29.fejezet: Joey és a Karácsony

Damon és köztem minden a legnagyobb rendben, egyedüli zavaró tényező Nick. Nem akar felhagyni azzal, hogy meghódítson, és Damon már kezdi egyre nehezebben viselni. Ma este is rendez egy bulit a haverjának Joeynak, aki most költözött ide. Elhívott engem, Tiffanyt, és fogcsikorgatva Damont is. Nem rittyentettem ki túlságosan magam, nem akartam még jobban felhergelni Damont. Tiffany viszont kitett magáért, egy testhez simuló ruhát választott, fittyet hányva rá, hogy tél van, úgy öltözködött, mintha javában nyár lenne.
Holnap este van karácsony, és még fogalmam sincs, hogy milyen ajándékot adjak Damonnak. Ráadásul karácsonyi börze is lesz ma, amin muszáj kedvesemnek is részt venni, úgyhogy nekünk előbb le kell lépnünk a buliról.
Nick hatalmas házban lakott, pedig tök egyedül volt. Az mondjuk biztos, hogy bulizásra tökéletes, de valahogy olyan egyedül lehet érezni magad egy ekkora házban. Majdnem szívrohamot kaptam, mikor egy hatalmas farkas feküdt a szőnyegen, és sajnos élt is. Belekapaszkodtam Damonba, aki csak jól kinevetett.
-    Az anyja, nem is gondoltam volna, hogy a koldusnak ilyen pecója van.
-    Miért koldus?
-    El tudod képzelni, hogy ez valaha előkelő volt. Szerintem ott fetrengett a porban még ezernyolcszázban.
-    Mr. Nagybirtokos Salvatore megszólalt.
-    Ez nem rád irányult. Amúgy meg ti is gazdagok vagytok, csak titkoljátok.
Sokszor nem értem Damon eszmefuttatásait, de igazából nem is érdekel ez a vagyon dolog. A pénz nem boldogít. Erre tökéletes példa az apósom. Volt egy hatalmas birtoka, befolyásos ember volt a városban, a Tanács fő feje volt, mégsem találta a boldogságot.
Nick boldogan üdvözölt minket, oldalán egy nagyon helyes sráccal. Igazi dögös macsó, erős latin beütés, pontosan az a férfi, akik után ájuldoznak a csajok. Damon is észrevette, hogy túl sokáig bámultam a buli sztárvendégét, és erősebben magához ölelt.
-    Joey Luis Alvarado. – Nyújtott kezet nekünk a helyes spanyol.
-    Minden spanyolnak két neve van? – Piszkálódott Damon.
-    Igazából több. Két keresztnév, majd az apai családnév, és utána az anyai családnév.
-    És neked miért csak három van?
-    Mert nem volt kedvem végigmondani.
Erre Damon se tudott mit mondani, pedig neki nem gyakran törik bele a bicskája ezekbe a szóváltásokba. Mindenféleképpen szimpatikus nekem ez a srác. Tiffany úgy állt ott, mint aki a medúza szemeibe nézett, teljesen meg volt kövülve. Joey kezet csókolt neki, ő meg csak zavartan mosolygott. Mindig bátor, ha fiúkról van szó, de most teljesen leblokkolt.
-    Mi ez a morgó valami a szőnyegen?
-    A társam.
Erős vámpír, ha társat kapott, úgyhogy jobb, ha Damon többet nem verekszik össze Nickkel. A farkas amúgy gyönyörű volt, szürkés-fekete ápolt bundája volt, és kék szeme. Először azt is lehetett hinni, hogy egy farkaskutya, de ha jobban megnézzük, látjuk, hogy egy igazi farkassal van dolgunk.
Damon elszlalomozott velem az italokhoz, majd mikor szerzett magának egy pohár alkoholt, leült a fotelbe, és az ölébe húzott. Elkezdte csókolgatni a nyakam, nekem viszont egyáltalán nem tetszett az, amit csinált. Próbáltam ellökni, de erősen szorított.
-    Damon… Damon, elég!
Egyszer csak egy veszélyes morgás hallatszott a padlóról, és a farkas csak azért nem ugrott ránk, mert Nick rákiabált. A sértett állat lekonyult fülekkel hátrament a konyhába.
