45.fejezet: Katherine játékai

Elizabeth békésen elszenderedett, neki most úgy is sokat kell pihennie, mert Damen folyton bömböl. Annyira furcsa, hogy apa lettem, így olyan öregnek érzem magam.
Nem vártunk vendégeket, így nem ért túl jól, mikor csöngettek. Akárki is az, kitekerem a nyakát, ha miatt felébred a gyerek.
-    Te meg ki vagy?
Egy hosszú hajú, vékony, kicsit beesett arcú férfi állt a lábtörlőmön, a ruhája úgy nézett ki, mintha most szedte volna ki a kukából, és az egész ember eléggé labilisnak tűnt. A tekintete enyhén homályos volt, egy drogos elmerogyantnak tűnt.
-    Trevol, Rose régi ismerőse.
-    Kint maradsz.
-    Miért?
-    Ha megerősíti, hogy beszámítható vagy, és tényleg ismer, akkor talán…, de akkor sem hiszem.
Rávágtam az ajtót, és nagyon reméltem, hogy Rose nem ismeri. Nincs kedvem egy szakadt szipust a házamba engedni, a végén még árt a gyereknek. Én most komolyan aggódom?
-    Itt van valami hülye drogos, aki azt mondja, hogy ismer, és Trevolnak hívják.
-    Micsoda? Trevol itt van?
-    Nem tudom, nézd meg.
Rose izgatottnak tűnt, de közben olyan sápadt is lett, hogy féltem elájul. Amíg velem volt, tökéletes ízlésről tett tanúbizonyságot, de ha köze volt ehhez a nyomoronchoz, akkor kitérek a hitemből.
-    Szia, Rose.
-    Trevol… Mit keresel itt?
-    Katherine-nel utazgatunk, és azt mondta, hogy itt laksz. Gondoltam meglátogatlak.
A drága utazótársa nevétől én is lesápadtam, és biztossá váltam abban, hogy ez a nyomorék a küszöb másik oldalán marad. Mi a terve már megint annak a ribancnak?
-    Van itt egy részleg, ami nem tartozik a házhoz, oda szabad a bemenetel. Ha akarsz, akkor alhatsz ott, de sátrat is verhetsz a kertbe, viszont ide be nem teszed a lábad.
-    Elfogadom a szállást.
Azt a részt még a régi „nagybácsink” építette, de mivel a fogaim áldozatává vált, szabad lett a bemenetel. Igazából egy kis legénylakás szerű tákolmány, egy ilyen anyagosnak tökéletes lövőlakás.
Rose fel volt dúlva, ami nem volt nagyon meglepő, hisz egy régi ismerőse épp az előbb vallotta be, hogy Katherine bábja lett. Rose mióta ismeri Katherine-t?
-    Lenne pár kérdésem.
-    Mondjad.
-    Ki a halál ez a Trevol? Honnan ismered Katherine-t, és szerinted mit akar itt Mr. Drogos vagyok?
-    Trevolt az egyik exem, és Katherine-t akkor ismertük meg, mikor összetűzésbe került az Elsőkkel.
-    Ha az Elsők utálják Katherine-t, akkor jó arcok.
-    Nem mindegyik. Trevol nem drogos, csak Katherine tönkretette az életét, épp ezért furcsa, hogy most vele van.
Ez tényleg furcsa volt, de általában minden megmagyarázhatatlan, ami Katherine-hez köthető. Nem hiszem, hogy azért küldte ránk Mr. Nem Vagyok Drogos, Csak Lelki Sérültet, hogy Rose-t idegesítse. Valami hátsó szándéka van, és az időzítés sem véletlen. Ha hozzá nyúl a fiamhoz, én magam karózom meg. Már megint túl apáskodó vagyok…
-    Szereted még?
-    Azt hiszem igen.
-    Akkor üsd ki a ribancot. Csábítsd el Trevolt, és akkor Katherine bábú nélkül marad.
-    Hogyan?
-    A féltékenység nagy úr.
Elizabeth kitekeri a nyakam, ha meglát Rose-zal, de én csak segíteni akarok egy barátomnak. Ideje, hogy megháláljam Rose kedvességét.

