36.fejezet: Wellness

Öt nap telt el a „temetés” óta, és pontosan tizenhéthatod napig bírtam csak tartani magam, utána Damon karjaiban kötöttem ki. Szeretem, és tudom, hogy nem kéne neki megbocsátanom, de olyan rövid lehet az élet, ki kell élvezni. Ki tudja, lehet, hogy holnap szíves szúr valaki.
-    Túl sok rajtad a ruha. – Suttogott a fülembe Damon.
-    Vett le.
-    De lusta itt valaki!
Mostanában olyan Damon, mint a légy, aki hozzáragadt a légypapírhoz. Le se száll rólam, és a legőrültebb helyeken akar leteperni. Ennyire nem lehet kiéhezve.
-    Amúgy megvan még a nagyító?
-    Menj a francba, Elizabeth!
-    Most mi van?
Csak érdeklődtem, hogy megtartotta-e, ő meg kiakad. Annyira hülye, mi bajom lenne a méreteivel?
-    Hidd el, találhatnék én is rajtad szépséghibát, sőt, nem is kéne sokáig keresgélnem.
-    Bocs, hogy ronda vagyok. Viszont akkor meg minek vagy velem?
-    Valakivel csak kell szexelni.
-    Ha keresnél, Nickel elmentem a wellness szállóba.
-    Úgy volt, hogy oda együtt megyünk.
-    Keress magadnak egy tökéletes nőt, és hancúrozz azzal.
Oda akartam szúrni neki, tudom, hogy rühelli Nicket, és ideje, hogy megtanulja, hogy hogyan kell beszélni egy nővel. Olyan bunkó tud lenni, akkor idióta néha, hogy a falat kaparom. Amúgy is Nick kellemes társaság, jól elleszünk, az meg nem érdekel, hogy Damon mit szól mindehhez.
Mégse éreztem magam olyan jól Nickkel, valahogy nem találtunk közös témát, nagyrész én kérdezgettem, ő meg válaszolgatott. A szálloda gyönyörű volt, nem véletlenül választottuk ezt, van itt minden, amit csak akar az ember. Természetesen elcsórtam Damon hitelkártyáját, nehogy már Nicknek kelljen fizetnie. Azt még nem tudom, hogy hogyan fogunk aludni, hiszen franciaágyas szobát kértünk, és ház… Egyértelmű, hogy bejövök Nicknek.
-    Hogy alszunk? – Kérdezett rá Nick a legnagyobb félelmemre.
-    Te a temetőben, ha azonnal nem takarodsz ki innen – szólalt meg egy fenyegető férfihang a fürdőszobából.
Damon ingje cafatokban lógott rajta, látni engedte csodás felsőtestét, ami annyira elbűvölt, hogy észre se vettem, hogy Damon arca átváltozik. Csak akkor kaptam észbe, mikor Nick felmordult, és két feldühödött „vámpírbikát” ismertem fel, akik birokra akarnak kelni értem.
-    Damon…
-    Te fogd be a szád!
-    Nem beszélhetsz így egy hölggyel!
-    Úgy beszélek a barátnőmmel, ahogy akarok.
-    Damon, kérlek…
-    Kuss legyen, te ostoba cafka. Mindjárt veled is foglalkozom, csak előtte kitépem a szeretőd szívét.
Damon úgy nézett rám, mint aki képes fél percen belül kitekerni a nyakam, úgyhogy inkább leültem az ágy szélére.
-    Nincs kedvem fizetni a szőnyegért, úgyhogy takarodj, ha kedves az életed.
-    Ha egy ujjal is hozzáérsz…
-    Azt teszek vele, amit akarok.
-    Nick, kérlek…
Nick értelmesnek bizonyult, mert elhagyta a szobát, és akkor kezdtem csak igazán megijedni. Egyedül maradtam egy sértett, felbőszült, agresszív vámpírral, aki úgy mered rám, mintha egy rühes kutya lennék. Hirtelen elém suhant, majd a torkomra szorultak az ujjai, és teljes testsúlyával rám nehezedett. Mélyen a szemembe nézett, és bár az arca már visszavette normális formáját, a pupillái ki voltak tágulva.
