4.fejezet: Ármány

Ajánlott zene: Enrique Iglesias: Sombody's Me
-------------------------------------------------------------------------------------------

Damon:
Az utóbbi két hónapban Elizabeth egyre furcsábban viselkedett, folyton sétálni járkált, ráadásul olyan hideg velem, mint a jég. A gyerekeivel nagyon rendes, de engem elutasít. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig duzzog. Az én kis angyalkámmal szoktam foglalkozni, aki ezen kis idő alatt már akkorára megnőtt, hogy óvodába járt. Annyira hasonlított az anyjára, mint rám Damen. Hosszú, vérvörös haja volt, de a szeme égkéken világított, amitől ismét úgy éreztem magam, mintha a saját szemembe néznék. Imádott, folyton a nyakamba csimpaszkodott, de ugyanolyan kis akaratos volt, mint az anyja. Nem akartam elkényeztetni, de való igaz, hogy engedékenyebb voltam vele, mint Damennel. A gyerekek jól kijöttek egymással, pedig azt hittem, hogy Damen majd féltékenykedni fog. Tökéletes bátyként viselkedett, olyan volt, mint egy testőr, de sokszor piszkálta a húgocskáját.
Elizabeth elment öt óra körül, és még fél kilenckor sem volt otthon. Megfogadtam, hogy nem fogok utána loholni, de a gyerekek már kezdte nyűgösek lenni. Bevetettem magam az erdőbe, de egy ismerős farkasba botlottam. Nick döge vicsorgott rám, amit nem vettem túl rossz néven. Ha azt a mocskot nem nyírhatom ki, akkor majd kicsinálom a hülye társát. Nekiindultam, hogy lecsapjak a farkasra, de valaki felöklelt. Vörös hajszálak takarták el a kifli alakú holdat előlem, így nem rivalltam rá a támadómra.
-    Na végre megtaláltalak!
Elizabeth rám se bagózott, csak a farkast simogatta. Miért kell neki ennyire állatbarátnak lennie? Hagytam, hogy vakargassa a korcs fülét, majd elindultam felé, de Nick megjelent a tisztáson, és így Elizabeth pont kettőnk közé került.
-    Drágám! – suttogta Elizabeth.
Már vártam, hogy a nyakamba vessem magát, ehelyett odarohant Nickhez, és szájon csókolta. Megállt bennem az ütő, majd vörös köd kezdett a szememre szállni.
-    Elizabeth, mit csinálsz azzal a féreggel?
-    A kedvesemmel azt teszek, amit akarok.
-    A kiddel? Te hülye vagy.
-    Hogy mer így beszélni velem?
Na álljon meg a menet! Miért beszél úgy velem, mintha idegen lennék? Ez nagyon nem jó játék, az pedig hogy Nick olyan önelégült fejet vág, csak súlyosbít a dolgokon. Mit tett a kedvesemmel ez a mocskos tetű?
-    Nick, beszélhetnénk?
Ez a málészájú kölyökgólya követett, és bár legszívesebben kibeleztem volna, muszáj volt megtudnom, hogy Elizabeth miért viselkedik ilyen furcsán.
-    Mit tettél?
-    Minden a helyére került. Kicsit belekotortam a fejébe, tudod, nem csak te ismersz sucubbusokat. Minden emlék, ami kettőtökről szólt, most már az enyém. Én vagyok a gyerekkori szerelme, és vagyok az, akinek az életét is odaadná. Nincs gyereke, és téged sem ismer. Ha emlékeztetni kezded olyan fejfájás tőr rá, amibe bele is halhat.
Reflexből bemostam neki egyet, és szívem szerint addig vertem volna, amíg le nem szakad a feje, de muszáj volt többet megtudnom a tervéről. A sucubbusok trükkös lények, nem tudom, hogy szérummal, vagy az erejével kotort bele Elizabeth fejébe az embere.
-    Miért?
-    Én csak boldoggá teszem.
