Boldog Karácsonyt!

Boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek. Köszönöm, hogy látogattátok az oldalt, jövőre megpróbálok több frissel szolgálni.

Esuta

Gold lines tartalom

Elizabeth Hope még csak három éves, félvámpír mivolta lévén azonban gyorsabban nő, mint bárki más. Mikorra külsőleg már tizenhét évesnek tűnik, úgy dönt, teljesen vámpírrá válik.  Az átváltozást követően egyre több lény kezd el érdeklődni Liza iránt. Ethan, a vámpírherceg megígéri, hogy gondját viseli, de egy aranyszálakkal átszőtt szemű férfi  keresztülhúzza a számításait. Ki lehet az a rejtélyes alak, aki mindig más arccal jelenik meg? És mit akar Lizától? Egyre félelmetesebb titkokra derül fény, és egy hatalmas erőkkel felruházott félvámpír-boszorkány is megjelenik, hogy leszámoljon a vámpírhercegekkel, akiket úgy tűnik, még maga a Sátán is holtan akar látni.

Közlemény!

Sziasztok!

Bizonyára észrevettétek, hogy a fejezeteket töröltem. Ennek a következő az oka: Rájöttem, hogy bár egy fanfictionről beszélünk, sok új szereplőt, elemet, történést írtam bele, így a harmadik és negyedik évadból egy külön történetet kreáltam, átírtam/kiírtam pár szereplőt. Mivel egy teljesen új, Vámpírnaplókhoz nem kapcsolódó történet lett belőle, melyet pályázatra szeretnék majd beküldeni, nem akartam problémát abból, hogy fenn van a neten egy "változata", amely sok poént, eseményt lelőttem. Úgyhogy ezentúl a blogon csak az első és második évad lesz fenn, mely Elizabeth/Damonről, illetve a kicsi Lizáról és Damenről szól.
Az új történetemnek- melynek címe Gold lines - lesz egy külön fülecskéje a Novellák mellett, oda teszek fel érdekességeket róla.
Valóra vált álom, a Sorok között, és a The Secret blogom továbbra is működik, ezeken hogy friss mikor lesz, azt nem tudom, de nem zárom be őket, és valamikor folytatni is fogom.

Köszönöm megértéseteket!

Esuta

Késő esti látogatás

-------------------------------------------------------------------------------------
A történet a 3x16. rész után játszódik.
-------------------------------------------------------------------------------------

Tévedett, mikor azt gondolta, hogyha felszed egy hasonlóan szőke, életvidám, szép mosolyú lányt, mint Caroline, akkor az majd olyan lesz, mintha vele lenne. Ennél biztosan ezerszer jobb a szex a lánnyal, mát csak azért is, mert vámpír. Haragudott rá, amiért átverte, de közben még mindig őrjítően kívánta. Nem adta könnyen magát, meg kellett szenvedni azért, hogy egy csókját kaphassa bárki is, és épp ezért vonzotta őt is, pedig 1000 év alatt eléggé kiismerte ahhoz a nőket, hogy ne okozzanak neki meglepetést. Caroline viszont más volt, sugárzott belőle az élet, tudta, hogy hogyan kell viselkedni előkelőbb körökben, szellemes, és kedves volt, egy igazi múzsa. Imádta lerajzolni, minden apró kis részlete gyönyörű volt, szinte ragyogott a papíron, bármit is rajzolt volna mellé, az eltörpült volna a lány szépsége mellett. Tisztességesen akarta megszerezni, azt akarta, hogy a lány önként válassza őt, ne csak kényszer hatására. Igen, megigézhetné, annyiszor megkaphatta volna, ahányszor csak akarná, de akkor elvesztené a lány a varázsát. Caroline intelligens, nem akar egy buta bábot faragni belőle.
A lány szomorúan üldögélt az ágyában, letört volt, amiért nem sikerült maradásra bírnia Bonnie édesanyját. Butus lány, túl fiatal még ahhoz, hogy felneveljen egy kölyök vámpírt, főleg úgy, hogy ő sem barátkozott még új életével.
-    Miért búsulsz, Caroline? – ült le a lány karosszékébe Klaus.
-    Mit akarsz itt, Klaus? – ugrott fel a lány ijedtében.
-    Beszélgetni, és remélem most nem szúrjátok le közben egyik testvéremet sem.
Klaus nem nevezné magát sértődős típusnak, inkább csak megjegyzi, hogy ki mit ártott neki, és utána úgy viszonyult hozzájuk, hogy tudja, mit várhat tőlük, de a lány megbántotta az árulásával, és ez rosszul érintette. Mióta foglalkozik ő egy nővel?
-    Miről akarsz beszélgetni? Rólam, meg az álmaimról?
-    Ne gúnyolódj rajtam, kedvesem, én csak a te utasításaidat követtem.
-    Amikor azt kértem, hogy ismerj meg másokat, nem arra gondoltam, hogy kezdj el zaklatni.
-    Nem akartam, hogy zaklatásnak vedd a közeledésemet. Nem akarsz leülni? Kicsit kényelmetlen, hogy fel kell rád néznem.
-    Hát vannak tulajdonságaim, melyeket irigyelhetnél – ült le Care.
-    Ha nő lennék, biztosan olyan akarnék lenni, mint te.
Klaust mulattatta, hogy Caroline pimaszul, de nem szemtelenül visszaszólogat neki, egyre érdekesebbnek tartotta a lányt.
-    Miért nem fogod fel, hogy nem érdekelsz?
-    Mert ez nincs így.
-    És ezt miből gondolod?
-    A bálon felettébb jól érezted magad a társaságomban. Vagy az is csak szerepjátszás volt?
-    Nem lett volna illendő kiosztani a házigazdát a vendégek előtt.
-    Tényleg erről volt szó? – állt fel Klaus a székből, majd egyre közelebb és közelebb hajolt Caroline-hoz, aminek az lett az eredménye, hogy mindketten az ágyon fekve kötöttek ki.
Caroline zavarban volt, amiért a férfi rajta feküdt, kényelmetlenül érezte magát a szituációban. Klaus az alkarján támaszkodott Care feje mellett, hogy ne terheljen rá túl nagy súlyt, miközben másik kezével a szőke fürtökkel játszott.
-    Gyönyörű vagy – suttogta a vámpírnak.
-    Szállj le rólam, Klaus! – próbált meg parancsolni Caroline, de csak egy halk könyörgésre futotta, miközben tekintete a férfi ajka, és szeme között ingázott.
Klaus ahelyett viszont, hogy teljesítette volna a lány kérését, átszelte az ajkaik között lévő távolságot. Sokszor elképzelte már, hogy milyen lehet a lánnyal csókolózni, de a képzelgései közelében sem jártak a valóságnak. Caroline tudta, hogy szíve hevesen verne, ha nem lenne vámpír, a végtagjai viszont még előhalottként is remegni kezdtek a kellemes bizsergéstől, amit a csók okozott. Beletúrt a hibrid hajába, aki elmélyítette a csókot, és kicsit közelebb engedte a testét a lányéhoz. Egyre szenvedélyesebben csókolóztak, a lány úgy érezte, forog vele a szoba, az egyedüli biztos pont, amibe kapaszkodhatott a férfi válla volt.
-    Caroline, minden rendben? – kopogott be Liz. – Csörömpölést hallottam.
Klaus a lány nyakát vette célba, hogy Caroline válaszolni tudjon, de esze álltában sem volt abbahagyni a lány ostromlását, mikor ennyire közel került hozzá.
-    Minden rendben, csak leejtettem a telefonomat.
Care alig bírt beszélni, túl jól esett neki a hibrid kényeztetése, főleg úgy, hogy az kigombolta a blúzát, és a mellkasát csókolgatta.
-    Jó éjt, kicsim.
-    Jó éjt, anya.
Mikor meghallotta, hogy az anyja besétál a szobájába, úgy kapott a férfi ajka után, mint egy őrült. Klaus keze a lány combját simogatta, ami útközben a dereka köré kulcsolódott.
-    Menj el, kérlek. Ne rángass ebbe bele – kérlelte pár csók között a férfit de ő se hitte el, hogy igazán ezt akarja.
Klaus meg se hallotta a lány kérését, azzal volt elfoglalva, hogy minél hamarabb megszabadítsa a vámpírt, és persze magát is a ruháiktól. Ha vámpír az ember, ez nem túl hosszú folyamat. Nem akart túl sokat lacafacázni, de biztosra akarta venni, hogy tényleg akarja-e a lány.
-    Akarod?
-    Nem.
Klaus nem erőszakoskodott, és nem is alacsonyodott le odáig, hogy könyörögjön, leszállt a lányról, és magára kapta a ruháit. Caroline a keze után kapott, mikor távozni készült, és közelebb vonta magához.
-    Nem akartalak megbántani, de tudom, hogy megbántam volna.
-    Nem haragszom Carolone, majd akkor csináljuk, ha eljön az ideje. Szép álmokat, drágám – simított végig a lány arcán.
-    Neked is.
-    Ezek után már csak szépeket álmodhatok – nyomott egy csókot a lány kézfejére, majd eltűnt.
Caroline mosollyal az arcát dőlt végig az ágyon, és el se hitte, hogy mibe keveredett.

