19.fejezet: Egy átalgos nap Damonnal

Boldogan ébredtem, ölelő karok biztonságában, melyek hírtelen mozogni kezdtek, és minden területet végigjártak a testemen. Fogalmam sincs, Damon mióta lehetett fent, de teljesen megtévesztett a szuszogásával.
-    Milyen nap van?
-    Vasárnap. – Morgott a fülembe.
Mit szokott csinálni egy normális 24 éves lány, vasárnap délután? A barátaival találkozik, beülnek egy moziba, trécselnek a kávézóba, majd hamar lefekszenek aludni, mert másnap munka van.
-    És hogyan szeretnéd eltölteni emberi életed első, teljes napját?
-    Boldogan, veled.
-    Úgy sem árt gyakorolnunk, milyen a fiú-lány barátság.
-    Nem kérsz reggelit? – Söpörtem ki a nyakamból a hajtincsimet.
-    Most nem.
Reméltem, hogy belemegy, annyira jó volt a harapása, most már értem, hogy az emberlányok hogyan szeretnek bele egy vámpírba. Nem elég, hogy helyesek, de olyan kielégültséget képesek okozni, amelyet egyetlen halandó sem tud megadni.
Damon felkapott, majd egy pillanat alatt a szobájában voltunk. Ez a hatalmas ágy mindig lenyűgözött, itt nem kellett attól félni, hogyha gurulsz párat, akkor leesel, széltében elfért benne, kényelmesen, minimum négy ember. Damon előkotort néhány DVD-t, és hangosan olvasni kezdte a címüket.
-    Van Helsing, Dracula, Penge, Interjú a vámpírral, Kárhozottak királynője, Szerelmes hangjegyek… Annyiszor mondtam már Stefannak, hogy ne hagyja itt a szarjait.
-    Szerinted beveszem, hogy Stefan ilyen filmeket néz?
-    Nem én mondtam el! – Suttogott Damon, majd berakta a Van Helsinget.
Ciki, vagy nem ciki, de én egyik filmet sem láttam, a régi zárkámban nem volt TV. Damon lesuhant a konyhába, majd a kezében egy tál popcornnak tért vissza. Irigyeltem a gyorsaságát, ez hiányzott. A film tetszett, egész jól felfogta a vámpírkérdést. Damon néha-néha megnyalta a száját, és nagyon úgy tűnt, nem pattogatott kukoricára éhezik. Én felajánlottam neki a vérem, ő elutasította, magára vessen. Mikor vége lett a filmnek, Damon keze simogatni kezdte a combom, miközben tulajdonosa a nyakamat csókolgatta. Egyre csak szűnt a távolság köztünk, és a barátok mindig megtartják a két lépés távolságot.
-    Damon…
-    Te még nem is láttad a fürdőmet, igaz? Itt van fürdőruha, én addig előkészítem a kádat.
-    Honnan tudod, hogy mi a méretem?
-    Ha nem jó, akkor meztelenek is lehetünk. Engem nem zavarna…
-    Biztosan jó lesz!
Tényleg jó volt, biztosan kutakodott a fiókomban. Most vagy nagyon korán felkelt, és elment bevásárolni, vagy már tegnap előkészítette a mai napot. Nem is tudom melyik a furcsább.
Damon fürdőszobája eszméletlen volt! A zuhanyzója sokkal nagyobb volt, mint az enyém, füstös üveggel ott, ahol épp jobb ha nem látod mi van. A kádban ketten pont elfértünk kényelmesen, minden tiszta hab volt, és a falba be volt építve egy rádió. Damon már a kádban ücsörgött, és intett, hogy szálljak be én is. Amint beléptem a vízbe, azonnal ott termett előttem, és a szélének passzírozott.
-    Nem bírok uralkodni magamon!
-    Férfiként, vagy vámpírként?
-    Mind a kettő egyszerre.
-    Tegnap szeretkeztél Katherine-nel.
-    De nekem te kellesz! Egy korty?
-    Elrontjuk a vizet.