-    Ha megcsalsz, megölöm a szeretődet, téged pedig addig megkínozlak, amíg meg nem utálsz, majd úgy megerőszakollak, hogy egy életre elmegy a kedved a hűtlenkedéstől.
-    Én nem…
-    Ne hazudozz! Előre kitervelted, hogy kettesben legyetek.
-    Damon…
Eleresztett, majd bevágta maga után a fürdőszoba ajtót, és hallottam, ahogy megengedi a vizet. Most mit tegyek? Meneküljek el, vagy próbáljam elmagyarázni, hogy félreérti a történteket? Nem engedem, hogy egy félreértés miatt tönkremenjen a kapcsolatunk, úgyhogy küzdeni fogok azért, hogy higgyen nekem.
Mikor kijött már sokkal nyugodtabbnak tűnt, de még mindig nem volt hajlandó hozzám szólni.
-    Mi történt veled?
-    Elütött egy kamion, mert annyira ideges lettem, hogy nem figyeltem eléggé.
-    Jól vagy?
-    Jobban örültél volna, ha egy karó áll a szívembe, mi? Akkor most hancúrozhatnál a pasasoddal.
-    Mondja az, aki lefeküdt Katherine-nel.
-    Megbántam.
-    Én pedig meg sem tettem volna.
-    Ámíts mást!
Bár a szobámban maradt, mégis olyan volt, mintha ott sem lett volna. Nem válaszolt, ha kérdeztem, sőt rám se nézett, úgy tett, mintha szellem lennék. Ha az eszére nem tudok hatni, akkor majd hatok az altestére.
Estére felvettem a legdögösebb ruhácskámat, majd bebújtam Damon mellé az ágyba.
-    Ne nyüstölj, nincs kedvem megdugni.
-    Semmi nem hoz lázba rajtam?
-    Már láttam ezt a ruhát, és gondolom, úgyis Nicknek szántad.
-    Nem neki szántam, hanem neked. A terveimben az is szerepelt, hogy leveszed rólam. Nem szeretnél megszabadítani tőle?
-    Nem.
-    És legalább tetszem benne?
-    Elmegy.
Mi az, hogy elmegy?! Ha pucéran feküdnék mellette, akkor se hoznám lázba, pedig ez a ruha a kedvence, mindig azt mondja, hogy ebben ezerszer jobb a fenekem, mint amúgy, és az már felér a mennyekkel, pedig hát amúgy is angyali seggem van. Most még csak végig se nézett rajtam, csak valami hülye könyvet olvasott.
-    Akkor most jó nő vagyok, vagy nem.
-    Jó.
-    De az elmegy, az nem jót jelent.
-    Akkor nem vagy jó nő.
Köszi Damon, ez aztán tényleg nagyon jól esett, ez körülbelül olyan, mint mikor én a méreteivel cikizem – ezen testrészével semmi baj nincs, természetesen. Ha ő is így érzi magát olyankor, akkor soha többé nem mondom neki.
-    Akkor taníts meg csábítani, hogy jó nő legyek.
-    Majd belejössz, mondjuk Jhon bácsival.
-    Veled akarok belejönni.
-    Akkor Nickkel.
-    Te nem jöttél el velem.
Miért nem tudja elhinni, hogy semmit nem akartam Nicktől? Barátok vagyunk, és kettőnk közül csak ő táplál gyengéd érzelmeket irántam, valamit Damon meg jobban tenné, ha nem tartana kiselőadást a hűségről.
Damon egy rántással megszabadított a ruhától, majd végigsimított a combomon, úgy, mint aki belekóstol a sütibe, és tudja, hogy hibát követ el.
-    Na, örülsz?
Nem válaszoltam semmit, csak gombolni kezdtem az ingét, miközben lovagló ülésbe helyezkedtem rajta.
-    Mit akarsz?
-    Tudod te azt nagyon jól. Na, még mindig csak elmegyek?