-    Ne haragudjatok, csak nehezen viseli a feszültséget.
Damon villantott egy megjátszott mosolyt Nickre, majd lecsókolt. Viszonoztam a csókot, de nagyon paprikás lett a hangulatom. Hogy az istenbe lehet, hogy valaki ennyire…ennyire…egy nagy pöcs? Nick vette az adást és elhúzott, és amint eltűnt az emeleten, Damon azonnal abbahagyta a nyakam nyalogatását.
-    Minek csinálod ezt?
-    Jobb ha tudja, hogy az enyém vagy.
-    Még jó hogy nem fektetsz meg előtte…
-    Nem szeretem úgy csinálni, hogy néznek.
Legszívesebben lekevernék neki egy pofont, de azzal nem érnék el túl sok mindent. Mindenki csodásan mulatott, Tiffanynak sikerült magához térnie, és minden erejével azon volt, hogy elcsábítsa Joeyt. A srácnak is tetszett Tiffany, fel is kérte táncolni egy lassú számnál, én csak álmodozhattam arról, hogy Damon felkérjen. Unottan ültem a kanapén, néha egy két fiú bepróbálkozott, de általában Damon elzavarta őket. Én egyáltalán nem érveztem a bulit, valahogy nem volt hangulatom ehhez a felhajtáshoz, ráadásul még a vásárra is ki kell menni.
Mikor nyolcat ütött az óra, udvariasan elbúcsúztunk mindenkitől, majd elmentünk a városházára. Megkaptam a ruhámat, édes angyalka voltam, szárnnyal, és glóriával, Damonnak nem kellett sokat öltözni, csak a fejére tett egy ördögszarvacskát, majd beállt zsákba macskákat árulni. Angyaltársam Stefan volt, aki mérhetetlenül viccesen festett a hatalmas fehér szárnnyal, és az aranyglóriával a fején. Damon kiköpte az italát, amikor meglátta az öccsét, és úgy nevetett, hogyha ember lenne, féltem volna attól, hogy megfullad. Az ő ördögpárja Elena volt, ami már csak azért is fura volt, mert ő a megtestesült jóság. Nagyon dögös volt a feszes ruhában, Damon szeme el is időzött a fenekén. Sokkal jobban élveztem ezt a partit, andalító zene szólt a hangfalakból, az egész előcsarnok ki volt világítva, ugyanitt volt a Hóbál is, úgyhogy szívesen voltam itt. Minden ajándékot eladtunk, és a polgármesterné hosszasan ecsetelte, hogy milyen jó lenne, ha több ilyen vállalkozó szellemű ember lenne a városban. Teljesen bele volt habarodva Damonba, és mikor kedvesem kicsit szélesebben rá mosolygott, azonnal zavarba jött.
-    Felkérhetem táncolni az angyalkát?
-    Táncoljak az ördöggel?
Elfogadtam szerelmem kezét, majd levettem a szárnyaimat, és a glóriát, mert úgy borzasztóan zavaró volt a táncnál. Murisan festett Damon két világító szarvval a fején, amit bizonyára egy lánytól csórhatott el.
-    Cukik a szarvacskáid.
-    Cukik voltak a szárnyaid. Érdekes, hogy azonnal leestek, amint a közeledbe jöttem.
Tényleg elég rossz lány tudok lenni, ha a közelemben van, de egy ördög már csak ilyen.