Damon csak grimaszolt, majd szenvedélyesen megcsókolt. A falból kellemes zene szólt, olyan igazi összebújós dal. Damon rám dőlt, a lábaim a derekára kulcsolódtak. Keze a hajamba túrt, majd szétbontotta a melltartóm, és a háta mögé dobta. Damon végigcsókolt addig, míg a víz engedte, a további utat a keze tette meg. Olyan helyeken érintett meg, ahol eddig még nem járt a keze, kicsit zavarban is jöttem, de képtelen voltam eltolni. Nem csak azért, mert nem akartam, hanem mert fizikailag ezerszer erősebb volt nálam.
-    Damon, addig fejezzük ezt be, ameddig le tudsz állni! Kérlek…
-    Bocsáss meg, csak kicsit elragadott a hév.
Damon nagyon nehezen távolodott el tőlem, és olyan feszülten ült, mintha szobor lenne, és képtelen lenne megmozdulni. Bár a hab tökéletes takaróeszköznek bizonyult, még is kényelmetlenül éreztem magam bikini-felső nélkül. Az említett ruhadarab a padlón volt, kiszállni pedig nem akartam.
-    Ne aggódj, nem nézek oda. Gyere, dőlj a mellkasomra, akkor az álladig fog érni a hab.
Damon kezei a hasamon pihentek, míg a fejem a mellkasán nyugodott. A hajamat felkontyoltam, de így is vizes lett egy kicsit. Szerencsére eddig lekötött az, hogy megóvjam magam egy kiéhezett vámpírtól, és nem vettem még észre, hogy milyen őrjítő ahogy Damon mellkasán folydogálnak lefelé a vízcseppek… Jobb erre nem is gondolni! De annyira vonzó…
-    Szerinted hogy csinálják a madarak? – Kérdezte elmerengve Damon.
-    Fogalmam sincs, te vagy a biológia tanár.
-    Láttam már ilyet, meg olvastam róla, de te el tudod képzelni, hogy Varjú, meg Csipcsirip…?
Eltartott egy ideig, míg leesett, hogy Damon Emilyről beszél, nekem még szokatlan volt ez a cuki becenév. Megpróbáltam elképzelni, ahogy Varjú meg Emily… Inkább jegeltem a témát.
-    Amúgy miért nincs neve a madaradnak?
-    Azért, mert egyik sem tetszett neki. Ő egy olyan személyiség, akihez nem passzol egy emberi név sem.
-    Legyen Cézár, úgy is olasz vagy, ő meg olyan előkelő, és határozott.
-    Kérdezd majd meg, hogy tetszik-e neki. Ha furán károg, akkor kinevetett.
Engem biztosan csíp az a madár, múltkor is olyan aranyos volt, mikor meglátogatott. Emily pedig annyira boldog, hogy rám is ragad az öröméből. Folyton hallom, ahogy sugdolózik Varjúval, bár csak a párbeszéd egyik felét értem. Ha esetleg születnek fiókák, akkor vajon Damon és én is érteni folyjuk őket?
-    Amúgy nem Katherine-nel kéne együtt fürödnöd, meg majdnem összefeküdnöd, meg filmet nézned?
-    Talán.
-    Elég furcsa a ti kapcsolatotok. Alig vagytok együtt, néha feltűnik, akkor lefekszetek, és amúgy semmi.
-    Hát az biztos, hogy a testiség az működik kettőnk között, de azt, ami a lelkemnek kell, azt tőled kapom meg.
-    És melyik a fontosabb?
-    Mind a kettő fontos.
Szóval ugyanott állunk, Katherine jobban felizgatja, mint én, de nekem jobban ki tudja önteni a lelkét. Szuper barát vagyok, de amúgy most is csak azért van rám indulva, mert ember vagyok. Most boldognak kéne lennem?
-    Pancsi után nem megyünk el a Grillbe?
-    Nem akarok megtanulni billiárdozni.
