30.fejezet:: Love guru

Boldogan ébredtem, Damon karjai melegítettek, odakint pedig hullott a hó. Kedvesem már fenn lehetett egy ideje, mert a ruháját is visszavette.
-    Jó reggelt, édes. – Nyomott egy csókot a nyakamba.
-    Kijózanodtál, te kis alkoholista? – Ugrattam.
-    Nem vagyok az, csak szeretek iszogatni. Amúgy én most alszom.
-    Persze...
Damon kezei felfedezőútra indultak, és megállapodtak a combomon, mintha a Kánaánba értek volna. Hallottam, ahogy halkan kuncog a fülembe, majd eltúrja a hajam az útból, és a nyakamat kezdi puszilgatni.
-    Rendezhetnénk egy bulit.
-    Karácsony másnapján?
-    Elhívhatnánk Joeyt, a riporterlányt, Nicket, Stefant, Elenát, Carolinet, Bonniet, Tylert, Jeremyt, és Alaricot.
-    Minek?
-    Biztos vagyok benne, hogy az a riporter zsarolja Joey-t. Úgy értem, a húgom ezerszer jobb nő, és két perc alatt nem mondja az ember valakinek, hogy oké te vagy nekem az igazi. Szerintem az a nő tud valamit, és sakkban tartja. Ha eljönnek, akkor kideríthetjük, és talán Tiffel is összejön.
-    Egy: Nem akarom meghívni Nicket, mert utálom. Kettő: Honnan ismered te Tylert? Három: Nem hiszem, hogy Tiffany díjazná az ötletet.
Nem érdekelt, hogy mit mond Damon, tudom, hogy igazam van. Viszont nem akarom, hogy egész nap duzzogjon. Valahogy meg kéne győzni. Felé fordultam, nyomtam egy csókolt a szájára, majd hatalmas boci szemekkel néztem rá, és úgy pislogtam, mint egy kislány az apukájára. Damon csak megforgatta a szemeit, majd rám mosolygott.
-    Jól van, partizzunk. Viszont nem fogom meghívni a koldust Zach házába.
-    Miért nem mondtad, hogy a te házad?
-    Mert akkor szekálhattál volna.
-    Elrontod a kedvem, és kipuszilod a dobhártyám.
Damon már csak azért is nyomott egy jó cuppanós puszit a fülemre, mitől csengeni kezdett az egész. Ő természetesen jót nevetett rajtam, majd tovább puszilgatott. Már épp ismét rám mászott volna, mikor Csipcsiripp parkolt le a takarómon. Teljesen kétségbe volt esve, alig értettem, hogy mit mond.
-    Fordítanál?
-    Valaki szétszedte a fészket, és eltűntek a kicsik.
-    Mi?
Varjú is berepült, és hatalmas kő esett le a szívéről, mikor megpillantotta a kedvesét. Odadörgölőzött hozzá, majd ránk meredt. Mérgesen károgott valamit Damonnak, majd a párjával együtt a párkányra repült.
-    Ki van akadva, hogy mit fekszünk itt, mikor tudjuk, hogy mi van.
Gyorsan magamra kaptam némi ruhát, majd követtem Damont, és a madarakat. Emily teljesen kétségbe volt esve, Varjú inkább csak mérgelődött.
-    Ti keressétek az levegőben, mi meg keressük a földön. – Adta ki Damon az utasítást, majd száguldani kezdett.
Az egész kertet feltúrtuk, még a üvegházba is benéztünk, de semmit nem találtunk. Egyszerűen felszívódtak, mintha a köd nyelte volna el őket. Szegény madárkáink, remélem nem rokkannak bele a veszteségbe. Egyszer csak Varjú csapott le ránk a magasból, csőrében egy papír fecnit tartva. A lapocskán a következő állt: Elvittem a piciket!” Mikor hangosan felolvastam Varjú magyarázni kezdett, olyan idegesen károgott, hogy féltem tőle, hogy menten felrobban. Damon felugrott a fára, majd keserűen elnevette magát.
-    Tiffany volt az. Itt van az aláírása, csak egyesek rosszul tépték le a papírt.
Varjú elhallgatott, majd az eget kezdte bámulni, mintha valami nagyon érdekeset látna rajta. Emily megbökdöste Varjút, aki lehajtotta a fejét, majd leszegett fejjel eltotyogott a húgomhoz. Tiffany elmesélte, hogy az a hülye macska szedte szét a fészket, ő pedig behozta a kicsiket, nehogy megfagyjanak kint. A fiókák egy törölközőbe voltak bebugyolálva, és az anyjukért sírtak. Varjú belecsípett Tiffany kezébe, mikor átnyújtotta az ideiglenes fészket.
