Kol búcsúja

----------------------------------------------------------------------------------------

Borzasztóan megihletett a 3x15 rész, írtam egy kis novellát. Remélem elnyeri a tetszéseteket, aki még nem látta az csak saját felelőségre olvassa el!

----------------------------------------------------------------------------------------

Kol sajgó izmokkal szállt ki Dr. Fell ágyából, nem gondolta volna, hogy egy kis testmozgás így lefárassza. Azért akárhogy is számoljuk, több mint ötven éven át egyhelyben feküdt egy koporsóban, ezt mindenki teste megérzi. Meredith nyugodtan szundított, abban a pillanatban nem látszott rajta, hogy milyen vadorzó is tud lenni. Majdnem véresre marta a hátam a kis vadmacska – gondolta Kol, miközben végigsimított a nő arcán. Nem jelentett számára többet, mint bármely más vámpírnak jelentett volna. Meglepődött azon, hogy nem vette a nő vérét, de megnyugtatta magát azzal az egyszerű, de minden férfi által megértett magyarázattal, miszerint ennél sokkalta fontosabbal volt elfoglalva. Nem is gondolta, hogy az este végére Meredith szobájában, sőt ágyában fog kikötni azok után, hogy olyan csúnyán rászedték azzal a történelemtanárral. A férfi hazabattyogott a törött bordájával, Kol pedig úgy gondolta, tesz még egy próbát, a Mikaelson villában nem érezte biztonságban magát.

Doktor létére nagyon nagy rendetlenségben élt Meredith, pedig valakiről, akinek az a munkája, hogy apró, precíz mozdulatokkal emberéleteket mentsen, azt gondolná az ember, hogy a háztartásban is kimért, és rendes. Kolt persze csöppet sem érdekelte a rumli, számára már a bérlakás is túl szegényes volt. Ő villákhoz, kastélyokhoz, kaviárhoz, és pezsgőhöz volt szokva, nem linóleumpadlóhoz, és zacskós leveshez. Ahhoz viszont túl kíváncsi volt, hogy ne kezdjen el kutakodni a fiókok között. Volt valami megmagyarázhatatlanul gyanús a nőben, és képtelen volt rájönni, hogy mi az. Ötpercnyi sikertelen keresgélés után végül úgy döntött távozik, de előtte iszik egy pohár rumot, amit már akkor kiszúrt, mikor belépett a lakásba. A doktornő bizonyára valamilyeik páciensétől kaphatta, amiért megmentette a szánalmas kis életét. A konyhaasztal roskadásig tele volt dobálva papírokkal, amik közül néhány darab felkeltette Kol figyelmét. Képek voltak melléjük tűzve egy megkarózott emberről, a kupac alatt pedig talált egy konyharuhába csomagolt kést.

-         Azt soha nem szabadott volna megtalálnod – szólalt meg mögüle egy női hang, majd lövés dördült.

Meredith viszont megfeledkezett arról, hogy nem egy vámpírral áll szembe, hanem egy Elsővel, aki ráadásul az utóbbi napokban eleget kapott ahhoz, hogy óvatos legyen. Könnyen kitért a golyó elől, majd nekivágta a hűtőnek a nőt, és kiviharzott a lakásból.

Hosszas bolyongás után úgy döntött, illene elköszönnie a húgától, hisz bármennyit is civakodnak, mégis csak a testvére, akire kilencszáz évig vigyázott, és aki elfogadta őt minden hibájával együtt. Vámpírképességeit bevetve szerzett magának papírt, és tollat, majd írni kezdett. Sosem tetszett neki a végeredmény, így a megszerzett lapok háromnegyede a kukában landolt, de végül elkészült a tökéletesen megfogalmazott levél.

Vett egy mély levegőt, összeszorította a fogát, majd visszaszáguldott Klaus házába. Letette a húga ágyára a levelet, majd egybeolvadt az éjszakával.

Rebeka hazudott volna, ha azt mondta volna, hogy nem fáradt el, az a kétszínű hasonmás ribanc teljesen leszívta az erejét, ráadásul még a fehértölgy rejtélye miatt is bosszankodhatott. Nem kis meglepetés érte, mikor egy levelet talált a párnáján, ha nem találkozott volna Elijahval, biztosra vette volna, hogy ő hagyta neki a levelet. Kissé félve, de izgalomtól remegő ujjakkal szétnyitotta.

Kedves Bekkah!

Bizonyára most mélységesen haragszol rám, amiért otthagytalak Nikkel, de így a legjobb. Az áruló Finn, és Esther még élnek valahol, és ha mindnyájan egy helyen vagyunk, könnyedebben elkapnak minket. A Salvatore testvérek meghiúsították az áldozást, de csak idő kérdése, hogy Esther új tervet eszeljen ki. Ezért is fáj, hogy egyedül kell hagyjalak, de Nik mellet biztonságban leszel. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk, talán előbb is, mint gondolnád.

                                                                              Örökkön-örökké,

                                                                                          Kol

Ui.: Felejtsd el Matt-tet, nem érdemel meg téged, és amúgy is poharakat pakolászik. Damon pedig lelökte a te drága, és helyes bátyádat az erkélyről, úgyhogy ő is tabu, ha csak nem akarod pofán vágni érte.

Ui₂.: Mondd meg Nikalusnak, hogy nyugodtan elégetheti a koporsómat, nem szándékozok visszafeküdni bele.

Oh, Kol, te idióta! – gondolta Rebekah, majd eltette a levelet a fiókjába, és ezer év után újból arra kérte a szellemeket, hogy minden újból legyen a régi, ahol ők mind egy boldog, szeretetteli család, akik vigyázzák, és óvják egymást, örökkön-örökké.