsimította az ügyet, nem kell a „repülő” papok miatt aggódnom.
Épp akkor jött ki Damon, mikor be akartam menni a szobába. Félmeztelen volt, nyúzott, és borzasztóan másnapos.
-    Hát veled meg mi történt? Át ment rajtad egy kamion?
Mielőtt még Damon válaszolhatott volna, egy kar ölelte át hátulról, majd a karhoz hang is társult.
-    Nem jössz vissza?
Akkora pofont kevertem le Damonnak, amitől biztosan kijózanodik, majd átmentem a régi szobámba, ás telesírtam a párnám. Nem kell Katherine ahhoz, hogy a boldogságom darabokra essen, elég ha Damon pasi agya működésbe lép. Miért is hittem én, hogy majd minden rendben lesz?

Damon:
Hogy történhetett ez meg? Csak foltokban emlékszem a tegnap estére, nem ittam annyit, hogy minden kiessen. Bár egész fura íze volt a whiskynek, lehet, hogy volt benne valami?! Elizabethez tényleg hű akartam maradni, most még is mindent elrontottam egy hülye ital miatt. Elhipnotizáltam a lányt, majd elsuhantam vele a parkba, letettem egy padra, ha felébred azt fogja hinni, hogy elszunyókált egy görbe este után.
Átmentem a menyasszonyomhoz, aki a takaró alatt zokogott. Annyira utáltam, amikor szomorú volt miattam. Amúgy is olyan kis törékeny én meg folyton megtaposom. Szeretnék vele jó lenni, csak ez nem olyan egyszerű.
-    Szeretném megmagyarázni. – Öleltem meg hátulról.
-    Ezen nincs mit magyarázni, egyértelmű mi történt.
-    Sajnálom.
-    Hazudsz, egy mocskos szemét disznó vagy. Emlékszem mennyire hűséges akartál lenni Ketherine-nel, erre engem meg megcsalsz egy ribanccal, akinek még a nevét sem tudod! Nesze itt a rohadt gyűrűd is! – Vágta nekem a jegyességünk bizonyítékát.
Ez szíven ütött, nem gondoltam volna, hogy most tényleg mindennek vége. Hát úgy tűnik ennyi volt a nagy szerelem. Minden kapcsolatban előfordul, hogy lelép a srác, szerintem meg lehet ezt bocsátani, ráadásul nem emlékszem semmire, és egyszer ugyanez megtörtént Elizabethel. Jhon átvágta őt, úgyhogy lehet, hogy én sem csináltam semmit az éjjel. Na jó, ennek tényleg nagyon kicsi az esélye.
Már épp elmentem volna, mikor a két madár berepült, és szinkronban mesélni kezdték ugyanazt a történetet. Olyan hevesen magyaráztak, hogy nehéz volt megérteni mit mondanak.
-    Katherine rakta bele az italba a drogot, hogy lefektesd azt a beszervezett csajszít, és összevesz vele. A nyávogó gombolyagnak mondta most az előbb. – károgott Varjú.
Bizonyára Csipcsiripp szebben fogalmazott, de a lényeg ugyanaz; fel vagyon mente a vádak alól. Na jó, attól még a tény az ugyanaz, de nem önszántamból tettem.
-    Kinyírom Kethrine-t.
-    Inkább csókolj meg.
Mindenféleképpen hasznos, hogy Elizabeth ennyire oda van értem, de ezt nem szabad túlságosan kihasználnom. Nem hagyatkozhatom arra, hogy majd úgy is mindig megbocsát. Egyszer neki is betelik a pohár.

Elizabeth:
Megnyugodott a lelkem, hogy nem Damon gyenge önuralma miatt csalt meg. Mondjuk ez a tényeken nem változtat, de legalább zavart állapotban tette. Mindenki kaphat egy második esélyt, nem hiszem, hogy ez halálos bűn lenne. Persze nem esik jól, de ha nem gondolok bele, talán nem lesz olyan rossz.
Átmentem a szobánkba, majd azonnal lecserélem az ágyneműt, és berántottam Damont. Ennyit arról, hogy ebben az ágyban még egyetlen nő sem feküdt le vele. Valahogy nem akar kedvezni nekem az élet.
-    Hozzám jössz feleségül?
-    Hozzád.
Damon visszahúzta az ujjamra a gyűrűt, majd ismét megcsókolt. Nem tudom eldönteni, hogy ezt most csak azért csinálta, hogy visszavegyem a gyűrűt, vagy tényleg komolyan gondolja az esküvőt. Damont ismerve inkább az elsőre szavaznék. Nem baj, a türelem rózsát terem.

27.fejezet:: Cukormázas napok

Az első repülővel elmentünk Norvégiából, és hazarepültünk Virginiába. Damon úgy ölelgette a kispárnáját, mintha az élete szerelme lenne. Természetesen utána engem is megszeretgetett, de tartottam magam ahhoz, hogy nem fekszem le vele. Természetesen úgy is lefogok, csak jó szívatni. Anette, Tiffany, és a madarak borzasztóan boldogok voltak, egyedül savanyú apósom nem örült a hírnek, hogy összejöttem Damonnal.
Szerelmem kitalálta, hogy menjünk el masszíroztatni, mert ő annyira, de annyira el van fáradva. Belementem, nem árt, ha kapok egy kis kényeztetést. Egy hatalmas izomember volt a masszőr, de isteni kezei voltak. Néha kicsit fájt, de végül is ki lehetett bírni. Ellazult izmokkal sétáltam a folyosón, Damon viszont nagyon feszült volt. Érdekes, pedig épp hogy az ellenkező reakció lenne a válasz ilyenkor.
-    Olyan feszültnek tűnt, pedig most lazultnak kéne lenned.
-    Te biztosan nagyon ellazultál – gúnyolódott Damon, bár nem tudom, hogy miért.
-    Annyira jó volt.
-    Gondoltam.
-    Most mi van?
-    Semmi.
Damon kicsörtetett velem a kocsihoz, majd udvariasan, de megjátszott mosollyal kinyitotta az ajtót. Mérges volt, úgy viselkedett, mintha kikezdtem volna valakivel. Damon sokszor kiszámíthatatlan.
-    Hova megyünk?
-    Majd meglátod.
-    Damon, mondd már el, hogy mi a bajod!
-    Semmi.
-    Látom, hogy durcáskodsz. Haragszol valami miatt?
-    Nem. Csak azok a hangok…
Hangok? Csak nem… Damon te olyan hülye vagy!
-    Milyen hangok?  Azt hiszem, valamit félte értettél. Csak jól esett a masszás, és ennek hangot adtam. Most komolyan neked magyarázzam, hogy milyen hangot adok ki sex közben? Este masszírozz meg, és akkor lesz viszonyítási alapod. Édes vagy, hogy féltékenykedsz.
-    Én aztán nem!
Jót kuncogtam rajta, olyan édes, hogy folyton durcizik. Ráadásul zavarba is van attól, hogy lebukott, úgyhogy duplán cuki. Damon leparkolt egy étteremnél, majd még mindig kicsit feszülten ajtót nyitott nekem. Már lehetett látni a csillagokat, apró pöttyökként vették körbe a holdat. Kissé hűvös volt odakint, de az étteremben kellemes meleg uralkodott. a pincér az asztalunkhoz vezetett, ahol már várt ránk az előre kinyitott bor. Damon rendelt mindkettőnknek, majd ragaszkodott hozzá, hogy ő tölthesse ki az italunk. A felszolgáló elment, Damon pedig várakozóan nézett rám. Belekortyoltam az italba, és akkor értettem csak meg, hogy miért nézett annyira Damon. Kíváncsi volt, hogy milyen reakcióm lesz, mikor észreveszem, hogy vért szürcsölgetek.
-    A szerelmünkre. – emelte a magasba a poharat Damon.
Összekoccintottam vele a poharam, majd megettem a steaket, amit Damon direkt véresen kért. Kicsit bizarr, ahogyan két vámpír véres steaket eszik a tudatlan emberek között.
-    Hogyan?
-    Titok.
Rég éreztem ilyen kellemesen magam, nem kellett szavak elég volt csak nézni Damont. Néha átnyúlt az asztalon, megsimogatva a kezem, majd mikor már tízre járt az idő, kifizette a számlát, és haza indultunk. Az erdőnél parkolt le, majd bekötötte a szemem egy sállal.
-    Gyere, majd én vezetlek.
Megfogtam a kezét, és reméltem, hogy bízhatom benne. A talaj sima volt a lábam alatt, úgyhogy biztosan nem az erdőben sétáltunk, hanem egy úton.
-    Vigyázz fa! – Rántott rajtam egyet Damon.
Erősen szorítottam a kezét, és magamhoz öleltem Damon meg csak nevetgélt. Még számtalanszor beijesztett, mindig valami mással. Volt ott lépcső, pókháló, szakadék, bokor, oszlop, de igazából sosem volt előttem semmi.
Mikor kinyithattam a szemem, egy hatalmas nősziromcsokor takarta el előlem a környezetem.
-    Virágot a virágnak.
Damon szobájában voltam, és elképzelni sem tudom, hogy hány kört tehettünk a ház körül, amíg kedvesem el nem sütötte az össze poénját. Egy vázába tettem a virágot, ami gyönyörűen festett az igencsak sötét szobában. Emilynek is tetszett a virág, és boldogan nézett rám.
-    Olyan édes, Damon! Annyira kedves, aranyos, romantikus…
Egy nem tetsző károgás hallatszott, ami bizonyára valami olyasmit jelenthetett, hogy:”Hé!”, vagy „És velem mi van?”.
-    Te is aranyos vagy, Varjú. – vigasztaltam a féltékeny madarat.
Mint a kettő madárka kirepült, amikor a szoba tulajdonosa belépett, de persze Damon tudta, hogy itt voltak. Az ablakot elfelejtették becsukni maguk után.
-    Máris elhagysz a madaramért?
-    Csak a tied vagyok.
Damon eldőlt velem az ágyon, a kölnije teljesen fejbevágott. Megcsókoltam, miközben mutatóujjamat végighúztam a mellkasán, egészen a nadrágjáig.
-    Csak az esküvő után. Amúgy is fáradt vagyok.
Ugyanazt csináltam vele, amit ő szokott velem, a harapásnyomás kezdtem el csókolgatni, am meg is hozta a hatását. Damon rögtön teljes testsúlyával rajtam feküdt, érzékien harapdálva a nyakam.
-    Nem bírok ellenállni neked!
-    Pedig jössz még egy masszírozással.
Kelletlenül lemászott rólam, majd levette a pólómat, miközben „véletlenül” eltévedt a keze, és a hasamat, vagy a mellemet kezdte simogatni. Hasra feküdtem, Damon pedig óvatosan a fenekemre ült. Végigsimított a gerincemen, ujjbegyeivel cirógatta a bőrömet. Ez az extraultra kényeztető csomag volt. A masszőr csak masszírozott, Damon nem csak azt tette. A kezemet a fejem mellé szorította, teljesen máshogy helyezkedett rajtam; a lábaim közé térdelt, majd végigcsókolta a gerincemet. Felforrt a vérem, meg akartam fordulni, hogy megcsókoljam, vagy letépjem a nadrágját, vagy bármi őrültséget, de Damon erősen nyomta a kezem a párnába. Hangosan sóhajtoztam alatta, főleg mikor a nyakamat csókolgatta.
-    Damon…
-    Nem jó?
-    De, csak… Ne kínozz már tovább!
  Amint Damon elengedett, azonnal megpördültem, és lecsókoltam. Ujjaim sebesen siklottak az ingjének gombján, amelyek könnyedén megadták magukat. A lábaimat átkulcsoltam a dereka mögött, olyan közel akartam tudni magamhoz, amennyire csak lehetett. Damon is belendült, letépte rólam a nadrágot, elszakítva rajta a gombot.
-    Most te jössz.
-    Mi van?
-    Feküdj hasra, megmasszírozlak.
Damon kelletlenül lemászott rólam, majd nyafogva hasra dobta magát.  És még a lányokra mondják, hogy milyen nyafkák. Damon ezerszer többet nyafog, mint én.
-    Nem szereted, ha kényeztetnek?
-    Most inkább mást szeretnék.
Tudom, hogy mást szeretne, pont azért időzítettem így a hátmasszírozást. Annyira jó piszkálni, ha már a szócsatában mindig ő nyer. Végigsimogattam minden izmot, néha egy elégedett morgással díjazott, de amúgy még mindig durci volt.
-    Ez amúgy nem masszírozás, hanem simogatás.
-    Fordulj meg.
-    Nem úgy volt, hogy hátmasszást kapok? Mimet akarod kezelésbe venni? – gúnyolódott Damon, majd megfordult alattam.
Először nem tudtam hova tenni ezt a mondatot, majd ahogy jött a felismerés, úgy öntött el a pír, és vett erőt rajtam a menekülési vágy.
-    El nem menj! – Ölelt magához kedvesem.
-    Disznó.
-    Na és akkor mi van? Te így is szeretsz, nem? – Nézett rám kölyökkutya tekintettel.
-    De.
Damon keze a fenekemre csúszott, majd egy pillanat múlva már alatta feküdtem. Mindig meglepődöm azon, mennyire gyors. Végigsimítottam a nyakától az alhasáig, tudom, hogy ez imádja. Kigomboltam a nadrágja gombját, majd lerúgta magáról a zavaró ruhadarabot, és így nem kellett szenvednem vele.
-    Emlékszel, mikor nem tudtad kigombolni a nadrágom?
-    Az első alkalom volt, és izgultam.
-    Édes vagy. Én viszont fáradt, úgyhogy szép álmokat.
Kedvesem legurult rólam, majd nyakig betakarta magát. Azt lesheti, hogy majd hagyom, hogy csak úgy aludjon. Természetesen csak játszadozik, én pedig egy ideig szívesen játszom vele a játékot, de utána szeretném megkapni, ami engem illet.
-    A barátnőd vagyok, most nem utasíthatsz vissza.
-    Pedig visszafoglak. Majd az esküvő után.
Ha ezt tudtam volna, soha nem mondtam volna ezt neki. Mindig ellenem használja fel a saját fegyvereimet.
-    Én viszont úgy érezem, hogy te most szeretnéd. – Simítottam végig a combjai tövénél, hogy értse a célzást.
-    A testem mást akar, mint én.
-    Szerintem ugyanazt akarjátok.
-    Oké, meggyőztél.
Damon olyan hevesen letámadott, hogy szinte belepasszírozódtam az ágyneműbe. Az ruháim se perc alatt lekerültek róla, és már nyúltam volna, hogy megszabadítsam Damont a boxerétől, mikor kopogtak.
-    Mi van? – Morogta mérgesen Damon.
-    Apánk beszélni akar veled.
-    Most rohadtul nem érek rá.
-    Azt mondta, fontos.
-    Mond neki, hogy jöjjön fel.
Először azt hittem, hogy rosszul hallok, majd Damon ránk pakolta az összes takarót, és akkor már biztos voltam benne, hogy nem viccelt.
-    Ez most komoly?
-    Én nem mehetek le…
Előre látom, hogy milyen fejet fog vágni az öreg, ha meglát minket, és rájön, hogy Damon szemmel láthatótan nem könyvet olvasgatva várta az apucival folytatott beszélgetést. Pontosan olyan fejet vágott, mint vártam, mélységes undor, és megvetés volt az arcán.
-    Mit szeretett volna, Atyám? – Próbált meg kedves lenni Damon.
-    Minek játszadozol ezzel a lánnyal?
-    Csak nem féltékeny?
-    Ne beszélj ostobaságokat. Nem akarok szégyenkezni miatta. Az Alapítócsaládok sarjai pontosan tudják, hogy a Thrushwood család volt Mystic Falls szégyene, én pedig nem akarok szégyenkezni amiatt, hogy veled folytat viszonyt. Nem érdekel, hogy az ágyadban mit csinálsz vele, de nyilvánosan nem szeretném, hogy megjelenjetek együtt.
-    Ő nem a szeretőm, hanem a kedvesem, úgyhogy oda megyek vele, ahova akarok.
-    Megtiltom, hogy vele mutatkozz a fontos eseményeken.
-    Mintha nagyon érdekelne…
-    Az apád vagyok, azt csinálod, amit mondok.
Ezek már megint kezdik. Giuseppe mindig Damont hibáztatja, azt persze nem látja meg, hogy mennyire földhözragadt. Más szemében a szálkát, magáéban a deszkát sem látja meg. Legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra, de abból csak még nagyobb vita lenne.
-    Az a hajó már rég elment. Már nem vagyok gyerek, majd én meghozom a saját döntéseimet. Most pedig távozzék!
Giuseppe sértetten kivonult a szobából, fogalmam sincs, még is mit kéne tenni, hogy végre mindenkivel normálisan kijöjjön. Akármit mondok neki, egyszerűen hajthatatlan. Hálásnak kéne lennie, erre lépten-nyomon belém rúg.
-    Ne foglalkozz vele.
-    Nem is foglalkozom. Engem csak a te véleményed érdekel.
Damon visszamászott rám, mintha az előbbi ki beszélgetés meg sem történt volna. Csodás volt a barátnőjének lenni, isteni volt, hogy akkor kaphattam meg, amikor csak akartam. Szerencsére sikerült befejeznünk, amit elkezdtünk, anélkül, hogy bárki megzavart volna minket. Damon isteni az ágyban, és ennek tudatában is van.
-    Szeretlek, Cicus. – Ugrattam egy kicsit.
-    Én is, Fikusz. Amúgy nekem kéne cicának szólítani téged. Te vagy olyan macskáskodó. A cica aranyosan hangzik, a bébi az olyan nyomingeres.
-    Nyomingeres?
-    Az a nyominger, aki menőnek hiszi magát, de nagyon nem az.
-    Értem…
Sosem fogom megszokni ezt a mai beszédet, mindenki laza, és egyáltalán nem tisztelttudó. Régebben mindenkinek megadtuk a neki kijáró tiszteletet, most meg az öreg bácsikát is mindenki letegezi, meg gúnyolódik rajta. Mennyivel jobb volt régen az élet.
-    Okos, pici, cica – ciccegett a fülembe Damon.
-     Cicát mondtál?
-    Miért, mit hallottál?
-    Azt, ami itt van. – Húztam a kezét a mellemre.
-    Tüdő?
-    Hülye vagy.
-    Te meg süket.
Durcásan hátat fordítottam neki, persze nem voltam megsértődve, csak eljátszottam, imádom amikor Damon megölelget, és csókokkal halmoz el. Damon odanyúlt, hogy megsimogassa az arcom, de elszámította magát és az ujja a számban kötött ki.
-    Hoppá… Még jó, hogy csak az ujjam. Vagy legyen más is?
-    Már csak azért sem tenném meg, amit mondasz, mert életem végéig hallgathatnám, hogy cikizel.
-    Nem kényszerítelek semmire, csak piszkállak.
-    Én meg csak mondtam.
Gyorsan le akartam zárni a célzást, nem akarok erről beszélgetni. Damon bizonyára azt hihette, hogy megbántott, mert csóktengerrel halmozta el a nyakam. Olyan, mint a vér, vagy mint a drog, úgy érzed sosem elég belőle. Tisztában vele, hogy érzékeny a nyakam, és mindig ki is használja. A csókolgatás, és simogatás meg is hozta a hatását, nemsokára lihegve bújtam Damonhoz, akinek arcán a már jól ismert elégedett mosolyt terült el.
-    Ez nagyon fárasztó.
-    A nők fáradékonyabbak az ágyba.
-    A mester megszólalt.
Damon csak kuncogott, és a hajammal játszott, még én megpróbáltam elérni, hogy normálisan lélegezzek. Tényleg fáradt voltam, de egy percét sem akarom elvesztegetni a Damonnal töltött időnek. Nyújtózkodtam egyet, majd megpróbáltam egy kényelmes pontot találni Damon mellkasán, miközben a kezemet a combjára szerettem volna rakni, csak kicsit eltévesztettem.
-    Hol jár a kezed, édes?
-    Eltévedt.
-    Eltévedt? – Ismételt Damon.
-    Nem adtak térképet.
-    Ne mond már, hogy nem tudod, mi hol van. Meghúzzalak biszoból?
Erre inkább nem mondtam semmit, már megtanultam, hogy Damon ellen nem jó félreérhető dolgokat mondani, mert megütheted a bokádat.
-    Amúgy meg milyen dolog az, asszony, hogy én hozom a pénzt, te meg itthon lustulsz?
Mind a ketten nevetésben törtünk, ki is percekig nem tudtuk abbahagyni. A kapcsolatunkban az a jó, hogy barátok is vagyunk, ugratjuk a másikat, hülyülünk, így minden sokkal könnyebb. Damon a derekára húzta a takarót, én pedig felkészültem, hogy apósom ismét látogatóba jön.
-    Minek takargatod magad?
-    Hátha apám bejön.
-    Úgyse látna semmit.
-    Ezt hogy érted?
-    Csak akkor, ha hoz magával nagyítót.
-    Erről jut eszembe… - Ült fel Damon, és az éjjeliszekrényben kezdett kotorászni.
Majdnem pofon vágtam, mikor átnyújtott egy pénzzel teli borítékot. Ő csak gúnyosan mosolygott, tudtam, hogy az előző beszólásomért kapom ezt.
-    Ezt mire?
-    Takarításra. Mi másra?
-    Ne adj pénzt, most már úgy is minden közös.
Gonosz dolog volt felhozni, ezt a Jhonos dolgot, de talán én is öv alá ütöttem. Damon visszafeküdt, de még mindig zsörtölődött.
-    A hangokból ítélve, nem gondolom, hogy bajaid lennének a méreteimmel.
-    Jól van, nem kell nagyító.
-    Na azért!
-    Csak egy erős szemüveg. - Viccelődtem tovább.
-    Jól van! – Fordított hátat nekem Damon.
Ő mondja mindig nekem, hogy milyen sértődékeny vagyok, de ő is ugyanolyan duzzogi, mint én. A hanghordozásából ítélve csak színészkedik, de féltek, hogy tényleg megbántottam. Ebben a kérdésben a férfiak nagyon aggódóak, bár nem tudom, hogy Damon mit görcsöl ezen. Már annyi nővel volt, milyen bizonyíték kell még neki? Hozzásimultam, simogattam a karját, de semmi reakció nem jött, tényleg besértődött.
-    Ne haragudj, nem akartalak megbántani.
-    Talán, ha adsz egy puszit, akkor megbocsátok.
-    Hova?
-    Szerinted?
Damon felém fordult, én pedig azonnal a szájára tapadtam. Elmosolyodott, majd magára rántott, és úgy faltuk tovább a másikat.