-    Eddig az volt, de te mindent tökre teszel. Legalább a gyerekre gondolhatnál.
-    Ők csak az ostoba kapcsolatotok hibái.
Az egy dolog, ha engem szapul, de azt nem tűröm, hogy a gyerekeimre ilyeneket mondjon. Ők még olyan kicsit, hogyan magyarázzam el nekik, hogy az anyjuk egy másik férfival van? Hogyan lehet valaki ennyire szívtelen? Felveszi itt a rendes srác állarcot, közben pedig egy igazi szemétláda. Addig ütöttem, ameddig bele nem fájdult a kezem. Az arca úgy nézett ki, mint aki belerepült egy üvegasztalba.
-    Csak a saját esélyeidet rontod, így csak megijed tőled Elizabeth.
-    Dögölj meg!
-    Utolsó kérdés: Hogyan szoktátok csinálni? Csak hogy Elizabeth élvezze az éjszakát.
-    A helyedben eltűnnék, te rohadék.
Nick csak nevetgélt, majd ő is behúzott nekem egyet. Na, ezt nem kellett volna. Még is hogyan gondolta, hogy hozzám érhet? A kabátjánál fogva a felemeltem a fejem fölé, majd a fának csaptam.
-    Mi van, vonzódsz a fákhoz?
-    Kellemes éjszakát, nekem meglesz.
Mielőtt még kitekerhettem volna a nyakát, eltűnt, Elizabethetl együtt. Elkaptam az első embert, aki az utamba került, és addig ittam, amíg össze nem aszott, mint egy mazsola. Rég voltam ilyen ideges, képes lettem volna kiirtani az egész nyomorult falut.
-    Csak nem hiányzok? – Szólt bele a telefonba Lucia.
-    Meg kellene törnöd egy sucubbus varázslatot.
-    Az nem olyan könnyű, hisz lehet…
-    Gyere ide!
Nem volt kedvem fecsegni, nem voltam abban az idegállapotban. Ideges voltam, amiért elvették tőlem a szerelmem, és rettegtem attól, hogy el kell mondanom a gyerekeimnek, hogy az anyjuk egy másik férfit szeret.
Mikor hazaértem, azonnal a nyakamba vetették magukat, és kérdezgeti kezdtek, hogy hol van Elizabeth. Leültettem őket a lelkizős kanapéra, majd legurítottam egy gyors whiskyt, mielőtt beszélni kezdtem volna.
-    Hol van anya? – Kérdezte panaszosan Liza.
-    Tudod, ő most beteg.
-    Beteg? – Sipította Damen.
-    Igen. Nem emlékszik semmire, és ha emlékekkel bombázzuk, akkor fájni fog a feje. Ki kell találnunk egy történetet, hogy magától kezdjen el emlékezni. A történet a következő: Ti a gyerekeim vagytok, az anyukátok pedig elment egy gonosz bácsival.
-    És anya most hol alszik?
-    Egy csúnya, szemét, buta bácsinál.
-    Kinél? – Kíváncsiskodott tovább Liza.
-    Kettőt tippelhetsz.
-    Nick bácsi – ejtette olyan maró utálattal Damen, hogy én is megijedtem.
Láttam a szemében azt a félelmetes fényt, amitől az ellenségeim azonnal csúszni-mászni kezdenek. Láttam rajta, hogy legszívesebben nekiesni annak a mocsoknak, és ezzel én is így voltam. Liza csak szomorú volt, és kezdett egyre jobban legörbülni a szája.
-    Én anyát akarom! – Bújt oda sírva hozzám a kis angyalkám.
-    Visszahozom anyát, megígérem.
-    Mikor?
-    Holnap már itt lesz, de még nem fog emlékezni.
-    Apuci…Aludhatok veled?
-    De akkor én egyedül maradok! – Kérte ki magának Damen az ötletet.
-    Mindketten velem aludhattok. Most használjátok ki, mert nem lesz még egy ilyen alkalom.