Klaus vagy/és Kol fanfiction kerestetik

Kedves Olvasók!

Lehet, hogy én vagyok béna, és azért nem sikerül, de az is elképzelhető, hogy nem igen létezik ilyen blog. Nem kerülgetve a forró kását; majd megveszek, hogy elolvashassak egy Kolról szóló fanfictiont, de egy blogot se találtam, ami vele foglalkozik. Az igazat megvallva Klaus-osat is alig találtam.
Ha valaki tud olyan blogot, amin Kol-os, vagy Klaus-os történet olvasható, kérem jelezze - komment -, nagyon hálás lennék. (De általatok írt történetet is szívesen elolvasok, az e-mail címemet ismeritek, nyugodtan lehet küldeni, ha szeretnétek, értékelem is.)

Előre is köszönöm, siketek a következő fejezettel, csak néha a földrajzszóbelire is tanulni kéne.

Esuta

Team BadAss

Kedves Mindenki!

Nirvana oldala ki van posztolva nálam a kedvenc Klaroline oldalaknál, még is, ha valaki eddig még nem nézett át hozzá, gyorsan tegye meg, felejthetetlen nevetésben lesz része, ha elolvassa a Team BadAss paródiáját, amit Sleepyvel közösen ír. Ehhez a fergeteges fanfictionhoz készített képet a húgom, fogadjátok sok szeretettel:

Bizalom

------------------------------------------------------------------------------
A történet a 3x15. rész után játszódik
------------------------------------------------------------------------------