Mikor Trevol sétálni indult, magamhoz rántottam Rose-t, majd olyan szenvedélyesen lecsókoltam, hogy én is meglepődtem. Az erkélyen állva tökéletesen látszódtunk, és a felborult kuka igazolta, hogy Trevolt is észrevett minket. Első pálya teljesítve, most már csak a lovagné elé kell állnom, hogy megelőzzem a félreértéseket.
-    El kell mondanom valamit, de leszögezném, hogy én csak segítek.
-    Mit csináltál?
-    Trevol Rose régi hapsija, aki most Katherine bábja, és kitaláltam, hogyha ismét összehozom őket, akkor a ribanc tervébe szépen belerondítok. Lesmároltam Rose-t az erkélyen, hogy Trevol lássa.
Elizabeth hátat fordított, és felvette a szokásos durcás vagyok pózt, de ez az erősebbik fajtából volt, nem fog túl könnyen megenyhülni.
-    Elizabeth…
-    Hagyjál!
-    Édesem, tudod, hogy téged szeretlek.
-    Csak nehogy túl játszd a szereped.
-    Édesem…
-    Amíg nem léped túl a határt azt csinálsz, amit akarsz, de most már felelősségteljesebben kell viselkedned.
Tisztában voltam vele, hogy nemsokára példát kell mutatnom a fiamnak, de most még beszélni sem tud, úgyhogy még nem kell elkezdenem a mintaapa szerep eljátszását. Én csak segítek egy barátomon, miért olyan rossz dolog ez?
Berángattam Rose-t a vendégzuhanyzóba, és mivel itt a falak elég vékonyak mindent hallani fog Trevol, ami a víz alatt történik. Kihámoztam Rose-t a ruhájából, erősen koncentrálva Elizabethre, és arra, hogy ez csak egy szerep, és nekem tökéletesen színésznek kell lennem. Elég hamar megtaláltam a harapásnyomát, és addig ingereltem, amíg Rose meg nem remegett a kezeim között, és hangosan fel nem sikkantott. Gyors csókot nyomtam a szájára, majd felvettem a legelőkelőbb mosolyomat, és kisétáltam a fürdőszobából. A meleg víz, és egy gyönyörű meztelen nő hatására eléggé kapkodtam a levegőt, így hihető volt, hogy a sex miatt vagyok kifulladva. Szerintem Trevol a szíve szerint a torkomnak ugrott volna, de ő is tudta, hogy azt Katherine nem nagyon díjazná. Az a mocskos szajha szereti maga csinálni az ilyen munkákat.
Elizabeth szemei szikrákat szórtak rám, Csipcsirip pedig azonnal hátat fordított nekem, mikor beléptem a szobába, így leleplezte magát. Árulkodó tolvaj! Gyorsan száraz ruhát kaptam magamra, majd odamentem a duzzogó kedvesemhez. Istenem, de édes tud lenni ilyenkor.
-    Cica…
-    Az te vagy.
-    Elizabeth, nem történt semmi.
-    Tudom.
-    Akkor miért duzzogsz?
-    Szeretném, ha kiengesztelnél.
-    Érdekes, nekem is ez jutott eszembe.
Komolyan mondom, hogy megszépítette az anyaság, sugárzott a boldogságtól, a szemei úgy csillogtak, mint a csillagok az égen, teljesen beleszerettem. Egy köcsög voltam vele eddig, de ezentúl én leszek a legédesebb pasi a világon, és soha nem hagyom el.
-    Damon, most, hogy ember lettem…
-    Milyen hülyeség jutott eszedbe?
-    Hé!
-    Mondjad.
-    Mi van, ha megint babát várok? Elvileg még mindig ember vagyok, és a gyűrű is rajtad van.
-    Már csak az hiányozna!
-    Kell Damennek húgica.
-    Mintha az úgy menne, hogy te majd eldöntöd milyen nemű legyen. És ha fiú lesz, akkor addig próbálkozunk, amíg lány nem születik? Cica, nekem elég Damen is.
Elizabethnek nem tetszett a dolog, szerintem ő már azon is el kezdett gondolkodni, hogy mi legyen a kislányunk neve. Persze nem lenne rossz, ha lenne egy lányom, mert a lányok apásak, és akkor két Elizabeth bújna hozzám, de ez még túl korai. Még azzal sem birkóztam meg, hogy van egy fiam, kicsit kicsapná a biztosítékot ha ismét terhes lenne a drága „nejem”.