A gyerekek azonnal felrohantak a szobájukba, hogy áthozzák az alvókájukat, én pedig elmentem lefürdeni. Szerintem nem is tudnék úgy aludni, hogy nincs ott mellettem senki. Már annyira megszoktam, hogy van kit ölelnem, hogy képtelen lennék Elizabeth puha teste nélkül elaludni. Az én kis Lizácskám legalább hasonlít az anyjára, így nem olyan kínzó nélküle, de azért a lányomat nem csókolhatom meg. Szegény gyerekek, miért kellett ezt csinálnia Nicknek?
Az ágy nagy részét elfoglalták a plüssök, a két gyerek pedig alig látszott ki a takaró alól. Befeküdtem közéjük, és széttártam a karjaimat, hogy oda tudjanak bújni.
-    Nekem ti vagytok a plüssállatkáim.
-    Hádész azt mondta, hogy le kéne tojni Nick bácsi fejét.
-    Az én madaram fia.
Szorosan magamhoz vontam őket, és elkezdtem kitervelni a tökéletes tervet.
Másnap beszerveztem Joeyt, aki beadta Nicknek, hogy leette az esküvői öltönyét, és azonnal ki kell találni valamit, mert ha Tiffany meglátja, akkor kitör, mint a vulkán. Az esküvőjük természetesen még csak egy vágyálom, de elterelő hadműveletnek jó. A Grillben vártam, hogy Elizabeth megjelenjen, hisz biztosan nem marad egyedül Nicknél. Másfél óra várakozás után meg is pillantottam. Istenem, annyira gyönyörű. A kedvenc fehér, fodros ruhám volt rajta, a haja a szokásosnál göndörebben omlott a vállára, az arca pedig ragyogott a boldogságtól. Az utóbbinak jobban örültem volna, ha nem Nick miatt lett volna.
-    Rég láttam ilyen gyönyörű szempárt.
-    Talán túl sokat ivott.
Hűha, nehéz lesz újra elcsábítani. Mikor takarítónőként jött el hozzánk, már alapból szerelmes volt belém, most viszont csak egy idegennek lát, aki előző este szétverte a barátját.
-    Ilyen szép nő nem sok él errefelé.
-    Talán nézzen szét alaposabban.
Körbetekintettem a Grillben, és tényleg nem hazudhattam, ha azt mondtam, hogy ő a legszebb az egész városban. Nekem legalábbis ő a leggyönyörűbb nő a világon.
-    Nem láttam egyet se.
Rám se bagózott, csak rendelt magának egy kólát. Elgondolkodva szürcsölte, nekem pedig hírtelen beugrott el kellemes emlék.
-    Most az én érdeklődésemet akarod felkelteni?
-    Dehogy is! Perverz fráter!
 Ott hagyta az egész italt szívószálastul, és kitrappolt a Grillből. Talán nem ez volt a legmegfelelőbb emlék, kezdésnek. A francba, most jól elcsesztem mindent. Mikor viszont kimentem a Grillből, Elizabeth ott ácsorgott a parkolóban, és zavartan bámulta a kereszteződést.
-    Segíthetek?
-    Elfelejtettem, hogy hol lakik a barátom. Nem tudom melyik úton jöttem.
Ez tipikus volt. Sértettem kiviharzik, azonnal besértődik, de azt nem tudja, hogy hova is tart. Elizabeth még megpiszkált aggyal sem változik.
-    Nincs nálam a mobilom, de elviszlek hozzám, és ott felhívhatod a barátodat.
-    Persze, és honnan tudjam, hogy nem akar elrabolni?
-    Nem illene egy kétgyerekes családapához.
Úgy tűnt, ez elégnek bizonyult ahhoz, hogy megbízzon bennem. Az a naiv, édes kis szívét! Most az egyszer jól jött, hogy Elizabeth mindenkiben a jót keresi.