-    Én vigyáztam rájuk, hálásnak kéne lenned!
Varjú sértődötten hátat fordított, teljesen úgy viselkedett, mint a gazdája. Ugyanannyira édes, mint amennyire sértődékeny. Gaz csábító, aki eljátssza a szende szüzet.
-    Megsértődött. Olyan, mint Damon, dicsérd egy kicsit és megenyhül.
-    Hé!
Cukin rámosolyogtam Damonra, aki csak megforgatta a szemeit, majd nyomott egy puszit az arcomra. Varjú is kikérte magának a hasonlatot, pedig ő is nagyon jól tudja, hogy kiköpött Damon, csak madárban.
Visszamentünk a szobába, hátha sikerül befejeznünk, amit már elkezdtünk egy párszor. Folyton mikor boldog voltam vele, mindig ott motoszkált a fejemben Katherine.
-    Nem örülök, hogy Katherine életben van. Mindenkire veszélyes, aki fontos nekem; a madarak, Tiffany, Stefan…
-    Neked fontos Stefan?
-    Igen, és neked is annak kéne lennie.
-    Mondjuk fontosabb, mint az apám.
-    És anyukád?
-    Na, ő már fontos!
-    És én?
-    Te vagy a legfontosabb – súgta, miközben végigdöntött az ágyon.
Másnap megrendeztünk a bulit, amire mindenki eljött, és Tiffany nagyon élvezte, hogy partizhat egyet. A mosolya az egekbe szökött, mikor megpillantotta Joeyt, de azonnal leolvadt, amint a riporterlány is belépett a vendégházba.

Damon:
Gondoltam, hogy Tiffany nem fog repkedni az örömtől, hogy a szerelme csaja is itt van, nem tudom Elizabeth minek erőlteti ezt az egészet. Ha egy férfinek kell egy nő, akkor megszerzi, úgyhogy semmi értelme ennek a „buktassuk le a zsarolót, aki nem is biztos, hogy zsaroló” bulinak.
Édesem a konyhában csinálta a szendvicseket, és már épp indultam volna, hogy átöleljem, mikor Nick jelent meg mellette. Az a hülye kis patkány úgy bámulja, hogy legszívesebben kiszúrnám a szemét.
-    Beszélgetünk?
-    Persze, hallgatlak.
-    Én valami nyugodtabb helyre gondoltam, de persze csak ha ráérsz.
-    Most is ráérek.
A sír bizonyára elég nyugodt lesz Nicknek, csak egy szavába kerül, és azonnal elteszem láb alól, nem kell aggódnia. Az viszont tetszett, hogy Elizabeth elég lekezelő vele. Ügyes kislány.
-    Most akkor van barátod, vagy nincs?
-    Van.
-    Mondjuk nem is csodálom, hogy egy ilyen gyönyörű hölgy már foglalt.
Elizabeth elvörösödött, Nick meg vágott egy olyan mosolyt, amit én szoktam, hogyha jobban jövök ki a beszélgetésből, mint Elizabeth. Mocsok, még a mosolyomat is elcsórja. Elizabeth meg mit vörösödik el? Inkább hánynia kéne ettől a tetűtől.
Tiffany viharzott be a konyhába, észre sem véve, hogy a küszöbön állok, Nick pedig a kerten át távozott, így sikerült tovább hallgatóznom.
-    Mire volt ez jó? Nem kell ezt erőltetni, mindenkinek más az ízlése. Ha neki a riporterlány kell, akkor legyen boldog vele.
-    Minden férfi a nadrágjában hordja az eszét.
Ebben néha van valami, na de nem kéne ennyire lealacsonyítania minket. Egyszerűen csak nehezebben állunk ellen a kísértésnek, olyan nagy bűn ez?
-    Te jobb nő vagy, úgyhogy logikusan téged kell, hogy válasszon. Menj, és beszélgess vele.
-    Nem merek.
-    Én is úgy lettem jóba Damonnal, hogy beszélgettünk.
-    Ti lelkiztetek.
Tiffanynál a pont, de minket pont ez hozott össze. Senki nem értett meg, egyedül Elizabeth volt az, aki átlátta a dolgokat, aki megértette, hogy mit érzek, és mit gondolok. Hiába, már gyerekkorunkban is egy hullámhosszon voltunk.
Végül Tiffany erőt vett magán, és visszament a vendégek közé, és szerencsére Nick sem jött vissza, úgyhogy itt volt az idő, hogy felfedjem magam.
-    Minek dumálsz annyit a koldussal?
-    Csak beszélgetek egy vendéggel. Féltékeny vagy?