-    De már lehet, hogy összejött a baba. Tudod, a vízben…
-    Akkor ezentúl nincs hancúr, csak ha vámpír leszel, és esténként pedig imádkozunk, hogy ne legyen nagy a hasad.
-    Védekezésről nem hallottál?
-    Eddig sosem volt rá szükségem.
Elizabeth nem tudott válaszolni, mert megszólalt a csengő, és nagyon reméltem, hogy nem Trevol jött beverni a képem. Milyen vicces lenne, ha elfelejtené, hogy nem tud bejönni, és lefejelné a védőfalat. Könyörgöm, legyen ő az, és rohanjon neki a blokknak! A nagy könyörgésemnek hála megjelent Elizabeth kedvenc papja, aki majdnem kiugrott a bőréből, mikor meghallotta, hogy gyerekünk van. Én csak hülyén vigyorogtam, mintha nagyon örülnék neki, és bár semmi bajom nem volt vele, de éppenséggel zavarta a tervemet, miszerint Elizabethet kényeztetem, vagy ő engem, ha már szexelni nem szexelhetünk.
-    Mikor keresztelitek meg?
Közel álltam ahhoz, hogy felnevessek, de tudtam, hogy ezzel megbántanám őket, így csak hevesen mutogattam a pap háta mögött, remélvén hogy Elizabeth érti az üzenetemet. Sikerült, okos kislány!
-    Damon nem szeretne keresztelőt.
Úgy tűnik, az üzenet azon része, amely arról szólt, hogy engem hagyjon ki a mondatból, útközben elveszett. A pap szomorúan nézett rám, én pedig még mindig ugyanolyan idiótán mosolyogtam, amitől már kezdett fájni az arcom. Kedvesem elszállásolta az öreget az egyik szobában, én pedig végre pihentethettem az arcizmaimat. Damen folyton nyomkodta Varjút, aminek drága társam nem örült túlságosan, így betettem mellé egy plüssvarjút. Mikor felébredt, az első dolga az volt, megkeresse a fekete madarat, de nem sikerült túl járnom az eszén. Nyomkodta egy kicsit, majd mikor az nem adott hangot, fogta és elhajított, majd bömbölni kezdett. Gügyögtem neki, tökre hülyét csináltam magamból, de nem akarta abba hagyni. Varjú mentette meg a napot, mert bevállalta, hogy összenyomkodják, és olyan keservesen károgott, amitől a kicsi megnyugodott. Furcsa ízlése van a gyereknek, az biztos.
-    Papocska?
-    Nem fogadta el a szállást, azt mondta úgyis dolga van a templomban.
-    Értem.
Elizabeth elindult felém, én pedig széttártam a karom, hogy megöleljen, de a kicsi énemet választotta inkább. Gonosz Damen, elveszi Elizabethet!
-    Olyan édes, mint te.
-    Én édesebb vagyok, kóstolj meg.
Szerelmem csak elmosolyodott, nem csókolt meg, így nekem kellett kezdeményeznem egy kicsit. Eltúrtam a haját az útból, majd lassan végigfuttattam a nyelvem a nyakán, amitől egy pillanatra elakadt a lélegzete, majd megfordult, és a számra tapasztotta az övét. Bevittem az ágyba, és addig csókoltam, amíg el nem kezdett olvadt csokira hasonlítani.
-    Mi van a sex-tilalommal?
-    Bevállalom a kislányt, csak légy az enyém.
Ha nem lenne ember, könnyebben ellenállnék neki, de így lehetetlen. Minden négyzetcentimétere ínycsiklandóan festett, tudtam, hogy beleőrülnék, ha nem nyúlhatnék hozzá. Már épp nekikezdtem a blúzának kigombolásához, mikor megcsörrent a telefonom.
-    Damon telefonja.
-    Csak szólni akartam, hogy az ital miatt ember Elizabeth, úgyhogy vedd le a gyűrűt, ha le akarsz feküdni vele.
-    Elkéstél.