Damon:
Elizabeth tényleg megbántott egy kicsit. Az oké, hogy piszkálgatjuk egymást, de azért vannak határok. Én is tudnék neki olyan mondani, amit a szívére venne. Persze nem fogok évekig haragudni rá, amúgy is olyan édes, hogy képtelen vagyok sokáig rosszban lenni vele. Kicsit hülyén érzem magam, nem szoktam én ilyen hősszerelmes lenni.
Elizabeth egyre lejjebb és lejjebb csókolgatott, ha nem ismerném, azt hinném… Hát meglepődtem, mikor a sejtésem beigazolódott, nem gondoltam volna, hogy így engesztel ki.

Elizabeth:
Borzasztóan kellemetlenül éreztem magam, még sosem csináltam ilyet, és Damont ismerve még pár hétig emlékeztetni fog erre a kis incidensre.
-    Könyörgöm, ne szekálj ezzel! – Fordítottam hátat neki, zavaromban.
-    Nem foglak. Nem kell szégyenlősködnöd, ez egy párkapcsolatban normális.
-    Tudom, csak ne hozd fel. Jó éjt. – Húztam a fejemre a takaróm.
-    Most komolyan aludni akarsz? – Simított végig a combomon Damon.
Óvatosan kibújtam a takaró alól, mintha attól félnék, hogy leharapja valami szörny a fejemet. Damon azonnal elkapott, majd szorosan magához ölelt, és édesen csókolgatni kezdte a nyakamat. Teljesen beleolvastam a karjaiba, úgy éreztem magam, mint a csoki, akit kiraknak a tűző napra.
-    Úgyis hiányolnod kellett mostanában a pirulásomat.
-    Tudom. Az mindig olyan vicces, és olyan édes vagy olyankor, hogy fel akarlak falni.
-    Szeretlek.
-    Én is.
Ezerszer jobb volt ezt hallani, mint mikor azt mondta, hogy „Tudom”. Most már végre viszont szeretet, csak engem, és nem kell Katherine-nel osztozkodnom. Damon addig csókolgatott, és simogatott, még álomba nem szenderültem. Csodás volt a párjának lenni, tényleg olyan volt, mint képzeltem.