-    Nem, csak ne nyomuljon az a görény.
Elizabeth csak forgatta a szemeit, majd visszatért a kenyérvágáshoz. Kiszedtem a kezéből a kést, magam felé fordítottam, és a lehető legédesebben megcsókoltam. Azonnal beleolvadt a karjaimba, ahogy végigsimítottam az arcán, éreztem, hogy ki van pirulva. Hangos krákogás zavarta meg a csodás pillanatot, és Nick állt a hűtő mellett. Legszívesebben bevertem volna a  képét, de végül úgy döntöttem, itt az ideje, hogy segítsek Tiffanynak.
-    Hölgyem, mi még nem ismerjük egymást. Damon Salvatore vagyok. – Csókoltam kezet a hölgynek.
-    Noami Howard.
-    Nem iszik velem meg egy italt?
-    Szívesen.
Tiffany azonnal kapcsolt, és odament Joeyhoz, úgyhogy minél tovább le kell foglalnom ezt a fincsi riportert. Percekig kérdezgettem a munkájáról, meg hogy hogyan jött össze Joeyval, és meglehetősen rosszul hazudott. Mikor észrevette, hogy a barátja egy másik nővel beszélget, azonnal oda akart menni, de visszarántottam.
-    Szerintem maradsz.
-    Miért is?
-    Mert azt mondtam. Ki vele, mivel zsarolod a srácot. Ne nézz madárnak, egyik pillanatról a másikra senki nem szeret bele senkibe.
-    Nem tudom, miről beszél, most pedig eresszen!
Nem akartam bajt, így elengedtem, és ha ő nem beszél, akkor a vámpírbarátunkból majd kiverem a választ. Kicsit sem barátságosan berángattam a dolgozószobába, majd magunkra zártam az ajtót.
-    Mivel zsarol?
-    Kiad a polgármesternek, ha dobom.
-    És arra még ne is gondoltál, hogy elhipnotizáld?
-    Szerintem vasfű van benne.
-    Szerinted, vagy tényleg?
-    Szerintem.
Ez a srác hülyébb, mint gondoltam. Meg van a képessége rá, hogy befolyásoljon akárkit, erre ki sem próbálja. Látszik, hogy a koldus haverja. Ha ő nem tette meg, akkor majd én elbűvölöm a kisasszonyt.

Elizabeth:
Egyáltalán nem örültem neki, hogy Nick megzavart, Damon annyira, de annyira édes volt.
-    A barátod nem fog kiakadni, hogy Damonnal csókolózol?
Ez most komolyan azt hiszi, hogy… Istenem, de ostobák a férfiak. Talán jobb is így, mert ha tudná, hogy Damon a kedvesem, akkor direkt nyomulna, hogy idegesítse.
-    Amit nem tud, az nem fáj neki.
-    Szóval akkor én is megcsókolhatlak?
-    Inkább majd én.
Nyomtam egy puszit a szájára, majd faképnél hagytam. Mindig én vagyok a jó kislány, ideje kicsit rossznak lenni. Nem csináltam semmi rosszat, egy apró puszi miatt nem fog kinyírni Damon.
A buli jól sikerült, igazam lett a csaj egy tetű volt, de Damon elintézte a dolgot. Mindenki jól érezte magát, Damon pedig úgy döntött, hogy elvisz moziba. Nem értettem, hogy mire ez a nagy randizgatás. A film közbe persze folyamatosan csókolgatott, meg simogatta a combom.
-    És milyen volt Nicket puszilgatni?
-    Honnan tudod?
-    Én mindent tudok. Ne forduljon többször elő!
-    Igenis.
Nem akadt ki annyira, pedig azt hittem, hogy balhét fog csapni. Nagyon édes volt, meghívott uzsonnázni, majd indultunk haza, mikor hirtelen lefékezett.
-    Csini lennél ebbe a ruciba.
-    Én ebbe a boltba sosem mennék be.
-    Miért?
A shop felirattal semmi bajom nem volt, de a sex felirat már nem tetszett annyira. Lesülne a bőr a képemről, ha átlépném a küszöböt. Damon persze már gondolatba a ruhából is kibontott, a pasiknak olyan perverz fantáziájuk van.
-    Szívem, előre mennél, én még be szeretnék ugrani egy ruhaboltba.
-    Tessék itt a pénztárcám, de kérlek ne költsd el az egészet.
A férfiak ki vannak akadva attól, ha a nők vásárolnak, és szerencsére ez alól Damon sem kivétel. Összeszedvén minden bátorságomat beléptem az arcpirító boltba. Hogy én mit meg nem teszek Damonért.