-    Te még mindig itt tartasz?
-    Rosszul esett.
-    Nekem meg az, hogy a féreggel jöttél.
-    Oké, akkor engeszteljük ki egymást.
-    Nem.
Damon lelökött magáról, majd tovább olvasta a könyvet, amit egyáltalán nem olvasott igazán, csak engem akar idegesíteni.
-    Damon, azért jöttünk ide, hogy kettesben legyünk, távol mindentől.
-    Legfeljebb Nickkel azért jöttél ide.
-    Csak téged akartalak idegesíteni, de esküszöm, hogy nem akartam tőle semmit.
Végigcsókolgattam Damon nyakát, tudom, hogy mit szeret, tudom hogyan kell hozzáérni, hogy leteperjen, de ez most használhatatlan.
-    Ne kéresd már magad.
-    Ne kellesd már magad.
Lehunytam a szemem, majd csücsöríteni kezdtem, minden reményemet ebbe a gyerekkori jelünkbe áldozva, és egyszer csak megéreztem Damon ajkát az enyémen. Nem kért bebocsátást a nyelve, csak nyomott egy puszit a számra, majd visszafeküdt a helyére, de a könyvet már letette a kezéből.
-    Szeretsz?
-    Szeretlek, Elizabeth, csak haragszom.
-    Most már legalább van viszonyítási alapom, hogy milyen Nickkel, és veled utazni. Nick kicsit szűkszavú.
-    Bárcsak ne lenne viszonyítási alapod, te kis… áruló.
Ekkor következett a szokásos sértett hadművelet, annak mindig bedől, úgy érzem szeret babusgatni. Durcásan fújtam ki a levegőt, majd meg akartam pördülni, de Damon elkapta a derekam, és magára rántott.
-    Hova-hova kisasszony? Nem kell mindent komolyan venni.
-    Elfáradtam az utazásban.
-    Akkor aludjunk.
-    Nem kell mindent komolyan venni. Amúgy meg, ha azt mondod egy nőnek, hogy csak elmegy, akkor…
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert Damon lecsókolt, de most szenvedélyesen, nem csak úgy éppen-hogy.
-    Túl sokat beszélsz.
Damon maga alá gurított, majd puszilgatni kezdett, kóstolgatott, mintha vattacukor lennék. A kedveskedő puszik hamar ingerlő csókokká alakultak, így én is úgy gondoltam, ideje megszabadítani a nadrágjától.
-    Mit akarsz? – Kérdezte Damon, mikor kigomboltam a nadrágját.
-    Szerinted?
-    Nem tudom, azért kérdezem.
-    Tippelj.
-    Napozni?
-    Hülye vagy.
Hogy jön ide a napozás? És amúgy is, hogy a fenébe napoznék, ha rajtam van, ráadásul a szobában? Lelöktem magamról, talán kicsit túl sok erővel is, mivel majdnem leesett az ágyról, de nem foglalkoztam ezzel az apró hibával, inkább gyorsan levettem a ruhám, majd rámásztam kedvesemre, és belecsókoltam a nyakába.
-    Most már van sejtésed?
-    Pózolni?
-    Persze… Nicknek.
-    Akkor menj.
Na most én estem le majdnem az ágyról, Damon kicsit túl durván dobott le magáról, úgy tűnik ismét sikerült felidegesítenem. Nem akartam tovább dühíteni, így inkább kiszálltam az ágyból, de nem jutottam túl messze, mert Damon visszarántott. Maga alá tepert, és úgy csókolt, mintha biztosítani akarna róla, én az övé vagyok. Lehet, hogy azt hiszi, hogy Nickhez indultam? Már indult volna le a kezem a nadrágjához, mikor egyszer csak ledobta magáról, a boxerével együtt.
-    Csalsz. Én akartam levenni. Felrúgod a szabályokat. 
-    A szexben nincsenek szabályok, édes. Épp ezért olyan jó, mert nem kell begyöpösödött törvényeket követni, hanem mindenki úgy csinálja, ahogy jól esik neki.
