2012. június 14.

Késő esti látogatás

-------------------------------------------------------------------------------------
A történet a 3x16. rész után játszódik.
-------------------------------------------------------------------------------------

Tévedett, mikor azt gondolta, hogyha felszed egy hasonlóan szőke, életvidám, szép mosolyú lányt, mint Caroline, akkor az majd olyan lesz, mintha vele lenne. Ennél biztosan ezerszer jobb a szex a lánnyal, mát csak azért is, mert vámpír. Haragudott rá, amiért átverte, de közben még mindig őrjítően kívánta. Nem adta könnyen magát, meg kellett szenvedni azért, hogy egy csókját kaphassa bárki is, és épp ezért vonzotta őt is, pedig 1000 év alatt eléggé kiismerte ahhoz a nőket, hogy ne okozzanak neki meglepetést. Caroline viszont más volt, sugárzott belőle az élet, tudta, hogy hogyan kell viselkedni előkelőbb körökben, szellemes, és kedves volt, egy igazi múzsa. Imádta lerajzolni, minden apró kis részlete gyönyörű volt, szinte ragyogott a papíron, bármit is rajzolt volna mellé, az eltörpült volna a lány szépsége mellett. Tisztességesen akarta megszerezni, azt akarta, hogy a lány önként válassza őt, ne csak kényszer hatására. Igen, megigézhetné, annyiszor megkaphatta volna, ahányszor csak akarná, de akkor elvesztené a lány a varázsát. Caroline intelligens, nem akar egy buta bábot faragni belőle.
A lány szomorúan üldögélt az ágyában, letört volt, amiért nem sikerült maradásra bírnia Bonnie édesanyját. Butus lány, túl fiatal még ahhoz, hogy felneveljen egy kölyök vámpírt, főleg úgy, hogy ő sem barátkozott még új életével.
-    Miért búsulsz, Caroline? – ült le a lány karosszékébe Klaus.
-    Mit akarsz itt, Klaus? – ugrott fel a lány ijedtében.
-    Beszélgetni, és remélem most nem szúrjátok le közben egyik testvéremet sem.
Klaus nem nevezné magát sértődős típusnak, inkább csak megjegyzi, hogy ki mit ártott neki, és utána úgy viszonyult hozzájuk, hogy tudja, mit várhat tőlük, de a lány megbántotta az árulásával, és ez rosszul érintette. Mióta foglalkozik ő egy nővel?
-    Miről akarsz beszélgetni? Rólam, meg az álmaimról?
-    Ne gúnyolódj rajtam, kedvesem, én csak a te utasításaidat követtem.
-    Amikor azt kértem, hogy ismerj meg másokat, nem arra gondoltam, hogy kezdj el zaklatni.
-    Nem akartam, hogy zaklatásnak vedd a közeledésemet. Nem akarsz leülni? Kicsit kényelmetlen, hogy fel kell rád néznem.
-    Hát vannak tulajdonságaim, melyeket irigyelhetnél – ült le Care.
-    Ha nő lennék, biztosan olyan akarnék lenni, mint te.
Klaust mulattatta, hogy Caroline pimaszul, de nem szemtelenül visszaszólogat neki, egyre érdekesebbnek tartotta a lányt.
-    Miért nem fogod fel, hogy nem érdekelsz?
-    Mert ez nincs így.
-    És ezt miből gondolod?
-    A bálon felettébb jól érezted magad a társaságomban. Vagy az is csak szerepjátszás volt?
-    Nem lett volna illendő kiosztani a házigazdát a vendégek előtt.
-    Tényleg erről volt szó? – állt fel Klaus a székből, majd egyre közelebb és közelebb hajolt Caroline-hoz, aminek az lett az eredménye, hogy mindketten az ágyon fekve kötöttek ki.
Caroline zavarban volt, amiért a férfi rajta feküdt, kényelmetlenül érezte magát a szituációban. Klaus az alkarján támaszkodott Care feje mellett, hogy ne terheljen rá túl nagy súlyt, miközben másik kezével a szőke fürtökkel játszott.
-    Gyönyörű vagy – suttogta a vámpírnak.
-    Szállj le rólam, Klaus! – próbált meg parancsolni Caroline, de csak egy halk könyörgésre futotta, miközben tekintete a férfi ajka, és szeme között ingázott.
Klaus ahelyett viszont, hogy teljesítette volna a lány kérését, átszelte az ajkaik között lévő távolságot. Sokszor elképzelte már, hogy milyen lehet a lánnyal csókolózni, de a képzelgései közelében sem jártak a valóságnak. Caroline tudta, hogy szíve hevesen verne, ha nem lenne vámpír, a végtagjai viszont még előhalottként is remegni kezdtek a kellemes bizsergéstől, amit a csók okozott. Beletúrt a hibrid hajába, aki elmélyítette a csókot, és kicsit közelebb engedte a testét a lányéhoz. Egyre szenvedélyesebben csókolóztak, a lány úgy érezte, forog vele a szoba, az egyedüli biztos pont, amibe kapaszkodhatott a férfi válla volt.
-    Caroline, minden rendben? – kopogott be Liz. – Csörömpölést hallottam.
Klaus a lány nyakát vette célba, hogy Caroline válaszolni tudjon, de esze álltában sem volt abbahagyni a lány ostromlását, mikor ennyire közel került hozzá.
-    Minden rendben, csak leejtettem a telefonomat.
Care alig bírt beszélni, túl jól esett neki a hibrid kényeztetése, főleg úgy, hogy az kigombolta a blúzát, és a mellkasát csókolgatta.
-    Jó éjt, kicsim.
-    Jó éjt, anya.
Mikor meghallotta, hogy az anyja besétál a szobájába, úgy kapott a férfi ajka után, mint egy őrült. Klaus keze a lány combját simogatta, ami útközben a dereka köré kulcsolódott.
-    Menj el, kérlek. Ne rángass ebbe bele – kérlelte pár csók között a férfit de ő se hitte el, hogy igazán ezt akarja.
Klaus meg se hallotta a lány kérését, azzal volt elfoglalva, hogy minél hamarabb megszabadítsa a vámpírt, és persze magát is a ruháiktól. Ha vámpír az ember, ez nem túl hosszú folyamat. Nem akart túl sokat lacafacázni, de biztosra akarta venni, hogy tényleg akarja-e a lány.
-    Akarod?
-    Nem.
Klaus nem erőszakoskodott, és nem is alacsonyodott le odáig, hogy könyörögjön, leszállt a lányról, és magára kapta a ruháit. Caroline a keze után kapott, mikor távozni készült, és közelebb vonta magához.
-    Nem akartalak megbántani, de tudom, hogy megbántam volna.
-    Nem haragszom Carolone, majd akkor csináljuk, ha eljön az ideje. Szép álmokat, drágám – simított végig a lány arcán.
-    Neked is.
-    Ezek után már csak szépeket álmodhatok – nyomott egy csókot a lány kézfejére, majd eltűnt.
Caroline mosollyal az arcát dőlt végig az ágyon, és el se hitte, hogy mibe keveredett.

2 megjegyzés:

  1. Szia!

    Remek kis történetet sikerült összehoznod, nagyon tetszett. Remélem, hogy még sok ilyen és ehhez hasonló történettel lepsz meg minket.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó! Kérünk még belőle!

    VálaszTörlés

Ha igazán tetszett a fejezet, írj kritikát, mert csak abból látom a véleményedet!