26.fejezet: Az egyszemélyes felmentő sereg

Felváltva csókolgattak, és olyan helyeken fogdostak, ahol eddig még csak Damon nyúlt hozzám. Sikerült valahogy kiszednem a számból a kendőt, de hiába sikítoztam, senki nem hallotta meg. Nem véletlenül volt ilyen eldugott helyen ez a ház. Annyira hülye voltam, hogy nem tűnt fel, miért nem jön több lány. Mérhetetlenül csalódtam Tomiban.
-    Eresszetek el!
-    Ne sipákolj már. Betömjem valamivel a szád? – Vihogott Eric.
-    Dögölj meg. Tomi, Tomi, miért?
-    Ezt kell tennem.
Kell? Azonnal berémlett Katherine ígérete: Akkor jelenek meg, mikor a legboldogabb vagy. Azért nem volt vasfű a szervezetükben, mert Katherine megbűvölte őket. Talán Ericet nem, de Tomit, és azt a számítógépzsenit biztosan.
-    Mit szeretnél, ki kezdje?
-    Hagyjatok békén! Segítség! Segítség!
-    Azonnal fejezzétek ezt be! – Dörrent Damon hangja az ajtóból.
Most csúnya vérfürdő lesz, és nem lesz időm szólni neki, hogy csak behatás alatt vannak.
-    Nem ér engem kihagyni a buliból.
Akkorát koppantam, hogy még a világ másik oldalán is hallották. Damon megőrült? Eric két lábra állított, és odalökött az előbb érkező karjaiba. Meglepődtem, hogy meg tudok állni a lábamon, és azon is, ahogy Damon hozzám ért. Nyoma sem volt a szobában mutatott gyengédségnek, az érintése durva volt, és erőszakos. Megragadta a karom, majd berángatott a szobába. Belökött az ágyba, majd kapcsolni kezdte az övét.
-    Te szemét, kétszínű, mocskos, rohadt állat.
-    Pssszt…Ne nyafogj, Cicus.
-    Te engem ne merj becézni. Ha tudnék mozogni, már rég halott lennél.
-    De nem tudsz.
Damon levette magáról a pólót, és a nadrágot, csak alsógatya volt rajta. A kezem a hátam mögött volt összekötve, úgyhogy még ütlegelni se tudtam vele. Damon végig simított a hasamon, ugyanolyan gyengéden, mint mindig. Egyszer csak egy bicskát húzott elő a táskájából, majd fenyegetően végighúzta a combom belső felén. Felsikítottam, majd hírtelen két ajak tapadt az enyémre, és fojtotta belém a sikolyt.
-    Nem bántalak, te hülye.
-    Ne szédíts te mocsok.
-    Csak a látszat miatt csináltam.
Nem hittem neki, valahogy olyan gonoszan csillogott a szeme. Hasra fordított, ami a legrosszabb pozíció egy összekötözött kezű, meztelen nőnek. Damon elvágta a köteleimet, majd magához ölelt.
-    Megölöm a mocskokat.
-    Damon… - Zokogtam a karjaiban.
-    Miért nem hiszel sosem nekem? Olyan kis buta vagy.
-    Katherine… Katherine megbűvölte őket. Én… Én akarom megkínozni őket.
-    Jó, de még egy kicsit játszd a szereped. Én most megerőszakoltalak, és mikor hozzád akarnak nyúlni, akkor felfedjük magunkat.
Damon körém csavart egy lepedőt, ő sem akarta, hogy gyönyörködjenek bennem. Megitatott egy zacskónyi vérrel, így elmúlt a vasfű hatása. Összetúrta a hajam, majd a sajátját, felvette a legelégedettebb mosolyát, majd kilökdösött a folyosóra. A fiúk elégedetten, és aktusra készen vártak, de nem sejtették, hogy mi vár rájuk. Eric mikor megragadott, pofán vágtam, majd Damon a másik két fiúnak támadt. Gyorsan a derekuk köré tekertünk némi lepedőt, majd székekhez kötöztük őket. Damon a kandallóhoz ment, és melegíteni kezdte a piszkavasat.
-    Most pedig szépen elmeséled, hogy ki kérte, hogy ezt tegyétek. – Hipnotizáltam el Tomit.
-    Egy göndör hajú nő, vámpír volt, elsőre tudtam, de nem volt bennem védőanyag. Mindenkit elhipnotizált, csak Ericet nem.
-    Tudtam, hogy te vagy itt a köcsög. – Szólalt meg Damon, majd leköpte Ericet.
Tökéletesen példát fogunk statuálni a fiúknak, hogy mi lesz, ha valaha ők is önként képesek lesznek ezt tenni egy lánnyal. Eric székét középre húztam, hogy jól látható legyen. Damon odasétált a kopasz sráchoz, majd a piszkavasat az arcához nyomta. Fájdalmas üvöltés töltötte be a szobát, csúnyán megégett a bőr a fiú arcán.
-    Szívem, átengedem a helyet, majd visszatértek, ha meguntad.
-    Szemét mocskok, egész végig együtt voltatok.
-    Pontosan.
Bemostam neki egyet, Damon addig visszament a kandallóhoz, és ott ügyködött. Egy határozott mozdulattal eltörtem a csuklóját, aminek csontjai átszúrták a bőrét. Nem akartam, hogy meghalljon, így begyógyítottam a sebét. Így annyiszor kínozhatjuk, ahányszor csak akarjuk. Jól összevertem, majd fáradtan ledőltem a kanapéra, és átadtam szerelmemnek a helyet. Damon hozta a kedvenc piszkavasát, és egy lapátnyi parazsat.
-    Most minden gyenge idegzetű forduljon el. Ez erősen tizennyolcas lesz. Jah, hogy nem tudtok elfordulni? Szívás. Haver, most elintézzük, hogy ivarképtelen legyél. Oksa?
-    Ha…ha…ha megmered tenni, akkor…akkor…
-    Akkor mi lesz? Nem tehetsz ellenem semmit! Én csak elintézem, hogy operaénekesnek mehess.
Elfordítottam a tekintetem, ezt nem bírtam végignézni, de én így üvölteni még senkit nem hallottam. Damon úgy kacagott, mintha egy vígjátékot nézne, ő nagyon élvezte ezt. A két fiú hulla sápadt volt, csodáltam is, hogy nem ájulnak el.
-    Oké, édes. Ide nézhetsz.
Minden tiszta vér volt, de Eric dolgai megvoltak. Damon lekötözte a székről, majd fejjel lefelé az oszlophoz erősítette. Félelmetes mosollyal a két fiúhoz fordult, akik úgy remegtek, mint a nyárfalevél.
-    Elfelejtitek, hogy vámpír vagyok, csak arra emlékeztek, hogy agyonvertelek titeket azért, amiért bántottátok a barátnőmet. Elizabeth szintén ember.
-    Ember…
Damon megragadta a kezem, beszáguldottunk a szobába, majd összepakoltunk, és elsuhantunk az első fogadóhoz, amit találtunk. Ismét közös szobát kaptunk, bár az egész elég régimódi volt. Damon elnyúlt az ágyon, biztosan elfáradt a kínzásban.
-    Szeretlek. – Bújtam oda hozzá.
-    Én is.
-    Most akkor mi van velünk?
-    Járunk.
-    Tényleg?
-    Persze csak ha akarsz.
-    Hogy a francba ne akarnék?
Damon édesen megcsókolt, majd elfintorodott. Felkapott a karjaiba, majd egészen a fürdőszobáig így vitt. Levette a ruhámat, majd beletett a hideg kádba, és meleg vizet engedett rám. Jól esett, ellazította az izmaimat, az pedig, hogy Damon is csatlakozott hozzám, csak hab volt a tortán. A mellkasának dőltem, miközben ő a combomat simogatta. A hajamat nem kötöttem fel, így tiszta vizes lett, de Damont ez nem riasztotta vissza attól, hogy a szabad kezével tekergesse.
Újra magam előtt láttam a Salvatore Birtokot, amely legszebb pompájában várta a vendégeket. Hatalmas báli ruha volt rajtam, Damon a lépcsőn állt, várva rám egyik kezét kinyújtva. Elfogadtam a fehér kesztyűvel takart kezet, majd besétáltam vele a bálterembe. Keringőztünk, és még akkor is lejtettünk, mikor a zene már elhallgatott, kizártuk magunkat a világból, csak egymásnak léteztünk. Damon meghajolt, majd elvezetett a szobájába. és kulcsra zárta az ajtót. Kimérten elém lépkedett, majd az állam alá nyúlt, és megcsókolt. Csókja édes volt, enyhén rum ízű. A szemei boldogan csillogtak, majd a hátam mögé sétált, a nyakamba csókolt, és oldani kezdte a fűzőm. Óráknak tűnő percek alatt megszabadított tőle, majd a ruhát szépen lefektette az egyik székre. Ő is ledobta a zakóját, majd visszasétált hozzám. Karjai a derekamra fonódtak, majd az ágyra mászott velem. Nem is vettem észre, hogy mikor vált meg az ingjétől, csak az tűnt fel, hogy az ujjaim csupasz hátán futkosnak. Damon minden ruhadarabomtól megszabadított, majd csókolgatni kezdett. Ujjai a combjaim közé csúsztak, még ajka a nyakamat kényeztette.
Zihálva, és kipirultan ébredtem fel, és még mindig a kádban voltam.
-    Ugye a valóságban nem csináltad azt, mint álmomban?
-    Ki tudja?
-    Mocsok. Amúgy sem érhetsz úgy hozzám az esküvőig.
-    Erről már lekéstél. Majd meglátjuk, hogyan bírod. De azért szeretsz, ugye?
-    Igen.
Damon összekulcsolta az ujjait az enyéimmel, és csak akkor vettem észre, hogy rajta van az eljegyzési gyűrűnk. Közelebb húztam magamhoz a kezét, hogy megbizonyosodjam arról, tényleg jól látok-e.
-    Akkor vettem fel, mikor kidobtam Katherine-t.
-    Nem is vettem észre.
-    Tudom. Általában mással vagy elfoglalva, nem az ujjaimmal.
-    Ez igaz.
-    Ne tudd meg milyen nőt láttam…
-    Az újságodban?
-    Nem, itt a városban.
-    Hú de érdekel…
-    Vöröses haja van, barna szeme, nőszirom illata, és egy aranygyűrű van a gyűrűsujján.
-    Hülye.
Tényleg úgy viselkedtünk, mint egy szerelmes pár, Damon végre csak az enyém. Madarat lehetett fogatni vele, olyan boldog voltam, mint még soha. Nem volt igaza, nagyon is számított, hogy azt mondta, hogy szeret. Most már sose engedem el, még akkor sem, ha könyörög érte.

