31.fejezet: Dolgozni vagy nem dolgozni?

Akármennyire is kérlelt Damon, nem mutattam meg neki, hogy mit vettem. Kiküldtem, amíg elrejtettem, még össze kell szednem a bátorságom, hogy felvegyem előtte. Damon édesen átölelt, majd a fülembe suttogva kérlelt tovább, de hajthatatlan voltam.
Egyszer csak hatalmas zaj támadt kint, a madarak ismét zajongani kezdtek. Mindketten kimentünk, és érdekes látvány tárult elénk. Egy sas felkapta a fészket, benne a picurkákkal, Varjú pedig sebesen próbált utánuk eredni. Damon fogott egy csúzlit, bemérte a gaz tolvajt, csak sajnos a sajátját találta el. Varjú kicsit cikkcakkosan kezdett el repülni, bizonyára fájhatott neki a találat. A nagy madár kiengedte karmai közül a fészket, az apróságok pedig kizuhantak belőle. Varjú elkapott egyet, Emily is egyet, a maradék ötöt pedig mi mentettük meg a becsapódástól.

Varjú:
Mindjárt leszakad a szárnyam, hogyan lehet ekkora marha Damon, hogy engem talál el? Még nem pihenhettem, hisz a tolvaj visszatért, és leszállt az egyik ágra.
-    Még a fiókáidat sem tudod megvédeni, te szánalmas rikácsoló.
-    Veled egysúlyúval kötekedj te szemét tollpárna!
-    Ne oktasson engem ki egy olyan madár, aki fajtájától eltérő párt választ. A madarak szégyene vagy.
-    Apád sas volt, anyád meg kerge marha, akarom mondani kerge csirke? A tyúkeszedet biztos tőle örökölted.
-    Még egy rossz szó az anyámra, és darabokra cincállak!
-    Mondtam én, hogy örökölted a hülyeségét.
A sas elkezdett felém repülni, én gyorsan a levegőbe röppentem, bár hatalmas fájdalommal járt a repülés. Csak a szerencsémen múlott, hogy ki tudtam térni a karmai elől. Az idő múlásával viszont egyre fáradtabb lettem, és ez is okozta a vesztem. Az ellenfelem belemart a szárnyamba, ami hatalmasat reccsent, és csak azért nem lapultam ki, mert Elizabeth elkapott. Damon most már jól célzott, és a kő pontosan az ellenségem fején csattant.
-    Te hülye madár, hogy volt pofád bántani a madaramat? – kiabált Damon, majd megfogta a félholt madarat, és vámpírerejével diszkoszvetést gyakorolt rajta.
Csipcsirip azonnal mellettem termett, olyan kis édes volt, ahogy ápolgatni próbált, de ide emberi beavatkozás kellett. Utálom az orvosokat. Damon végül elrángatott a dokihoz, aki bekötötte a szárnyam, így képtelenség volt repülni. A gazdám felfúrt a falra egy hatalmas madárházat, amiben mind a kilencen befértünk, és ha segítség kellett, csak kopognom kellett a falon. Ez annyira megalázó…

Damon:
Elizabeth annyira őrjítő volt, isteni illata volt, és már igazán eljött az ideje, hogy lazítsunk egy kicsit. Szorosan magamhoz vontam, és hosszú percekig csókolgattam. Előnyös, hogy nincs szükségünk feltétlenül az oxigénre.
-    Mi történt Damon?
-    Csak belülről is Nicktelenítem a szádat.
-    De csak puszit adtam neki.
-    Nem baj.
Épp mikor újra meg akartam csókolni, hirtelen zuhanó hangot hallottam, és pont megmentettem, Varjút a laposságtól. Miért nem kopogott ez az idióta?
-    Te hülye! Nincs rajtad az ejtőernyőd, nem esett le?
-    Étel kell a kicsiknek, a drágám pedig nem mehet el, mert a végén még baja esik.
-    Majd mi hozunk enni.

Elizabeth:
Damon még élvezte is, hogy a madara kiszolgáltatott helyzetben van, direkt piszkálta, meg gúnyolódott.
-    Megjött a vacsi. Aztán ha ismét hősködsz, varjúlevest fogok vacsorázni.
