1.fejezet: Kapcsolatok

Damen:
Mióta Liza megszületett anyuék folyamatosan vele törődnek, én meg általában le vagyok szidva, amiért túl sokat beszélek. Nem igazságos, miért baj az, ha szeretek beszélni? Liza beszélni se tud, őt meg ölelgetik, meg puszilgatják. Gonosz, Liza.
Hiába mondtam anyának, hogy éhes vagyok, ő csak aput tudta puszilgatni, és azt mondta, hogy menjek le én a konyhába. És ha elkap útközben valami? Olyan gyorsan rohantam le a lépcsőn, amilyen gyorsan csak tudtam, majd kivettem a túrórudimat a hűtőből, és rohantam volna vissza, mikor meghallottam, hogy Rose veszekszik Trevol bácsival. Odalopóztam Trevol bácsi szobájához, és az ajtóra tapasztottam a fülem.
-    Biztosan azért babusgatod mindig Dament, mert szexeltél az apjával.
-    Az már rég volt, hogyan jön ez most ide?
Mit csinált apa Rose-zal? Mi az a szex? Az oviban is hallottam már, de ott senki nem mondott nekem semmit. Utálom az ovodát. Mindenki utál, senki nem játszik velem, csak a lányok. Ők nagyon szeretnek, de én nem akarok teázni. Oda szeretnék ülni a favasúthoz, de mindig kiközösítenek a többiek. Igazságtalanság.
Megyek, és megkérdezem anyát, hogy mit jelent a szexelni.

Damon:
És én még azt hittem, hogy majd egy lánnyal könnyebb lesz. Liza ezerszer többször sír, mint Damen, de mondjuk azonnal abbahagyja, amint felkapom. Ő bevette a plüssmadaras trükköt, és szerencsére nem passzírozta össze a társainkat. Damen nem hiszem, hogy nagyon örül annak, hogy van egy húga, mindig olyan képet vág, mikor babázunk, mint aki halálosan vérig van sértve.
Liza békésen szundikált, így tudtam kicsit törődni Elizabeth-tel. Sajnos a második baba fogantatása óta nem tudtunk kettesbe lenni, és ennek már két és fél hónapja. Kezdek bizonyos értelemben nagyon éhes lenni. Elizabeth ugyanolyan tündéri volt, mint a gyerekek előtt, a terhesség egyáltalán nem viselte meg a testét. Óvatosan letoltam a válláról a köntöst, majd a nyakát vettem birtokba. Hátha sikerül néhány kortyot innom, mielőtt Damen vissza ér.
-    Ti most szexeltek?
Úgy éreztem magam, mint akit nyakon öntöttek egy vödör jéghideg vízzel. Damen azzal a szokásos angyalka vagyok szemekkel nézett minket, és kezdtem érezni, hogy mit éreznek az emberek, akikre ránézek. Kellett az én szememet örökölnie…
-    Mi csak puszilkodunk, ugye édesem?
-    Persze, de te majd beszélsz a fiaddal.
Mielőtt még válaszolhattam volna Elizabeth lelökött magáról, majd kisietett a szobából. Azt hittem, hogy ez a kérdés majd az általános iskola negyedik osztályában fog felvetődni, nem óvoda kiscsoportban. Milyen fejlettek a mai gyerekek…
-    A szex az jó dolog?
Hát igen, ez az a kor, mikor mindenre kíváncsiak, és folyamatosan kérdezgetnek. Damen pedig ezt olyan ártatlan arccal adja elő, hogy szinte világít a glória a feje felett. Néha az idegeimre tud menni.
-    Általában igen.
-    És kik csinálják?
-    Apa és anya, de ha tovább kérdezősködsz, akkor apa nagyon dühös lesz…
-    Juj…
Ez megtette a hatását. Nem mondanám, hogy fél tőlem, de azért tudja, hogy jobb elkerülni, ha dühös vagyok. Nem tehetek róla, hogy pont akkor jött haza, amikor a vízszerelővel éppen ismertettem a véleményemet a munkájával kapcsolatosan; a torkánál fogva lóbáltam a levegőben. A gyerek azóta tudja, hogy apát jobb nem felidegesíteni.
-    Amúgy hol hallottad ezt?