-    Te megebédelsz, mivel már dél van, én iszom valamit, aztán elmegyünk együtt az erdőbe. Twilightosat játszunk, én a vállamra kaplak, felviszlek a hegy tetejére, hogy láss csillogni, csak előtte beszélek a számítógépzsenikkel, hogy vegyék erősebbre a fényerőt.
-    Olyan hülye vagy.
-    Ezzel arra célzol, hogy az a Cullen jobb, mint én?
-    Nálad senki sem jobb!
Nem kellett látnom, hogy tudjam, Damon elégedetten mosolyog. Azzal a fennhéjázó mosollyal, amitől rögtön folyós halmazállapotúvá válok. Damon úgy dobolt az ujjaival a vállamon, ahogy a szívem kalapált, pedig először azt hittem, hogy csak a zene ritmusát üti.
Mikor már kezdett kihűlni a víz, Damon kiszállt a vízből, és visszaadta az elveszett ruhadarabomat. Mivel kint vetkőztem le, a pizsim nem volt a fürdőben, de nem is kellett, mert kaptam egy selymes, fehér köntöst. Damon a kezembe nyomta a hajszárítót, és egy fésűt, majd a hatalmas tükör elé tolt. Jól festettünk együtt, de ő ezerszer dögösebben nézett ki, mint én. Míg én a hajamat szárítottam, addig ő leengedte a vizet, és behozta nekem a ruhámat. Nagyon visszafogott darabokat választott, nem akarta, hogy túl sok pasi megnézzen, de még is villogni akart a csinos barátnőjével. Már épp az utolsó gubancot fésültem ki a hajamból, mikor mögém suhant, és a nyakamba csókolt. Ez a csók más volt, mint a többi, megnyugtatás, hogy nem fog fájni az, ami ez után jön. Mindig fáj, ez sosincs másképp, csak azért esik jól, mert ő azt akarja. A tükörben láttam, ahogy a fehér anyagon megjelennek a vörös foltok, egyre nagyobb, és nagyobb részt elfoglalva. Damon erősen tartott, nem is ártott, mert összecsuklottam volna. Nem éreztem semmilyen vágyat, most csak nyugalmat, és könnyed fáradságot. Nem olyat, mint mikor egész nap a földet túrod a szántókon, és elfáradsz, hanem mikor csak jól esik egyet elnyúlni az ágyon, és csak sziesztázni. Damon óvatosan kihúzta a bőrömből a fogait, majd felkapott, és bevitt az ágyba.
-    Maradjon a seb, vagy ne?
-    Tüntesd el!
Pár csepp vér, és a harapásnyomnak annyi. Én viszont még mindig fáradt voltam, hiába Damon varázsereje, még is csak vért vesztettem. Felöltöztetett, mintha egy barbie baba lennék, majd nyomott egy puszit a számra.
-    Mit szólnál hozzá, ha kitanulnék varázslónak, emberré válnék, és csinálnánk kis Damont, meg kis Elizabethet?
-    Nem lehet varázslónak tanulni.
-    Én is tudom mondogatni, hogy Wingárdium lewiósá! Miért, nem örülnél pici Damonkának? Őt is vámpírrá változtatnánk, mondjuk húsz évesen, és akkor kettő lenne belőlem.
Damon csak hülyült, és akkor esett csak le, hogy mivel ember lettem, elvileg gyerekem is lehetne. A gond csak az, hogy Damon még mindig halott, úgyhogy a családalapításnak lőttek. Pedig milyen aranyos lenne egy kékszemű, feketehajú kis rosszcsont.
Borzasztóan éhes voltam, és annyira jól esett, hogy az étel csillapítja az éhségem. Damon most valahogy teljesen máshogy néz rám. Olyan, mintha én lennék az antilop, és az oroszlánnal ebédelnék. Félelmetesnek tűnt, bár tudtam, hogy nem akar bántani, de valahogy még is látszott rajta, hogy jobb inkább elkerülni.
-    Sziasztok. – Jelent meg az asztalunknál Nick.
