20.fejezet: A tökéletesnek tűnő terv

Ha a hegy nem megy Mohamendhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Ha Jhon Gilbert nem keres meg engem, akkor majd én megkeresem őt. Természetesen van annyi eszem, hogy nem kezdek ki egy Gilbertel, majd kikezd vele Mimi. Mimi az álcám, mindig álruhában jártam a várost, mikor kiszöktem a kastélyból, nehogy valaki felismerjen. Vörös hajam szőke lett, felvettem egy vajszínű toppot, egy farmerkabátot, és egy fekete macskagatyát. Felkentem magamra a cuki kislány vagyok sminket, és befújtam magam egy eperillatú parfümmel.
-    Mi az isten történt a hajaddal? – akadt ki Damon, mikor megjelent a szobámban.
-    Nem tetszik?
-    A szőkék buták. Most minek kellett ezt csinálnod?
-    Kimosható, nem kell aggódni. Elkapom Jhon Gilbertet.
-    És még is hogyan csinálod?
-    Elcsábítom, leütöm, feltúrom a szobáját, megszerzem a találmány következő darabját, és nem is fogja tudni, hogy én állok a háttérben.
-    Nekem nem tetszik ez a terv. Egyszerűen csak üsd le, én feltöröm az ajtót, bejutsz a szobába, és nem kell elcsábítanod.
-    Aha, és akkor én lennék az első, akit gyanúsítana. Maradj ki ebből Damon!
Zsörtölődött egy kicsit, majd kitrappolt a szobából. Nem érdekel, hogy mit mond, ez a tökéletes terv, nincs benne buktató, és még a nevemet sem adom hozzá.
A Grillben meg is pillantottam az áldozatot, a pultnál ült, és iszogatott valamit. Jenna és Alaric az egyik asztalnál nevetgélt, és úgy tűnt, örülnek neki, hogy Jhon kivonta magát a forgalomból.
-    Jó estét! Csatlakozhatok?
-    Mit akar, kisasszony?
-    A haverok itt hagytak, és egy jó arc sincs itt. Maga jófejnek tűnik. Nincs kedve meghívni egy italra?
-    Mit kérsz?
-    Egy limcsit, de ne legyen benne túl sok citrom, mert nem szeretem a savanyú dolgokat.
Elővettem a legbutább oldalam, a szleng szavak szótáromat, és úgy nyafogtam, mint egy elkényeztetett királykisasszony. Jhonnak nem túlságosan tetszett a modorom, de mikor megtudja, mennyire könnyen kapható vagyok, az agya biztosan leszáll a nadrágjába.
-    Maga itt nagy ember ugye? Látni szoktam a rendezvényeken.
-    Számomra fontos a város jövője. Hány éves is vagy?
-    Tizenkilenc. Még suliba járok, a pasim nemrég dobott ki, anyámék elköltöztek, és nekem kell kifizetnem minden számlát.
-    És mit dolgozol?
-    Valamit, ami kellemes perceket okoz nekem is, és másoknak is. – Kezdtem el szopogatni a szívószálat.
Ha ezt most Damon látná, akkor örök életemben felemlegetné nekem. Jhon Gilbert is értette a célzást, nagyot kortyolt az italából, majd közelebb húzódott hozzám. Istenem, de taszító ez a férfi!
-    Szerintem én segíthetnék neked. Gyere velem.
-    Szupcsi.
Belekaroltam Jhonba, majd büszkén kilépkedtem a Grillből. Úgy vigyorgott, mint egy ötéves gyerek, aki megkapta a legjobb kisautót, de arra nem számított, hogy ez az autó fájdalmat fog okozni neki.

Damon:
Hülye volt Elizabeth, ha azt gondolta, hogy majd otthon ülök, és nem tartom szemmel. Ez a lány vonzza a bajt, őrültség lenne, ha hagynám, hogy kígyót melengessen a keblén. Jhon érjen csak hozzá, és eltöröm a kezét!