25.fejezet: Utazás a hegyekbe

Reggel összepakoltam mindent, Damon szobájában még sötétség volt, bizonyára húzza a lóbőrt. A repülőtér nincs közel, semmi kedvem gyalogolni. Damon slusszkulcsát leakasztottam a kallantyúról, majd bepattantam a verdába, aminek fel volt hajtva a teteje, és inkább nem próbáltam meg leszedni, mert a végén még elrontanám, és akkor Damon tuti kinyírna. Az autó kellemesen felmordult, majd óvatosan kiparkoltam a garázsból, és ráhajtottam a földes útra. Nagyon huplis volt, még jó, hogy nem ettem semmit. Már az országúton jártam, mikor valami mocorgást hallottam.
-    Jó, hogy te vezetsz, úgy is álmos voltam.
Reflexszerűen beletapostam a fékbe, mitől a még kissé kómás Damon a földre zuhant. Halkan szitkozódott valamit, majd előre mászott.
-    Mi az istent keresel te itt?
-    Tudtam, hogy hazudsz. Pofátlan szarka, volt képes ellopni a kocsim?
-    Dupla szívás lett volna neked. A poén viszont az, hogy nekem van jegyem, neked meg nincs.
-    Fogadunk? – Lobogtatott Damon egy jegyet a kezébe.
Nem hiszem el, hogy képtelenség lerázni, egyszerűen felfoghatatlannak tartom, hogy miképp jött rá, hogy átvágom.
-    Király…
-    És képzeld, pont a tiéd mellé szól. Hát nem szupcsi?
Damon úgy mondta a szupcsit, mint én Jhonnak, csak azzal a különbséggel, hogy én még a hajamat is dobáltam mellé. Damon a visszapillantóba nézegette magát, majd nagyokat kezdett nyelni.
-    Rosszul vagyok.
Azonnal félreálltam, majd kiugrottam a kocsiból, nincs kedvem nézni, hogy összehányja magát. Mikor viszont visszasétáltam a volánhoz, szerelmem sehol nem volt. Öt perc után jelent csak meg, véres szájjal, amit precízen letörölgetett egy zsebkendővel.
-    Csak egy kis vér kellett.
-    Részeg disznó.
-    De azért szeretsz, ugye?
Nem válaszoltam semmit, csak az útra meredtem, és próbáltam kizárni a fejemből a dudorászó Damont.
A reptéren már várt Tomi, és két másik fiú. Az egyik egy igazi izomkolosszus volt, kopasz fejét megcsillant a lámpa fénye, a szemei sötétek voltak, akár csak a szemöldöke, és valami természetellenes elégedettség tükröződött a mosolyából. A másik fiú egy okostojás, iskola elsőnek tűnt, szépfiú, aki igazából olyan sötét, mint egy barlang. Damon lemaradt, mintha nem ismerne, csak akkor meg nem tudom, hogy minek akar velem jönni.
-    Sziasztok. És hol van a többi lány?
-    Szerintem így is jól fogunk szórakozni. – Vigyorgott a kopasz srác.
-    A kopasz súlyemelő, Eric, a magas, számítógépzseni pedig Ben. Veled mi újság? – Mutatta be a haverjait Tomi.
-    Megvagyok. Nem baj, ha megnézem a boltokat?
-    Dehogy.
Odasétáltam az újságoshoz, ahol Damon épp egy sexújságot vizslatott. Mikor odaértem mellé, kajánul elmosolyodott, és becsukta a Playboyt. Legszívesebben megetettem volna vele az újságot.
-    Szép kis álca…
-    Féltékeny, cukorfalat.
-    Ne becézgess. Miért nem jössz oda?
-    Kíváncsi vagyok, miképp viselkednek, ha védtelen vagy.
-    És akkor hogyan éred el, hogy behívjanak a házba? Tomi tudja, hogy mi vagyok, bizonyára verbéna van bennük.
-    Majd te kitalálod.
Damon olyan segítőkész, és annyira lovagias, hogy az már fáj. Persze, én találjak ki mindent, ő meg csak lazán eléldegél majd a nyakunkon. Nem hiszem el, hogy ekkora… Mindegy, majd csak kibírom valahogy.
Már a repülőn voltunk, mikor Eric „véletlenül” megfogta a fenekem, de nem akartam ott balhét csapni. Majd ha leszállunk tisztázom vele a dolgokat. Damon viszont nem állt messze attól, hogy balhét rendezzen, ropogtatta az ujjait, miközben leült mellém.
-    Ne ölj meg senkit!
-    Ez rajtuk áll. Az egyik már rendelt egy kézeltörést. Az én csajomhoz ne nyúljon senki.
-    A csajod vagyok?
-    Leszel.
A szokásos. Most honnan tudjam, hogy csak szédít, vagy igazat mond? Lehet, hogy majd csak egy fél év után dönt úgy, hogy a barátnője legyek, addig meg kiéli magát. Hülye pasik.
-    Azt akartad, hogy takarodjak ki a szobádból, most meg egy faházban akarod vele tölteni az idődet. Nem értelek.
-    Csak téged idegesítelek.
-    Ne is tudom, hogy kettőnk közül ki is az ideges most.
Damon csak halkan mérgelődött magában, majd ismét a sexújságát kezdte nézegetni. Olyan ideges lettem, hogy a pír kiült az arcomra, majd kikaptam a kezéből az újságot, és a szatyromba süllyesztettem.
-    Inkább azt találjuk ki, hogy hogyan vágjuk át őket, ne most élvezkedj.
-    Mi a terved, édes?
-    Egy kirabolt turista leszel, aki menedéket keres.
-    Úgy nézek ki, mint egy csóró idióta, akit simán ki lehet rabolni?
-    Te vagy a hiszékeny szépfiú. Na, lécci.
-    Hogy én mibe bele nem megyek érted…
Visszaadtam neki az újságját, aminek úgy megörült, mint a gyerek a kisautójának. Direkt megjátszotta magát, mert tudja, hogy nem szeretem, ha csajokat nézeget. Melyik lány szereti, ha a pasija meztelen nőket bámul?
A faház borzasztóan mesze volt a várostól, mélyen az erdőben. Gyönyörű volt, hatalmas nappalival, mint egy kis villa, csak minden fából készült, és nem volt emelte. A teraszon egy jakuzzi is volt, amiben finom meleg víz bugyogott. Már mindenki választott magának egy szobát, mikor a csengő megszólalt. Damon didergett odakint, egy szál ingben, és hótól lucskos nadrágban.
-    Kiraboltak. A szüleim csak a hét végén tudnak értem jönni, nem lakhatnék itt? Amint megjönnek, kifizetem a díját a lakhatásnak.
-    Ez nem csöves szálló.
-    Tomi, kérlek. Nem hagyhatjuk megfagyni. A kedvemért…
-    Jól van, de legyen pénz ha jönnek a szüleid, mert kiverem belőled az életet is.
Damon csak mosolygott, majd rám kacsintott, mikor Tomi elfordult, de a küszöbnél megakadt. Engem behívtak a fiúk, őt nem.
-    Engedélyt kaptál, mit ácsorogsz odakint? Gyere már be te szerencsétlen.
Morogta Eric, Damon abban a pillanatban át is lépte a küszöböt, és féltem, hogy a kopasz fiúnak esik. Ben elrángatta mellőlem Damont, és kiosztotta neki a mellettem lévő szobát.
Körbeültük a kanapét, Eric hozott egy sörösüveget, majd üvegezni kezdtünk. Én először tiltakoztam, de végül belementem, hátha megcsókolhatom Damont. Eric pörgetett először, és az üveg Damonnal állt meg.
-    Fürödj meg a hóban.
-    Meg fog fázni.
-    Már úgy is vizes a ruhám.
Damon megtette, amire kérték, és meg azonnal betakartam egy pokróccal. Megvált az ingjétől, amitől majdnem elájultam. Erősen az üvegre koncentráltam, rá se néztem a félmeztelen Damonra. Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de az üveg Ericre mutatott, akinek el kellett tűrnie, hogy szerelmem körmöst adjon neki. Én tudtam, hogy ezt a fenékmegfogásért kapja, így még viccesebb volt. Majdnem kifeküdtem, mikor Eric azt kérte tőlem, hogy csókoljam meg Tomit. Damon arca kifejezéstelen volt, de a szemei szikráztak. Nyomtam egy puszit az arcára, mire mindegyik fiú elképedt, csak Damon mosolygott elégedetten.
-    Nem fektetted le a szabályokat.
Szerelmem azonnal vette az adást, a mosolya még szélesebb lett, a fiúk csak mérges pillantásokkal díjazták. Tomi fekvőtámaszoztatta Bent, aki nyerstojás-evést rendelt el Ericnek. Örültem, hogy egymást szívatják, addig jó, amíg nem engem pörgetnek. Eric kipörgette Damon, akinek macskát kellett imitálnia, mivel olyan nyalizós, mint egy macska. Ez már csak ezért is vicces volt számomra, mert mindig Cicának hívom. Damon fintorogva nyávogott párat, majd megpörgette az üveget.
-    Jól van, akkor csókolj meg rendesen, Elizabeth.
Eljátszottam, hogy mennyire undorodom, de legszívesebben a karjaiba omlottam volna. A fiúk megunták a pörgetést, főleg, hogy mindig kibújtam a kérések alól. Szkander bajnokságot rendeztünk, és érdekes módon egyik fiú sem lepődött meg azon, mennyire erős vagyok. Remélem Tomi nem mondta el nekik.
Borzasztóan jól éreztem magam a jakuzziban, szerencsére csak Damon csatlakozott hozzám. Nem bírtam ki, lecsókoltam, remélvén hogy egyik fiú sem látja meg.
-    Olyan jól csókolsz. Nehéz volt eljátszani az ellenkezőjét.
-    Tudom.
Simított végig a hátamon Damon, majd a nyakamba csókolt. A kezem végigvándorolt a felsőtestén, majd hírtelen a jakuzzi oldalának csapódtam. Pont abban a pillanatban lépett ki Eric a teraszra, pont nem látott semmit. Lefröcsköltem Damont, amiből egy jó kis fröcskölő csata lett.
-    Jövök én is, szeretek szép lányokkal játszani.
Annyira taszított ez a fiú, mint Jhon bácsi, ha nem jobban. Most a combomat fogta meg, amit egy pofonnal díjaztam. Eric sértetten betrappolt a házba, én inkább odabújtam Damonhoz, és a combomra húztam a kezét.
-    Így sokkal jobb.
-    Most már tuti, hogy eltöröm a kezét.
-    El kéne menned ruhákat venni, nem?
-    Miből? Adjam el a gyűrűmet? Elviekben én most csóró vagyok.
-    Adok pénzt.
-    Eljátszom, hogy veszek valamit, a bőröndöm a szekrényedben van. Vigyázz magadra, jó?
-    Jó.
A fiúk persze nem örültek neki, hogy pénzt adok kölcsön neki, de nem igazán érdekelt, hogy mit mondanak. Damon még el sem ment, de már most hiányzik.
Visszamentem a vízbe, ahol Eric már várt.
-    Na mi a szitu, Cicus?
-    Nem vagyok a Cicusod.
Damon hívhat csak a cicájának, vagy én őt, de ez a kopsz majom nem becézgethet engem. Legszívesebben a torkának ugranék, és kiszívnám az össze vérét, majd… Nyugi Elizabeth!
-    Nem csinálunk valamit?
-    Én nem vagyok olyan lány.
-    Van barátod?
-    Van.
Damon még hivatalosan nem volt a barátom, de ezt neki nem kell tudnia. Azt mondta, hogy én leszek a kedvese, csak majd egy kicsit később. Eric a jakuzzi szélének nyomott, és gusztustalan nyelvét áttuszkolta a számba. Legszívesebben leharaptam volna, de nem akartam leleplezni magam.
-    Eressz!
A majomember a falnak vetődött, én pedig berohantam a szobába. Minek kellett elhozniuk ezt az idióta barmot? Átvettem egy száraz ruhát, és vártam, hogy Damon végre „haza” jöjjön.
El is szunyokáltam, csak arra eszméltem fel, hogy valaki simogatja a karom. Amint megláttam Damont, azonnal a hasára ültem, és szenvedélyesen megcsókoltam. Damon nem tudta hova tenni a vadságomat, így csak viszonozta. A pólóm alá nyúlt, végigsimítva csupasz  hátamon, majd ugyanezt megcsinálta előröl is.
-    Imádlak. – Súgtam neki.
-    Tudom.
-    Nem szabadna ezt csinálni.
-    Tudom. Amúgy hogyan is hívják a barátod?
-    Ha hallottad, akkor miért nem mentettél meg?
-    Kíváncsi voltam, meg tudod-e védeni magad. Szóval ki a barátod?
-    Damon Salvatore.
-    Mások előtt undorodnod kell tőlem, úgyhogy szívd magadba ezt az éjszakát.
-    Miért, mi lesz most?
-    Ki tudja?! Mi legyen?
Ismertem már ezt a mosolyt, ezeket a cirógató ujjakat, tudtam, hogy mit akar. Kigomboltam az ingjét, amit Bentől kapott, hogy ne meztelenül menjen a városba, majd a szoba sarkába hajítottam. Damon is letépte rólam a fölsőt, ami széthasadt, így legfeljebb már csak törlőrongynak jó. Minden érintése gyengéd volt, mégis vágykeltő. Felült, így az ölébe csúsztam, ami olyan volt, mintha megnyomtam volna nála az” azonnal teperjük le Elizabeth” gombot. A csókja néha már harapássá fajult, de így csak még jobban vágytam rá. A nyakamba harapott, úgy szívta a vérem, mintha ember lennék, még engem kitöltött a felülmúlhatatlan öröm érzete. Mindenem lüktetett, a szám kiszáradt, a nyakam égett, de nem érdekelt. Ujjaim Damon hajtincseit szorította, közel nyomva a fejét a nyakamhoz.

Damon:
Mindig elvesztem az eszem, ha Elizabeth a közelemben van, most is olyan sok érzelmet sugároztam belé, hogy elájult a gyönyörtől. Óvatosan betakargattam, nehogy felkeltsem, majd elmentem fürödni. Még percekig a számban éreztem a vérét, ami vámpír létére nagyon finom volt. Eltartott egy ideig, míg lenyugodtam, de a hideg víz szerencsére lehűtött.
Kimentem az italozgató házigazdáimhoz, akik már jó mámoros állapotban voltak.
-    Hiába állítja az ellenkezőjét, minden nő „olyan” belül. – Dörmögött Eric.
Ez a pöcs már kivívta nálam a gyűlöletet, és alig várom, hogy Elizabeth engedélyt adjon arra, hogy letépjem a fejét.
-    Ne becsüld le, mert nem hülye. – Figyelmeztette a kertészfiú.
-    Majd én megpuhítom.
Hát én a koponyádat fogom megpuhítani, ha nem veszel vissza az arcodból. Ha egy ujjal is hozzányúlnak, én nagyon, de nagyon megkínzom őket.
-    Te inkább fogd be! Jól elcseszted, hogy letámadtad. Hagyjuk, hogy megnyugodjon. – Osztotta az észt Ben.
-    Te is le akarod fektetni, mi? – Fordult felém Eric.
-    Le ám! – Vágtam rá azonnal.
A különbség az volt, hogy engem szeret Elizabeth, ahogy én is őt, nem akarom bántani, de ezek a férgek csak megfektetni akarják. Jobb lesz, ha azonnal elhúzunk innen, mert ha rajtam múlik, akkor vér fog folyni.
Visszamentem Elizabethez, és felráztam az álmából. Ködös tekintettel nézett rám, még mindig az érzés kavalkád hatása alatt állt.
-    Szívem, el kell mennünk innen.
-    Miért?
-    Ezek nem megbízhatóak.
-    Paranóniás vagy.
-    Nem vagyok az. Kérlek.
-    Hagyjál már, Damon. Ha nyomulnak, majd leállítom őket. Menj inkább a szobádba.
Túl zaklatott voltam ahhoz, hogy aludni menjek, így az erdőbe vetettem magam, és étel után néztem. Elizabeth folyton megüti a bokáját a makacssága miatt, nem értem, hogy miért nem támaszkodik rám. Olyan jóhiszemű tud lenni, hogy az már fáj. Mondjuk, egy toronyba zárva lehet, hogy nekem is fura személyiségem lenne. Barátságosan fogadott minden idegent, ez fényt vihetett a szürke hétköznapokba, csak azt nem fogja fel, hogy a világ veszélyes. Minek kell történnie, hogy végre észhez térjen?

Elizabeth:
Nem értettem, hogy miért ilyen bizalmatlan Damon, a fiúk közül csak Eric a szemét, a többiek normálisak. Kóválygott a fejem Damon erejétől, így kibotorkáltam egy pohár vízért. Éles fájdalom hasított az oldalamba, majd két erős karba zuhantam. Magamnál voltam, de nem bírtam mozogni. Eric tartott, éreztem az illatát, a vasfű viszont túl sok vízzel volt hígítva, így nem ájultam el. Lelökött egy kanapéra, majd mind a három fiú körém állt, és Ben megkötözte a kezem. Beleharaptam a csuklójába, minek hála kaptam egy pofont, amitől eleredt az orrom vére. A számat is bekötötték, majd Eric lesmárolt, még a másik két fiú levette a ruhám. Nem volt bennük vasfű, úgyhogy tudtam volna irányítani őket, ha a szemembe néznének, de sajnos nem elég hülyék. Eric büszkén elmosolyodott, majd suttogni kezdett.
-    Mondtam, hogy olyan lány vagy.
A fiúk kórusban elröhögték magukat, majd elkezdtem megválni a ruháiktól. Tehetetlen voltam, úgy ahogy Damon mondta: egy védtelen nő. Damon, ments meg!

24.fejezet: Szakítás

Josef atya elintézte, hogy a Trushwood legyen a hivatalos nevem, és egy rózsafüzért is küldött, mondván emlékezzem meg a halott papokról, akiket Damon kidobott az ablakon. Nem volt szép dolog, de ő csak engem védett, ami azért mégiscsak kedves volt tőle.
Damon elmesélte, hogy a temetőben megtalálta a neveinket, bizonyára a szerzetes, aki az apácák után küldött szervezte így, legalább volt bizonyíték a halálunkról. Azt nem tudom, hogy ki került a föld alá, de inkább nem is vagyok kíváncsi rá. Damon megkért rá, hogy kerüljem, mert gondolkodni szeretne. Reméltem, hogy Katherine nem fogja befolyásolni, és nem dönt mégiscsak úgy, hogy a régi szerelmét válassza.