-    Akkor is én szoktam levenni a ruhádat.
Damon ciccegett egyet, majd kelletlenül lemászott rólam, mint akinek elment a kedve az élettől is. Szomorú lettem, nem is kellettem neki annyira, ha képes így lemondani rólam. Magamra húztam a takarót, és éreztem, ahogy az ajkam lebiggyed, mikor Damon rám nézett.
-    Ezt most miért?
-    Fázom.
-    Takarózz velem!
Én nem bántam az ötletet, és így, hogy a takaró egy kisebb falat képezett Damon teste köré, még közelebb éreztem magamhoz. Nem csinált velem semmit, csak feküdt és ez kezdett nagyon idegesíteni. A dereka köré fontam a lábam, és közelebb húztam a csípőjét az enyémhez, amivel sikerült némi hangot kicsikarnom kedvesemből, de még mindig meg se mozdult a keze. A tettek mezeére léptem, és vadul falni kezdtem az ajkait, hátha beindul, de semmi nem történt, azon kívül, hogy hátrébb húzta a csípőjét.
-    Én nem bírom, akarlak, és túl sok rajtam a ruha.
-    Sajnállak, édes.
A tehetetlenségtől és a megalázottságtól majdnem sírva fakadtam. Nem hiszem el, hogy nem tudom felizgatni, egy nagy csődtömegnek érzem magam. Damon gyengéden megcsókolt, majd a keze végigszántott a combomon, közben megszabadított a bugyimtól, a melltartómat pedig a fogaival tépte le. Ez azért is volt furcsa, mert nem egy vad, szenvedélyes előjáték közben történt, hanem egy habcukor-puszis, ölelkezős kóstolgatás közben. Természetesen útközben Damon is megtalálta magát, és végül a lepedő mindenfelé állt alattunk, mi mind a ketten vadul kapkodtuk a levegőt, az alattunk levő pedig illedelmesen kopogtatott, nem dühösen, csak figyelmeztetőleg, hogy ha lehet, akkor ne ugráljunk az ágyon; pedig semmi ilyesmi nem történt.
-    Ilyesmit sem mondott nekem még nő, hogy megszegem a szabályokat.
-    Csak szeretem én levenni a ruhád, mert ha rajtad múlik, akkor minden olyan gyors lesz.
-    Akkor ezentúl két alsónadrágot húzok.
Fél háromkor ébredtem fel, akkor is csak arra, hogy Damon nekiment az egyik puffnak, majd egy szép hosszú mondatban elküldte a puffot a prostituált tervezőébe, és ezt mind olaszul, úgyhogy tanulhattam egy-két új szót.
-    Hova mész?
-    Pisilni. Engedélyt kellett volna kérnem?
-    Nem.
Nem rám kéne haragudni, én nem tehettem semmiről, ő ment neki a puffnak, nem én. Olyan lobbanékony tud lenni… Mikor visszatért, rögtön a karjába omlottam, és engedtem, hogy megcsókoljon, de valahogy nem olyan volt a csókja, mint szokott. Mikor felkapcsoltam a lámpát majdnem szívrohamot kaptam. Joey bámult rám meglepetten, és kipirult zavarában.
-    Gyorsan tűnj innen, mert Damon megöl.

Damon:
Már akkor felhúztam magam, mikor másik férfi illatát éreztem a szobába, arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen dühös lettem, mikor Elizabeth bevallotta, hogy Joey lecsókolta. Az én csajomat csak nem csókolgassa senki, mert könnyedén elvesztheti a fejét. Nincs semmi bajom Joeyval, de ezt nem fogom szó nélkül hagyni.
-    Öltözz! – Parancsoltam rá a Tiffanyval csókolózó fiúra.
-    De…
-    Hop-hop-hop! – Vágtam neki a nadrágját.
Ha képes volt egy szál ádámkosztümben átmenni Elizabethez, akkor nem csak, hogy megölöm, de előtte meg is kínzom. Felkapta a farmerját, majd hebegni-habogni kezdett, de nem volt kedvem végighallgatni ez a szánalmas magyarázkodást, inkább bemostam neki egyet. Kicsit nagyra sikeredett, mert a srác neki esett az asztalnak, és Tiffany arcát nézve jobbnak láttam visszavonulót fújni.