Varjú elbújt Emily mögé, mintha ő megtudná védeni. Nagyon aranyosak voltak együtt, akárcsak mi Damonnal.
Gyorsan beslisszoltam a házba, és kizártam kedvesem az erkélyre. Először megpróbálkozott a becézgetésemmel, majd mikor látta, hogy felesleges, kopogtatni kezdett. Majd ezt is megunta, és új stratégiára váltott.
-    Akkor Elenánál alszom.
-    Hé!
-    Jól van, akkor Katherine-nél.
-    Hé! – Szidta le helyettem Csipcsiripp, amit bár Damon nem értett, de a hanglejtésből kikövetkeztethető volt, hogy mit mondhatott.
-    Beengedlek, lefekszel az ágyba, és becsukod a szemed.
Gyorsan besuhantam a fürdőbe, és a kulcslyukon néztem, hogy Damon azt csinálja-e, amit mondtam. Jó kisfiú volt, nem csalt. Odasuhantam hozzá, majd nyomtam egy puszit a szájára, és megengedtem neki, hogy kinyissa a szemét. Az arcom lángolt, Damon pedig csak kajánul vigyorgott, mikor meglátta, hogy a kirakatban látott cselédruha van rajtam. Lágyan megcsókolt, keze a fenekemre csúszott, első jelként, hogy mit is szeretne.
-    Most hogy láttad, aludhatunk is.
-    Én úgy gondoltam, hogy le is veszem rólad.
-    Fáradt vagyok.
-    Ellazíthatlak.
-    Hogyan?
-    Vedd le a nadrágom és megtudod – suttogott a fülembe Damon.
Még jobban elvörösödtem, így lepattantam Damonról, és hátat fordítottam neki. Annyira kellemetlenül éreztem magam ebben a maskarában, mintha egy bohóc lennék, vagy valami hústermék a piacon.
-    Olyan vadító vagy – morgott Damon tovább a fülembe.
Egyik keze végigfutott a hasamon, majd a combomat kezdte cirógatni, a másik keze a ruha zipzárával bajlódott, majd egy mozdulattal lehúzta rólam a jelmezt. Már tökéletes ismert, tudta, hogy ellazulok attól, ha a nyakamat csókolgatja, miközben a combomat simogatja. Sokáig tartottam magam, majd beleolvadtam a karjaiba. Ezt kihasználva felém gördült, majd ott folytatta tovább a nyakam felderítését.
-    Most már levetted rólam, úgyhogy aludhatunk.
-    Van egy jobb ajánlatom.
-    Mi lenne az?
-    Szerinted?
Lelöktem magamról Damont, majd nyakig betakaróztam, ami természetesen nem akadályozta meg abban, hogy tovább ostromoljon. Mielőtt viszont még rám tudott volna mászni, megelőztem ebben, és lassan gombolgatni kezdtem az ingét. Csillogtak a szemei, ujjai a hátamon futkostak, majd lassan végighúzta őket a derekamon, mikor csókolgatni kezdtem a nyakát. Mindent borzasztóan lassan csináltam, direkt húzva mindent pillanatot. Egészen a nadrágja gombjáig végigcsókoltam, természetesen csigatempóban. Már épp vissza akartam csúszni a szájához, mikor maga alá tepert. Azt hiszem, kezd elszakadni az a bizonyos cérna.
-    Nem én voltam rajtad?
-    Voltál.
Damon hangja már elég rekedt volt, úgy falta az ajkaim, mintha évek óta nem csókolt volt meg. Mikor már jól lakott a számmal, a nyakamat kezdte el ismét csókolgatni, egy centire a legérzékenyebb ponttól. Szinte imádkoztam azért, hogy csókoljon már bele, de mindig kikerülte a nyelve a forradásnyomot. Imáim végre meghallgatottak, Damon ajka rátapadt a harapásnyomomra, keze pedig a combomhoz tévedt. Próbáltam nem túl hangosan felnyögni, de így is eléggé halhatóra sikerült. Damon csak kuncogott, majd nyomott egy cuppanós a számra.
-    Mos mi van?
-    Imádom, amikor elpirulsz.
-    Direkt ezért csinálod?