-    Szia, ülj csak le nyugodtan.
Damon megragadta a kabátjának az ujját, mikor mellém akart leülni, majd átadta neki az ő helyét, és lecsücsült mellém. Hogy mennyire féltékeny tud lenni! Átkarolt, és elégedett mosollyal nézte Nicket, de a szeme veszélyt tükrözött.
-    És milyen a suli?  - érdeklődtem.
-    Mindenki nagyon kedves. Stefan elég jól fogadta, hogy mi vagyok.
-    Az öcsi… Ő mindig is naiv volt.
-    Ezt hogy érted?
-    Sehogy nem érti! És itt hogyan fogsz tudni focizni?
-    Inkább csak erősítek, aztán majd lehet, hogy megtanítok néhány srácot focizni.
Inkább az evésre koncentráltam, mert a két fiú között szikrázott a levegő. Borzasztóak a férfiak, miért hiszik azt, hogy ha fitogtatják az erejüket, akkor a lányok majd a karjaikba ugranak?
-    Elizabeth, nincs kedved moziba menni velem?
-    Nincs kedve!
-    Nem téged kérdeztelek! Elizabeth azt mondta nem vagytok együtt, úgyhogy inkább fogd be, és ne játszd itt a nagymenőt, mert bajok lesznek.
Itt vérfürdő lesz, ez nagyon rossz ötlet volt Nick-től, Damon nem jól viseli, ha beszólnak neki. Olyan erősen szorított, hogy majdnem összeroppantam, majd elengedett, és az asztalt választott új kapaszkodónak.
-    Mit mondtál? Mintha rosszul hallottam volna.
-    Azt mondtam, hogy fogd be a pofád, és szállj le a magaslóról.
Damon felpattant, majd megragadta Nick pólóját, és őt is felrántotta. A szemei kezdtek elsötétülni, jobb lesz, ha gyorsan leállítom őket.
-    Damon, kérlek! – Pattantam én is fel.
-    Na idefigyelj, te ki takonypóc, fél percbe telik, hogy letépjem a fejed, úgyhogy vegyél vissza magadból, érthető vagyok?!
-    Ha nem tűnt volna fel, nem vagyok az öcséd – fejtette le Damon kezeit a pólójáról Nick.
Damon meglepődött, biztosan gyengébbnek mérte fel a fiút. Nem hiszem, hogy közelharcban erősebb lenne Damonnal, de jobb, ha inkább nem próbájuk ki. Nem akarom, hogy tönkretegyék a berendezést, inkább elhúzom a csíkot, úgyis én vagyok a vita tárgya.
-    Damon, menjünk, jó?
-    Miért hagyod, hogy uralkodjon rajtad?
-    Nem uralkodik, a jegyesemnek csak engedelmeskedem.
Nick megfagyott, Damon pedig egy ezer wattos mosollyal ajándékozta meg Nicket, majd felkapta a kabátját, és kimentünk a Grillből. Az első alakalom, hogy örül annak a ténynek, hogy a jegyesem. Viszont még mindig ideges volt, ami rám nézve nem túl jó. Épp hogy kiléptünk a küszöbön, már is egy fának voltam nyomva, Damon pedig azonnal a nyakamba harapott. Megkapaszkodtam a vállában, túl gyorsan kezdett el forogni a világ, úgy tűnik több vért veszítettem ma, mint kellett volna. A fájdalmat nem éreztem, de nem is társult mellé semmi kellemes érzés. Úgy tűnik, Damon túl feldúlt ahhoz, hogy azzal foglalkozzon, hogy nekem jó legyen.
-    Bocsi, de muszáj volt.
-    Damon, szédülök.
-    Mindjárt jobban leszel – csepegtetett pár vércseppet a számba.
A világ már nem forgott körülöttem, de olyan gyenge voltam, hogy biztosan összeestem volna, ha Damon nem tartott volna erősen.
