28.fejezet: Enyhe vihar

Mikor reggel felébredtem, Damon már elment valahova, bár nincs is iskola. Búcsúzóul egy szál nőszirmot rakott a párnájára. Megölelgettem a párnáját, mintha ott lett volna, majd elnyúltam az ágyban. Épp szálltam volna ki, mikor valaki kopogott, így gyorsan visszabújtam a takaró alá.
-    Nyugodtan jöjjön be, Anette.
-    Nem akartalak felébreszteni, csak gondoltam csinálhatnánk valamit.
-    Eljönne velem vásárolni?
-    Persze, csak öltözz fel.
Elpirultam, körülnéztem a szobában. A ruháim még mindig a földön hevertek, úgy tűnt, Damon lusta volt felszedni. Anette kiment a szobából, és pedig gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy rózsaszín pólót, és egy fehér garbót, majd lementem a nappaliba, ahol Mrs. Salvatore már indulásra készen várt rám. Bár az igaz, hogy én is csináltam dolgokat Damon ágyában, de akkor is gusztustalan a tudat, hogy ott szeretkezek Damonnal, ahol előttem Katherine, és még ki tudja kicsoda feküdt. Anette nagy segítségemre volt, találtunk egy olyan ágyat, ami bevallása szerint olyan volt, mint amilyet a Veritas szobáiba raktak. Ráment az összes pénzem, és még Anette is kisegített. Két férfi segített elhozni az ágyat a vendégházhoz, majd ott szépen megköszöntük nekik, adtunk némi borravalót, és felvittem az emeletre az ágyat. Gyorsan összeszereltük, felhúztuk az új ágyneműt. Isteni volt, pihe-puha volt az egész, és olyan hatalmas, mint az elődje, valamint egyetlen nő sem feküdt még benne.
A bútorokat is áttologattuk, feltettünk még pár képet a falra, néhány könyvespolcot, amit telepakoltunk Damon kedvenc könyveivel. Sokkal otthonosabban festett, és nem csak az ágyon volt a hangsúly.
Felvettem a legkihívóbb ruhámat, amim volt, és sexin elnyúltam az ágyon, mikor meghallottam, hogy Damon hazajött.
-    Mi az isten… - Ejtette ki a kezéből az aktatáskáját, mikor belépett a szobába.
-    Zavart, hogy sötét van.
-    Én szerettem a sötétet.
Mikor elszakította a tekintetét a falról, észrevette, hogy valami nem stimmel az ággyal. Leült mellém, kicsit rugózott, majd megállapította, hogy ez nem az ő ágya.
-    Ez az új ágyunk.
-    Hol a régi?
-    A vendégszobában.
-    Mit tettél még?
-    Semmit. Most mérges vagy, haragszol, utálsz?!
-    Dehogy utállak, csak meglepett, hogy amint kiteszem a lábam a szobámból, te teljesen átvarázsolod. Honnan szereztél egy ilyen ágyat?
-    Anyukád segített.
Damon elfeküdt rajta, majd magára rántott. Úgy tűnt, még is csak észrevette, hogy sexi üzemmódban vagyok, csak a sokk erősebb volt.
-    Tetszik a szoba, meg a hölgy is az ágyban. Ugye nem így mentél vásárolni?
-    Zavarna?
-    Igen! – Vágta rá azonnal.
-    Miért?
-    Csak én láthatlak így. Cicamica, kicsit várnod kell a hancurral, mert van egy rakás javítandó dogám.
Legurultam a tanárácsiról, majd felvettem egy köntöst, és odaültem figyeltem, Damon miképp javít. Én is kaptam egy dolgozatot, hogy ne unatkozzak, és sikerült ötöst írnom. Damon azt mondta, majd kapok jutalmat, ha kész van. Néha hatalmasakat nevetett, néha pedig a fejét csapkodta.
-    Képzeld, lesett az egyik tanítványom.
-    És megbüntetted?
-    Egyest adtam a témazárójára, és kérdeztem olyat, amire biztosan nem tud válaszolni.
-    Gonosz, Damon bácsi.
-    Cuki, Elizabeth kislány.