Legszívesebben a fejemet vertem volna a kádba, hisz a kád hibája, hogy olyan kicsit, hogy nem férek el benne normálisan, csak Elizabethen. Hülye kádtervezők, meg hülye gyerekcsinálós gyűrű. Mindek egy Elsőnek gyerek? Mondjuk biztosan nem feküdt össze olyan nőkkel, akik sucubbus bájitalt ittak. Egyáltalán kié a gyűrű?
-    Nem minden szeretkezés végződik babával.
-    Ezzel nem nyugtattál meg. Mi van, kitanítottak mindenre a papok?
-    Gonosz vagy, Cicus. Tényleg, akkor Damen a Kis Cicus.
-    Biztos örülni fog neki, ha így hívod…
Elizabeth csak grimaszolt, majd elfordította a fejét, mikor meg akartam csókolni. Utálom, amikor büntet.
-    Mi van, ha tényleg lesz még egy fiúnk?
-    Akkor megint taníthatom meg a „Ne passzírozzuk össze Varjút” trükköt.
-    És ha lány?
-    Akkor a „ Ne passzírozzuk össze Csipcsirippet” trükköt.
-    Nekem is tudsz tanítani valamit.
-    Miután ismét vámpír leszel, de addig tartsd magadon a bugyidat. Madarak, ide!
Annyira édesek voltak a fiókák, főleg a pici szarkák. Csoportokba rendeződtek, pedig nem is mondtam nekik semmit. Lehet, hogy gondolatolvasók?
-    Kezdjük a lányokkal. Mivel hárman vagytok, legyetek Csip, Csi, Rip.
-    Hülye. – Foglalta össze egy mondatba a véleményét Varjú a névválasztásomról.
Semmi normális név nem jutott eszembe, mégsem számozhatom meg őket. Várjunk csak, miért csak három fiú van? Hol a negyedik? A kis komiszt Damen ágyában találtam meg, éppen azon ügyködött, hogy kihúzza a fiam feje alól annyira a párnát, hogy le tudjon rá telepedni. Ő a kedvencem. Nem volt teljesen fekete, egy pár fehér pihetoll volt a… mellkasán? Hogyan mondják ezt a madaraknál?
-    Ez a pici varjúfiúcska a fehér tollaival, Fehérke lesz.
-    Apa ne engedd, hogy így hívjon.
-    Damon, ne gonoszkodj már vele! – Vette ki a kezemből a madarat Elizabeth.
-    Folti?
-    Madarakról beszélünk.
Én legalább próbálkozom. Az összes jó ötletemet leszavazzák, inkább meg sem szólalok.
-    Hádész? – próbálkozott Elizabeth.
A kis durcás Fehérke elgondolkodva nézelődött párat, majd bólogatni kezdett. Persze, Elizabeth ötlete tetszik neki. Azt mondjuk nem értem, hogy miért pont Hádész.
-    A kékesfekete tollú legyen Posszeidon, a nagydarab Zeusz, a harmadik…
-    Bob?
Varjú úgy nézett rám, hogy csodálkoztam, hogy nem nyílik meg alattam a föld, és ránt le a pokolba valami hatalmas lény.
Végül úgy döntöttünk, hogy Hermész lesz, a lányok pedig az Athéné, Aphrodité, és a Perszephoné nevet kapták. Elizabeth elugrott az orvoshoz, hogy megbizonyosodjon arról, ismét terhes-e, én pedig kénytelen voltam vigyázni Damenre.
-    Na, mi újság a pasiddal?
-    Most, hogy azt hitte elveszít, rájött, hogy milyen fontos vagyok neki, és elhagyta Katherine-t.
-    És te ezt elhiszed?
-    Igen.
-    De azért jobb volt velem, mint vele, nem?
-    Más.
-    Szóval rosszabb.
Rose szólásra nyitotta volna a szót, de egy csókkal belé fojtottam a mondandóját. Nem szeretem, ha egy nő nem ismeri be, hogy oda van értem, meg vissza. Damen bár az én szemszínemet örökölte, de ugyanolyan mérgesen nézett rám, mint az anyja szokott. Lehet, hogy már képzelődök is? Felemeltem, hogy lásson világot egy kicsit, mire megcibálta a hajam. Nagy nehezen lefeszegettem a kezét, majd büntetésül letettem a földre. Nem nagyon tetszett neki, hogy túl alacsonyra került, és ezt sírással fejezte ki. Minek bőgnek ennyit a gyerekek. Végül ismét a karomba kaptam, és szerencsére nem cibált meg ismét.