-    Damon, rosszul vagyok. El fogok ájulni…
Damon felkapott, majd elvitt a kocsihoz, és elfektetett a hátsó üléseken. Hányingerem volt, és borzasztóan gyengének éreztem magam. Otthon Damon szépen betakargatott, majd mellém feküdt. Szerettem az ágyamat, puha volt, és elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elnyúljak benne.
Hamar sikerült elaludnom, és csak este tízkor ébredtem fel, akkor is arra, hogy korog a nyomrom. Egy gőzölgő milánói illatozott a széken, mellette egy nőszirommal, és cetlivel, amin csak annyi állt: Bocsi. Finom volt a tészta, nem tudom, hogy ki csinálta, de pontosan eltalálta a fűszerezést. Lenyomódott a kilincsem, és kopogás nélkül berontott a szobába, drága apósom.
-    Anette azt mondta, hogy te hoztad vissza. Gyorsan essünk túl rajta: Köszönöm, hogy visszahoztad a feleségem.
-    Szívesen.
-    Ez nem jelenti azt, hogy kedvellek.
-    Nem is maga miatt csináltam. Damont akartam boldoggá tenni.
-    Pont ő az, aki nem érdemli meg.
-    Miért?
-    Mindig is felelőtlen volt.
Giuseppe eltűnt, Damon meg pofákat vágva jelent meg mellettem. Eszméletlenül jól utánozta az apját, az öreg mérges is lenne, ha látná, hogy a fia hogy kifigurázza. Damon lecsókolt, majd kivette a kezemből a milánóit, és az éjjeliszekrényre tette. Éreztem, hogy a fogai megnőnek, nem örülnék, ha ismét inna belőlem. A fogak visszahúzódtak, de Damon nem. Nem értettem, hogy miért csókolgat annyit. Katherine a barátnője, erre alig találkoznak, és én meg csak a barátja vagyok, erre akkor csókolgat, mikor kedve szottyan rá.
-    Damon, szeretlek – súgtam, mikor levegőhöz jutottam.
-    Tudom.
-    Neked nem Katherine-nel kéne lenned?
-    Fogalmam sincs, hogy hol lakik, ide meg nem jöhet, úgyhogy meg van kötve a kezem.
-    Szép kis kapcsolat.
-    Édes, mikor akarsz megint vámpír lenni? Elég nehéz folyton visszafognom magam.
-    Még szeretnék kicsit élni.
Damon fancsali képet vágott, nem nagyon örült annak, hogy továbbá is ellent kell állnia a véremnek. Lemászott rólam, majd előkapott egy régi könyvet, és keresgélni kezdett benne. A lapok megsárgultak már, a borítása pedig teljesen elhasználódott.
-    Elcsórtam apámtól a naplóját.
-    Ki fog nyírni.
-    Már halott vagyok.
-    Ez figyeld: Végre eljött a napja, hogy a Thrushwood család távozzék a Tanácsból. Legszívesebben felbontanám a jegyességet is, de Anette ragaszkodik hozzá, hogy a gyerekeink összekössék az életüket. Ha a lány betölti a húszat, megkapja a lehetőséget, hogy belopja magát a fiam szívébe.
-    Ezt eddig is tudtuk.
-    Várj, most jön a lényeg: A család vagyonát én fogom kezelni, és mindent a fiamra iratok, így ha összeházasodnak, Damon bármikor felveheti a közös vagyonukat, de csak akkor, ha papírral alátámasztja, hogy Elizabeth Thrushwood a felesége.
-    Szóval addig a bankban csücsül a pénzem, még el nem veszel?
Sosem kapom meg az a pénzt. Nem mintha nagyon pénzéhes lennék, de akkor bármikor leléphetnék, így meg mindig ki vagyok szolgáltatva Damonnak. Nem akarom itt hagyni, de nem lehet tudni, hogy mikor szál el az agya, és küld el a francba. Valamint az is gyanús, hogy John Gilbert felhagyott azzal, hogy visszaszerezze a találmány darabját. Emberként viszont nem tudom megvédeni magam, úgyhogy muszáj lesz Damon közelében lennem.