-    Trevol bácsitól hallottam.
-    Trevol egy gyökér.
-    De apa, a gyökér a föld alatt van, és a fának a…
-    Tudom. Ez egy… Mindegy. Menj, és kívánj jó éjszakát a mamának!
Anya már nem haragszik rám, főleg mivel most mindenben Elizabeth mellett álltam. Az apám szokás szerint hegyi beszédet tartott arról, hogy milyen felelőtlen vagyok, hisz egy gyereket nem csak összehozni kell, hanem fel is kell nevelni, és mivel én egy felelőtlen semmirekellő vagyok, ezért a gyerekeim is azok lettem. Nos, erre az volt a válaszom, hogy rohadjon meg.
Elizabeth visszasomfordált a szobába, mikor hallotta, hogy fia végigtrappol az egész épületen. A gyerekek miért nem tudnak normálisan közlekedni?
-    Jól szarban hagytál. Nem gondoltam volna, hogy ez a beszélgetés ilyen hamar aktuális lesz.
-    Mai gyerekek.
-    Öreganyám, megvan még a foga?
-    És önnel minden rendben odalent, öregapám?
-    Ezt már megbeszéltük párszor. Mondjuk, ha már itt tartunk, ideje lenne vámpírrá válnod.
-    Még etetnem kell Lizát.
-    Ha vége a babakornak, ki sem foglak engedni az ágyamból.
Még gyorsan váltottam vele egy pár csókot, mielőtt még a kicsi énem visszajött. Damen betrappolt az ágyba, majd elhelyezkedett a szélén, begyűjtötte az összes takarót, és álomba merült. Egész nap ide-oda rohangált, nem csodálom, hogy fáradt.

Másnap reggel én ébredtem fel legelőször, majd a mocorgásomra Elizabeth is felébredt. Jaj, jobban örültem volna neki, ha alszik.
-    Megyek, és megnézem mi van Rose-zal. Azt mondta Damen, hogy veszekedést hallott.
-    Persze, mész megvigasztalni…
-    Csak barátilag.
Elizabeth durcásan visszabújt a takarók közé, majd odabújt a fiához. Néha azért jó volt, hogy ennyire hasonlított rám.
Rose majdnem a plafonig ugrott, mikor a combjához ért a kezem. Esküszöm, hogy nem akartam fogdosni, csak olyan sötét volt a szobába, hogy nem tudtam, hogyan fekszik.
-    El akarsz csábítani? – Kérdezte, miközben felkapcsolta a lámpát.
-    Halkabban beszéljetek a szívszerelmeddel, mert a gyerek hallott titeket, én meg magyarázkodhattam.
-    Sajnálom.
-    Nagyon összekaptatok?
-    Eltűnt, és azóta várom, hogy hívjon, de azt hiszem elnyomott az álom.
-    Nem is értem, hogy hogyan hagyhatott itt egy ilyen izgató, sexi, szenvedélyes nőt. Álmaid lovagja egy idióta. Megvigasztalódsz egy puszitól?
Nem vártam meg a választ, hanem oda hajoltam, hogy az adjak az arcára egy puszit, de Rose ezt félreértelmezte, és szájon csókolt. Egy hajszál választott el attól, hogy leteperjem, de még idejében sikerült megfékeznem magam.
-    Rossz kislány, nekem gyerekeim vannak.
-    Túl édes vagy.
-    Tudom.
Lágyan végigsimítottam a combján, amitől kellemesen megborzongott, majd mikor a füléhez hajoltam, jól hallhatóan zihált. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok a nőkre. Ez született tehetség, Stefannak egy élet sem lenne elég arra, hogy ezt eltanulja.
-    Jobb vagyok, mint Trevol?
-    Igen.
-    Akkor ezt megbeszéltük.
Szó nélkül kisuhantam a szobából, vissza az én drága menyasszonyomhoz. Elizabeth ugyanúgy összegömbölyödött, mint a fia, és az én takarómat is elkobozta. Kezdem felfedezni a hasonlóságokat kettőjük között. Apró puszikat nyomkodtam a füle mögé, amitől széles mosoly rajzolódott ki az arcán. Megfordult, a karjait a nyakam köré fonta, és már éppen össze ért volna az ajkunk, mikor Rose benyitott.