Damon:
Még fogalmam sincs, hogy miképp csináljam, mégse állhatok oda elé, és mondhatom azt, hogy vége. Ráadásul alig van itthon, mindig elmászkál valahova, és soha nem mondja meg merre volt.
Kopogás zavart fel az elmélkedésemből, idegesítő öcsém kért bebocsátást. Nem tudom, hogy már megint mit akar fontoskodni, de jobb, ha minél előbb lerendezzük.
-    Mit akarsz?
-    Csak gondoltam megemlítem, hogy már rohadtul elegem van abból, hogy bármikor kinyitom a postaládát egy halom szerelmeslevél ömlik ki belőle. Nem lehetne megmondani ennek a Nicknek, hogy álljon le?
-    Én leszarom, hogy mit csinál. Ha idegesít, akkor beszélj vele te.
-    Azt hittem zavar, hogy csapja a szelet a barátnődnek.
-    Még nem a barátnőm, amúgy meg tök feleslegesen fáradozik, Elizabeth az enyém. A sok írástól legalább ínyhüvely-gyulladása lesz, meg elfogy az összes pénze a virágokra.
Stefan felvette a szokásos, „nem nézhetsz olyan hülyének, hogy ezt beveszem” arcot, majd leült a fotelembe, és csak bámult, mintha a lelkem mélyébe látna. Borzasztóan idegesítő volt, legszívesebben lecsaptam volna. Pár perc után kezdett elviselhetetlenné válni, hogy bámul.
-    Mi a francot bámulsz?
-    Megpróbálok rájönni, hogy most tényleg megváltoztál-e, vagy csak szerepet játszol.
-    És ezt nem tudod a bámulásom nélkül csinálni? Öcsi, ugye csak testvéri szeretet érzel irántam?
Stefan megforgatta a szemeit, majd ismét a „nem vagy vicces, Damon” arcot kapta magára, amit már ezerszer láttam. Nem tehetek róla, hogy nem értékeli a poénjaimat. Vannak emberek, akiknek nincs meg a képességük a viccelődésre. Stefan folyton csak elmélkedik, töpreng, agyal, sose kapcsolódik ki. Egyedül akkor engedi el magát, ha Lexi a közelben van, amúgy olyan, mint egy fiatal testbe zárt hatvanéves.
-    Gondolkoztál már azon, hogy elveszed valaha Elizabethet? Ha már úgyis a jegyesed…
-    Gondolkodtál már azon, hogy mást zaklass, inkább? Ha már úgy is ilyen sokan vagyunk a házban…
-    Szereted?
-    Nem.
Elég volt Elizabethnek szerelmet vallanom, nem akarom, hogy Stefan is tudjon róla. Ha megtudná, folyamatosan felhozná nekem, én meg nem akarom, hogy folyton felelősségre vonjanak emiatt a hülye szó miatt.
-    Akkor meg ne szórakozz vele.
-    Tudom mit csinálok. Ha meg ennyire félted, akkor jöjjél össze vele te.
-    Rendben.
-    Meg nem merd próbálni, mert kitépem a szíves a hátadon keresztül.
Villogtattam kicsit a szemem, így biztosan érteni fogja, hogy nem szórakoztam. Ha hozzányúl Elizabethez, és lenyúlja, mint hajdanán Katherine-t, akkor esküszöm, hogy elfelejtem, hogy az öcsém, és úgy kivégzem, hogy öröm lesz nézni. Amúgy nem tenném, mert anya kinyírna, csak jó néha kicsit legalább a gondolattal eljátszani.
-    Jó elmélkedést, Damon.
Rágrimaszoltam, majd betárcsáztam Katherine számát, de csak a hangposta fogadott. Hol az istenbe lehet? Gyorsan túl akarok esni a dolgon, minél tovább pörgetem magam a történteken, annál valószínűbb, hogy elcseszek valamit. Úgy érzem magam, mint a középiskolában a vizsgakor, pedig annak már jó sok éve.
Azt hiszem egyetlen alkalom volt anno, mikor találkoztam Elizabethel. Épp dühöngtem, hogy Katherine az öcsémmel hempereg az emeleten, és a szobron töltöttem ki a mérgem. Megfogtam, és a legközelebbi fának hajítottam, majd megütötte a fülem egy földre hulló kosár hangja. Odakaptam a fejem, és egy koszos, cselédruhában lévő mélyvörös hajú lányt pillantottam meg. Idegesen, remegő végtagokkal szedegette össze a ruhákat, amiket moshatott újra. Odasétáltam hozzá, felvettem néhány göncöt, és emlékszem, hogy az istenért sem akart rám nézni. Kikapta a kezemből az anyagokat, majd kissé meghajolt, és elszaladt. Egy szót sem váltottunk, és túlságosan is Katherine érdekelt ahhoz, hogy különleges jelentőséget tulajdonítsak egy szégyenlős cselédnek. Mindegyik nő zavarba jött, mikor a közelükbe voltam, nem lepett meg, hogy ezt a törékeny lány bepánikolt, mikor a közelébe mentem.
Legjobban az lepett meg, hogy Elizabethet csak babusgatni akarom. Eddig ha megtetszett egy lány, akkor általában a vele eltöltött éjszaka képeit láttam, Elizabethnél nem ez volt a helyzet. Persze első találkozásunkkor majdnem összefeküdtünk, de ez mellékes. Megmagyarázhatatlan, hogy mit érzek iránta. Folyton a karjaimban akarom tartani, becézgetni, babusgatni, játszani az idegszálaival.
Az egész napom idegességben bővelkedett, egyszerűen képtelen voltam megnyugodni. Katherine egyszerűen elérhetetlen volt, pedig ha százszor nem hívtam, akkor egyszer sem. Mi az istennek neki mobil, ha nem veszi fel? Régen nem kellett emiatt aggódni, akkor vagy ott volt, vagy nem. Most már túlságosan elkényelmesedtük, és követeljük, hogy azonnal beszélhessünk azzal, akivel akarunk. Katherine amint megjelent a szobában, azonnal letámadott. Kicsit nehéz úgy kidobni valakit, hogy teljesen rád kulcsolódik, és nem engedi, hogy beszélj.
-    Beszélnünk kell!
-    Majd utána beszélgetünk.
-    Nem akarok tőled semmit, Katherine.
-    Hát jó, akkor majd később meghozom a kedved.
A „Nem akarok tőled semmit, Katherine” alatt én azt értettem, hogy vége, de természetesen a sors kicsesz velem. Hányszor kell még kinyögnöm, hogy bye-bye?
-    Beszélnünk kéne a kapcsolatunkról.
-    Igen tudom, nem szabadna elhanyagolnom téged.
Na szépen állunk, éppen most kér bocsánatot, amikor el akarom küldeni. Köszi élet, hogy folyton megnehezíted az életemet.
-    Figyelj Katherine…
-    Nem kell mondanod semmit, tudom, hogy mit akarsz mondani.
-    Igen?
-    Azt, hogy szeretsz, és megbocsátasz. Ígérem, hogy jobb kedvesed leszek ezután.
-    Én igazából Elizabethről akartam beszélni.
Katherine olyan fejet vágott, mintha valami gusztustalan féreg nevét mondtam volna ki, aminek már a gondolata is rosszullétet okoz. Gondolom, féltékeny rá, vagy riválisának tartja.
-    Mi van a cseléddel?
-    Kedvelem.
-    Sajnos. Legyetek jóba, csak ne előttem haverkodjatok.
-    Jobban kedvelem, mint egy barátot.
-    Tudom, lefeküdtél vele.
-    Tudod?
-    Persze, még a Hóbálon.
-    Azóta is lefeküdtem vele.
Katherine szemei szikrákat szórtak, és ebben a játszmában én voltam az egér, és ő a macska. Meg is kaptam az első pofonomat, majd egy gyomorszájba talált öklöst, és egy vasfüves tűt a bordám közé. Meg fogom mondani Alaricnak, hogy jobban vigyázzon a cuccaira.
-    Tudtam róla, csak kíváncsi voltam, hogy mit mondasz.
-    Mit tudsz még?
-    Hogy azt ígérted neki, hogy járni fogsz vele. Szegény lány, jól átejtetted.
-    Igazából el akarlak hagyni.
-    Szuper, úgyis untalak. Ugyan már Damon, tényleg azt hitted, hogy jelentesz nekem valamit? Ugyanaz voltál most is, mint régen, Stefant helyettesítő báb.
Ez szíven ütött, mindig is reménykedtem benne, hogy szeret, és azt hittem, hogy csak Stefant szívatja. A legnagyobb gáz pedig az, hogy én képes voltam feltenni rá az egész életemet. Képes voltam feláldozni annyi évet egy hazugságra. Hogy lehet valaki ennyire gonosz?
Egy tőr fúródott a gyomromba, majd összerogytam. Katherine az ágyba lökött, majd a kerethez kötötte a kezem. A vérző hasamat leszámítva ez még egy élvezetes együttlét kezdete is lehetne, de sajnos most nem erről van szó.
-    Azt viszont nem tűröm, hogy engem dobjanak. Szenvedj az ostobaságod miatt.
-    Mocskos szajha.
-    Ostoba, szerelemes bolond.
 Katherine kirántotta a gyomromból a kést, majd lenyalta a vért. Esküszöm, hogy ez a nő beteg. Köröket írt le vele a mellkasomra, mint mikor csak játszadozik, és a karmaival karcolgat. Nagyon tanakodott valamin, majd kibontotta az övem.
-    Elintézzem, hogy a kis szeretőd ne részesüljön semmi örömben?
Megállt bennem az ütő, ha ez hozzám nyúl, és kicsinálom. Jó tanács: sose engedj közel a nadrágodhoz egy elmebeteg ribancot. Fészkelődtem volna, ha képes lettem volna mozogni, de így csak kétségbeesetten pillantottam Katherine-re.
-    Na jó, akkor én sem élvezném a létezésedet.
-    Felejtsd el, hogy ezek után hozzád érek!
-    Nem tudhatod, mit hoz a jövő. Vagy inkább szúrjam ki a szépséges szemeidet.
Úgyis meggyógyulnék, de azért ez borzasztóan kellemetlen érzés. Pearl kinyomta már egyszer a szemem, és utána még órákig alig láttam valamit. Irritált a fény, irritált a pislogás, irritált, hogy van szemhéjam.
Katherine összesen fél órát kegyetlenkedett rajtam, amelyben a belső szerveim felét elvesztettem – mármint megkárosodtak, természetesen nem kerültek ki belőlem. Kicsit úgy tűnt, mintha örülne is neki, hogy nem kell itt dekkolnia. Összepakolt, majd rám kacsintott, és eltűnt. Az ágyam tiszta vér volt, vennem kell új ágyneműket, és egy új matracot is. Egy kis zacskós vérrel felturbóztam a gyógyulásom, majd lefürödtem. Ciki volt, hogy egy nő így elbánt velem, bár tényleg sokkal idősebb, mint én. Nem is értem, hogy mit láttam benne akkoriban, egy kecses, okos, huncut lány volt, most már egy szadista, önző, beképzelt ribancnak tartom. Elizabeth viszont… Tényleg olyan, mint egy angyal. Biztos, hogy működni fog ez a kapcsolat? Mi van, ha most már, hogy nem tiltott számomra, nem lesz érdekes? Mi van, ha csak hírtelen fellángolás volt, amit iránta éreztem? Nem akarom bántani, nem akarom összetörni a még megmaradt reményeit. Sokkal könnyebb lenne, ha nem szeretne annyira. Maradjak szingli? Nem tudom. Miért ilyen nehéz a szerelem?

Elizabeth:
Damon bezárkózott, hiába kopogtattam az ajtaján, nem volt hajlandó kinyitni. Lehet, hogy mégsem szakítottak? Katherine jelenlétét viszont nem éreztem a házba, vérszagot viszont igen. Damon vérét, és ez kétségbe ejtett. Mi van ha azért nem nyit ajtót, mert holtan hever a padlón?
Az egész szobám fel volt túrva, és ezt most tuti nem én tettem. Egyszer csak egy kéz kulcsolódott a nyakamra, majd vágott neki a falnak. Katherine vérben forgó szemekkel méregetett, egy hatalmas karót tartva a kezében.
-    Szakított velem, most boldog vagy? Legszívesebben megölnélek, de akkor a következő egynéhány évben unatkoznék. Lehet, hogy most megkaptad, de ezt jól vésd az eszedbe: Meg fogom keseríteni az életed, és mikor már azt hiszed, hogy minden rendben, én majd feltűnök, és lerombolom a naiv kis álmaidat.
A kezében tartott karó a combomba landolt, majd Katherine eltűnt. Nagyon nem jó, ha valaki ilyen ígéreteket tesz nekem. Most lehet, hogy csak blöffölt, hogy saját magamat keverjem bajba, de az is lehet, hogy tényleg igazat mondott. A fene egye meg, hogy létezik ez a mocskos szemétláda.
Nem érdekelt, hogy Damon be akar engedni, vagy sem, de muszáj beszélnem vele. Egy elegáns mozdulattal kitéptem a zárat a helyéből, majd besétáltam a szesztől bűzlő szobába. Damon olyan hullarészeg volt, hogy szerintem megállni sem tudott volna a két lábán. Az ágyban feküdt szeretgetve a whiskys üvegét, és csak percek múlva vette észre, hogy ott vagyok.
-    Szia, cukorfalat, nem csatlakozol?
-    Te seggrészeg vagy.
-    Tudom. Viszont szabad is, úgyhogy gyere bébi az ölembe. – Vigyorgott kajánul.
-    Biztos, hogy ezt akarod? Mármint, ha neked Katherine kell, akkor én félreállok, csak azt szeretném, hogy boldog legyél.
-    Te most szórakozol velem? Rágod a fülem, hogy szakítsak vele, most meg visszatáncolsz? Nem gondoltam volna, hogy te is ilyen kétszínű ribanc vagy.
Damon italos mámora átcsapott agresszióvá, az arca eltorzult, és perceken belül már a falnak voltam passzírozva. Damon bűzlött az alkoholtól, a mozgása furcsa volt, de még is félelmetes. Most vadászként mozgott, és sajnos én voltam az áldozat.
-    Miért baszol át te is, Elizabeth?
-    Csak felvetettem, hogy most még választhatsz. Én veled akarok lenni, de úgy nem, hogy te nem vagy boldog.
-    Hagyjál már ezzel a hülye álszent dumával. Te is csak baszni akarsz velem, aztán eléred, hogy beléd szeressek, majd otthagysz, mint egy megunt csivavát.
-    Én, nem…
-    Kifelé!
Az alkohol beszélt belőle, de én nem vagyok egy menekülős cicababa, akkor is itt maradok. Nekem nem fog parancsolgatni egy részeg idióta.
-    Nem!
-    Mit nem értesz azok, hogy menj ki?
-    Hát, egyik szó sem ismerős.
-    Ne szórakozz velem, Elizabeth!
Damon a falba csapott, bár szerintem nekem szánta ezt az ütést. A szeme egyre tisztább lett, emberien nézett rám, de még mindig ugyanolyan részeg volt, mint az előbb.
-    Nem teszem, Damon! – Utánoztam a hanglejtését.
-    Egyáltalán nem vagy vicces – durcizott Damon, mint egy ötéves kisfiú.
-    Nekem tetszik. – Csókoltam meg, mitől kicsit megenyhült.
-    Tünés. – Mosolygott rám, majd ellépett előlem.
-    Csak elraktároztam a csókod, mert elutazom kicsit kikapcsolódni.
-    Hova?
-    Igazából fogalmam sincs, valami hegyekbe.
-    Kivel?
-    A kolostor kertészének fia küldött egy levelet, hogy tartsak vele, és a haverjaival a téli nyaralójukba.
-    Nem mész te sehova!
Szuper, még részegen is olyan, mint egy kutya, aki félti a csontot. Miért nem bízik bennem? Nem bújnék össze senkivel, nekem csak ő kell. Olyan, mintha az apám lenne, aki inkább bezárna, mintsem, hogy kiengedjen a hímneműek közé, pedig nem vagyok egy könnyűvérű nőcske.
-    Miért ne mennék? Jó fej, régen is segített nekem.
-    Csak nyalizott. Senkiben nem szabad megbízni! – Oktatott ki Damon, mintha egy alsós kisgyerek lennék.
-    Ő ember, én vámpír, ergo meg tudom védeni magam.
-    Ő a haverjaival lesz. Te meg egy védtelen nő vagy…
-    Vámpírnő.
-    Csak akkor mehetsz, ha én is veled tarthatok. Vagy velem, vagy sehogy.
-    Nem vagy az apám, nem kell az engedélyed. Amúgy csak én vagyok meghívva.
-    Mikor indulunk?
-    Holnap után. – Hazudtam azonnal.
Damon rám villantott egy mosolyt, majd az ajtó felé mutatott. Szemeimet forgatva kisétáltam, majd elmosolyodtam, mikor becsukta az ajtót. Holnap utazunk, de nem akarom, hogy Damon velem jöjjön. Ha folyton ott van, sosem fogom tudni bebizonyítani neki, hogy képes vagyok vigyázni magamra.
Tomi nagyon kedves, mindig vele beszélgettem, amikor segített az apjának, sőt még egy árokból is kihúzott, mikor beleestem. Egyáltalán nem rossz indulatú, tőle nem kell tartanom.