Unatkoztam, tényleg egy halom papír hevert Damon körül. Utáltam, hogy dolgozik, és nem tud velem foglalkozni. Valamit ki kéne találni, amivel elfoglalhatom magam.
-    Van egy ötletem. Annyit kívánhatsz, ahogy ötös lesz. Szabály, hogy szigorúan kell osztályoznod.
-    Édesem, jobb ha felkészülsz.
Rossz ötlet volt, mert még lassabban osztályozott, folyton plusz pontokat keresett, reménykedvén abban, hogy ötösöket talál.
-    Hogyan lehet összetéveszteni a férfi, meg a női nemi szervet? – merengett Damon.
-    Fogalmam sincs.
Ezen a kérdésen elgondolkodtam egy ideig. Ez annyira egyszerű, belegondol, hogy micsoda, és hogy mi van a lába között. Viszont ha azt nézzünk, hogy manapság milyenek a gyerekek… Inkább hagytam ezt a témát. Fél óra múlva megszületett az eredmény, összesen tizenhárom darab ötös lett.
-    Mit kívánsz?
-    Nem tudom. Minden nap kérek valamit, te meg számolod.
Összerendezgette a papírokat, visszarakta a táskába, majd odamászott mellém. Édesen megcsókolt, majd óvatosan rám feküdt. Mindig így képzeltem el; egész nap hiányzunk egymásnak, aztán meg turbékolunk, mint egy gerlepár.
-    Hiányoztál.
-    Azt hittem jól megvoltál anyummal.
-    Igen, de… Nekem te kellesz, nem az anyukád.
-    Nekem is hiányoztál, édes.
Damont kenyérrel lehetett kenni, és nem csak én voltam az egyetlen, akinek ez fura volt. Bizonyára ő is kicsit hülyén érezhette magát, bár Damon gyorsan túlteszi magát az ilyen apróságokon. Örülök, hogy boldog vele, és hogy ennyire belém van esve.
-    Kiszámoltam, hogy mikor készültek a tojások.
Milyen tojások? Valaki főtt tojást csinált? Tojások… Jah, hogy azokra a tojásokra gondol. Engem annyira nem érdekelt, hogy mikor, és mit csináltak a madaraink, nekem elég volt annyi, hogy boldogok.
-    Először nem értettem, hogy miről beszélsz, de most már leesett.
Mintha szólítottam volna, úgy repült be Varjú, úgy mint aki megivott egy liter Red Bullt. Belekapaszkodott a gazdája hajába, majd húzni kezdte kifelé. Damon lepofozta, mitől Varjú a párnába esett, és mérgesen meredt rám, hogy nem segítek neki, majd hevesen károgni kezdett.
-    Azt szeretné, hogy kövessük.
Varjú felrepült az erkélyre, majd odaszökdécselt a fészekhez, és lekárogott nekünk.
-    Szerinted tudunk repülni?
Damon átölelt, majd felugrott az erkélyre. A fészekből apró csiripelések hallatszottak, majd Emily dugta ki a fejét, és odabújt Varjúhoz. Az apukának csak úgy dagadt a melle a büszkeségtől. A szarkák nagyon bombabiztos fészket építenek, így nem láttuk a kicsiket, de a szülők elmondása szerint heten voltak.
-    Gratulálok öregem, biztosan szép fiókáid vannak.
Varjú még jobban kihúzta magát, a szeme boldogan csillogott. Én is megsimogattam Emilyt, aki odabújt Damonhoz is, majd visszament a párjához. Az egyetlen rossz dolog a vámpírságban, hogy nem lehet gyereked, pedig én is olyan boldog lennék Damon gyermekével a szívem alatt.
Visszamentünk a szobába, és mind a kettőnkre ragadt a madaraink öröméből. Ők a bizonyíték arra, hogy a szerelem mindennél erősebb.
-    Látod, még is összejött.
-    Mármint micsoda?
-    Azt mondtad, hogy azért mert szerelmet vallottál, és lefeküdtünk, még nem változik semmit. Pedig változott.
-    Szerencsére. Jó, hogy így alakult, mert boldog vagyok veled.
-    Mi tetszett bennem?