Elizabeth:
Aggódtam, hogy Damon hülyeséget csinál, olyan forrófejű tud lenni, ha rólam van szó. Képes bárkit megölni, csak azért mert rám néz.
-    Ugye nem ölted meg?
-    Férfiasan elintéztük.
-    Vagyis?
-    Bemostam neki, ő meg elesett.
Először meglepődtem, majd elmosolyodtam, mikor Damon a kezét kezdte simogatni. Most vagy titkon dicsérgeti, vagy rosszul találta el Joey arcát, és fáj a keze.
-    Te féltékeny, kisördög. Imádlak.
Damon még a csók közben is mosolygott, majd elszakadt tőlem, és nézegetni kezdte az arcom, majd a szeme ködös lett, valahova a távolba meredt. Megijedtem, mi van, ha rosszul van? Megráztam a vállát, mire magához tért, és zavartam elmosolyodott.
-    Csak tervezgettem a holnapi napot. Lefekszünk minimum ötször, majd együtt fürdünk, és megdöntelek a jakuzziban is, aztán bobozni megyünk, és este pedig lazítunk az ágyban. Ez a holnapi program.
-    Mi az a bobozni? Varjúzni? Őt hívtad Bobnak.
Damon már megint kinevetett, pedig nem szolgáltam rá. Nem tehetek róla, hogy a papok nem szoktak bobozni.
-    Az egy… Majd meglátod. Amúgy a lazítás előtt még vidámparkba is megyünk.
-    Muszáj?
-    Aham. Előtte még meglátogatjuk az állatkertet is.
-    Te is vega lettél?
-    Nem, csak meglátogatjuk a rokonaidat?
-    A szarkákat?
-    A majmokat.
Mi az, hogy a majmokat? Én nem is szeretem a banánt, és képes vagyok kihúzott háttal sétálni, sőt eszem is több van, mint nekik.
-    Ezért holnap este masszírozás és eper is jár a lazításhoz.
-    Rendben, de most aludj, mert holnapra kelleni fog az erőd.
Reggel az állatkerttel kezdtük, ahol a madárházat élveztem a legjobban, beszélgettem a szarkákkal, bár meg kell hagyni, hogy Emily sokkal okosabb, és szebb volt, mint a fogságban nevelkedő rokonai.
A vidámparkban vezettünk kerekek nélküli kisautókat, amik folyton karambolóztak, és boboztunk is, amit nagyon élveztem, bár rettegtem tőle, hogy kirepülök a járművel együtt a csőből.
Meggyőztem Damont, hogy menjünk a különleges lényeg kiállítására, ahol mindenféle mitikus lényeket ábrázoltak. Volt ott vérfarkasnak elmaszkírozott férfi, sőt vámpírnő is, aki nagyon meseszerűnek hatott a műanyagfogakkal és a vámpírköpennyel. Az utolsó ketrecben, viszont gonosz erőt éreztem, ez a valami tényleg természetfeletti volt. Egy nagyon dögös, szőke, lilaszemű nő kellette magát a rácsok mögött. A hátából denevérszárnyak nőttek ki, karmai pedig minimum hét centisek voltak. Kéjesen megnyalt a száját, mikor meglátta Damont, mitől automatikusan erősebben kezdtem szorítani kedvesem karját.
-    Szia szépfiú, nem jött le velem a pokolba?
-    Én vagyok maga az ördög, voltam már ott.
-    Akkor biztosan jól eljátszadozunk majd ördögfiú.
-    Menjünk innen! – Szakítottam félbe a flörtölést, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam a helyet.