23.fejezet: Az utazás

Kellemes zsibogott mindenem, mikor felébredtem, Damon elégedett, boldog mosollyal az arcán aludt el. Végigsimítottam a mellkasán, egészes a csípőéig, mitől megremegett, majd kinyitotta ragyogó szemeit, és lecsókolt. A hátát simogattam, miközben újból keringőzni kezdtem a nyelvével. Az egész éjszakát átszeretkeztük, csak reggel hatkor nyomott el az álom, az ötórányi alvást pedig egy vámpír is megérzi.
-    Jó reggelt, édes.
-    Imádom, mikor ezt mondod.
Sokáig tartott, még végre elszakadtunk egymástól, és tudtuk, hogy egyszer muszáj lesz kikelni az ágyból. Damon hamar magára kapta a ruháit, majd úgy feküdt vissza mellém.
-    El kéne utaznom, elintézni néhány papírt, eljössz velem az uncsi papokhoz?
-    Mehetünk. Úgyis téli szünet van a suliban.
-    Katherine?
-    Szerintem örülni fog, hogy elmegy a macska.
-    Cicus.
-    Fikusz…
Damon felöltöztetett, majd pörgetni kezdett, és ismét csókban forrtunk össze. Olyanok voltunk, mint két szerelemes tini, aki nem tud megmaradni egymás nélkül. Már az egész világ forgott, mikor végre úgy döntött, hogy lábra állít. A nyakába csimpaszkodtam, majd csókot leheltem az ajkára, és elkezdtem összepakolni. Damon eltűnt, és ahogy ismerem, két perc múlva itt lesz, összepakolt bőrönddel. A férfiak mindig könnyebben összepakolnak, mint a nők.
Mikor Olaszországba értünk, mind a ketten hulla fáradtak voltunk. Akárhogyan is nézzük, nem a szomszédban van. A nyilvántartásban Josef atya vezetéknevét viselem, szeretném felvenni az eredetit. Azért titkoltam a családnevem, nehogy kiderüljön mégiscsak élek. Valamint szeretném az összes holmimat is elvenni onnan, nem szándékozom tovább rabot játszani.
Egy hotelben szálltunk meg, Damon franciaágyas szobát kért, mondván nem akar egyedül hagyni. Én nem bántam, hogy vele kell aludnom, imádok a karjaiban elszenderedni. Luxuslakosztályt kaptunk, ami abból állt, hogy külön bárszekrényünk volt, és pezsegős kádunk.
-    Mi is ennek a kádnak a neve?
-    Jakuzzi. Mindig elfelejtem, hogy múlthoz ragadt vagy.
Kiöltöttem rá a nyelvem, majd töltöttem magamnak egy pohár whiskyt. Damon mögöttem állt, majd átölelt, és a nyakamat kezdte csókolgatni. Kicsit úgy éreztem magam, mintha a szeretője lennék, valahogy olyan érzésem volt, mintha egy kéjutazáson lennék.
-    El kéne foglalnunk magunk valamivel.
-    Nekem lenne néhány ötletem…
-    Rögtön gondoltam, de sajnos azok nem férnek bele a tizenhatos karikába.
-    Mióta vagy te tizenhat?
-    Mostantól, úgyhogy kezelj úgy, mintha fiatalkorú lennék.
-    Akkor meg foglak rontani.
-    Hülye.
Azonnal az ágyban találtam magam, Damon vadul csókolt, teljes testsúlyával rám nehezedett, majd a nyakamba harapott. Fogalmam nem volt, hogy ezt miért csinálta, hisz már rég nem voltam ember, majd hirtelen leesett. Melegség járta át a testem, úgy éreztem, hogy áramot vezettek az ereimbe. Damon olyan erős vágyhullámot küldött rám, hogy remegtem tőle.
-    Fejezd be…
-    Nem jó? – kérdezte gúnyosan.
-    D…Damon…Fáj… - buggyantak ki a könnyeim.
-    Tehetek én róla, hogy bepánikoltál? Engedd el magad.
Képtelenség volt elengednem magam, minden izmom feszült, görcsölt a lábam, a kezeimben semmi erő nem volt. A kellemes bizsergés kezdett kínná válni, nem tudom mit csinált Damon, de nagyon rossz.
-    Nem megy. Damon, állítsd már le! Elég, szabadíts meg ettől!
-    Ha hisztizel, csak rosszabb lesz. El kell engedned magad, mert az agyad fájdalomnak fogja fel.
Damon lágyan megcsókolt, már nem nehezedett annyira rám, folyamatosan engedte a testem ki a szorításból. Olyan volt, mint mikor hónapokig gipsz van rajtad, és amikor kiszeded a sínből a lábad, akkor rögtön összehúzódik az izom, mert nincs ami tartsa. Velem is ugyanez történt, csak nekem az egész testem rántódott össze. Próbáltam csak Damon csókjára figyelni, átélni az élvezetet, amit kutató nyelv okoz, sikerült is feloldódnom, majd hatalmasat roppant a kezem, és felsikítottam a fájdalomtól. Sikerült még jobban pánikba esnem, rázkódtam, úgy éreztem eltörik az összes csontom.
-    Bocsi, édes. – Súgta Damon, majd fejbevágott.
Minden homályosodni kezdett, mintha valaki egy hatalmas kanállal összekeverte volna a világot, majd sötétség lett.
Reggel ébredtem fel, akkor is csak arra, hogy fázom. Egy lepedőbe voltam bebugyolálva, nem volt rajtam semmi csak fehérnemű, az ágy úgy nézett ki, mintha birkóztak volna benne. Hallottam, hogy Damon tusol, kikászálódtam az ágyból, majd elbotorkáltam a fürdőszobához. Nem zavart, hogy foglalt, úgy is láttam már meztelenül Damont. Mikor meghallotta, hogy kattan a kilincs, gyorsan a dereka köré csavarhatott egy törölközőt, mert a víz még mindig folyt, és ő sem volt száraz, mikor beléptem. Azonnal a karjaiba vetettem magam - az ajtóban hagyva a huzatot -, és nekinyomtam a csempének. Hamar változott a felállás, én lettem a beszorított, és ő a beszorító. Leszedte rólam a vizes fehérneműt, majd ismét csókolni kezdett. A víz kezdett kicsit hideg lenni, melegebbre is vettem, így szép kis gőzt teremtettem. A víz kellemesen folyt végig a testemen, Damon keze pedig követte a vízsugarat.
-    Ez az a pillanat, amikor megrontasz?
Damon csak nevetgélt, majd újra az ajkaimra tapadt. Kezem felfedezőútra indult, végigsimogatva a mellkasát, majd a hátán, és mikor a combjához ért a kezem, Damon ellépett előlem, majd kisétált a szekrényhez, és tusfürdőt kezdett keresgélni. Sokáig tanakodott, majd két üvegcsét is hozott magával.
-    Nem tudtam eldönteni melyik legyen. Epret kér a kisasszony, vagy rózsát?
-    Rózsát.
-    Fordulj meg.
Damon mindenhol beszappanozott, még olyan helyekre is nyúlt, ahova nem akartam, hogy nyúljon, de nem nagyon érdekelt, hogy mit szeretnék. Ennyire még soha az életbe nem voltam kisuvickolva, féltem is tőle, hogy még a bőrt is ledörzsölte rólam. Az érintése persze lágy, néha pedig szenvedélyes volt, de sosem engedett túl közel magához. Húzott egy határt, amit nem engedett átlépni.
-    Én is megmossalak?
-    Már lemaradtál róla. Kellett neked olyan sokáig aludni.
-    Nem árt ha tiszta vagy…
-    Erről lecsúsztál, édes.
Damon bebugyolált egy törölközőbe, majd a karjába kapott, és visszavitt a szobába. A legszolidabb ruháimat választotta ki, úgyis templomba mentünk. Ő ugyanúgy nézett ki, mint mindig. Talpig feketébe volt, mint egy kaszás. Szép kis hívő vagyok, épp az ördögöt akarom becsempészni a templomba.
Damon a temetőben maradt, nem kívánkozott túlságosan a papok közé. Én azonnal az érsek szobájában jelentem meg, nem kis riadalmat okozva. A szentatya majdnem felborult a székkel, mikor megpillantott, majd kiküldte a vendégeit, és hellyel kínált. Bár a jó oldalra sorolja magát, mégis az egyik legkétszinűbb ember, akit ismerek.
-    Nem cseverészni jöttem. Szeretném visszakapni a nevemet, úgyhogy írja alá a papírt, és már itt sem vagyok.
-    A sátán szállt meg leányom. Miért nem maradsz itt, és nyersz üdvösséget a jócselekedeteiddel?
-    Gondoljon amit akar, nem érdekel. Írja alá a papírt.
-    Nem úgy megy az.
Éles fájdalom hasított a mellkasomba, a padlóra fröccsent a vérem, majd eszméletem vesztettem.

Damon:

Lövés hallatszott az épületből, azonnal Elizabeth segítségére siettem volna, ha Josef atya nem áll épp az ajtóban. Mosolyogva sétálni kezdett felém, de lepisszegtem, mielőtt belekezdhetett volna az üdvözlésembe.
-    Nem érek most rá. Elizabethet lelőtték, úgyhogy most lecsapom a fejét az érsekúrnak.
-    Ez Isten háza, nem folyhat a vér.
-    A fene egye meg a hülye istenüket, hogy nem kell neki véráldozat. Nem fogom hagyni, hogy bántsák.
-    Nem kérlek erre, csak szeretném, ha nem ölnél meg senkit.
-    Majd megpróbálom.
Hallottam, ahogy Elizabethet a szobájába hurcolják, így az elszámolással kezdtem. Illedelmesen kopogtam az ajtót, és addig nem nyitottam ki, amíg be nem invitáltak. Mikor elhangozott a jöjjön be szó, azonnal az érsekúr torkának estem. Nem kellett, hogy behívjanak, hisz itt nem lakik senki, de hatásos belépőt akartam.
-    Maga is egy sátánfajzat?
-    Hát nem vagyok angyalka, de szerintem maga ördögibb, mint én. Na jó, mégse, de azért maga se egy szent.
-    Dühíti, hogy a szukájára lőttem?
Erősítettem a szorításon, a pökhendi férfi rögtön szembesült azzal, hogy nem jól fogalmazott. A hatalmon elvesz egyesek eszét, ebből a pasasból egy diktátor válna, ha vámpírrá tenné valaki.
-    Milyen szukáról beszél, maga idióta? Nem kutyák vagyunk, hanem emberekhez hasonlító szörnyek. A csajom, a kedvesem, a párom, vagy valami…
-    Mit akar tőlem?
-    Nem szép dolog lelőni egy nőt, az az igazságos, ha én is bántom magát.
Elmondta nekem az egész miatyánkat, majd az életérért kezdett rimánkodni, könyörgött, hogy kegyelmezzek meg isten alázatos szolgájának. Te jó szent úristen, ennyi badarságot! Megragadtam a fegyvert, majd jó lábon lőttem, és felviharoztam Elizabethhez. Néhány akadékoskodó papot megtanítottam repülni, felkaptam az ájult „szarkalányt”, majd hazafutottam vele. Kioperáltam belőle a fagolyót, mintha szakavatott sebész lennék, majd megitattam egy kis hamcsival, mitől azonnal észhez tért.
-    Szerbusz, szépségem!
-    Hányan haltak meg?
-    Hárman. Ők ugrottak ki az ablakon, nem én dobtam ki őket…
-    Persze.
-    Aludj szivi, mert gyógyulnod kell.
-    Maradsz?
-    Dolgom van, de utána vigyázom az álmod.
Nem árt, ha kicsit romantikussá varázsolom az estét, úgyis Elizabeth azért rángatott el, hogy megtudjam milyen a párjaként. Átlátok rajta, arra ment ki ez az egész, hogy becsalogasson a gödörbe. Már nyakig benne vagyok, de ez most mindegy. Ha visszatértünk kifogom dobni Katherine-t, de ehhez felkell szívnom magam, és nem akarom, hogy az Elizabethel folytatott románcom bekavarjon. Ha együtt leszünk, úgy is megfogom dönteni egy párszor, addig meg tud várni.