Nem volt könnyű feladat, de megtalálta Finnt, aki biztosan tudta, hogy hol van Esther, így két legyet üthetett egy csapásra. Bátyja nem volt bolond, könnyedén elmenekül, ha nincsenek túlerőben ellene. Klaus viszont rendelkezett egy kedves húggal, aki leste minden kívánságát. Amíg viszont oda utazott hozzá, rengeteg szabadideje volt.
Haragudott Caroline-ra, nem véletlenül égette el a róla készült rajzait. A testvéreit koporsóba zárta az árulásért, milyen kivételezne egy olyasvalakivel, aki nem is a rokona? Látni sem akarta, megfogadta, hogy nem vesz tudomást róla, de a lány arca újra és újra beférkőzött a gondolatába.
Értesülése szerint a lány Aby Benett-tet segíti az átváltozásban, aki Elijah jóvoltából vámpírrá vált azért, hogy ők megmeneküljenek az anyjuk varázsától. Mindig is zseniálisnak tartotta az öccsét. Azt meg különösen szórakoztatónak tartotta, hogy pont Caroline - aki még maga sem birkózott meg az új énjével -, tanítja Abyt a vámpírságra.
Caroline ideiglenes szobájában égett a villany, és egy sötét árny meg-megmozdult a függöny mögött, ami azt jelentette, hogy a lány épp a lefekvéshez készülődik. Már csak be kell invitálnia magát a házba. Egy barna bőrű parasztlegény a hátsó udvarban vágta a fát, talán vele sikerrel járhat.
-    Jó estét, uram.
-    Ki maga? – emelte magasba a fejszét a fiú.
-    Caroline egy barátja. Ha jól tudom, maguknál vendégeskedik. Bemehetek esetlen hozzá?
-    Inkább kihívom.
Klaus odasuhant a fiú elé, kicsavarta a kezéből a fejszét, majd a torkánál fogva a magasba emelte.
-    Bemehetek a házba, igaz?
-    Igen.
-    Te pedig sosem láttál engem.
Micsoda ostobaság! Egy friss vámpír mellett senki nem tarthat egy bevervénázatlan embert. Caroline-nak van még mint tanulnia. Tökéletes mestere lesz, ebben biztos volt.
Az ablakon keresztül besuhant a lány szobájába, elkapta a derekát, és a kezét a szájára szorította, hogy nehogy segítségért tudjon kiabálni. Nem sok kedve volt Bonnie-val harcolni. Élvezte, hogy ilyen közel tudhatja magát a lányhoz, a haja szép és ápolt volt, az illata teljesen megrészegítette, ha a lány ember lenne, mér rég az artériáját szipolyozná.
-    Egy bevervénázatlan embert tartani egy kölyökvámpír mellett nem okos dolog, kedvesem.
Caroline ijedten motyogott valamit Klaus kezébe, amit a férfi a nevének vélt. Szerette, mikor megijednek tőle.
-    Most szépen elveszem a kezem a szádtól, te pedig megígéred, hogy nem csapsz zajt, különben valaki meghal ebben a házban.
Caroline bólintott, Klaus pedig elemelte a szájától a kezét, de közben végighúzta ujjait a lány szétváló ajkán. A derekánál fogva magához húzta Caroline-t, és továbbra is suttogott.
-    Szeretnéd, hogy segítsek?
-    Boldogulok nélküled is – felelte makacsul a lány.
-    Akkor miért írja éppen Aby a búcsúlevelét?
-    Itt akarja hagyni Bonnie-t?
-    Látod, hogy el kell a segítségem. A terv sikerességéhez viszont szükség van arra, hogy megbízz bennem, és mindent úgy tegyél, ahogy mondom. Menni fog?
Caroline bólintott, majd a száját rágdosva hallgatta végig Klaus tervét.
Bonnie úgy reagált arra, hogy egy vámpír megharapta, mint minden ember; sikított. Caroline és Aby azonnal a konyhában termettek, de Klaus egy kés szorított az ifjú boszorkány torkához, mielőtt még a két vámpír támadásba lendült volna.
-    Ismertetem a szabályokat, ha pedig azt akarjátok, hogy Bonnie túlélje a velem eltöltött időt, akkor szépen engedelmeskedtek. Szükségem van egy boszorkányra, úgyhogy most szépen magammal viszem őt. Ha követni mertek, megöllek titeket, aztán a varázslás után vele is végzek.
Klaus hátrálni kezdett Bonnie-val, mielőtt viszont kiérte volna a házból, Caroline az ajkára tapadt. A meglepetéstől eleresztette Bonnie karját, akit azonnal felkapott az anyja, és elszáguldott vele. Ahogy a két Benett eltűnt, Caroline elszakadt Klaustól, aki úgy állt ott, mint akit leforráztak.
-    Hát, nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemes lesz a figyelemelterelés.
-    Csak azért csináltam, hogy Aby rájöjjön, képes megvédeni a lányát. Nem jelentett semmit – fordított hátat a férfinak, és elkezdte felszedegetni a földről a Bonnie kezéből kisesett bögre szilánkjait.
-    Akárcsak a padnál folytatott beszélgetésünk? – Klaus le se tagadhatta volna, hogy mennyire megbántotta a lány.
-    Nem tudom mit vársz. Egy gyilkos vagy, aki embereket toboroz azért, hogy más embereket öljön meg. A hibridjeid a semmiért hálásak neked, miközben te szolgasorba kényszeríted őket. Sose fogok megkedvelni egy olyan szívtelen, gonosz gyilkost, mint amilyen te vagy.
Klaus ez esetben már nem csak megbántott, hanem dühös is volt. A hibridekre azért volt szüksége, hogy családja helyett családja legyenek, az pedig természetes, hogy engedelmeskednek a családfőnek, aki jelent esetben ő. Hiába is magyarázná ezt el a lánynak, hiába is próbálná megértetni magát vele, sosem értené meg. Lehet, hogy ideje lemondania a szerelem lehetőségéről, képtelenek szeretni őt, így ő is képtelen szeretni.
-    Lehet, hogy gonosz vagyok, de tőled sem szép cselekedet, hogy játszol más érzéseivel.
Nem érdekelte már a lány véleménye, nem foglalkozott azzal, hogy jó-e vagy rossz az, amit tesz, újból csak a maga ura volt. Elkapta a favágó fiút, és eddig itta a vérét, amíg jól nem lakott, majd a testet a lábtörlőre dobta üzenetül.
Caroline ahhoz képest, hogy láthatóan Klaus volt az, aki megfutamodott, még is úgy érezte, hogy egy hatalmas csődtömeg. Nem érette a férfi közeledését, úgy gondolta, hogy csaj játszik vele, szórakozást keres, de annyi fájdalom gyűlt a szemében, mikor kioktatta, hogy kezdte elhinni, talán tényleg őszintén érdeklődik iránta.
Majdnem felsikított, mikor Jamie-t a verandán találta véresen, de szerencsére a férfi még életben volt, így a vámpírvér meggyógyította. Befektette az ágyba, majd Klaus keresésére indult.