-    Meg azért, hogy jól érezd magad.
Durcásan meredtem rá, de hamar elpárolgott a sértettségem, Damon csókjai túl édesek voltak ahhoz, hogy haragudjak rá. Minden érintésétől csak még jobban elolvadtam, és úgy tűnt a nyakam után a combom a kedvenc helye.
-    Hol jársz már megint?
-    A fellegekben – suttogott Damon, majd töménytelen csókkal halmozott el.
Hosszú, és kimerítő csókcsatát vívtunk, Damon szájának minden mm2-t feltérképeztem, miközben a melltartó is lekerült rólam.
-    Izomlázas lesz a nyelvem – panaszkodott, mikor elváltunk némi levegőért.
-    Azt mondják, az izomlázra rá kell dolgozni, és akkor jobb lesz.
Kezem lecsúsztattam a nadrágjához, majd kigomboltam, ő pedig egy pillanat alatt megvált tőle. Damon a nyakamtól a kislábujjamig végigcsókolt, miközben levette a bugyim, és a saját boxerét is. Úgy éreztem, hogy elemészt a tűz, majd hagytam, hogy Damon irányítson, és a pokoltól a mennyekig vigyen. Órákig csak feküdtünk egymás mellett, ujjaink összekulcsolva pihentek a párnán, a lepedő mindenféle alakzatot vette fel, a párnám véres volt, Damon szeret harapdálni, amivel semmi baj nincs, hisz úgy is begyógyul.
-    Szeretlek – súgtam, miközben a mellkasára hajtottam a fejem.
-    Én jobban.
-    Én annál is jobban.
-    Elegem van a makacsságodból, vége – színészkedett Damon.
-    Békítő sex?
-    Ne légy rossz kislány, Elizabeth!
-    Elrontottál.
Damon csak kuncogott, majd elengedte a kezem, és a hajammal kezdett játszani. Úgy tűnik, erről már sosem szokik le.
-    Nem akarsz suliba járni?
-    45 percig téged nézni, úgy hogy nem csókolhatlak meg… Soha. Amúgy is már egyetemista korú vagyok. A férfi dolgozzon, a nő pedig meleg étellel várja, mikor hazaér. Nálunk a meleg ételt egy pohár vér váltja fel.
-    Még sosem vártál így, asszony.
-    Nem értek a számítógéphez sem, úgyhogy tuti megbuknék.
-    Én úgy gondoltam, hogy általános iskolába kéne járnod az elsősökhöz.
Ha így, akkor legyen így. Tudom én, hogy mivel tudom beszívatni, és nem fogok lacafacázni, ha eljön az idő arra, hogy piszkálhassam. Visszakapod még ezt Damon!
-    Az informatikára megtanítalak, a bioszt meg szerintem vágod.
-    Hát egyes témakörökből nem ártana a korrepetáció.
-    Majd kezelésbe veszlek. Viszont lehetnél te is tanár. Egyidősek vagyunk.
-    Én nem jártam egyetemre. Még is mit taníthatnék? Felmosást?
-    Nézzük csak, miben is vagy jó? Nem, azt nem taníthatod a gyerekeknek.
-    Mocskos a fantáziád. Mit szólnál ahhoz, ha takarítanék?
-    Járjak a suvickolós nénivel, aki otthonkában takarít? Nem!
Még hogy suvickolós néni? Sosem vennék fel otthonkát. Damon olyan gonosz, mindig piszkál. Nem igazságos, ha butább lenne, mint én, sokkal könnyebb dolgom lenne.
-    Tudod használni a telefont, tudsz pénzt kezelni, a géphasználatra megtanítalak… Legyél titkárnő.
-    Sok dolgod lesz velem, mert eddig csak annyit tudok, amennyit mutattál. Van egy játék, amiben embereket lehet csinálni, és mi is benne vagyunk, és vannak gyerekeink. Nem hiszem, hogy a titkárnők munkaidőben ezzel játszanak.
Ha a számítástechnikáról volt szó, akkor egy hároméves szintjén álltam, ez valahogy nem az én világom. Szuperül hangzik, hogy egy helyen dolgozhatnék Damonnal, de biztos nem lesz könnyű. Könyörgöm, most már egy takarítónőnek is papírral kell rendelkezni. Nem mintha Damonnak lenne tanári képzetsége. Vajon mit taníthat az iskolában?
