Gold lines részlet

"A városházi bálteremben csak úgy nyüzsögtek emberek, a nők szebbnél-szebb ruhákat öltöttek magukra, a férfiak pedig csodásan festettek öltönyeikben. A maszk viselése izgalmassá, és régiessé varázsolta a bál hangulatát. A magas homlokzatú épületet termeit számtalan szebbnél-szebb festmény díszítette, a padló fehérmárványból készült, a karzatot jón mintázatú oszlopok tartották. A csoportokba verődő emberek között pincérek masíroztak pezsgőt kínálgatva, a svédasztalon pedig apró szendvicsek, és édességek sorakoztak. Liza szeme azonnal megakadt egy csokoládépudingon, izgatottan végignyalt ajkán, majd elindult, hogy végzetes ismertséget kössön a hideg édességgel. Már csak centiméterek választották el a kiszemelt kehelytől, mikor egy mosolygó maszkot viselő férfi az útját állta. Egy fejjel magasabb volt nála, izmos vállai eltakarták a kiszemelt pudingot. Liza mérgesen szúrta tekintetét a férfi kék szemébe.

– Felkérhetem egy táncra, kisasszony? – hajolt meg előtte az idegen, majd a maszk szájához emelte a lány kezét.

– Legyen – mosolyodott el Liza, és engedte, hogy az idegen a táncoló párok közé vezesse.

A bátor férfi szőke haja dús hullámokban simult a tarkójára, a szeme azonban még ennél is csodálatosabb volt. Első ránézésre írisze kéknek tűnt. De mikor Liza jobban elmerült a férfi szemében, rá kellett jönnie, hogy a szürkés-kék korongot apró, narancssárga szálak fonják át. Liza még sosem látott ilyet azelőtt, és lenyűgözte ez a furcsa színkavalkád. Legszívesebben hosszú percekig bámulta volna pislogás nélkül a férfi szemét, hogy mindig egy újabb árnyalatot pillanthasson meg.

– Megkérdezhetem, mi a becses neve, széphölgy? – A férfi kiejtéséből kiérződött a brit akcentus, de ez csak még ellenállhatatlanabbá varázsolta mély, férfias hangját.

– Elizabeth Hope, de szólítson csak Lizának.

– Mike Smith.

Mike olyan könnyedén mozgott a táncparketten, hogy Liza szinte tollpihének érezte magát a karjaiban. A szőke férfiból semmilyen Erő nem sugárzott, ember volt, Lizát még is elvarázsolta a kisugárzása. Liza furcsállta az egyszerű vezetéknevet, a férfi egész lényéből áradt az előkelőség, valamilyen kacifántos nemesi névre számított, nem egyszerű Smith-re. A lány fejében már az is megfogalmazódott, hogy Mike csak álnevet használ, de nem tudta tüzetesebben kiismerni a férfit, mert szereleme odalépett hozzájuk.

– Elnézést, szabadna? – Damen hangja úgy csattant, mint egy ostor.

– Természetesen. Örvendtem a találkozásnak, Liza. Van egy olyan érzésem, hogy fogjuk még látni egymást – hajolt meg újból Mike, majd kezet csókolt, és felszívódott a tömegben."