Otthon direkt mindent úgy rendeztem, hogy apró emlékfoszlányok rejtőzzenek a pocokon. A dohányzóasztalon egy csokor nőszirom ontotta édes illatát, a polcokon családi fotók sorakoztak. Elizabeth azonnal kiszúrt egyet, amin épp Damen névnapját ünnepeltük.
-    Mennyire hasonlít rám az a nő…
-    Ő a gyerekeim anyja. Ezért is támadtam rá a kedvesedre, ne haragudj, csak azt hittem Beth vagy.
-    Ő most hol van?
-    Elhagyott egy másik férfiért.
Elizabeth arcát fájdalom torzította el, és a halántékát kezdte el masszírozni. Az a rohadt varázslatgát. Leültettem a lelkizős kanapé 2-re, és azonnal elrohantam egy pohár vízért. Nem akarom kínozni, de muszáj emlékeznie. Ha nem is miattam, legalább a gyerekek miatt. Épp, mikor kiléptem a konyhából, a gyerekek akkor értek a lépcső tetejére. Liza amint meglátta az anyját, rohanni kezdett, Damen viszont visszahúzta, így mind a ketten majdnem leestek a lépcsőn. Végül nagy levegőt vettek, és elkezdték játszani a szerepüket.
-    Csókolom. – Köszönt hangosan Damen, majd Liza is dünnyögött egy sziát.
-    Sziasztok. Hogy hívnak titeket?
-    Én Damen vagyok, ő pedig Liza.
A fiam szuper színész lesz, ha felnő. Annyira hitelesen alakította a mindent tudó, és veszettül udvarias gyereket, hogy még én is elhittem, hogy illemtanárhoz járattuk.
-    És téged hogy hívnak? – Kérdezte Liza megszeppenve.
Szerintem amúgy is meg lehetett kicsit illetődve, hogy idegenként kell az anyjára néznie, és hogy ő is úgy néz rá, de ügyesen megfékezte magát. Tudtam, hogy ha nem beszéltem volna meg velük a dolgot, akkor most a halálra rémült Elizabeth nyakában lógna.
-    Elizabeth vagyok. Milyen szép kék szemetek van mindkettőtöknek.
-    Olyan, mint apáé.
Én egy szóval se mondtam a gyereknek, hogy dicsérjen engem, de úgy tűnt, magától is rájött, hogy össze kell valahogy hozni apát, megy anyát. Nekem vannak a legokosabb gyerekeim.
-    Igen, tényleg olyan…
Elizabeth zavarba jött egy kicsit, én pedig feltessékeltem a gyerekeket, hogy kettesbe maradhassak a piruló galambocskámmal. Jaj édesem, hogy lehetsz ilyen aranyos?

Damen:
Liza felvette a duzzogó pózt az ágyán, de tudtam, hogy úgy sem bír túl sokáig csöndben maradni. Engem is zavart, hogy anya nem ismer meg minket, de apa megígérte, hogy emlékeztetni fogja, és ha apa mond valamit, az biztosan úgy van.
Liza hüppögni kezdett, a könnyek sebesen potyogtak le az arcán. Odamentem hozzá, és szorosan átöleltem, mindig megnyugszik, ha valaki babusgatja. Ő is viszonozta az ölelést, és a vállamon folytatta tovább a sírást.
-    Anyuci…Miért nem ismer minket?
-    Nick bácsi csinált vele valamit.
Az ablak zárva volt, de mégis fújt a szél a szobában, lesöpörte az összes papírt az asztalunkról, a lámpa villózni kezdett, pedig senki nem kapcsolgatta. Mindig furcsa dolgok történnek, ha Liza mérges, és mióta egyszer felgyújtotta az asztalt, azóta tudom, hogy nagyon gyorsan meg kell nyugtatni.
-    Nyugi, Liza, nem lesz semmi baj. Apa majd megoldja, hogy anya emlékezzen. Minden rendben lesz. Nyugodj meg, jó?