-    A telefonodat az ágyban hagytad.
-    Tedd le valahova.
Basszus teljesen kiment a fejemből, hogy telefon volt a kezembe, mikor bementem. Ráadásul Rose nem jól fogalmazott, és ezért félreérthető a dolog. Miért nem tudta azt mondani, hogy a szobába hagytam a mobilom?
-    Mit keresett az ágyában a mobilod?
-    Ledőltem.
-    Vele?
-    Nem. Ne nézz így rám! Szerinted hazudok?
-    Ő jobban beindít, mint én…
-    Hülyeségeket beszélsz. Te vagy a legszebb nő, akit valaha láttam.
-    Ne csókolgass!
-    Nem esik jól?
-    Mi történt?
Két választásom van: igazat mondok, vagy kihipózom a történetet. Azt mondják jobb az egyenes beszéd, de miért bántsam meg feleslegesen? Amúgy nem történt semmi, az a csók csak félreértés volt. Viszont Elizabeth utálja, ha hazudok neki.
-    Simogattam a combját, és csókolóztunk.
-    Következőleg a gatyádat is ott hagyod?
-    Cicamica, téged szeretlek, te is tudod.
-    Vidd óvodába a fiad!
Remélem, azért értékeli, hogy igazat mondtam. Ahogy őt ismerem, mire hazaérek, úgyis megbékél. Ideje felébreszteni ezt az álomszuszékot.

Damen:
Sokkal jobban szeretem, mikor anya ébreszt, ő folyton szétpuszilgat, és hagyja, hogy még nyolc percet lustizzak. Apa viszont azonnal kikerget az ágyból, és muszáj volt felöltöznöm, hogy nehogy vissza tudjak feküdni az ágyba. Apa olyan gonosz tud lenni.
Az egész utat végigduzzogtam, és harmincszor elmondtam, hogy mennyire utálom az óvodát. Apa megfenyegetett, hogyha nem maradok csöndbe, akkor kidob a kocsiból. Ez csúnya dolog volt tőle.

Anya volt a nap megmentője, ebéd után értem jött, így nem kellett csendes pihenőznöm. Imádom anyát.
-    Többször nem jövök érted előbb, csak azért, mert hisztizni támad kedved.
-    Oké, anya.
Legszívesebben, végigmeséltem volna neki az egész délutánt arról, hogy mennyire gonoszul bánnak velem a többiek, de nem akartam gyáva lenni. A többiek amúgy is azzal csúfolnak, hogy béna vagyok, meg gyáva, hogy mindig panaszkodom az óvónéninek, de hát mit csináljak, ha rám nem hallgatnak?
Anya azt mondta menjek játszani, és viselkedjek jól, mert apa mérges rám. Egyedül viszont unalmas játszani, így bekopogtam Rose szobájába.
-    Rose, játszol velem?
-    Persze.
-    Trevol bácsi még mindig mérges.
-    Szerintem te is hallottad este, hogy milyen mérges.
-    Én igazából nem hallgatóztam, csak ti beszéltetek túl hangosan.
-    Mit szeretnél játszani?
-    Fogócskázzunk.
Olyan gyorsan futottam, mint még soha, és tudtam, hogy apa mérges lesz a dörömbölés miatt, de annyira szerettem Rose-zal játszani. Egyszer csak hirtelen a hűtőszekrénynél lettem. Hogyan kerültem ide, ha az előbb még a lépcső tetején voltam?
Rose meglepődve bámult, szerintem ő is meglepődött, hogy ennyire gyors voltam. Ha ez mindig sikerülne, akkor én leszek a legjobb a futóversenybe, és akkor anya meg fog dicsérni. Rose felemelt, az arcom nagyon közel volt az övéhez, és akkor vettem csak észre, hogy milyen szép szeme van. Hogy is szokták csinálni anyuék? Nyomtam egy puszit a szájára, aminek az lett az eredménye, hogy leestem a földre. Szerencsére talpra érkeztem, de nem volt szép Rose-tól, hogy leejtett.
-    Most már tudom, miért csinálják ezt anyuék: Ez finom.
-    Menj, építs nekem egy várat, mindjárt jövök!