Elizabeth odaült Jhon bátyóhoz, majd társalogni kezdtek. Szívesen csatlakoztam volna én is, de azzal csak elrontottam volna, az amúgy elég jól átgondolt tervet.
-    Hány éves is vagy?
-    Tizenkilenc. Még suliba járok, a pasim nemrég dobott ki, anyámék elköltöztek, és nekem kell kifizetnem minden számlát.
Ha hozzám odajönne egy ilyen ostoba lány, két percbe se telne, hogy feltépett torokkal feküdjön a sikátorba. Amúgy ezzel a szőke hajjal tényleg fiatalabbnak néz ki, a stílusa passzol a mostani lányokhoz.
-    És mit dolgozol?
-    Valamit, ami kellemes perceket okoz nekem is, és másoknak is.
Sikeresen félrenyeltem az italom, de nem azért, amit mondott, hanem azért, amit csinált. Nem én voltam az egyetlen, akinek felkelltette az érdeklődését, Jhon is rögtön felvillanyozódott. Büntetésképp szét fogom szívatni Elizabethet. Velem szégyenlősködik, ideges férfiakkal meg teljesen felszabadult. Nevetséges…
-    Szerintem én segíthetnék neked. Gyere velem.
Majd én segítek neked kórházba jutni, te vén, gusztustalan kéjenc. Mondom én, aki 169 éves vagyok, na de akkor is fiatal a testem. Ki az a hülye, aki összefeküdne Jhon Gilberttel?
-    Szupcsi.
Ha nem ismerném Elizabethet, akkor most egy szőke, üresfejű idiótának nézném. Ez a szó kifektetett, ráadásul ahogy mondta. Elizabeth drágám, most jól leírtad magad előttem. Jó színész, az biztos!

Elizabeth:
Jól sejtettem, hogy kulcsra van zárva a szobája, de arra nem gondoltam, hogy három kulcsra. Előnyös, hogy a férfiak elvesztik az eszüket, ha lehetőségük van egy következmény nélküli éjszakára, így oda is beengednek, ahova még barátnőjükként sem mehetnék be.
Jhon ledöntött az ágyba, majd lecsókolt. A gyomrom liftezni kellett, és inkább behunytam a szeme, és elképzeltem, hogy Damonnal csókolózom. Hát a közelében sem volt az ő csókjának, de legalább nem hánytam el magam. A keze becsúszott a pólóm alá, ezt már nem bírtam ki. Nem akarok vele lefeküdni!
-    Nincs valami alkoholod? Innék valamit.
-    Egy pillanat.
Az üveg tökéletes arra, hogy úgy fejbe vágjam, hogy kiterüljön. Legfeljebb viheti a tisztítóba az ágyneműt. Lement a konyhába, de nem mertem kotorászni, nem lenne jó, pont most lebukni. Jhon pezsgőt hozott, és vigyorogva töltött nekem egy pohárral.
Hirtelen megszédültem, majd a szoba forogni kezdett. Megkapaszkodtam a takaróban, majd hagytam, hogy elragadjon a sötétség.
Reggel ellazultan ébredtem, ölelő karok vigyáztak rám. Belesimultam az ölelésbe, majd végigfuttattam ujjaim partnerem kezén. Akkor esett le, hogy nem Damon ölel, mikor nem volt az ujján az a hatalmas gyűrű. Elkaptam a kezem, majd a takaró alá nyúltam. Csak fehérnemű volt rajtam, amitől olyan sokkot kaptam, hogy kiugrottam az ágyból.
-    Itt a pénzed.  – Vigyorgott rám Jhon, majd átnyújtott egy vastag borítékot.
-    Tessék?
-    Ennyit megért nekem az éjszaka, úgy is fizetned kell a számlákat. Rég volt ilyen jó partnerem.
-    Köszönöm.
Gyorsan felkaptam a ruhám, majd kirohantam a házból. Nem emlékszem semmire. Tudom, hogy idejöttünk, ittunk, aztán sötétség, majd fehérneműben ébredek. Úristen, remélem nem lesz gyerekem tőle. Damon! Damon meg fog ölni, ha megtudja. Nem csak engem, de Jhont is.