Hülye ringyó, hogy van pofája rányomulni a pasimra, mikor látja, hogy ott vagyok? Egyáltalán milyen teremtmény volt ez? Az biztos, hogy az embereket nem zavarta, hogy a hátából nő ki a szárnya, pedig szembetűnő volt, hogy nem jelmezről beszélünk. Lehet, hogy befolyásolja a kiállítás szervetőit, és kirabolja őket, vagy valami szörnyűséget követ el? Na jó, nem kell mindig a legrosszabbra gondolnunk.
A szállodában összefutottunk a húgomékkal, akik nagyon fújtak Damonra, bár mondjuk ez érthető volt. Végül kakasozásban rendeztük a konfliktust, és direkt hagytuk nyerni őket, hogy úgy érezhessék, győzött az igazság. Damon keze egyre többet kalandozott el a víz alatt, így azt javasoltam, inkább vonuljunk el a szobánkba. A jakuzzi isteni volt, nagyon bejött nekem ez a pezsegő víz, az meg már csak hab volt a tortán, hogy Damon beváltotta a „megdöntelek a jakuzziban” ígéretét. Kezdek egyre felszabadultabb lenni vele, ami természetesen nem baj, csak furcsa.
Tiffany sikítozva rohant be a szobánkba, szerencsére addigra már pont felöltöztünk Damonnal. Egy hatalmas gyémántgyűrű díszítette az ujját, ami egyértelmű jele volt a közelgő lagzinak. Boldog voltam, hogy a testvérem megtalálta a párját, bár kicsit elszomorított, hogy Damon még mindig úgy áll hozzá a dologhoz, mintha fogorvoshoz kéne mennie. Nem tartottam sokáig magunknál Tiffanyit, biztosan kettesbe szeretne lenni a vőlegényével.
-    Te mikor fogsz elvenni?
-    Majd.
-    De elfogsz?
-    Egyszer.
-    Olyan leánybúcsút rendezek a húgomnak, hogy lerepül a bugyija.
-    Én meg majd meghívom a saját legénybúcsúmra a sucubbus csajszit a kiállításról.
Nem is tudtam, hogy az ilyen nőket sucubbusnak hívják, bár engem nem is fenyeget a veszély, hogy esetleg rám másznának.
-    Én meg majd egy sztriptizelős izompacsirtát. – Reagáltam Damon megjegyzésére.
-    Sztriptízelek én neked, apámnál úgy is gyakorolnom kellet, mikor játszottam veled.
Damon egyszer csak a falnak passzírozott, a fenekem alá nyúlva felkapott, majd az ágyba vitt, miközben folyamatosan szabadított meg, az amúgy sem sok ruhámtól.
-    Beindultál az apádnak adott szritptíz gondolatától?
-    Ne szórakozz!
-    Ki tudja? Lehet, hogy titkon a fiúkra buksz.
-    Rád bukom.
Nem volt időm tiltakozni, mert Damon az ajkamra tapadt, miközben a legjobb fehérneműmet száműzte a pokolba. És még ő panaszkodik, hogy sokat vásárolok. Tehetek én róla, hogy folyton elszakítja a ruháimat?
-    Mi az Damon, csak nem apád jár a fejedben?
-    Te jársz a fejemben, meztelenül, alattam sikítozva. Túlságosan szeretlek, és túlságosan is feltüzelsz. – Suttogott vágytól rekedtes hangom Damon.
Válaszul én is kibújtattam a ruhájából, csak a boxert hagytam rajta, kíváncsiságból leveszi-e, vagy hagyja, hogy én irányítsak.
-    Játszani akarok.
-    És lovagolni nem akarsz? – Kérdezte Damon, miközben magára rántott.
Eltartott egy ideig, míg kapcsoltam, hogy mire is célzott, majd pír öntötte el az arcom, és inkább nem mondta semmit, mert úgyis csak belesültem volna. Megcsókoltam, majd visszagurultam vele az eredeti felállásba, és elhajítottam az alsónadrágját a szoba másik felébe.
-    Ha tegnap este Nick mászott volna rád, akkor vámpírosan intéztem volna el az ügyet.
-    Az mit takar?
-    Szíven szúrom.
-    Rossz kisfiú vagy, Damonka.