-    Nem akarok megnyugodni! Bántani akarom azt, aki ezt csinálta anyával.
-    Nem szabad. Majd apa bántja helyettünk is. Most meg kell nyugodnod. Liza, ha nem fejezed be, akkor itt hagylak a szobába.
Azonnal elállt a szél, és a lámpa is lekapcsolódott. Liza a nyakamba csimpaszkodott, majd eldöntött az ágyon, és összegombolyodva odabújt hozzám. Simogattam a haját, tudtam, hogy azt szereti. Remélem, hogy apa terve sikerülni fog.

Elizabeth:
Ennivalóan édesek voltak Damon – legalább is így szólította Nick – gyerekei. A kislány borzasztóan hasonlított az anyjára, és ezzel együtt rám is. Sosem gondoltam volna, hogy a hasonmásom családjánál találom magam. Damen pedig tiszta apja volt, csak egy angyalibb kiadásban. Úgy állt a húga mellett, mint egy igazi testőr. A gyerekek örültek, hogy láttak, biztosan az anyjuk miatt. Hogy hagyhat el valaki ilyen tündéri gyerekeket?
-    Te hogy viseled a dolgot? Biztosan nehéz egyedül neveli két gyereket.
-    Nehéz, tényleg nagyon nehéz, de az anyám sokat segít. Én mindent megteszek, amit tudok, de a gyerekeknek anya is kell.
-    Nem is értem, hogy hogyan hagyhat el valaki téged… és az aranyos gyerekeidet.
Miért bókolok én neki? Nekem barátom van, aki ráadásul gyerekkorunk óta szeret, és akit én is mindennél jobban imádok. Damon olyan, mint egy rossz démon, aki meg akar kísérteni. Hogyan lehet valakinek ennyire gyönyörű kék szeme?
-    Mi a kedvenc állatod?
-    Szarka. Neked?
-    Varjú és a macska.
-    Cicus…
-    Tessék?
-    Semmi.
Fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt, csak valahogy kicsúszott a számon. Fura, ha egy férfinak a kedvenc állata a macska. Ez nem női dolog? Érdekes.
Damon mesélt a volt munkájáról, otthagyta a tanári állását azért, hogy a gyerekeivel lehessen. Hevesen gesztikulált, így sokszor hozzám ért, és az érintése olyan volt, mintha áramütés ért volna. Mikor a feleségéről kezdett beszélni elkomorult, a szeme szomorúan csillogott, de minden szavából ki lehetett érezni, hogy mennyire oda van a kedveséért. Halkan beszélt, szinte suttogott, így egyre közelebb és közelebb jött. Az illata ismerős volt, bár emléket nem tudtam hozzá párosítani.
-    Tudtad, hogy gyönyörű vagy?
-    Köszönöm szépen.
Folyton elpirultam, ami nagyon ciki volt, nem akartam egy ostoba fruskának tűnni. Annyira vonzó férfi volt, volt benne valami, ami azonnal rá vonzott a tekinteted, és az agyad örökre elraktározta azokat a szép szemeket, az érzéki ajkakat, amelyek most egyre közelebb jöttek. Forráság cikázott végig rajtam, mikor az ajka az enyémhez ért. Olyan volt, mint egy robbanás, mintha kitört volna bennem egy vulkán. Lágyan simogatta az ajkai az enyémet, majd egyre erősödött a nyomás, és azt hiszem akkor vesztettem el a fejem, mikor a hajamba túrt. Elvesztettem a külvilágot, csak ő létezett, és az elhatározás, hogy nem akarok elszakadni tőle. Olyan közel akartam lenni hozzá, amennyire csak lehetett. Azt akartam, hogy a karjaiban tartson, hogy a nevetem suttogja, hogy minden pillanatban az ő gyönyörű szemét lássam.
A fejembe nyilalló fájdalom ébresztett fel ebből az édes szenvedélyből, így kénytelen voltam kimászni Damon öléből. Te jó ég, mikor kerültem oda?