-    Olyan, mint az apja.
-    Édes, ennivaló, cukorfalat?
-    De beképzelt valaki.
-    Csak tudatában vagyok a jó tulajdonságaimnak.
Úgy döntöttem megtanítom ülni a fiamat, ha már úgy is gyorsan nő, biztosan sikerülni fog neki. Egy fél óra alatt sikerült elérnem, hogy pár másodpercig megtartsa magát, de úgy tűnt, ez még túl korai neki.
-    Miért sír?
-    Bekakilt.
-    Jaj, ne! Te vagy a nő, ezt lepasszolom.
-    Te vagy az apja.
Annyi baj van a gyerekekkel! Múltkor is lepisilt, remélem, megbombázni nem fog. Már alig vártam, hogy ezeket a dolgokat egyedül el tudja intézni. Nincs kedvem szaros pelenkákkal mászkálni. Ha a pisilés az öröm jele, akkor nagyon örülnék neki, ha megutálna a gyerek.
-    Bassza meg! A pokol essen beléd!
-    Damon! – Szólt rám Rose.
-    Büntetésül itt hagylak a pelenkázón.
A baba hatalmas szemeket meresztett rám, majd mikor rájött, hogy ez nem fog működni elfordította a fejét az ágya felé.
-    Persze, utánozd csak anyádat!
Rose-ra bíztam a gyereket, még én ruhát cseréltem. Komolyan mondom, a legszakadtabb ruhámat fogom felvenni, ha hozzányúlok Damenhez. Nevessen rám, vagy fogja meg az ujjam, vagy mit tudom én, de ne pisiljen le.
-    Mit élveznek mások az apaságban?
-    Sok mindenre megtaníthatod majd.
-    De az még nagyon messze lesz.
Megkértem Rose-t, hogy ő tegye be a kiságyba, mert Damen képes még a pelenkán át is eltalálni.
-    Józ, Józ…
-    Ez szerintem te lennél.
Úgy tűnik jobban megy neki a beszéd, mint az ülés, úgyhogy megtanítok neki egy csomó szót, még az anyja haza ér. Kivettem a képkeretből egy képet Elizabeth-ről, és odatartottam elé.
-    Anya. Mond, hogy anya!
Nem mondott semmit, csak kikapta a kezemből a képet, és ölelgetni kezdett. Jól van, az anyját legalább megismerte. A probléma csak az volt, hogy nekem kellett az a kép vissza.
-    Add vissza Apának… Rose, lőj le! Kifáraszt ez az apaság, most egy hétig nem nyúlok hozzá.
Damen véleménye bömbölés volt, amit már kezdtem nagyon unni. Esküszöm, hogy lecelluxolom a képét, ha nem fogja be.
-    Jól van, nem úgy gondoltam. Neked jó, eszel, alszol, és még a feneked is kitörlik. Arany életed van, kisöreg.
Végül is jól teljesítettem, hisz sikerült megtanulni, az anya, és a józ szót, ami amúgy Rose lenne, de kezdésnek megteszi. Büszkeség töltött el, és kezdtem kedvelni ez az apadás dolgot. Elizabeth olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna fogatni vele.
-    Lesz még egy gyereked.
-    Mi van?
-    Lesz még egy babánk.
-    Nem vagyok süket, de…
-    Lucia megmondta.
-    Dupla pelenkázás…
Nem örültem kicsit se a hírnek, de nem akartam nagyon megbántani Elizabeth-et. Ő boldognak tűnt, az anyák imádnak anyák lenni, az apák nem feltétlenül biztos.
-    Most ugye velem maradsz?
-    Persze, édes.
Lehet, hogy nem került volna olyan rossz állapotba, ha vele maradtam volna. Nem fogom megint kockára tenni az életét. Elizabeth mindennél fontosabb!
-    Szeretni fogsz?
-    Igen.
-    Bejössz a szülésre.
-    Dehogy megyek. Minden tiszta vér lesz, és amúgy is, olyan gusztustalan.
-    El is felejtettem, hogy megszomjaznál.