Elizabeth:

Édes illatra ébredtem, vanília, vagy valami hasonló illat terjengett a szobába. Nem tudtam megmozdulni, a szemem is le volt kötve. Elraboltak? Rángatni kezdtem a köteleket, de azok nem akartak elszakadni.
-    Nyugi, nem kell idegeskedni.
-    Damon, eressz el!
-    Nem. Ez része a játéknak.
Nem tudom milyen elmebeteg játékot eszelt ki, de nekem már most nem tetszik. Éreztem, ahogy besüpped az ágy a lábamnál, majd megéreztem Damon illatát, rögtön azután pedig testének súlyát. Keze a csupasz testemen kalandozott, csak fehérnemű volt rajtam. Szájával a nyakamat kényeztette, hamar rátalálva a forradásra, addig ingerelve, ameddig sikítással nem válaszoltam. Ekkor levette a szememről a kötést, és kiszabadított a kötelekből, majd lágyan megcsókolt. Hevesen csókoltam vissza, és magam alá fordítottam. Én is meglepődtem, hogy ennyire vadul válaszoltam, de abban a pillanatban fontosabb volt Damon teste, mint a szégyenlősködés.
-     Igyunk valamit. – Suttogott Damon.
Leszálltam róla, majd odasétáltam a pulthoz, de szerelmem nem engedett választani, kötelezett rá, hogy az általa kevert koktélt fogyasszam. Alig lehetett érezni az alkoholtartalmát, ezek a legveszélyesebb italok, könnyen az ember fejébe szállnak.
Kellemes zene szólalt meg a magnóból, Damon táncra invitált. Csodás volt lejteni vele, nem létezett semmi, csak a szeme, az ajka, és a kezei, amik a hátamon simogattak. Néha összecsókolóztunk, de épp csak súroltuk egymás ajkát, Damon nem engedett többet.
Belöktem az ágyba, majd a hasára ültem, és letéptem róla az inget.
-    Ez volt a kedvenc ingem – suttogta panaszosan Damon.
Megrántottam a vállam, majd a nyakára csaptam le, és most én ingereltem az ő harapásnyomát. Damon lélegzete elakadt, majd próbált lelökni magáról, de erősen küzdöttem a fennmaradásért. Kicsit olyan volt, mint mikor a cowboy a dühös bika hátát próbálja megülni. Damon torkából nyögések törtek fel, a bőrömbe karmolt, de én már csak azért sem engedtem el. Pont a megfelelő pillanatban szakadtam el nyakától, Damon úgy kapkodta a levegőt, mint aki kilométereket futott. Elfeküdtem rajta, teljesen hozzápréselődtem, olyan szenvedélyesen csókoltam meg, ahogy csak tudtam, Damon ki is akadt. Levágott magáról, majd a pulthoz ment, és hatalmas kortyokat ivott a whiskysüvegből.
-    Fürödjünk meg a jakuzziban. Még sosem voltam benne.
-    Ahogy óhajtod.
Damon eltűnt a fürdőszobában, erősen küzdött az ellen, hogy ne támadjon le, de úgyis én fogok nyerni. A teste elárulja, hogy mit szeretne, én pedig azon leszek, hogy még jobban felkorbácsoljam a vágyait.
A víz isteni volt, teljesen ellazított, egy pillanatra meg is feledkeztem róla, hogy Damon is ott van. Ő elég feszültnek tűnt, gondolom szívesen kielégült volna már, csakhogy valami hülye szabálya miatt ezt nem lehet. Odakúsztam hozzá, majd csókolgatni kezdtem, egy pillanatra el is gyengült, és az ajkaim után kapott, majd ellökött. Nem engedtem, hogy felém kerekedjen, visszahúztam magam hozzá. Damon elvesztette a fejét, teljesen magához láncolt a karjaival, a csókja néha harapásba fordult át, majd mint aki megvilágosodott, ellökött, és kislisszolt a kádból. Én is követtem, de nem engedte, hogy a közelébe menjek, csak a kezembe nyomott egy poharat. Lehúztam a tartalmát, ami azonnal fejbevágott, majd forogni kezdett a világ. Éreztem, ahogy a puha ágyban vagyok, valaki betakar, majd az álom magával ragadott.
Mikor felébredtem Damon édesen tekergette az egyik hajtincsemet, teljesen belefeledkezett ebbe, észre sem vette, hogy felébredtem. Mikor tudatosult benne, hogy ébren vagyok, azonnal csókokkal látott el.
-    Mi az istent adtál tegnap?
-    Ütős volt, mi? Muszáj volt leállítanom téged, kicsit túlpörögtél.
-    Miért nem engedted?
-    Mit csinálunk ma?
Ennél világosabban nem is kerülhette volna a témát, nem értettem, hogy miért csinálja ezt. A múltkor ő ajánlotta fel, hogy feküdjünk le, most meg elutasít. Kiigazodhatatlan ezen a téren.
-    Járjunk egyet úgy a városban, hogy nem kell attól tartanom, valamelyik pap felfigyel rám.
Olaszországban meleg volt, míg otthon már jócskán a télben voltunk. Damon kedvenc fehér ruhájában jöttem, boldog voltam, élvezettel szívtam magamba a D vitamint. Mivelhogy én nem ismertem Emily Bennettet, én magamnak szerkesztettem napgyűrűt, ami tökéletesen működött. Volt is nagy riadalom a papok között, mikor nappal megjelentem.
Kézen fogva sétálgattunk Damonnal, mint két szerelmes pár, andalogva a parkba. Minden a terv szerint haladt, pontosan így képzeltem az utazást. Be akartam neki bizonyítani, hogy jó döntés lenne engem választani, boldog lehetne velem.
Hamar eljött az este, hosszú órákat sétálgattunk, múzeumokat néztünk, normális életet éltünk. Fáradtan dőltem le az ágyra, Damon azonnal mellék kuporodott.
-    Úgy elfáradtam. Nincs kedved ellazítani?
-    Mire gondolsz, virágszál?
-    Nagyon jól tudod, hogy mire gondolok.
-    Nem vagy éhes, ne rendeljek valamit? Gyümölcs, pezsgő, kaviár?
-    Ne tereld a szót, Damon! Miért nem akarsz?
-    Mit nem akarok?
-    Engem.
Feldühített, hogy folyton lekoptatott. Nem vagyok elég jó nő neki? Az önérzetembe taposott az, hogy nem tudom felizgatni kellőképpen. Katherine csak megcsókolja és máris az övé, nekem meg szenvednem kell, hogy lefeküdjön velem.
Durcásan hátat fordítottam neki, ez általában bejön, ilyenkor mindig ki akar békíteni. Ez most sem volt másképp, azonnal durozsolni kezdett a fülembe.
-    Ne durcizz már!
-    Én szeretnék veled lenni, te miért nem vágysz rám?!
-    Attól még, hogy kétszer lefeküdtünk, meg azt mondtam neked, hogy szeretlek, még nem változik semmi. Én Katherine-nel vagyok, te meg egyedül. Néha kicsit összefekszünk, aztán ennyi. Megmondtam, hogy várj, mert nem olyan könnyű lezárnom ezt magamban, te meg nyafogsz, és erőszakoskodsz.
Bevágtam magam mögött a fürdőszoba ajtaját, majd lerogytam a kád mellé, és sírni kezdtem. Nem hiszem el, hogy már megint ez történik. Soha többé nem engedem, hogy boldog legyek, ha ekkora szar a pofára esés. Fuldokolni kezdtem a sírástól, a lábaim elzsibbadtak, apró pontok táncoltak a szemem előtt. Damon betörte az ajtót, majd leütött.
Fájt a fejem, mikor reggel felkeltem, nagyon rossz ötlet volt leütni. Az ágy bevetette mágneses erejét, nem akarództam kimászni belőle.
-    Pakolj, mert indulunk.
-    Nem akarok.
-    Leszarom.
Szíven ütött, ahogy Damon beszélt velem, olyan lekezelő és bunkó volt, mintha egy rossz ismerőse lennék csak, akit a háta közepére se kíván.
-    Most mi bajod van?
-    A hülye hisztid. Biztos a lelki bajaid miatt, folyton pánikroham jön rád.
-    Ezért vagy bunkó?
-    Valahogy edzeni kell, nem?
-    Minden bajom forrása te vagy, úgyhogy inkább te csak fogd be, és ne játszadozz velem. Mondd el, hogy mit akarsz tőlem, mit érzel irántam, és mit fogsz csinálni Katherine-nel!
-    El fogom hagyni, csak lelkileg fel kell készülnöm rá. Azt még nem tudom, hogy mi lesz velünk, de te is tudod, hogy mit érzek irántad. Ne könyörögj, mert nem mondom ki.
Őszinte volt, ezt értékeltem, és igaza van abban, hogy várnom kell. Türelmes leszek, és akkor megkapom azt, amire a legjobban vágyom. Tényleg kicsit önző voltam, figyelembe kellett volna vennem, hogy mennyire nehéz ez neki, mégiscsak Katherine volt az első szerelme.
Összeszedtem a cuccaimat, majd bepattantam Damon autójába, készen arra, hogy elszenvedjem a sok kínt, amit Katherine fog nekem okozni.

22.fejezet: Szeretlek

Ajánlott szám: Alexandra Burke: The Silence.

Egy hete haragban vagyunk Damonnal, rám sem néz, csak elmegy mellettem, visszafokozott takarítóvá, mondván úgyis csak arra vagyok jó, meg hogy a véremben van a szolgaság. Dühből és sértettségből mondott szavak, de nem szabadna panaszkodnom, én akartam, hogy így viselkedjen velem.
Giuseppe változóban van, kevesebbet piszkálja Damont, elmegy olyan dolgok mellett, amibe biztosan belekötött volna régebben. Talán mégiscsak sikerült hatnom rá, lehet, hogy végre belegondolt a dolgokba. Anette vonásai sokkal kisimultabbak, most már nem sírja végig az éjszakákat.
A szobámban voltam, rágódva  a múlton, a jelenen, a jövőt, merengve azon: „mi lett volna ha…”. Igaza van Damonnak szükségtelen gondolkodni azon, mi történt a múltban, vállalnunk kell a tetteink következményét, azért vagyunk emberek, hogy gondolkodjunk.
-    Nagyon szarul vagy? – Jelent meg mellettem Tiffany.
-    Szenvedek a szerelemtől.
-    Nem értelek titeket. Szeretitek egymást. Menj oda, erőszakold meg, vallj neki szerelmet, és éljetek boldogan az örökkévalóságig.
-    Képtelen lennék letámadni ezek után.
-    Csak vicceltem.
-    Damon nem szeret engem, ez a szerelem egyoldalú.
Borzasztóan fájt ezt kimondani, néha sokkalta könnyebb homokba dugni a fejünket. A rejtett titkok nem fájdalmasak, egy dobozba vannak zárva, mélyen, a kulcs pedig elveszett.
-    Elizabeth, a szívedre hallgass, az súg igazságot.
Tiffany eltűnt, szavai még percekig vízhangzottak a fülemben. A szív jó utat mutat, de csak az aggyal karöltve, mert az érzések becsapatók, irányíthatók.
Giuseppe ragaszkodott az ebédhez, bár csak egy ember volt a családban. Főztem húslevest, rántott húst, tört krumplit, de egy falat se ment volna le a torkomon az asztal mellett, még jó, hogy a szolgák nem esznek az urakkal. Katherine is helyet foglalt Damon mellett, legszívesebben a fejére öntöttem volna a levest.
-    Elizabeth, gyere, te is egyél velünk! – Húzta ki a széket Anette.
-    Nem hiszem, hogy…
-    Ez parancs!
-    Rendben.
Össze volt szűkülve a gyomrom, éreztem a negatív energiát, ami Katherineből áradt. Megpróbáltam kizárni, mintha köd lenne arra, vagy csak üres székek, de folyamatosan éreztem, ahogy megvetve bámul.
-    Miért ülhet le az asztalhoz egy cseléd? – Finnyáskodott Katherine.
-    Rangosabb vagyok, mint te. Kivel feküdtél le, hogy a nemesek közé kerültél?
Damon lerántotta a székre Katherine, mikor a nagyságos asszony felpattant, hogy nekem essen. Szerelemem szemei szikrákat szórtak, rögtön le is szegtem a fejemet. Az étkezés csöndben zajlott, néha Stefan feldobott valami ostoba témát, hogy ne legyen akkor a csend, de igazából jéghideg volt a hangulat.
-    Most azt gondolod, hogy te vagy a hős, hogy visszahoztad az anyját? – Tért vissza Katherine az összetűzésünhöz.
-    Hát, többet teszek érte, mint te. Nem sokat segít, hogy csak néha megbaszatod magad, meg egész nap csak henyélsz.
-    Elizabeth! Irány a konyhába, azonnal! – Kiabált rám Damon.
Sértetten felpattantam az asztaltól, majd mérgembe bevágtam a hűtőajtót, miután kivettem magamnak egy zacskónyi vért. Damon mögöttem állt, majd a falnak szorított, és a csuklómat szorította.
-    Megtanulhatnál viselkedni.
-    Én? Nem vagyok a csicskása.
-    Miért? Mid van, Elizabeth? Mindent elvesztettél. Minden az enyém, ami a tiéd volt. Enyém a rangod, a pénzed, a szüzességed, a szíved, mindened.
-    Nem függök tőled.
-    Egész életedben tőlem függtél, egyetlen szavamért a kútba vetetted volna magad, és ez most sincs másként.
-    Nem érzek irántad semmit.
-    Nem?
Damon ajkai az enyémre tapadtak, mely olyan volt, mint egy korty a sivatagban, vagy mint egy forró tea az északi sarkon. A nyakába csimpaszkodtam, ő is elveszett a pillanatba, összeölelkezve csókolóztunk, nem engedvén levegőhöz jutni a másikat. Egyszerre eszméltünk, és pörgött le előttünk a Jhonos dolog, majd elreppentünk egymástól.
-    Szóval nem jelentek neked semmit?
-    Hagyj békén! – Törtek utat a könnyeim, és el akartam futni, de Damon megragadta a karom.
-    Mond, hogy sajnálod. Valld be, hogy megbántad.
-    Nem bántam meg, de ha úgy is lenne, akkor se mondanám, mert nincs semmi értelme.
-    Elizabeth… - suttogott a számba Damon.
-    Eressze el!
Kitéptem magam a szorításból, majd elfutottam, és magamra zártam a szobám ajtaját. Miért ilyen nehéz elengednünk egymást? Miért nem tud már végre megutálni? Egyáltalán miért kellett megcsókolnia? Nem akarom, hogy érdekeljem, nem akarom, hogy bármit jelentsek neki.