A közeli tó partján talált rá, épp kövekkel kacsázott, mikor odasétált hozzá. Már feljött a hold az égre, így látta rendesen a férfi arcát, de érezte, hogy az érzelemmentesség álcáját vette magára.
-    Ha azért jöttél, hogy megdorgálj a favágó miatt, akkor akár fordulhatsz is vissza, mert nem érdekel a véleményed.
-    Talán kicsit előítéletes voltam veled.
-    Talán?
-    Klaus, nagyon sok gonoszságot követtél  el, nem várhatod, hogy egyről a kettőre megbocsássak neked.
-    Ellened sosem követtem el semmit.
-    De a barátaim ellen igen, és az épp olyan rossz.
-    Szóval miért is jöttél ide pontosan? – fordult Caroline felé a hibrid.
Nem tudott kiigazodni a szőke szépségen, folyton folyvást meglepte, és a jószívűsége teljesen elvarázsolta. Nem véletlenül akadt meg rajta a szeme, méltó társa lenne, együtt mindenre képesek lennének.
-    Megpróbállak megkedvelni, ha megpróbálsz jobb lenni – szorította meg Caroline a férfi kezét.
-    Senki kedvéért nem fogom megváltozni. Kedvelj olyannak, amilyen vagyok, vagy ne kedvelj. – Klaus el akarta rántani a kezét a szorításból, de a lány nem tágított.
-    Nemsokára lesz egy 20-as évek buli az iskolában. Megtennéd, hogy elkísérsz?
-    Szerettem azokat az éveket, te pedig túl gyönyörű leszel ahhoz, hogy kihagyjam.
-    Honnan tudod, hogy gyönyörű leszek?
-    Mindig az vagy.
Caroline érezte, hogy fura melegség járja át a testét, amit nem tudott hová tenni. Klaus kedvességében az a varázslatos, hogy csak nagyon kevés ember kaphatja meg, és megtiszteltetve érezte magát, hogy ő egy lehet közülük. Talán nem is olyan szörnyű a hibrid, mint elsőre tűnik.

Otthon, édes otthon

-----------------------------------------------------------------------
A történet a 3x16. rész után játszódik.
-----------------------------------------------------------------------

Sage vegyes érzésekkel telve húzta le utolsó pohár whiskyét. A nap végére győztesként jött ki a csatából, még is bűntudatot érzett amiatt, hogy átverte Damont. Kedvelte a férfit, nem csak dögös volt, hanem ravasz és fondorlatos, minden nőt képes levenni a lábáról.
Már akkor tudta, hogy vendége lesz, mikor a motelszoba küszöbéhez ért. A kilincsen ott lifegett a „Kérem ne zavarjon” tábla, és abban is biztos, hogy nem hagyta bekapcsolva a televíziót.
-    Sikerrel jártál? – halkította le a tv-t a hívatlan vendég.
-    A fehér tölgyfa porig égett, nincs mitől tartanod, Kol.
-    Honnan tudhatod olyan biztosan, hogy azóta nem találtak ki ez újabb gyilkos tervet?
-    Majd ha lángra kapsz, kiderül.
-    Akár csak a te drága Finned – pattant fel az Első, és egészen közel sétált a nőhöz.
Sage, Rebekah után Koltól félt a legkevésbé, a két kis Elnőnek csak a szájuk járt, Elijah az esetek nagy részében békés megoldást keresett, egyedül Klaus volt az, akitől félnie lehetett.
-    900 éves vagyok, nehogy azt hidd, hogy megfélemlíthetsz.
-    Száz évet rád vered, édes.
-    Pont annyit, amennyit koporsóban töltöttél. Tudod, amíg te aludtál, én férfiakat vertem laposra, úgyhogy mással packázz, édes.
Kolnak kicsit sem volt ínyére, hogy így beszél vele a nő, de nem akarta kimutatni, hogy mennyire megfogta Sage, így csak egy szívdöglesztő mosolyt küldött felé, majd a whiskysüvegért nyúlt, és töltött magának egy pohárkával.
-    És hogy telt a napod? Jól szórakoztál a gyerekvámpírral?
-    Van, aki pár év alatt megtanulja, hogy mi kell egy nőnek, és van, akinek ezer év alatt sem sikerül.
-    Szegény Finn, ennek biztosan nem fog örülni.
-    Még mindig nem értem, miért kerestél fel.
Kol nem akarta beavatni a nőt minden titkába, szerette kételyek között hagyni az ellenfeleit. Sage fondorlatos volt már ember korában is, a vámpírság csak felnagyította ezt a tulajdonságát.
-    Már mondtam, hogy vissza akarom csalogatni a városba Finn-t.
-    Félsz, hogy baja esik, és vele együtt te is meghalsz?
-    Látom megkerültél. Most már Damon lesz az esti informátorod?
-    Damon hazudott, úgyhogy örülhet, hogy nem öltem meg.
-    Nálam is kihúzta a gyufát.
-    Mit csinált?
-    Szemtelen volt.
Kol szégyellte, hogy egy fiatal vámpír legyőzte őt, főleg a családja előtt. Még nem tudta hogyan, de bosszút akart állni a férfin. Amúgy is, csak azért maradt alul a küzdelemben, mert még nem szedte rendesen össze magát.
Miután elköszönt Sage-től úgy döntött, iszik egy kortyot valamelyik eltévedt városlakóból, majd elrejtőzik, hogy a testvérei ne fogassanak gyanút. Jobb, ha egy ideig még a háttérben marad. Épp egy barna szépséget szipolyozott, mikor egy kéz kúszott fel a karján, majd valaki csatlakozott a vacsorához. Biztos Sage döntött úgy, hogy eszik velem egyet, gondolta a férfi, mikor a női két a hajába túrt. Élvezte, hogy a nő egyre szenvedélyesebben simogatta, de azt már kevésbé, mikor a hajánál fogva elrántották az italától, és a falnak taszították.
-    Meglepetés – nyalta meg a száját a szőke vámpír.
-    Rebekah, micsoda fájdalmas meglepetés – simított végig a tarkóján Kol.
-    Szóval mégse menekültél el?
-    Tudod, nagyon izgi ez a falnak szorítós dolog, de elengedhetnél.
Kol szélesen a húgára mosolygott, mikor az ellépett előle, majd a konténerbe hajította a hullát. A szőke Első úgy fixírozta, mintha ezer éve nem látta volna, és úgy tűnt, nem fog egyhamar leszállni róla.
-    Elég topisan nézel ki.
-    A bujkáló életvitelhez nem jár hitelkártya.
-    Vámpír vagy, miért nem igézed ki másokból a pénzt, amire szükséged van?
-    Beolvadok az unalmas emberek világába. Jó volt látni, hugi.
Mielőtt viszont még köddé válhatott volna, Rebekah megragadta a kabátját, és magához rántotta. Legutoljára emberként ölelték meg egymást, de az is kész csoda volt, hisz a lány mindig is Niklaushoz ragaszkodott leginkább.
-    Niklaus nincs otthon.
-    Vagyis?
-    Biztos jól esne egy zuhany, és néhány márkás cucc.
Kol nem bírt ellenállni a kísértésnek, az első pillanattól kezdve tetszett neki a ház kisugárzása. Egy igazi palota volt, ahová csak az arra érdemesek léphetnek be.