-    Már most is szomjas vagyok. Szomjazom a csókodra.
Mielőtt viszont megcsókolhattam volna Elizabeth-et, kinyílt az ajtó, és egy undorító szagot hozott felém a szellő. Ki a halál hívta be ezt a nyomorék mocskot?
-    - Ismered az ajtót? Akkor húzzál ki rajta!
-    Nem lehetnénk haverok?
-    Gyűlöllek, utállak, lefektetted a csajom… Nem!
Nick észrevehette, hogy mennyire fel vagyok húzva, mert eltűnt. Minek jár ez ide folyamatosan? Nem tudja felfogni azzal a homokszemnyi agyával, hogy senki nem látja itt szívesen?
-    Bunkó vagy vele.
-    Utálom.
-    Megyek, és kiengesztelem. – Ugratott Elizabeth.
-    Felejtsd el! Rossz kislány, nem kacsingatunk félre.
Elizabeth lágyan megcsókolt, én pedig a legszenvedélyesebben csókommal válaszoltam. Szegény, majdnem megfulladt, olyan sokáig csókoltam. Az ő hibája, hogy ember lett.
-    Összeragadt a szánk?
-    Nekem nem kell levegő.
-    Nekem viszont igen. Jobb, mintha máshoz ragadtam volna hozzá…
-    Rossz kislány.
-    Mr. Salvatore…
-    Tessék?
-    Uram…
-    Elizabeth!
-    Damon, szeretlek.
-    Én is.
Nagyon fáradt lehetett, mert alig öt perc alatt elaludt. Azt mondjuk nem tudom, hogy miben fáradt el, hisz ma én többet babáztam, mint ő. Én valahogy nem bírtam elaludni, sehogy nem volt kényelmes.
Mikor lementem a nappaliba egy pohár whiskyért, összefutottam a hálóinges Rose-zal, aki a legénylakás felé tartott éppen.
-    Trevolthoz mész?
-    Igen. Pár nap múlva elköltözünk, nem fogunk zavarni.
-    Maradj csak nyugodtan, Trevol viszont nem teheti be ide a lábát. Nem akarlak megbántani, de nem bízok benne.
-    Ő jó ember.
-    Hol jó? Tőle is úgy sikoltozol, mint tőlem, mikor a nyakadat csókolgatja?
-    Hagyjuk ezt.
-    Jobban csókol, mint én?
-    Fejezd be.
Az ajkai már csak milliméterre voltak az enyémtől, mikor valami a hátamba repült. Egy bicska volt, amit Mr. Rose Új Barátja Vagyok dobott. Úgy tűnik, nem tetszett neki, hogy szórakozom a csajával. Szánalmas idióta. Rose elkezdett magyarázkodni, hogy félreértés történt, de Trevol bevágta az ajtaját, ami egyértelműen azt jelentette, hogy egyedül akar lenni.
-    Megint babánk lesz. – Dobtam fel egy kellemesebb témát.
-    Tényleg?
-    Remélem lány lesz, és nem pisil le.
-    Hatalmas apai gondok…
-    Köszönöm, hogy mindig mellettem állsz.
-    Semmiség. Amúgy neked van a legédesebb fiad.
-    Persze, az apjára ütött. Ő a kis Casanova.
Jó lenne, ha felnőne, és tényleg elkezdhetném csajozni tanítani. Az én szemeimet örökölte, úgyhogy a lányok azonnal elájulnak, ha csak rájuk néz. Köszi anya, imádom a génjeidet.

Elizabeth:
Hamar rájöttem, hogy álmodom, mivel a szobánk úgy nézett ki, mint azelőtt, mielőtt átrendeztem volna. Damon nem volt mellettem, de Damen ott szundikált a kiságyban.
-    Elizabeth…
Felismertem a hangot, de nem éreztem, hogy bárki más ott lenne a szobába. Mit akar tőlem? Már álmomban is zaklat?
-    Elizabeth! Sosem hagyom, hogy boldog legyél, ezt ne feledd el. Akkor is ott vagyok, és látom, hogy mi történik veled, mikor te nem látsz engem. Ezt a sakkjátszmát én fogom nyerni, mert több paraszt áll a rendelkezésemre, mint neked. Sosem menekülhetsz előlem! SOHA!