Damon:
Miért gyengülök el folyton a közelébe? Akármennyire is küzdök ellene, mindig erősebb a késztetés, hogy megcsókoljam, hogy átöleljem. Egyik oldalam vadul vágyik rá, a másik oldalam nem akar tőle semmit, csak egyszerűen szeretni.
-    Damon, beszélgessünk. – Jelent meg az ajtóban anya.
Az is lehet, hogy már rég ott állt, nem tudom, fogalmam sincs, hogy az előző öt percben mi történt körülöttem. Utálnom kéne Őt, gyűlölnöm, amiért Jhonnak adna magát, de nem tudok egy gusztustalan kis pondróként tekinteni rá.
-    Ne kínozd már magad! Menj oda hozzá, beszéljétek meg, és béküljetek ki!
-    Ezen nincs mit megbeszélni. Lefeküdt valaki mással, ez tény, ezen nincs mit megvitatni.
-    És ez miért is idegesít téged? Ha jól tudom, csak barátok vagytok…
-    Csak… Az zavar, hogy tudja, hogy utálom Jhont, erre direkt pont vele hempereg össze.
-    Te meg Katherine-nel, akit meg ő utál.
-    Muszáj mindig igazadnak lennie?
-    Én csak kimondom, amit te nem mersz. Mit érzel iránta?
-    Semmit.
-    Ezt még gyakorold, hátha te is elhiszed.
Anya méltóságteljesen felsétált a lépcsőn, majd eltűnt a szobájában, nekem semmi kedvem nem volt felmenni Katherine-hez. Annyira nem izgat, hogy az szinte már fáj.
Bevetettem magam az erdőbe, majd leparkoltam egy vízesésénél, és kacsáztam a vízbe. Olyan jó lenne visszapörgetni az időt, annyira jó lenne, ha nem feküdt volna össze Jhonnal. Fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta.
Egy fekete tollgombóc szállt le a vállamra, és boldogan hozzádörgölőzött az arcomhoz. Fogalmam sincs, hogy mindek örült ennyire, nem szokott így viselkedni.
-    Mi a helyzet, haver?
-    Úgy tűnik, hogy nemsokára boldog családapa leszek.
-    Gratulálok. Nem is tudtam, hogy ilyen komoly már a dolog.
-    Mi nem basszuk úgy el az időt, mint ti. Te is szereted Elizabethet, és ő is téged, erre meg tököltök.
-    Én nem…
-    Add be valaki másnak. Ha sokáig duzzogsz, akkor még elcsábítja az a Nick. Tegnap is küldött neki egy csokor rózsát, tegnapelőtt meg csokoládét, lehet, hogy ma este magát küldi egy masnival átkötve.
Miért nem tudok én erről? Persze, azért, mert mostanában sosem beszélgetünk Elizabethel. Annyira szeretek hozzábújni, hallgatni, ahogy csicsereg nekem, miközben zavarba van a közelségemtől. Miért van ekkora hatással rám?

Elizabeth:
Kedves volt Nicktől, hogy ajándékokat küldött, de nem akarok járni vele. Nekem csak egy valaki kell, de Ő nem lehet az enyém. Emily egy fél órát csicsergett nekem, hogy jöjjek már össze Damonnal, de felesleges szót pazarolni erre, most már úgy is mindegy.
Előkotortam a naplómat a fiókból, és olvasgatni kezdetem.

Kedves Naplóm!

A múlt éjszaka is Damonnal álmodtam, egy réten voltunk, boldogan ölelkeztünk, már majdnem megcsókolt, mikor darabokra hullott az álom, és egy feneketlen kútba zuhantam. Fuldokoltam a víztől, mikor egy kötél ereszkedett le hozzám, majd húzni kezdett felfelé valaki. Már majdnem elértem a kút tetejét, mikor megpillantottam Damon, aki gúnyosan vigyorgott rám.
-    Sosem érsz el hozzám! Maradj csak lent a sötétben, egyedül, mert nekem nem kellesz!
Zokogva keltem, a lepedőm a földön volt, az egész szobám romokban hevert. Mostanában úgy ébredek, hogy minden darabokra van törve, én pedig kimerült, és véres vagyok. Zach azt mondta, minden éjszaka, különböző időpontokban őrjöngeni kezdek, és széttépem a párnákat, összetöröm a vázákat, szétdobálom a ruhákat. Mindig vasfűvel bénít le, hogy lenyugodjak, de én nem emlékszem semmire. Meg fogok őrülni! Néha úgy érzem, mintha a falak közelítenének, főleg esténként tőrt rám a pánik, hogy örökre a szoba rabja leszek, egyedül, magányosan, megkeseredve.
Damon, annyira…annyira… Miért nem vagy velem?
Becsuktam a naplót, nem bírtam tovább olvasni, rettegtem az éjszakától, rettegtem az egyedülléttől, féltem, hogy az őrület magával ragad, féltem, hogy kárt teszek valakiben. Már naplemente volt, lassan minden sötétbe borul, Varjú és Emily úgy döntött, hogy az erkély előtt rak fészket, hátha pozitív hatással lesz rám a boldogságuk. Hírtelen papírt ragadtam, majd írni kezdtem az érzéseimet, feladtam.

Damon:
Mikor már feljöttek a csillagok az égre, csak akkor indultam haza, már épp mentem volna be a házba, mikor Varjú a hajamba kapaszkodott, és húzni kezdett. Elizabeth szobájában sötétség volt, a fán pedig egy pofás kis fészek díszelgett. Felsuhantam az erkélyre, közelebbről is szemügyre vettem az ügyködő madarakat, majd megpillantottam az egyik ágra tűzött levelet.

Kedves Damon!
Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy olyanok vagyunk, mint a madaraink? Szeretik egymást, de sosem lehetnek együtt, mert két különböző világhoz tartoznak. Tévedtem, a szarkák a varjúfélék családjába valók, úgyhogy mégse választja el őket túl sok minden egymástól. Ez az egész dolog nem Katherine-ről, nem Jhonról, vagy Elenáról szól, hanem rólunk. Nem ők állnak kettőnk közé, hanem mi magunk.
Talán nem is olyan nagy az az árok, mint amilyennek tűik. Az ajtó nyitva, rajtad áll, hogy miképp döntesz.
Gyere be!

Elizabeth

Lenyomtam a kilincset, majd beléptem a szobába. Minden csillogott-villogott, látszott, hogy alaposan ki van takarítva. Elizabeth a kedvenc fehér  ruhámban volt, a kanapéban ült, egy könyvel a kezében. Lassan felnézett, nem hiszem, hogy számított rá, hogy bejövök. Felpattant a fotelből, majd elém sétált, de nem mondott semmit, csak a szemembe nézett, és könnyezni kezdett. Akaratlanul is az arcához nyúltam, hogy letöröljem a könnyeit, majd egy erős lökésnek hála a fotelben találtam magam. Elizabeth az ajtónál állt, látszott, hogy vívódik, majd az is, ahogy elveszti a harcot, és végleg megtörik az akarata alatt.
-    Nem történt semmi Jhonnal, csak azt akartam, hogy utálj!
Esténként imádkoztam azért, hogy ezt halljam, könyörögtem, hogy kiderüljön, ez az egész csak egy rossz vicc, és most, hogy megkaptam, ostorcsapásként ért. Nem tudtam, hogy most dühös legyek, hogy becsapott, vagy örüljek, hogy csak az enyém.
-    Nem bírtam, hogy nem viszonzod az érzéseim, úgyhogy inkább eltaszítottalak magamtól. Ez csak azért sikerült, mert tudtam, hogy hogyan fogsz reagálni. Damon, a barátok nem lesznek féltékenyek.
Elizabeth előttem térdelt, potyogtak a könnyei, a kezemet szorította, az ujjaink összefonódtak, majd közelebb hajolt hozzám, de nem csókolt meg, csak a szememet pásztázta.
-    Mit érzel te irántam? - Kérdezett rá a lényegre.
-    Szeretlek.

Elizabeth:
Nem hittem el, hogy mit hallok. Nem hittem el, hogy végre kimondta, nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténik.
-    Tessék?
-    Jól jegyezd meg, mert nem mondom ki még egyszer. – Súgta, majd megcsókolt.
A csókja még édesebb volt, mint reggel, tiszta érzelemmel teli, szomjúságoltó, a legjobb gyógyír. Nem fájt már a lelkem, nem féltem tőle, hogy megőrülök, a falak sem riasztottak, ott volt velem akire támaszkodhattam, ott volt aki mindennél jobban szerettem.
-    Feküdj be az ágyba, mindjárt jövök.
Bebújtam az ágyba, és vártam, hogy visszatérjen. Ezzel az egyetlen szóval, hogy szeret, olyan boldoggá tett, mint még életemben soha senki. Hosszú percekig a fellegekben jártam, úgy éreztem, végre eljutottam oda, ahova mindig is akartam.
Egy csokor nőszirommal tért vissza, majd a rózsát kivitt a folyosóra, és a szerelmünk virágát tette az asztalomra. Amikor megjelent mellettem az ágyba, azonnal a karjaiba omlottam, ő meg csak jól derült rajtam.
-    Mondd még!
-    Mondtam, hogy csak egyszer mondom ki.
-    Annyira szeretnék önző lenni, és csak magamnak akarni.
-    Ezért lennél önző?
-    Ne is figyelj rám! Ez úgy sem lehet, én vagyok a jó kislány…
-    Na várj, ez új nekem! Te lennék a jó kislány? Miért is?
Nem válaszoltam semmit, ez amúgy is csak egy költői kérdés volt. Mélyen beszívtam az illatát, bízván abban, hogy erőt ad nekem.
-    Bebizonyítom, hogy mi állunk kettőnk közé!
Felkönyököltem, és a szemébe néztem, próbálva magabiztosnak tűnni, de a lelkem remegett. Az istenért nem sikerült kinyögnöm, amit akartam. Olyan hülye helyzet volt, ez fordítva szokott történni.
-    Nem akarsz járni velem?
Damon meglepetten pislogott, erre ő sem tudott azonnal reagálni. Úgy nézett rám, mintha bolond lennék, majd apró mosoly jelent meg a szája szélén.
-    Én most Katherine-nel vagyok.
-    Elenát elhagytad Katherine-ért, Katherine-t pedig Elenáért. Miért velem kivételezel?
-    Mert úgyse tartana sokáig. Úgyis visszamennék hozzá.
-    Honnan tudod, hogy nem fog működni, ha ki sem próbálod? Hogyan mondhatod a spárgára, hogy utálod, ha meg sem kóstoltad? Te még sosem képzelted el, hogy milyen lenne kézen fogva sétálni, randizni, andalogni a parkban?
-    És mit érek az álmodozással, ha a valóságban Katherine kell? Nem érted, hogy ezt nem tudom még neked megadni?
-    Értem, csak… Rossz mindig a másodiknak lenni.
Szomorú voltam, kezdek beleroskadni abba, hogy mikor már majdnem elérem a boldogságot, hirtelen minden darabokra törik körülöttem. Mikor viszont felidézem magamban azt a szót, amit Damon súgott nekem, azt a szót, amiben benne volt minden rejtett érzelme, ismét melegség jár át.
-    Viszont van valami, amit megadhatok neked… - Csókolt bele Damon a nyakamba.
-    Minek, ha utána úgyis visszamész Katherine-hez? – csuklott el a hangom a feltörő sírástól.
-    Most elszomorítottalak. Egyszerűen nem tudok szétszakadni. Hidd el, annyira, de annyira boldoggá tudnálak tenni, és foglak is, csak várt még egy kicsit. Te egy valóságos angyal vagy, a lelkem másik fele, de előtte el kell szakítanom magam az ördögnőtől.
-    Értem. – Suttogtam, küzdve a sírással.
-    Nézz a szemembe, és olvasd ki belőle, hogy mit érzek irántad.
Mindig úgy gondoltam, hogy a kékszemű emberek szemében nincs érzelem, de abban a pillanatba Damon szemében ezer érzés kavargott. Láttam a szerelmét, nem lángoló, vak tini szerelmet, hanem egy tiszta, törékeny érzelmet, amit ő képtelen szavakba önteni.
-    Szeretlek, Damon! Mindennél jobban szeretlek!
Úgy csókoltam meg, mintha ez lenne életünk utolsó csókja, pedig tudtam, hogy ez a kapcsolatunk kezdete. Elfogja hagyni értem, engem fog szeretni, az én kezemet fogja fogni. Szinte egybeolvadt a lelkünk, éreztem, ahogy simogat a szeretete. Nem tudom szavakba önteni ezt az érzést, azt hiszem ez az, amire mindig is vágytam, hogy valaki így érezzen irántam. Ez az együttlét nem arról fog szólni, hogy ki mennyire tudja kielégíteni a másik vágyait, vagy hogy megütöm-e Katherine mércéjét, hanem arról, hogy mit jelentünk egymásnak. Nem is éreztem magam embernek, a fellegekben repkedtem, akár egy angyal, és az ördögnek titulált Damont is magammal repítettem.
Éreztem, ahogy lehúzza a ruhám zipzárját, ez rántott vissza a valóságba, ahol Damon teljesen hozzám simult, csak ennyire távolodott el, hogy megszabadítson a ruhámtól. Pontosan tudta, hogy hol volt a legérzékenyebb pontom, ő maga harapott meg, előnyt élvezett ezen a téren. Mikor nyelve a forradásra siklott, a fejem búbjától a lábujjaimig forró bizsergés járt át, most már a testi egyedsülésre is vágytam, nem csak a lelkire. Akartam hallani Damon visszafogott sóhajait, vágytam rá, hogy az élvezet elragadjon, hogy olyan közel tudhassam magamhoz, amennyire csak lehetséges. Kezem felfutott a hátán, Damon nekem nyomta a csípőjét, mitől mind a ketten felnyögtünk, majd halk kuncogásban törtünk ki.
-    Imádlak, te bolond kis szarka.
-    Én is, kisördög.
-    Elizabeth, nagyon szeretlek. – Suttogta a fülembe, majd ismét a nyakamba csókolt.
Ez a szó meghatározta az egész életem, és az egész éjszakámat. Most Zach nem az őrült sikításomra fog felébredni, ha egy teljesen más hangra…