Megalázva éreztem magam, ahogy kócos hajjal, egy borítéknyi pénzzel a taxiba szálltam. A vezető kaján vigyorral figyelt, nem tudom, mi lehet olyan meglepő rajtam. Előkaptam a táskámból egy tükröt, majd elképedtem, mikor megláttam a nyakam. Több helyen is ki volt szívva, és még sál sem volt nálam. Tuti, hogy Damon ki fog nyírni, és a szívásnyom mellé kapok egy szép kis fogmintát is.
Úgy lopóztam fel a szobámba, mintha egy betörő lennék, majd gondosan bezártam még az ajtót is.
-    Miért nem jöttél haza? Egész éjszaka vártalak. – Szólalt meg az ágyamból Damon.
Könnyek gyűltek a szemembe, nem mertem megfordulni, csak sírásba kezdtem. A boríték kiesett a kezemből, a tartalma szétterült a szőnyegen.
-    Mi ez a pénz?
Nem válaszoltam, csak nyeltem a könnyeimet, az ágy megnyikordult, majd éreztem, ahogy Damon eltúrja a hajam a nyakamból. Mélyen a levegőbe szippantott, majd ököllel beleütött az ajtóba. Meg is voltam lepődve, hogy nem lett a keze nyomán egy hatalmas lyuk. Reszkettem, féltem, hogy dühében olyat tesz velem, amit később megbánna.
-    Mi a francot csináltál, te hülye liba?
Nem bírtam leállni a sírással, akkor jött ki belőlem a reggeli sokk. Damon maga felé fordított, majd az állam alá nyúlt, és kényszerített rá, hogy a szemébe nézzek. Nem akart megbűvölni, ahhoz túl ideges volt.
-    Válaszolj már, mert esküszöm, hogy elfelejtkezem arról, hogy nő vagy, és kiverem belőled a választ!
A torkomon forrtak a szavak, Damon csendesen tombolt, a szemei szikrákat szórtak. Felemelte a kezét, én azonnal becsuktam a szemem, vártam a pofont. Damon letörölte az elkenődött sminkem, és mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem fog bántani, kinyitottam a szemem. Damon úgy nézett ki, mint egy ördög, akit nagyon felhúzott a kisangyal.
-    Mondd el, mi volt!
Sokkal szelídebb volt a hangja, aggódva érdeklődött, biztosan azt hitte, hogy megerőszakoltak. Hogyan mondjam el? Még is hogyan lehet ezt elmondani? Nem akarom bántani, nem akarok lelki fájdalmat okozni, és nem akarok meghalni.
-    Én…én…le…lefeküdtem vele!
Damon szemei elkerekedtek, majd feketévé váltak, és megérkezett az előbb eltévedt pofon. Normál esetben a földre estem volna, de megragadt a hajam, és a falhoz nyomott. Sajgott az arcom, a számat elharaptam, Damon pedig úgy szorította a torkom, hogy alig kaptam levegőt.
-    Hogy mit csináltál?
-    Én annyira sajnálom! Nem emlékszem semmire, tényleg nem, mintha mindent kitöröltek volna!
Damon meg sem hallotta, hogy mit mondok, csak a nyakamat bámulta igézően. A csuklójába harapott, majd leerőltette a vérét a torkomon. Ez egyszerűen borzalmas! Küzdöttem a hányinger ellen, és sikerült nem kijönnie a tegnapi vacsorámnak.
-    Nem vagyok köteles nézni az éjszakád eredményét!
-    Damon, én…
-    Hallgass, te mocskos kurva! Merthogy az lettél, még pénzt is kaptál. Vele is azt tetted, mint a szívószállal?
-    Te követtél? – akadtam ki, majd beláttam, hogy ez nem a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy számon kérjem. – Damon, én annyira sajnálom!
-    De még hogy fogod sajnálni!