A zuhany tényleg jót tett neki, felfrissülve, és elégedetten lépett be hajdani szobájába, hogy magára kapjon valamit, de a szekrénye üres volt.
-    Hová tűntek a ruháim? – kérdezte a húgát, aki a kanapén ült, és egy pohár vörösbort ízlelgetett.
-    Azok a büdös göncök? Elégettem őket.
-    Én a szekrényemben lógókra gondoltam. Várj, te elégetted a ruháimat?!
-    Igen. Ami pedig a többit illet, nos Nik úgy gondolta, hogy mivel elmentél, nem lesz szükséged rájuk.
-    Egy szál törülközőben rohangáljak a városban?
-    Akár maradhatnál is.
Több dolog is átcikázott Kol agyán, de egyik sem felehetett meg annak, amit Rebekah gondolt. Lehet, hogy elraboltál a földön kívüliek, és kitörölték a fejéből a „báty” szót, gondolta szórakozottan.
-    Kivel hetyegtél a bál után?
-    Damon Salvatore-ral.
-    De hát lelökött engem az erkélyről!
-    Igen, ez biztosan nyomott a latban.
Kol összeszűkült szemmel méregette a szőke vámpírt, aki gonoszul mosolygott rá. Imádta a húgát, mikor egy csapatban játszottak, de mikor ellenfelek voltak, már kevésbé.
-    Mindenki úgy el van tőle ájulva, csak azt nem értem, miért.
-    Mindenki? Szóval te küldted ide Sage-t-
Kol átkozta magát, amiért óvatlan volt, hisz egy perc alatt összedőlt a jól felépített, és borzasztóan fárasztó terve.
-    Ne aggódj, nem mondom el Niknek!
-    Nem értelek – ült le húga mellé Kol.
-    Épp Finnt keresi, és biztos vagyok benne, hogy meg fogja találni. Ha őt idehozzuk, és maradásra bírjuk, akkor Esther is fel fog tűnni…
-    És akkor kelleni fogok, hogy kiverjük a kötés feloldását a bosziból.
-    Pontosan.
-    És ezt mind ruha nélkül kell tennem?
-    Nesze, légy vele boldog! – dobta oda Rebekah bátyának a díszpárna mögött rejtegetett ruháit.
-    Segítesz felvenni? Jah, bocsi, nem Damon vagyok.
Rebekah csak a szemeit forgatta, majd a tűzre meredt, még testvére felöltözött. Rosszul esett neki, hogy a saját testvéreivel ennyire kutya-macska kapcsolatban állt, egyáltalán nem így képzelte újjáegyesítésüket.
-    Kösz Bekah, hogy törődsz velem.
-    Örökkön-örökké, Kol.
-    Amíg a halál el nem választ. Tisztára, mint egy esküvői eskü.
-    Eskünek eskü, csak nem esküvői.
-    Jó éjt, Bekah.
-    Jó éjt, Kol.
Kol felment a szobájába, elnyúlt az ágyon, és elképzelte, milyen lenne, ha az anyja hirtelen megjavulna, és újra egy normális család lennének. Hülye ábránd!, csattan fel magában, de azért résre nyitotta az ajtaját, hogyha Rebekah úgy gondolja, nyugodtan bejöhessen. Jól esett volna neki, hogy valaki mellette fekszik, még elalszik, ha valaki úgy törődik vele, hogy ő nem ad cserébe semmit. Elmosolyodott, mikor egy apró női kéz megszorította az övét, majd a szőke hajzuhatagba temette a fejét, és álomba szenderült.

Újabb díj!

Köszönöm judit-nak, és Sugarplum-nak

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat annak, aki gondolt rád és elküldte neked!

2. Tedd ki a képet a blogodra!

3. Írj magadról 7 dolgot!

4. Küld tovább a díjat 4 másik blogtársadnak!

5. Linkeld be őket!

6. Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy tudjanak a díjról!

Magamról:

Ugyanaz, amiket eddig írtam.

Akiknek küldöm:

http://nirvanastories.blogspot.com/

http://veresigazsag.blogspot.com/

Díjat kaptam!

Köszönöm a díjat, judit-nak, Mercíí.*-nek, Phineas-nak

 

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra!                 
2. Köszönd meg, akitől kaptad!
3. Írj le hat dolgot magadról!
4. Küldd tovább öt blogírónak a díjat!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!

Magamról:

1. Most épp Vavyan Fabel: Varázscsók című könyvet olvasom

2. A vámpírok után a boszorkányokat szeretem a legjobban (The Secret Circle)

3. Megfertőztem a családomat a Vámpírnapló imádattal.

4. A TVD-ben az Elsőket szeretem a legjobban

5. FC Barcelona szurkoló vagyok.

6. F1: Hajrá Alonso!

Akiknek küldöm:

Már mindenki kapott, akinek küldeném.