-    Sajnálom, én…
Nem bírtam befejezni, mert Damon újra megcsókolt, és az egész őrülte újra kezdődött. Nyelvünk őrült táncot lejtett, miközben ott simogatott, ahol ért. Én a hajába túrtam, ami olyan selymes volt, hogy szinte kicsúszott az ujjaim közül. A világ forogni kezdett, mikor a nyakamat csókolta végig, remegtem, mint a kocsonya, de nem bírtam leállítani. A fogai átszúrták a bőröm, földöntúli gyönyört okozva, pedig nem vagyok ember, akit befolyásolni tudjon. Egyszerűen az érzést szerettem, ahogy a véremet kortyolja, és ahogy a kis éles fájdalom vággyá alakul át.
-    Elizabeth… - Suttogta a fülembe.
Örökké így akarok maradni, ilyen közel, ebben a csodás kéjben. Ujjaim megtalálták az ingjének gombját, és hamar sikerült kibújtatnom az össze lyukból a kis fekete gombocskákat. Az ő keze is bevándorolt a pólóm alá, a hatalmas gyűrűje jegesen csúszott a bőrömön. Ismét lüktetni kezdett a fejem, mintha azt kiabálná, hogy ÁLLJ MÁR LE!
-    Telefonálnom kell.
Úgy ugrottam ki az öléből, mintha bomba robbant volna mellettünk. Nem tehetem ezt Nickkel, aki az életénél is jobban szeret. Szerencsére felvette a telefont, és azt mondta azonnal értem jön. Kínzó bűntudat mardosott, amiért képes voltam ilyesmit tenni egy másik férfival. Ha nem lenne Nick, egy másik életben biztosan boldog lehetnék Damonnal, de így nem. Nekem Nick a mindenem.

Damon:
Nagyon nehezen álltam meg, hogy ne verjem pofán azt a tetűt. Nem sikerült visszaidéznem Elizabethben az emlékeket, de legalább vonzódik hozzám. Nem nyugszom addig, míg vissza nem kapom. Épp indultam volna fel a gyerekekhez, mikor valaki belökött a fotelbe.
-    Szia, édes.
-    Lucia, igazán kopoghatnál.
-    Mi a baja a szerelmetes galambodnak?
-    Törölték az emlékeit.
-    Nem volt más színű a szeme?
Ugyanolyan sötétbarna szeme volt, mint régen, nem láttam benne semmi furcsát. Még is miért változott volna meg a szeme?
-    Neki nem, de mintha tegnap Nick szeme lilán villant volna.
-    Lilán? Akkor nem hiszem, hogy segíthetek.
-    Mi ez a szem dolog?
-    Nick csak egy báb, aki azt hiszi, hogy ő a főnök. Valaki más mozgatja a háttérben a szálakat. Egy sucubbust ismerek, akinek lila a szeme, a húgom viszont sokkal erősebb a fekete mágiában, mint én.
Most, hogy mondta, tényleg lila volt annak a szőke cicababának a szeme, mikor először találkoztam vele a kiállításon. De miért akarja, hogy Elizabeth ne legyen mellettem? Muszáj innom egy pohárral, hátha attól megvilágosodom. Erősen koccant a csodagyűrű a pohárral, és ekkor megértettem. Azért akarja, hogy egyedül legyek, hogy alkalma nyíljon a gyűrű ellopására. Több bajt okoz ez a vacak, mint gondoltam volna. Értesüléseim szerint hatalmas Ereje van, csak én nem tudom használni. Az viszont biztos, hogy az a liba tudna mit kezdeni vele.
-    Nincs semmi gyógymód?
-    Talán eltudom érni, hogy ne fájjon a feje.
-    És mit kérsz cserébe?
-    Egy csókot.