-    Megértő voltál, téged tényleg érdekelt, hogy mi van velem. – Döntött le ismét az ágyba Damon.
-    És külsőleg?
-    A hajad, az illatod, a szemed. Te voltál a Szépszemű lány.
Helyeslő károgás hallatszott a párkányról, így Damonnak ismét le kellett másznia rólam. Varjú odarepült a mellkasomra, majd nyújtotta a fejét, hogy simogassam meg. Ugyanolyan hízelgős tud lenni, mint a gazdája.
-    Te csak ne simogattasd magad a csajommal!
-    Megérdemli. Sokszor megmentett.
-    Én is.
-    Te mást kapsz, nem simogatást.
Varjú úgy gondolta, ezt ő inkább nem hallgatja végig. Mondjuk nem volt mitől tartani, majd csak este fogok hálálkodni Damonnak. Már épp indultam ki a mosdóba, mikor egy ideges károgás hallatszódott kintről. Azonnal oda suhantunk, és megpillantottuk a vadászó macskát, aki Katherine társa, és a dühös Varjút, aki most jobban hasonlított egy toll labdáhra, mint egy madárra. Damon felkapta a macskát, majd ledobta a fáról, mintha egy papírdarab lenne.
-    Úgy is talpra esik.
Nyomtam egy puszit a bátor apuka fejére, aki még büszkébb lett, és elkezdte rendezgetni a tollazatát.
-    Jól van, nem kell elszállni – dörmögött Damon.
Segítettem a fekete tollgolyónak normális külsőt varázsolni, amit egy csókkal hálált meg. Aprócska csőrét a számhoz érintette, majd odabújt a kedveséhez.
-    Most komolyan lecsókolt a madaram?
-    Csak puszit adott.
-    Hát ne adjon.
-    Édes, most jut eszembe, hogy el kell utaznom, néhány papírt el kell intéznem, de reggelre itt vagyok.
Damon szomorúan lemászott a fáról, majd adott egy csókot, és felment a szobájába. Nem akartam itt hagyni, de meg szerettem volna kérni Josef atyát, hogy ő adjon majd össze minket, és értesüléseim szerint, a szomszéd város templomában tart ma este misét. Nem akartam mondani szerelmemnek, hogy az esküvőről álmodozom, mert tuti kiakadna.

Damon:
Nem örültem neki, hogy Elizabeth elment, így úgy döntöttem meglátogatom a jó öreg kocsmát, és megiszok egy jó kis whiskyt. Otthon is van készletem, de teljesen más hangulat ott iszogatni. Tökéletes csajozó hely, bár nekem most nem szabad rosszalkodnom.
Matt már ismert, tudta, hogy mit iszom. Én meg azt tudtam, hogy mit szoktam inni, és ennek most nem olyan íze volt, mint szokott. Lehet, hogy mástól szerzik be az italt, vagy a Bourbon se olyan, mint anno.
-    Csatlakozhatom? – Ült le mellém egy lengeöltözetű hölgyemény.
Göndör, hosszú haja volt, barna szeme, amit sötét sminkkel mélyített el. Egy szűk, mélyen kigombolt blúzt viselt, miniszoknyát, necc harisnyát, és fekete magassarkút.
-    Ahogy gondolod.
Ne iszogasson egy szép hölgy egyedül, de ne számítson arra, hogy az ágyamban köt ki. Rendeltem még egy whiskyt, de bár ne tettem volna. 

Elizabeth:
Alig vártam, hogy lehuppanjak az ágyba, kifárasztott az éjszakai dumaparti. Josef atya nagyon rendes volt, azt mondta bármit megtesz, hogy én boldog legyek. Mesedélutánba kezdett, elmondta, hogy elsimította az ügyet, nem kell a „repülő” papok miatt aggódnom.
Épp akkor jött ki Damon, mikor be akartam menni a szobába. Félmeztelen volt, nyúzott, és borzasztóan másnapos.
-    Hát veled meg mi történt? Át ment rajtad egy kamion?
Mielőtt még Damon válaszolhatott volna, egy kar ölelte át hátulról, majd a karhoz hang is társult.
-    Nem jössz vissza?