Caroline bocsánatkérése

 -------------------------------------------------------------------------------------------
Gondoltam kedveskedek nektek én is egy Klaroline fanfiction-nel, hálám jeléül, amiért részt vettetek a versenyen.
-------------------------------------------------------------------------------------------

Caroline fel-alá járkált a Mikaelson villa bejárati ajtaja előtt, mindig inába szállt a bátorsá-ga, mire odajutott volna, hogy bekopogjon rajta. Egyáltalán minek vagyok itt? – csattant fel, mikor ötödszörre sem sikerült összeszednie a bátorságát. Persze tudta, hogy miért jött, azért, hogy bocsánatot kérjen a Hibridtől. Miközben Bonnie-t vigasztalta, rájött, hogy a Mikaelson családnak sem lehet könnyű. Az apjuk vadászott rájuk, az anyjuk pedig meg akarja ölni őket a természet egyensúlyára hivatkozva. Bűntudata volt, amiért visszaélt Klaus érzéseivel, aki most kivételesen semmi rosszat nem tett. Értékelnie kellett volna, hogy a férfi megmutatta neki az emberibb oldalát. Az isten szerelmére, Klausról beszélsz, arról, aki megölte Jennát! - szidta meg magár Caroline.
Egy utolsó erőgyűjtés után felemelte a kezét, és már majdnem az ajtóhoz értek az ujjai, mikor az magától kinyílt. Legnagyobb riválisa, Rebekah állt vele szemben, gőgösen és talán kicsit sértetten. Mikor viszont felismerte Caroline-t arcán düh és felháborodásság jelent meg.
-    Mit keresel itt? Azok után, amit Nikkel tettél, most ki kellene tépnek azt a festett szénaboglyát, amit a fejeden viselsz.
Festett szénaboglya? Ez az eredeti hajszíne, ráadásul mindig gondosan ügyel arra, hogy a haja szép, és ápolt legyen, mindennek lehet nevezni, de szénaboglyának biztosan nem.
-    Nem tehetek róla, hogy féltékeny vagy, és amúgy is egy olyan lány lenne az utolsó, akinek kikérném a véleményét, aki 90 évet kimaradt a divatból.
Miért mondta ezt? Minek szállt be az Első játékába, mikor pontosan tudta, hogy ez a célja?
-    Te kis ribanc – kapta el Rebekah Caroline torkát. – Ha azt hiszed, hogy most te lettél Miss. World, csak azért, mert a bátyám érdeklődik irántad, akkor ki kell, hogy ábrán-dítsalak, csak azért fecséreli rád az idejét egy olyan szánalmas valakire, mint te, mert magányos. De pechedre, drágám, most már itt vagyok, és nem tágítok mellőle, úgyhogy akár el is húzhatsz örökre.
-    Biztos nagyon szeret, amiért meg akartad ölni.
-    Te csak hallgass! Visszaéltél a bizalmával, és a kis akciód miatt mindegyik testvérem bajba került, úgyhogy az a minimum, amit megérdemelsz, hogy most kitépem a nyelőcsöved.
-    Ereszd el, Rebekah! – jelent meg az ajtóban Klaus.
Rebekah engedelmeskedett a bátyjának, de nem mozdult mellőle, nyomatékosítva ezzel azt, amit Caroline-nak mondott.

Klaus viszont nem érezte úgy, hogy ebben a helyzetben szüksége lenne a húga támogatására, így kilépett a házból, és becsukta Rebekah előtt az ajtót.
-    Miért jöttél?
-    Hát…izé…bocsánatot kérni.
-    Ha a vérfarkas oldalam nem mentett volna meg, már mind halottak lennénk. Ezt egy bocsánatkéréssel nem lehet elintézni.
-    Elhiheted, hogy nem halok bele, ha nem fogadod el a bocsánatkérésemet.
-    Ha nem olyan fontos neked, akkor miért jöttél ide személyesen ahelyett, hogy hagytad volna az egészet a francba?
Klaus ezzel megfogta a lányt, ő se tudta igazán, hogy miért is olyan fontos neki a férfi válasza. Hiszen Klaus is számtalan szemétséget elkövetett ellenük, és egyszer se kért bocsánatot.
-    Ha ettől jobban alszol, akkor vedd úgy, hogy megbocsátottam.
-    Azt akarom, hogy őszintén ezt gondolod, és ne csak azért mondd, mert ezt akarom hallani.
-    Hát akkor erre várnod kell, drágám. Most pedig menj, mert a húgom perceken belül elveszti a türelmét, és kárt tesz a szépen befésült hajadban. Tudod, igazán értékelem azt, hogy beszárítottad csak azért, hogy jól nézz ki, mikor találkozol velem.
Hát ez mindent tud? – csattant fel magában Caroline. Zavarba jött attól, hogy lebukott, hiszen ebből arra következtethetett Klaus, hogy valamennyire még is csak felkeltette a lány figyelmét. Helyes, romantikus, erős, és ráadásul gyönyörűen rajzol, de mégis csak ő az a Klaus, aki engem és Tylert akarta feláldozni a rituálén – emlékeztette magát Caroline.
-    Ha annyira érdekellek, akkor miért akartál feláldozni?
-    Tudtam, hogy valamelyik Salvatore ki akar majd szabadítani, épp ezért volt mindenből tartalékom.
-    Jenna a barátunk volt, Elenának pedig a nagynénje.
-    Ha nem kockáztatsz, nem nyersz, Caroline. A háború áldozatokkal jár, édesem.
-    Ez akkor sem fair.
-    Az életben sok minden nem az. Sajnálom, hogy feleslegesen kellett idefáradnod. Jó éj-szakát.
Caroline sértetten elviharzott, majd mikor rájött, hogy úgy viselkedett, mint egy ötéves, hátra-fordult, de a férfi már nem volt sehol.
Mikor bement a szobájába, egy papírlapot talált a párnáján, rajta két szóval: Bocsánatkérés elfogadva.