Damon úgy nézett rám, mintha komplett idióta lennék, majd gonosz mosoly jelent meg a szája szélén. Ez rosszat sejtet, ilyenkor, mindig én húzom a rövidebbet.
-    Olyan dögös volt az ördöglány a ketrecben.
-    Ez most hogyan jött ide?
-    Eszembe jutott.
-    Jah, ott kellette magát neked, mint valami útszéli prosti.
-    Pontosan. Szeretem az ilyen nőket. Akarom mondani szerettem, az ilyen nőket, most már csak egy hölgyé a szívem.
Legelőször fel akarta pofozni, majd a mondat végére ellágyultam, és inkább csak nyomtam egy puszit a szájára, majd a kezét kezdtem simogatni. Egyszer csak ismét rajta találtam magam, és olyan kéj csillogott a szemében, amitől egy kicsit megriadtam.
-    Forduljunk meg.
-    Így miért nem jó? Ne kéresd magad.
-    Damon, nem szeretném így.
-    Most miért baj?
Kezdtem felidegesíteni magam, mindig zavartak az olyan emberek, akik nem értik a NEM szót.
-    Ne erőszakoskodj!
-    Nehogy már ezen akadj ki. Mi bajod ezzel?
-    Csak nem akarom, és kész. Megérthetnéd, bár te csak egy hülye férfi vagyok, akinek a farka a legfontosabb, és az nem is számít, hogy a párod mit szeretne.
-    Persze, biztosan… Na, nem árt egy kis változatosság.
-    Szóval erről van szó?! Elszoktál attól, hogy mindig más nő van az ágyadban?! Most már nincs változatosság? Unatkozol?
-    Neked most mi bajod van? Kezdem unni a kirohanásaidat.
-    Hidd el, nekem is sok minden van, ami zavar benned.
Damon az az ember, aki más szemében a szálkát, de magáéban a deszkát sem veszi észre. Néha tényleg ki tud borítani a makacssága.
-    Erőszakos vagy. Mondtam, hogy nem szeretném, te meg erőlteted.
-    Szükségem van egy kis változatosságra, néha.
-    Növesszek harmadik kezet?
-    Vagy két fejet, és akkor háromfejű kutya leszel.
Ez nem volt szép. Emiatt a hülyeség miatt ment tönkre a családom élete, erre Damon meg felhozza, pedig most nem erről ment a vita. Miért kell neki folyton kevernie a szezont a fazonnal? Tudja mi fáj a legjobban, és direkt oda szúr.
-    Jaj, Elizabeth, ne csináld már!
-    Persze, ilyen kor rögtön: „Jaj, Elizabeth, ne csináld már!”. Ölelgetlek kicsit, megcsókollak, úgy is megbocsátasz.
-    Azt hiszed neked mindent lehet? Mindent eltűrök? Tévedsz édesem, nem úgy megy az.
-    Nehogy már én legyek a hibás! Neked inkább csöndben kéne maradnod.
-    Miért is?
-    Nem is tudom ki a hűségesebb kettőnk közül. Én megbocsátottam, hogy megcsaltál, te meg nem tudod elnézni a néhai mérgelődésemet?! Hálásnak kéne lenned, hogy visszafogadtalak.
Tényleg ott volt még bennem ez a tüske, hisz ezt nem tisztáztuk, csak Anette csele miatt összejöttünk. Nincs értelme homokba dugni a fejünket, attól még nem lesznek a dolgok meg nem történtek.
-    Már mondtam, hogy megbántam.
-    Attól még megtörtént.
-    Ha ennyire bánod, akkor miért hemperegtél velem. Ne hidd, hogy olyan makulátlan vagy.
-    Én sem értem magam. Akkor seggfej vagy, hogy nem is értem, miért szeretlek.
-    Ha én seggfej vagyok, akkor te mi vagy? Egy beképzelt, hisztis, okoskodó, úri kisasszony.
-    És még csodálkozol, hogy képes voltam eljönni Nickkel?
-    Erről inkább ne is beszéljünk.
-    Minden szaron kiakadsz, Damon!