Damon belökött a fürdőbe, majd hallottam, ahogy bevágja az ajtót, és letrappolt a lépcsőn. Nem csak az ajtón sétált ki, hanem az életemből is. Örökre elveszítettem egy ostoba terv miatt.

Damon:
Több pofont is kapott volna, ha vámpír lett volna, de így más volt a helyzet. Legszívesebben darabokra tépném, de megölni azért csak nem akarom. Rég voltam ilyen ideges, megcsalva éreztem magam, pedig nem is voltunk együtt. Ráadásul még a nyaka is ki volt szívva, biztos vad éjszakája lehetett. Ez a hülye duma is, hogy nem emlékszik semmire, az őrületbe kerget. Mi az, hogy nem emlékszik? Az összes légyottomra emlékszem, és hát nekem volt egy pár. Ha csak foltokba is, de rémlik valami, olyan nincs, hogy teljes sötétség.
Bementem a Grillbe, és kértem magamnak egy pohár whiskyt. Majd még egyet, és még egyet, és még egyet, a végén egy üvegnyit megittam. Most végeztem Elizabethel, én nem nyúlok hozzá, ha előtte Jhon Gilbert ki tudja mit csinált vele. Persze Katherine is lefeküdt már egynéhány férfival, de épp ezért tartottam többre Elizabethet, mert csak hozzám tartozott. Hűséges volt, mint egy kutyus, most meg összefeküdt ezzel a mocskos féreggel.
-    Hogy van a kis barátnőd?
Ha nem lenne tele a kávézó emberekkel, letépném a fejét, fej nélkül csak nem éledne újra. Az összes önfegyelmemre szükségem volt, hogy ne vágjam pofán. Rendeztem az arcomat, majd mosolyogva felé fordultam.
-    Miről beszél?
-    Elizabethről. Ez a lány tényleg ennyire hülyének néz engem, hogy nem ismerem meg?
Hogy őszinte legyek, lehet, hogy én se ismertem volna meg. Nagyon szépen elmaszkírozta magát. Lehetetlennek tartom, hogy ezt a seggfejt ne lehessen átvágni.
-    Ügyes kislány.
Összeroppantottam a kezemben lévő poharat, a hülye is láthatta, hogy milyen ideges vagyok. Legszívesebben megfognám, és addig verném a fejt a pultba, amíg szét nem loccsan. Velem kicsit megszeppent volt Elizabeth, bár az volt neki az első, úgyhogy ez nem meglepő. A gyomrom is felfordul, ha elképzelem, hogy Jhon megcsókolja, simogatja…
-    Nem érdekelnek a részletek!
-    Nem lenne sok mesélnivalóm, nem történt semmi.
-    Tessék?
-    Bealtatóztam, és reggel elhitettem vele, hogy lefeküdtünk. Naiv egy kicsit, és butuska, de bátor, azt meg kell hagyni.
Változott a terv, mégse végeztem Elizabethel. Az viszont biztos, hogy vámpírrá teszem, ha tetszik neki, ha nem. Ha nem lett volna ember, szart sem ért volna az altató, csak kicsit elfáradt volna. Rávigyorogtam Jhonra, majd hazamentem.
Hallottam, hogy Elizabeth a szobájában pityereg, de még fenntartom egy kicsit a haragos állarcom, jó lecke lesz neki. Ezek után pedig magamhoz láncolom, vagy szerzek neki egy erényövet, amihez csak nekem lesz kulcsom.

Elizabeth:
Én nem akartam ezt, nem akartam, hogy így végződjön, most örökre elveszítettem Damont. Mondjuk az is elgondolkodtató, hogy minek akad ki, hogyha csak a barátom. Persze mindketten tudjuk, hogy ez több annál, csak akkor nem tudom, hogy miért nem lépünk már. Mi az istenre vár?
-    Összefutottam a pasiddal.
-    Nem a pasim.
-    Áradozott, hogy milyen jó vagy az ágyban. Osztom a véleményét, bár engem nem szoptál le.
-    Honnan tudod, hogy vele mit csináltam, még én sem tudom?!