Berohantam a szobába, és nekikezdtem életem legszebb várának megépítéséhez.

Damon:
Elizabeth ma előbb elment Damenért, hátha holnap nem nyafog majd annyit az induláskor. Én nem tudom, hogy mi baja van az óvodával, én örülnék, ha egész nap nem kéne semmit se csinálnom. Otthagytam a tanári állást, rohadtul nincs kedvem idióta, neveletlen kölykökkel foglalkozni. Inkább itthon maradok, és vigyázok az én két tündérkémre.
Rose úgy nyitott be az ajtón, mintha égne a ház, és olyan fehér volt, mint a fal. Vajon mi történt?
-    Damenről lenne szó…
-    Eltört valamit?
-    Nem.
-    Kiment a kertbe a megkérdezésünk nélkül?
-    Nem. Ő… szájon csókolt.
-    Majd beszélek vele.
Milyen korán kezdi a kisöreg. Jól van, úgy tűnik még sem olyan anyámasszony katonája a gyerek. A plafonra mászom a nyafogásától, egy fiú viselje el a problémákat, és ne hisztizzen.
-    Szívem, Damen lecsókolta Rose-t. – Közöltem az örömteli hírt Elizabeth-tel, mikor feljött a szobába.
-    Csak minket utánoz.
-    Engem nem zavar, csak gondoltam szólok.
-    Azért nem ártana, ha beszélnél vele.
Engedtem a nyomásnak, jobb, ha követem az asszony kívánságait, mert a végén még házi sárkánnyá változik. Komolyra fordítva a szót, jobb, ha békesség van. Ha már a szexről sikerült beszélnem vele, akkor egy kis csókolózás oktatás nem lesz rázós.
-    Damen…
-    Apa, nem csináltam semmi rosszat.
-    Nem puszilhatod szájon Rose-t. Te még túl kicsi vagy ehhez.
-    Holnap már nagyobb leszek?
-    Majd akkor csinálhatsz ilyet, mikor olyan magas leszel, mint én.
-    De apa, az még nagyon sokára lesz.
-    Ez van.
Most ezt mégis hogyan magyarázzam meg neki? Mindenki így próbálná meg rávenni a fiát arra, hogy ne csókolgasson felnőtt nőket. Mennyi baj van a gyerekkel.

Damen:
Mint mindig, mikor szomorú vagyok, ebben az esetben is megéheztem, és nagyon megkívántam egy jó nagy tányér lekváros kenyeret. Mikor lementem a konyhába ott volt Stefan, és Elena néni, akik éppen azt a fekete, keserű löttyöt iszogatták, amit kávénak neveznek.
-    Elena néni, csinálsz nekem lekváros kenyeret?
-    Persze, de hívj csak nyugodtan Elenának.
-    Rendben.
Stefan megígérte, hogy megtanít focizni, de eddig mindig valami dolga akadt. Már épp nyitottam a számat, hogy megkérdezzem, most ráér-e, mikor megcsörrent a telefonja, és sürgősen el kellett rohannia valahova. Ennyit a focizásról.
-    Te mikor csókolhattál meg valakit, Elena néni?
-    Mikor nagy lettem.
Én már nagy fiú vagyok, már be tudom kötni a cipőfűzőmet, sőt még olvasni is tudok, pedig sokat az oviba még azt sem tudnak. Nem igazságos, hogy ezt nem engedik meg.
Mikor felmentem a szobába, apa már várt, és fel kellett neki olvasnom egy fejezetet az oroszlánkirályból, majd el kellett sorolnom az ABC összes betűjét, sorrendbe. Az r betűt néha nehéz kimondanom, ezért apa megtanított egy versikét, aminek a végét mindig elfelejtettem. Végül egyszer sikerült végigmondanom, és azonnal rohantam anyához, hogy felmondjam neki, amit tanultam.
-    Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán…károg a Varjú.
-    Nem így van a vers – mondta apa gonoszan.
-    De van benne r betű.
-    És mi jár egy ilyen okos fiúnak? – Ölelgetett meg anya.
-    Csoki.
-    Én puszira gondoltam.
-    Az is jó!