-    És te nem?
Most aztán már tényleg felhúzott, és az a baj, hogy ilyenkor minden sérelmemet a fejéhez vágom, ami sokszor csak még jobban ront a helyzeteken.
-    Szerinted nekem nincs tele a hócipőm a folyamatos féltékenykedésedtől? Bunkó vagy Nickkel, fújsz a kutyára, duzzogsz, ha valaki más is rám néz, majd a fejemhez vágod, hogy nem bírsz elviselni. Ha nem vagyok fontos neked, akkor nem mindegy, hogy ki néz rám?
-    Te az én tulajdonom vagy.
-    Te össze-vissza beszélsz. Az ellenkezőét cselekszed annak, amit mondasz. És mi lesz most? Elmész, jól lepiálod magad, mint egy szánalmas alkoholista, majd sajnáltatod magad, hogy: Jaj, de rossz nekem, mert Katherine átvágott. Jaj, én vagyok a szegény Damon, aki olyan hülye, hogy bárkinek bedől!”.
Na ez durva volt, Damon szemei szikrákat szórnak, szerintem milliméterekre áll attól, hogy felpofozzon.
-    Jhonnal működött a pénzes dolog, menj és kúrváskodj, úgyis jó vagy benne. A szőke paróka legalább illet az agyadhoz.
Sértett már meg jobban is, de nem akartam, hogy elfajuljanak a dolgok, így inkább magamra kaptam az első ruhát, amit találtam, és úgy döntöttem lemegyek a bárba, hátha kitisztul a fejem egy whiskytől.
-    Menekülsz?
-    Csak megkímélem magam az idegességtől. Amúgy ez az én szobám, ki lehet húzni innen.
-    Ez a közös szobánk, édes.
-    Én Nickkel jöttem ide, úgyhogy kifelé.
Még azelőtt eltűntem, mielőtt Damon felfoghatta volna, hogy mit mondtam. A bár kellemes volt, andalító zene szólt, sikerült kicsit megnyugodnom tőle. Az erős túlzás, hogy nyugodt voltam, mert belül tomboltam, de nem roppantottam szét a poharat a kezembe, és ez már haladás volt. Megittam egy üveg whiskyt, aminek az lett az eredménye, hogy üres lett a pénztárcám, ráadásul szépen be is rúgtam.
-    Mi a helyzet? – Jelent meg mellettem Nick.
-    Sajnálom, hogy köcsög voltam veled. Ne érdemled meg.
-    Semmi baj, csak Damon miatt tetted.
-    Akkor is genya voltam. Szemétség volt így bánni veled, Damon sokkal nagyobb tetű, mint te valaha is tudnál lenni.
Kicsit össze-vissza beszéltem, de a lényeget érhette, mert hálásan mosolygott rám. Hogy milyen szép mosoly van. A szeme pedig sokkalta jobban hasonlít a tengerhez, mint Damoné, ráadásul édeskés, de még is férfias illata van. Lehuppantam a székről, de nem tudtam megállni a lábamon, és majdnem a földön kötöttem ki, de Nick pont időben elkapott.
-    Szeretlek.
-    Részeg vagy.
-    Aludhatok veled? Damon kidobott a szobából.
Ez nem volt teljesen igaz, de az eredmény ugyan az volt: nem akartam visszamenni a szobába. Nick segített felmennem a lépcsőn, majd kinyitotta a szobáját, ami ugyanúgy nézett ki, mint a miénk. Mikor becsukta az ajtót, a nyakába csimpaszkodtam, majd szájon csókoltam. Az ajkának konyak íze volt, biztosan azt ivott. A keze forró volt, a nyelve pedig szinte égetett, de jól estek a csókjai. Bevitt az ágyba, majd el akart húzódni, de nem engedtem, hogy most magamra hagyjon. Élvezni akartam a közelségét, azt akartam, hogy elégjek a karjaiban, azt akartam, hogy elfelejtessen velem mindent, hogy le létezzen más, csak ő és én. Azt akartam, hogy törődjön velem, ha már más nem teszi.