Klaroline verseny eredményhírdetés!

Kedves Nevezők!

Élvezettel olvastam pályaműveiteket, mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt. Ne keseredjen el aki nem nyert, a verseny nagyon szoros volt.

Novella kategória:

Blog kategória:

 Köszönet még egyszer.

Esuta

Klaroline verseny eredményhírdetés étütemezés!

Kedves Versenyzők!

Az eredményhirdetésre április 6.-án kerül sor, mivel még van egy blog, aminek még nem értem a végére, és nem szeretnék igazságtalanul dönteni. Internetem tropára ment, így még azzal is törődnöm kell, hogy a fejezeteket gyorsan kimentsem Word dokumentumba, majd apukámat hagyjam a gépnél ügyködni (nála valamiért megy). Szóval elnézéseteket kérem, pénteken megtudjátok a nyerteseket.

Esuta

Klaroline verseny emlékeztető!

Kedves Versenyzők!

Örömmel fogadtam, hogy hatan is neveztetek a versenyre. Ezúttal szeretném felhívni azok figyelmét, akik novellával neveztek (Boxi, Lizyy, Anett Salvatore) hogy a határidő március 31.-én lejár, addigra szeretném megkapni e-mailben a történeteket, ha valaki kicsúszik az időkeretből, történetét sajnos nem tudom figyelembe venni.
Azok pedig, akik a folytatásos történetükkel neveztek (Sugarplum, Judit, Nirvana) a határidő előtt feltöltött utolsó fejezetig fogok figyelembe venni a történetüket, a határidő után feltett fejezeteket, már nem fogok értékelni (persze a versenytől függetlenül olvasom őket, mint állandó követő).

Határidő: 2012. március 31.

E-mail címem: tamyeszty@citromail.hu vagy esutafanfiction@gmail.com

Jó írást, várom a műveket. 

Esuta 

Kol búcsúja

----------------------------------------------------------------------------------------

Borzasztóan megihletett a 3x15 rész, írtam egy kis novellát. Remélem elnyeri a tetszéseteket, aki még nem látta az csak saját felelőségre olvassa el!

----------------------------------------------------------------------------------------

Kol sajgó izmokkal szállt ki Dr. Fell ágyából, nem gondolta volna, hogy egy kis testmozgás így lefárassza. Azért akárhogy is számoljuk, több mint ötven éven át egyhelyben feküdt egy koporsóban, ezt mindenki teste megérzi. Meredith nyugodtan szundított, abban a pillanatban nem látszott rajta, hogy milyen vadorzó is tud lenni. Majdnem véresre marta a hátam a kis vadmacska – gondolta Kol, miközben végigsimított a nő arcán. Nem jelentett számára többet, mint bármely más vámpírnak jelentett volna. Meglepődött azon, hogy nem vette a nő vérét, de megnyugtatta magát azzal az egyszerű, de minden férfi által megértett magyarázattal, miszerint ennél sokkalta fontosabbal volt elfoglalva. Nem is gondolta, hogy az este végére Meredith szobájában, sőt ágyában fog kikötni azok után, hogy olyan csúnyán rászedték azzal a történelemtanárral. A férfi hazabattyogott a törött bordájával, Kol pedig úgy gondolta, tesz még egy próbát, a Mikaelson villában nem érezte biztonságban magát.

Doktor létére nagyon nagy rendetlenségben élt Meredith, pedig valakiről, akinek az a munkája, hogy apró, precíz mozdulatokkal emberéleteket mentsen, azt gondolná az ember, hogy a háztartásban is kimért, és rendes. Kolt persze csöppet sem érdekelte a rumli, számára már a bérlakás is túl szegényes volt. Ő villákhoz, kastélyokhoz, kaviárhoz, és pezsgőhöz volt szokva, nem linóleumpadlóhoz, és zacskós leveshez. Ahhoz viszont túl kíváncsi volt, hogy ne kezdjen el kutakodni a fiókok között. Volt valami megmagyarázhatatlanul gyanús a nőben, és képtelen volt rájönni, hogy mi az. Ötpercnyi sikertelen keresgélés után végül úgy döntött távozik, de előtte iszik egy pohár rumot, amit már akkor kiszúrt, mikor belépett a lakásba. A doktornő bizonyára valamilyeik páciensétől kaphatta, amiért megmentette a szánalmas kis életét. A konyhaasztal roskadásig tele volt dobálva papírokkal, amik közül néhány darab felkeltette Kol figyelmét. Képek voltak melléjük tűzve egy megkarózott emberről, a kupac alatt pedig talált egy konyharuhába csomagolt kést.

-         Azt soha nem szabadott volna megtalálnod – szólalt meg mögüle egy női hang, majd lövés dördült.

Meredith viszont megfeledkezett arról, hogy nem egy vámpírral áll szembe, hanem egy Elsővel, aki ráadásul az utóbbi napokban eleget kapott ahhoz, hogy óvatos legyen. Könnyen kitért a golyó elől, majd nekivágta a hűtőnek a nőt, és kiviharzott a lakásból.

Hosszas bolyongás után úgy döntött, illene elköszönnie a húgától, hisz bármennyit is civakodnak, mégis csak a testvére, akire kilencszáz évig vigyázott, és aki elfogadta őt minden hibájával együtt. Vámpírképességeit bevetve szerzett magának papírt, és tollat, majd írni kezdett. Sosem tetszett neki a végeredmény, így a megszerzett lapok háromnegyede a kukában landolt, de végül elkészült a tökéletesen megfogalmazott levél.

Vett egy mély levegőt, összeszorította a fogát, majd visszaszáguldott Klaus házába. Letette a húga ágyára a levelet, majd egybeolvadt az éjszakával.