Damen:
Liza ugyanolyan durcisan ébredt, mint amilyen durcisan elaludt, pedig azt hittem, hogy majd az alvástól jobban lesz. Kézen fogtam, és lesétáltunk a lépcsőn, hogy egy fagyival megvigasztalódjunk, mikor olyasmit láttam, amit Lizának biztosan nem lenne szabad látnia. Egy nő apát csókolta, miközben egyre nagyobb, és nagyobb lett a körme. Eltakartam a kistesóm szemét, aki mérgesen fújt rám. Nem sikerült túl sokáig letapasztanom a szemét, így meglátta, ahogy a nő apa nyakába csimpaszkodik. Fültépő sikítás hallatszódott, a gonosz nő pedig a fejét fogva vonaglott a földön. Lizát rázta a düh, és úgy meredt előre, mintha valami nagyon apró dologra fókuszálna rá.
-    Liza, elég! – Kapta fel apa, és ezzel megszűnt a sikítozás.
-    Boszorka a lányod?
-    Igen Lucia, úgyhogy viselkedj.
-    Apa, gonosz vagy, te nem is szereted anyát. Tegyél le! – Ütögette Liza apa vállát.
Mikor apuci nem akarta teljesíteni a kis királynő parancsát, Liza ismét gyakorolni kezdte a különleges Erejét. Apa is a fejéhez kapott, Liza pedig kiesett a kezéből, majd potyogó könnyekkel felrohant a szobába.
-    Utána megyek.

Damon:
Liza még soha nem használta ellenem az Erejét, bár megértem, hogy félreértette a dolgot. Lucia rendbe szedte magát, majd legurított egy italt.
-    Édes egy fiad van. Talán bejuthatok Elizabeth álmába, és elérhetem, hogy maradandó nyomot hagyj benne.
-    Ha?
-    Ha egy éjszakát kapok a fiadtól, mikor felnő.
-    Nem dönthetek én az életéről.
-    Végül is nem muszáj segítenem.
-    Rendben, legyen.
Borzasztó érzés volt Damon nevében dönteni, de neki is érdeke az, hogy Elizabeth emlékezzen. Néha áldozatokat kell hozni az életben. Lucia eltűnt, én pedig felmentem, hogy tisztázzam a helyzetet a gyerekekkel.
Liza olyan mérgesen nézett rám, hogy azonnal az anyja jutott eszembe. Elmondtam neki, hogy Lucia csak segít nekünk, és biztosítottam róla, hogy én az anyját szeretem. Viszonylag hamar megbocsátott, és el sem akart engedni. Damen csak a fejét csóválta, és nagyon fáradnak tűnt. Biztosan nem könnyű vigyáznia az akaratos húgára, aki képes dolgokat felgyújtani, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja.
-    Liza, nem használhatod azok ellen az Erődet, akiket szeretsz.
-    Bocsi, apa.
-    Megígéred, hogy nem csinálod többé?
-    Megígérem. Te is megígérted, hogy anya ma itthon lesz, de nincs itt.
-    Holnap már itt lesz, ígérem.
-    Biztos?
-    Biztos.
Lucia egy szó nélkül benyitott a szobába, majd a kezembe nyomott egy vörös folyadékot. A gyengébbek kedvéjért rá volt írva, hogy szerelmi bájital, ami bizonyára Elizabeth visszacsábításhoz kellett.
-    Én nem akarok még egy gyereket.
-    Én se akarok még egy kistesót, elég Liza. – Jegyezte meg Damen.
-    Hé!
Liza vállon ütötte a bátyját, majd hátat fordított neki, és teljesen elrejtőzött a karjaimban. Istenem, de édesek. Lucia biztosított arról, hogy ettől nem lesz Elizabeth ember, csak fellángolnak azok az érzelmei, amik már alapból megvannak irántam. Ha beledöglöm is visszaszerzem, ha kell, akkor ölök is érte. Lehet, hogy Nick csak egy báb, de ha az ő halála a kulcs az emlékekhez, akkor gondolkodás nélkül végzek vele.