-    Hagyjál már ezzel a hülye dumával, már hogyne tudnád!
Damon karjai átöleltek, a nyakamba csókolt, féltem, hogy belém mar, vagy széttép, de csak kényeztetett, kezei gyengéden kalandoztam a testemen. Most még is megbékélt? Mit akar?
-    Mennyi veled egy éjszaka? Vegyek ki pénzt?
-    Rohadj meg!
Nem vagyok prostituált, én…Istenem, add, hogy Damon megbocsásson, mert én belerokkanok, ha nem lehet velem. Felakasztom magam, vagy ledöföm, vagy akármi, de én nem fogok nélküle élni! Egy arrogáns, szemét seggfej néha, de én ismerem a másik oldalát is. Tud gyengéd, kedves, érzelmes is lenni.
-    Eláruljam neked, hogy mi történt az éjjel?
-    Nem érdekelnek a részletek!
-    Nem történt semmi. Jhon becsapott, hogy megtanuld, ne packázz vele.
Ilyen jó hírt még életemben nem kaptam, felfordult a gyomrom már csak a gondolattól is, hogy Jhon hozzámért. Félve megfordultam, remélvén hogy nem kell ismét szembekerülnöm Damon szikrázó tekintetével. Ő csak mosolygott, majd szenvedélyesen lecsókolt. Csodás volt csókolózni vele, ezerszer, végtelenszer jobb volt, mint Jhonnal. A gond csak az volt, hogy emberként nagyon is szükséges a levegő, és mikor elég oxigént szívtam a tüdőmbe, ott folytattuk, ahol abbahagytuk.
-    Alkohol ízed van.
-    Csináltam egy kis bevételt a Grillnek.
-    Miért vagy féltékeny, ha csak barátok vagyunk?
-    Nem vagyok féltékeny, csak… Mérges voltam, hogy kihasználta a gyengeségeidet.
-    Persze… Akkor megyek, és tényleg lefekszem vele.
-    Meg ne merd próbálni!
Damon keze becsúszott a toppom alá, kellemes csiklandó érzést hagyva maga után. Igézően nézett rám, majd ismét az ajkaimra tapadt. Ahogy a keze lecsúszott, vitte magával a nadrágom is, majd egy rántással letépte a felsőmet. A derekam alá nyúlt, majd felrántott az ölébe. Nem fogok leállni, következménye úgy sem lesz. Ha Katherine szakít Damonnal, az nekem csak jó, gyerekem meg úgy sem lehet tőle. Lábaimat átkulcsoltam a háta mögött, míg ő a nyakamat ízlelgette. Én az ingjétől szabadítottam meg, ő a melltartómtól. Lehetetlenség volt úgy levenni a nadrágját, hogy rajta ülök, így csak az öv kicsatolásáig jutottam. Damon visszadöntött az ágyra, ledobta a nadrágját a boxerrel együtt. Annyira jó teste volt, hogy nagy erőfeszítésbe tellett, hogy megtartsam testem szilárd halmazállapotát. Tekintetem csak a hasáig bámészkodott, lejjebb nem mertem nézni. Damon végigcsókolta a testem, ujjait összefűzte az enyéimmel, néha-néha játékosan megharapott, de természetesen csak emberi fogakkal. A legtöbb időt a nyakamnál töltötte, ezen nem is lepődtem meg, most az a legcsábítóbb a számára. Eszem álltában sem volt megakadályozni semmiben, szarok Katherine-re. Damon keze megragadta a bugyim pántját, de mielőtt letépte volna rólam, valaki benyitott. Szerelmem ránk húzta a takarót, majd legurult rólam, és a mellkasára ölelt.
-    Nem akartalak zavarni titeket. – mondta zavartan Anette.
-    Mondjad anya, gyorsan!
-    Csak Katherine hívott, de a telefonod a nappaliban maradt. Azt mondta, hogy hívd fel, amint tudod.
-    Jó, majd felhívom. Most…
-    Megyek is.