Másnap korán reggel eljöttem otthonról, és bevetettem magam az áruházba. Mi az istent veszel egy vámpírnak karácsonyra? Főleg, ha ez a vámpír Damon, akinek az átlagnál még nehezebb ajándékot keresni. Valami olyat szeretnék, ami közös emlék, és valami vicces célzás. Úgy döntöttem, hogy sok apró boldoggal lepem meg, amit egy antik dobozba rakok. még a szüleim cuccai között találtam, és biztosan elnyeri majd Damon tetszését. Kezdjük a történetünk elején, hátha eszembe jut valami. Első találkozásunkkor majdnem lefektetett a kanapén, ami sajnos felgyulladt akkor, mikor Damon mérges volt rám. Azóta vett egy újat, úgyhogy az kilőve. Az első randink a Grillben volt, ahol besültem a billiárddal. Vettem egy játékbilliárd asztalt, ami akkora volt, mint egy süteményes tálca. Otthon már hetekkel ezelőtt kiszárítottam egy nősziromszálat, valamint vettem szérumot is, amit a vízbe vagy mécsesbe lehet tenni. Damon azt mondta imádja az illatom, úgyhogy szagolgathatja akkor is, ha nem vagyok ott. Megvettem neki, a „Hogy legyünk udvariasak” című könyvet, és egy aprócska nagyítót, és egy gombolyagot, utalván a Cicus elnevezésre. Ettől tutira a padlóra kerül, és nagyon remélem, hogy nem fog megsértődni.

Damon:
Már megvettem Elizabeth összes ajándékát, és anyának köszönhetően az egész ház karácsonyi hangulatban úszott. Már nagyon rég nem volt ilyen karácsonyom, és nagyon izgatott voltam. Ez a nap csak egy volt a sok közül, de most, hogy van kiknek örülnöm, sokkal fontosabb lett.
Anya borzasztósok ételt készített, és bár egyedül ő lakik jól vele, mi is meg fogunk mindent enni. Bármit megtennék, hogy boldoggá tegyem. Kiskoromban mindig ő volt az, akihez rohanhattam ha baj volt, mindig megvédett apától, falazott nekem, ha rosszat csináltam. Érdekes módon még apám is izgatott volt, pedig őt aztán nem sok minden hozza lázba. Fogalmam sincs, hogy anya hogy bírja mellette, én öt percet alig bírok ki vele egy térségben.

Elizabeth:
A ház úgy nézett ki, mint egy hirdetőtábla, több kilométerről is látni lehetett, és egyértelműen azt sugározta: Juppii karácsony van. Isteni mézeskalácsillat terjengett a házban, vegyülve friss fenyőillattal. A nappaliban egy hatalmas karácsonyfa állott, mindenféle dísszel felöltözve. Elena egy létrán állt, és épp a fejdíszt tette fel, mikor beléptem. Stefan a sarokba kuporgott, háttal mindenkinek, és mindent beterített a cellux. Apósom a fotelben ült, egy könyvet olvasgatott, és néha megrázta a fejét, mikor Stefan újabb csomagolópapírt szakított el. Damon az emeleten volt, bömbölt nála a Depesh Mood, úgy tűnik édesem nem tudja, hogy milyen zene dukál a karácsonyhoz.
A szoba zárva volt, így kopognom kellett. Megszámlálhatatlan puffanás múlva végre kinyílt az ajtó. Most Damon vagy nagyon részeg, vagy nagyon ügyetlen. A szokásos „Mi a szitu bébi?” arckifejezéssel nyitott ajtót, majd berántott a fahéjillatú szobába. Az ajándékok az ágy alá voltak besuvasztva, és a hülye is észrevette volna, hogy kilógnak a paplan alól, de inkább úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Damon gyorsan zenét váltott, majd magához húzott, és lassúzni kezdtünk. Isteni illata volt, biztos vett magának valami új kölnit. Mikor megunta a táncikálást, kivette a kezemből a zacskót, és kotorászni kezdett benne.
-    El a kezekkel attól. – Téptem ki a karmai közül az ajándékaimat.
-    Ugye ezt a Rihanna parfümöt nem nekem vetted?
-    Nem, neked a cumit szántam. Szerinted?
-    Szupcsi ajándékot találtam neked.
-    Ittál, édes?
-    Stefannal iszogattunk egy aprócskát.
Most már értettem, hogy miért nem tudta becsomagolni az ajándékokat. Úgy kicsit nehéz, hogy egyszerre nyolcat látsz mindenből. Az viszont jó jel, hogy iszogatnak, és nem mondjuk párbajoznak egymással. Damon jobban bírja a piát, de az ő mozgása is egy kicsit szaggatott. Nem szeretném, ha az ünnepi vacsorán beleájulna a levesbe, vagy kiájulna a székből.