Rebeka hazudott volna, ha azt mondta volna, hogy nem fáradt el, az a kétszínű hasonmás ribanc teljesen leszívta az erejét, ráadásul még a fehértölgy rejtélye miatt is bosszankodhatott. Nem kis meglepetés érte, mikor egy levelet talált a párnáján, ha nem találkozott volna Elijahval, biztosra vette volna, hogy ő hagyta neki a levelet. Kissé félve, de izgalomtól remegő ujjakkal szétnyitotta.

Kedves Bekkah!

Bizonyára most mélységesen haragszol rám, amiért otthagytalak Nikkel, de így a legjobb. Az áruló Finn, és Esther még élnek valahol, és ha mindnyájan egy helyen vagyunk, könnyedebben elkapnak minket. A Salvatore testvérek meghiúsították az áldozást, de csak idő kérdése, hogy Esther új tervet eszeljen ki. Ezért is fáj, hogy egyedül kell hagyjalak, de Nik mellet biztonságban leszel. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk, talán előbb is, mint gondolnád.

                                                                              Örökkön-örökké,

                                                                                          Kol

Ui.: Felejtsd el Matt-tet, nem érdemel meg téged, és amúgy is poharakat pakolászik. Damon pedig lelökte a te drága, és helyes bátyádat az erkélyről, úgyhogy ő is tabu, ha csak nem akarod pofán vágni érte.

Ui₂.: Mondd meg Nikalusnak, hogy nyugodtan elégetheti a koporsómat, nem szándékozok visszafeküdni bele.

Oh, Kol, te idióta! – gondolta Rebekah, majd eltette a levelet a fiókjába, és ezer év után újból arra kérte a szellemeket, hogy minden újból legyen a régi, ahol ők mind egy boldog, szeretetteli család, akik vigyázzák, és óvják egymást, örökkön-örökké.

Klaroline verseny!

Kedves Klaroline fanok!

Rendeznék egy kis versenyt, mely Klaroline témában lenne meghirdetve. Nevezhettek verssel, novellával, folytatásos történettel. Egy író akár több művel is benevezhet. Mindegy, hogy ők vannak-e a középpontban, vagy éppen Caroline Tylerrel van, a lényeg, hogy érződjön belőle Klaus és Caroline közötti vonzalom, legyen valamilyen kapcsolódás a két karakter között (az odaköszöntem neki, hogy szia, nem számít ennek). Ha esetleg valaki egy egész blogot átölelő történettel akar nevezni, nyugodtan küldje el a linket. Ha a történet nincs kész, az se baj, akár benevezheted úgy is, de ki is jelölhetsz benne egy fejezetet. Döntésedet a határidő végéig megváltoztathatod.

Jelentkezés: e-mail, chat üzenet, vagy megjegyzés

Határidő: 2012. március 31.

Eredményhirdetés: 2012. április 4.

Ha fájl szeretnétek küldeni: tamyeszty@citromail.hu vagy esutafanfiction@gmail.com

Jó írogatást, remélem sokan nevezni fogtok!

Esuta

Díjat kaptam!

Köszönöm phineas-nak,  Łena :3-nak, és bianka-nak

1. Tedd ki a képet a blogodra!

2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!

3. Írj le 6 dolgot magadról!

4. Küldd tovább 5 blogírónak, linkkel együtt!

5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!

6 dolog magamról

- Történelem tanár szeretnék lenni (éljen Alaric!)

- Vámpírnaplók mellett nagy kedvencem a The Secret Circle, Ezel, Moonlight.

- A lányomat ha törik ha szakad Lizának fogom elnevezni

- Borzasztó sokat olvasok, kész vámpíros könyvtáram van

- Kedvenc színészeim: Joseph Morgan, Nathaniel Buzolic, Ian Somerhalder, Thomas Dekker

- Szeretek enni, de nem tudok főzni.

 Nekik küldöm:

1. EnCY

2. Nirvana

3. Kata

4. Morwen és Annpearl

5. n.bella

Elbizonytalanodtam

Kedves Olvasók!

A történetet saját magam szórakoztatásán kívül azért írom, mert szeretnék nektek örömet okozni. A chat-et azért tettem fel, hogy beszélgethessetek velem, hogy kicsit közelebb érezzétek magatokat hozzám, és nem azért, hogy pár szavas (jó volt a fejit, gyorsan kövit) mondatokkal elintézzétek azokat a fejezeteket, amiket sokszor nagy munka megírnom, vagy éppen olyan büszke vagyok rá, hogy csak úgy dagad a mellem, erre nem kapok már három-négy fejezet óta kritikát. Nem tetszik a történet, vagy nem fejtek ki elég részletesen dolgokat, túl felszínesen írok? Mi a baj? Amíg nem kezdtem el blogolni én se értettem, hogy az írok miért könyörögnek folyton a kritikákért, most már értem. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, hisz azért teszem közzé az interneten. Mikor az eszembe ötlik egy ihlet már alig várom, hogy olvashassátok, és véleményt alkossatok róla.
A Valóra vált álomra mostanában sok megjegyzés érkezik, amit nagyon köszönök, de én az Elizabeth Diaries-t tekintem legkedvencebb gyermekemnek, kérlek, ezt az oldalt se hanyagoljátok el.

Esuta

1 éves az Elizabeth Diaries

EGY ÉVESEK VAGYUNK!!!!!!!!!!!

Szeretném ezúttal megköszönni a sok építő kritikát, és rajongást, amit tőletek kaptam, és bár mostanában a statisztika nem mutat jó számokat, bízom benne, hogy a színvonal nem csökkent, és az új évadokat is annyira élvezitek, mint az elsőt.
Annyian írtatok, hogy nem szeretnék külön kiemelni senkit, mindenki, aki írt legalább egy kis sort, hálás vagyok, és ígérem, sokáig olvashatjátok még a blogomat.
Köszönöm húgomnak, és egyben szerzőtársamnak a sok türelmet, és ihletet, Timi te vagy a legjobb!

Köszönök mindent!

Esuta