Szeretem, ha anya puszilgat, olyankor legalább nem Lizával foglalkozik. A hugicámnak ragyogó, égszínű szeme van, kicsit sötétebb, mint az enyém, de a haja olyan vöröses, mint anyáé. Aranyos, csak zavar, hogy folyton sír.
-    Mond ki, hogy cukor.
-    Anyuci, most tele van a szám.
-    Okos egy fiad van, Fikusz.
-    Anyuci, miért hív apa Fikusznak? És mi az a Fikusz?
-    Apa gonosz, azért hív így. A Fikusz egy növény.
-    Anya egy virág?
Ezt sehogy se értettem. Anya nem úgy néz ki, mint egy virág. Finom illata van, de nem szállnak rá a méhecskék, és nincs gyökere sem.
-    Apád meg a Cica.
-    Ha apa Cica, akkor én vagyok a kiscica? Én nem akarok cica lenni! Anyuci, miért hasonlítok annyira apára? A többiek az oviban nem hasonlítanak ennyire az apukájukra.
-    Te se nézel ki, pontosan úgy.
-    Ő magasabb.
Apa elzavart fürödni, és amíg a kádban játszottam, elgondolkodtam azon, amit apa mondott. Ha olyan magas leszek, mint ő, akkor megpuszilhatom a lányokat. Ha felállok egy székre, akkor olyan magas leszek, mint ő. Megoldottam a problémát.
Anya megengedte, hogy ott aludjak náluk, de folyton suttogtak, így sokáig nem bírtam elaludni. Amikor meg szóltam nekik, hogy ilyen hangzavarba nem lehet aludni, akkor meg le voltam szidva, hogy miért vagyok fent. Apa olyan igazságtalan tud lenni.
Másnap reggel, apa elment vadászni – azt nem tudtam, hogy mire -, anya pedig mélyen aludt, úgyhogy elvettem egy müzliszeletet a szekrényből. Elmajszolgattam, amíg ment a tv-ben a Micimackó, majd lesöpörtem a földre a morzsákat, hogy anya ne vegye észre, hogy az ágyban ettem.
-    Most jönni fognak a hangyák. – Szólalt meg egyszer csak anya.
-    Akkor felszedem.
-    Vigyázz, megeszik a hangyák a lábad.
-    Anya! Ments meg! Félek a hangyáktól.
Bebújtam a takaró alá, és elzártam minden egyes kis fényt, hogy a hangyák ne tudjanak bejönni. Soha többé nem morzsálok a földre.
-    Édesem, a hangyák morzsákat esznek.
-    Lehet, hogy azt hiszik, hogy egy nagy morzsa vagyok.
Anya kicsomagolt a takaróból, majd megölelgetett, és azt mondta, hogy majd ő eltapossa a hangyákat, és akkor nem fognak bántani. Ismét visszaaludt, majd egyszer csak hülyeségeket kezdett beszélni. Azt mondta, hogy a WC papír benne van a virágágyásban, meg, hogy hozzam oda neki a hűtőből a fogkefét, mert sült húst akar enni.
-    Damen, Rose mesélte, hogy milyen gyorsan futottál. – Ült le apa az ágyam mellé, mikor anya elvitte Lizát sétálni.
-    Én is meglepődtem.
-    Tudod, te más vagy, mint a többiek, akárcsak én, és Rose.
-    Ti is tudtok gyorsan futni?
-    Igen. Vannak csúnya bácsik, akik bántani akarnak azért, mert ügyesebb vagy náluk, ezért titokban kell tartani, hogy más vagy.
Sokszor mondták már, hogy vannak csúnya bácsik, akik elrabolnak, meg ellopják a pénzedet. Szóval vannak olyan csúnya bácsik is, akik azért bántanak, mert gyorsabban futok náluk.
-    És hogyan bántanak?
-    Nem biztos, hogy téged, hanem mondjuk anyát, Lizát, vagy engem.
-    Akkor sose mondom le senkinek.
-    Rendben.
Ez lesz az én nagy titkom, és soha senkinek nem mondom el, mert nem akarom, hogy bántsák anyucit, Lizát, és apát. Liza amúgy is olyan béna, nem tudja magát megvédeni, úgyhogy nekem kell vigyáznom rá. Én leszek a hős báty!