-    Menjél ki, mert csomagolni szeretnék. És Damon, ne igyál többet!
-    Oksa.
A lányok ajándékát lilába csomagoltam, a fiúkét sötétkékbe. Az apósomnak volt a legnehezebb ajándékot találni, de végül megállapodtam egy dísztollnál, és egy óránál. Elena a Damon által kiszúrt parfümöt kapja, Stefan pedig egy szakácskönyvet, úgyis imád főzni. Anette-nek vettem egy csomó ékszert, és egy fotóalbumot, amihez még képeket kell csinálnom. Fényképezőgépet nem akartam venni, Damonnak úgy is van egy a fiókjában. A pénztárcám most már teljesen üres volt, a karácsony kiürítette a tartalékzsebemet is. Tiffanynak az egyik ruhámat fogom odaadni, láttam, hogy mennyire bámulta, amikor a szekrényemben keresgélt a tegnap esti bulira. Sajnos Tiffanynak nem jött össze Joeyval a dolog, mert megjelent egy idegesítő riporternő, és egyről a kettőre Joey barátnőjévé avanzsált elő.
A vacsora valami isteni volt, nem gondoltam volna, hogy Anette ilyen szuperül tud főzni. A gazdag családoknál mindig a szakácsnő főzött, az úrnők sokszor még fakanalat sem láttak, nemhogy még tésztát is gyúrjanak. Annette tökéletes háziasszony, és tökéletes anya volt, nem csodálom, hogy mindenki annyira siratta, mikor meghalt.
Már mindenki tűkön ült, mikor ajándékosztás volt. Mindenki elvette a csomagjait, majd egyesével nyitogattunk. Damon a végére hagyta a tőlem kapott ajándékát, ahogy én is az övét. Kő-papír-ollóval döntöttük el, hogy melyikünk nyisson előbb, és mivel én nyertem, ő kezdett el előbb bontogatni. Először a billiárdot látta meg, amin csak elmosolyodott, majd mikor a könyv került a kezébe a mosolya gúnyossá vált, de ismét szelídé lágyult, mikor az illatomat a nőszirmos szérumot szaglászta.
-    Te most szívatsz ugye? – Lóbálta a kezében a nagyítót és a gombolyagot, és úgy villogott a szeme, hogy kirázott a hideg.
-    Jobb, ha látod a kis dolgokat is…
-    Ezért még számolunk. Inkább nyiss te is.
Elkezdtem kibontani az ajándékot, amin több volt a ragasztó, mint a csomagolópapír. Mikor végre sikerült megszabadítanom a borítástól az ajándékot, egy kosárnyi csokoládé esett az ölembe.
-    Ha megint fel akarnád áldozni magad, kell a kalória.
Stefan a homlokára csapott, Giuseppe csak csóválta a fejét, a lányok, velük együtt én is, csak nevettünk. A következő doboz ugyanúgy le volt zárva, mint az előző, csak ebből nem csokik potyogtak ki, hanem vértasakok.
-    Ezt arra, hogy legyen mit ennem, ha újból vámpírrá válnék a feláldozás után?
-    Tudtam én, hogy okos vagy.
Az utolsó dolog egy növény lehetett, legalább is a formájáról arra következtettem. Sejtésem beigazolódott, egy cserepes növény volt, ami csak levélből állt.
-    Ez mi?
-    Fikusz. – Nevette el magát Damon, de rajtuk kívül senki nem értette, hogy ez miért olyan vicces.
-    Ezért még számolunk.
-    Alig várom.
Még beszélgettünk egy kicsit a többiekkel, de Damon simogató kezei, elárulták, hogy szívesebben lenne már a szobában, kettesben. Udvariasan elbúcsúztunk a többektől, és velünk együtt Stefan és Elena is feljöttek az emeletre.
Damon bekapcsolt egy romantikus zenét, és csepegtetett az illatmécsesbe a tőlem kapott szérumból. Mikor ezekkel végzett, odafeküdt mellém, és végigcsókolgatta a nyakam minden négyzetmilliméterét, majd kínzó lassúsággal kibújtatott a ruhámból. Csodás éjszakának nézünk elébe, Damon a legjobb karácsonyi ajándék.