-    Szeretek rajtad dolgozni. – Vigyorgott Damon, majd az ölébe vette a laptopját.
-    Így is fogsz tudni tanítani? – Dörgölőztem hozzá.
-    Nehezen. Majd kizárlak a tudatomból.
Ez nem jött össze neki, a lapos gép a földön landolt, Damon meg rajtam. Fél óra múlva sikerült csak rászánnunk magunkat, hogy tényleg a tanulásra koncentráljunk. Megtanította, hogy mire való az egér, és azt is, hogy a billentyűzettel is lehet haladni, csak azzal néha kicsit lassabban megy a dolog.
-    Egész nap ezt csinálják? Kattintgatnak az egérre?
-    Nem egészen. Ezek az alapok, amikre építkezni fogunk.
Tíz perc múlva már mappákat tudtam létrehozni, másolni, és átnevezni. Damon keze a takaró alá kúszott, végigsimított a lábamon, úgy tűnik megunta a tökölést.
-    Kapsz jutalmat a trükkökért, kiskutyus.
Most Damon volt az, aki letepert, így csak egy háromnegyed óra múlva sikerült visszatérnünk a számítástechnikára. Elég döcögősen fog menni ez a tanulás.
-    Gyere oda a géphez és kapcsold be.
Felvettem a fehérneműemet, majd odasétáltam a laptop nagyobbik testvéréhez. Összesen három gomb volt rajta; volt egy a monitoron és kettő a házon. A monitoron lévőt választottam, elvileg a televíziót is úgy kel bekapcsolni, hogy megnyomsz rajta egy gombot.
-    Ezzel is lehet kezdeni – jegyezte meg töprengően Damon.
Most jön a nehezebbik; a kicsit vagy a nagyon válasszam? Végül a nagyobbikra esett a választásom, és a fekete masina felmordult.
-    És mire való a kicsi?
-    Meg kell nyomni, ha a nagy nem működik?
Damon jót kacarászott rajtam, én meg csak pironkodtam, és kicsit szomorú is lettem, sőt dühös. Kit érdekel ez a hülye gép, majd találkozom Damonnal, mikor hazaér.
-    Az újraindításra jó a pici gomb.
-    Én is tudok ám olyat kérdezni, amit te nem tudsz; sorold fel a tízparancsolatot latinul.
Hát befürödtem, mert Damon simán elsorolta, és ezerszer jobb volt a kiejtése, mint az enyém. A sors viszont kedvezett, mert sikerült saját magát zavarba hoznia; egy pucér nő volt a háttérképe. Damon köhécselt párat, majd lecserélte a csajszit egy vízesésre.
-    Az iskolába otthon fogod érezni magad, mert mindenki magáz mindenkit – Piszkálódott Damon.
Az már betegségre utal nála, ha nem cikiz a régiességem miatt, pedig már sokat fejlődtem. A következő fél órában megtanultam kezelni a nyomtatót, tudtam e-mailt küldeni, és a szövegszerkesztővel is megismerkedtem.
-    Ctrl + C, Ctrl + V. Cicával másolsz, és Varjúval illesztesz be.
-    Így is fel lehet fogni, de most ennyit a tanulásról, irány az ágy.
Imádtam ezt a mondatot, teljesen megértettem, hogy a gyerekeknek mit jelent a szünet szó. Viszont mikor már épp elértem volna Damonnél, hogy „korrepetáljon” kopogtak a falon. Damon kelletlenül kivánszorgott a beteghez, de előtte a lelkemre kötötte, hogy úgy várjam, ahogy vagyok. Természetesen nem hallgattam rá, és visszavettem a cselédruhám.
-    Mit mondtam neked?
-    Azt, hogy a pici gomb a gép újraindítására jó.
-    A ruhádról mit mondtam?
-    Hogy letéped rólam, ha fel merem venni?
-    Pontosan.
Damon beváltotta az ígéretét, de büntetésül aludni küldött, pedig én mást akartam csinálni. Rendben, majd meglátjuk, hogy holnap ki esik előbb a másiknak.