Borzasztóan ciki volt, szegény Anette jó kellemetlen szituációba keveredett, bár honnan kellett volna gondolnia, hogy mit csinálunk Damonnal. Elvileg csak barátok voltunk, de gyakorlatilag egy kicsivel többek.
Egy macska sétált be a szobába, mint egy királykisasszony, majd felugrott az ágyra, és odadörgölőzött Damonhoz. Én is meg akartam simogatni, de rám fújt, és felém karmolt. Hülye macska, nem is érdekel, az én szarkám sokkal édesebb! Ekkor berepült Varjú is, és úgy károgott a macskára, mintha az maga lenne az ördög. Letelepedett az ágy támlájára, majd onnan magyarázott valamit a macskának. A cica nekiiramodott, majd letámadta a madarat.
-    Azonnal szállsz le a madaramról, te dög!
Sértődött nyávogás volt a válasz, majd kiugrott a cicamica az ablakon, mindegy volt milyen magasan vagyunk, a macskák talpra esnek. Túl intelligens volt, a viselkedése pedig kísértetiesen hasonlított Katherine-re. Varjú megrázta magát, meg volt sértődve, hogy őt, a nagy Varjú lenyomta egy macska. Dühösen károgott egyet, majd kirepült a szobából.
-    Látod, Cica, szeret téged a macskalány.
-    Jaj de vicces vagy, Fikusz. Amúgy is, te macskáskodsz nekem, és nem én neked.
-    Ugye te is tudod, amit én tudok.
-    Hogy nem kéne lefeküdnöm veled? Sajnos tudom. Elmegyek, megmosom a hajam, mert tiszta dohányszaga van.
-    Ne felejts el nadrágot is vinni.
-    Majd pucérkodom egyet Zach-nek, biztos örülni fog neki. Készülj fel, mert visszaváltoztatlak!
Nem volt időm ellenkezni, Damon eltűnt. Tudom, hogy vámpírként jobban meg tudom védeni magam, de nagyon félek. Mikor lelőttek, minden olyan gyorsan történt, hogy semmit nem vettem észre, csak arra lettem figyelmes, hogy egy koporsóban fekszem. A halál mindig fáj… Nem akarom!
Damon visszatért, tincsei még vizesek voltak, arcán diadalmas mosoly terül szét. Én megpróbáltam eljátszani a bátort, de mikor elém suhant, megremegtem. Felgyorsult a szívverésem, nehezen kaptam levegőt, jéghideg lett a bőröm. Damon gyengéden megcsókolt, bíztatóan, lágyan, mintha meggondolta volna magát. Ujjai a hajamba túrtak, majd egy éles fájdalom nyílalt a nyakamba, és elnyelt a sötétség. Ugyanaz történt, mint a múltkor, nem találkoztam se ördöggel, se angyallal, és alagútban sem voltam.
Hírtelen kipattant a szemem, majd azonnal vettem egy nagy levegőt, mintha a víz alól jöttem volna fel. Istenien esett a levegő, emberként túlságosan is hozzászoktam a lélegzéshez.
-    Jól vagy?
-    Azt hiszem.
-    Mondd, hogy Á!
Damon leöntött a torkomon némi vért, a fogaim azonnal kipattantak, felszakítva vele az ínyem. Borzasztóan fájt, de az éhség jobban zavart. Megittam az egész zacskót, pedig nem szabad túlzásokba esni, mert szörnyeteg válhat belőlünk.
-    Éhes vagyok.
-    Tudom. – Ölelt magához Damon. – Segíteni fogok neked, nem lesz semmi baj. Kérsz némi alkoholt?
-    Egy whisky jól esne.
Nem akartunk részegek lenni, így is szükségünk volt minden önuralmunkra. Damon addig simogatta a fejem, még el nem álmosodtam, majd betakargatott, nyomott egy puszit az arcomra, és átölelt. Tudtam, hogy nem fog velem maradni, nem úgy helyezkedett, mint szokott. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezzel foglalkozzam, az álmosság leterített a lábamról.