Akkora pofont kevertem le Damonnak, amitől biztosan kijózanodik, majd átmentem a régi szobámba, ás telesírtam a párnám. Nem kell Katherine ahhoz, hogy a boldogságom darabokra essen, elég ha Damon pasi agya működésbe lép. Miért is hittem én, hogy majd minden rendben lesz?

Damon:
Hogy történhetett ez meg? Csak foltokban emlékszem a tegnap estére, nem ittam annyit, hogy minden kiessen. Bár egész fura íze volt a whiskynek, lehet, hogy volt benne valami?! Elizabethez tényleg hű akartam maradni, most még is mindent elrontottam egy hülye ital miatt. Elhipnotizáltam a lányt, majd elsuhantam vele a parkba, letettem egy padra, ha felébred azt fogja hinni, hogy elszunyókált egy görbe este után.
Átmentem a menyasszonyomhoz, aki a takaró alatt zokogott. Annyira utáltam, amikor szomorú volt miattam. Amúgy is olyan kis törékeny én meg folyton megtaposom. Szeretnék vele jó lenni, csak ez nem olyan egyszerű.
-    Szeretném megmagyarázni. – Öleltem meg hátulról.
-    Ezen nincs mit magyarázni, egyértelmű mi történt.
-    Sajnálom.
-    Hazudsz, egy mocskos szemét disznó vagy. Emlékszem mennyire hűséges akartál lenni Ketherine-nel, erre engem meg megcsalsz egy ribanccal, akinek még a nevét sem tudod! Nesze itt a rohadt gyűrűd is! – Vágta nekem a jegyességünk bizonyítékát.
Ez szíven ütött, nem gondoltam volna, hogy most tényleg mindennek vége. Hát úgy tűnik ennyi volt a nagy szerelem. Minden kapcsolatban előfordul, hogy lelép a srác, szerintem meg lehet ezt bocsátani, ráadásul nem emlékszem semmire, és egyszer ugyanez megtörtént Elizabethel. Jhon átvágta őt, úgyhogy lehet, hogy én sem csináltam semmit az éjjel. Na jó, ennek tényleg nagyon kicsi az esélye.
Már épp elmentem volna, mikor a két madár berepült, és szinkronban mesélni kezdték ugyanazt a történetet. Olyan hevesen magyaráztak, hogy nehéz volt megérteni mit mondanak.
-    Katherine rakta bele az italba a drogot, hogy lefektesd azt a beszervezett csajszít, és összevesz vele. A nyávogó gombolyagnak mondta most az előbb. – károgott Varjú.
Bizonyára Csipcsiripp szebben fogalmazott, de a lényeg ugyanaz; fel vagyon mente a vádak alól. Na jó, attól még a tény az ugyanaz, de nem önszántamból tettem.
-    Kinyírom Kethrine-t.
-    Inkább csókolj meg.
Mindenféleképpen hasznos, hogy Elizabeth ennyire oda van értem, de ezt nem szabad túlságosan kihasználnom. Nem hagyatkozhatom arra, hogy majd úgy is mindig megbocsát. Egyszer neki is betelik a pohár.

Elizabeth:
Megnyugodott a lelkem, hogy nem Damon gyenge önuralma miatt csalt meg. Mondjuk ez a tényeken nem változtat, de legalább zavart állapotban tette. Mindenki kaphat egy második esélyt, nem hiszem, hogy ez halálos bűn lenne. Persze nem esik jól, de ha nem gondolok bele, talán nem lesz olyan rossz.
Átmentem a szobánkba, majd azonnal lecserélem az ágyneműt, és berántottam Damont. Ennyit arról, hogy ebben az ágyban még egyetlen nő sem feküdt le vele. Valahogy nem akar kedvezni nekem az élet.
-    Hozzám jössz feleségül?
-    Hozzád.
Damon visszahúzta az ujjamra a gyűrűt, majd ismét megcsókolt. Nem tudom eldönteni, hogy ezt most csak azért csinálta, hogy visszavegyem a gyűrűt, vagy tényleg komolyan gondolja az esküvőt. Damont ismerve inkább az elsőre szavaznék. Nem baj, a türelem rózsát terem.