Fekete-fehér_Hűségpróba

Örültem neki, hogy elmegyünk meglátogatni Elizabeth-tet. Kedveltem is, és jó fényt fog rám vetni, ha hazahozom Emily gazdáját. Most nagyon megharagudott rám, hogy kinevettem mikor Damon Csipicsirippnek nevezte, de olyan röhejes, ő nem is csipog. Én mentettem meg a múltkor, erre meg lepuszilja a gazdámat. Felháborító!
Elizabeth szívbajt kapott tőlem, mikor megjelentem a kolostorba, ahol olyan hangos volt az orgona, hogy majdnem megsüketültem. Damon hatásos megjelenést választott, Elizabeth a plafonig ugrott majdnem, mikor meghallotta a gazdám hangját.
Kimerítő volt a torony legtetejéig felrepülni, utáltam az építészt, felesleges volt ilyen magasra építeni azt a szobát.
-    Most már apáca is lettél? – gúnyolódott Damon.
-    Te is tudod, hogy miattad az már úgy sem lehetnék.
-    Ne cukkold már, inkább menjünk haza! – Szóltam bele én is.
Elizabeth megremegett, majd dühösen rám nézett. Ő nem érheti, hogy mit mondok, különben más ábrázattal szemlélne. Úgy nézett rám, mintha maga az ördög madara lennék, bár ebben van valami.
-    Ha már téged el kell viselnem, legalább a szirénázó madárfajzatodat takarítsd el innen!
-    Most megsértetted.
Egyetértettem Damonnel, most tényleg megbántott. Mi az, hogy szirénázó madárfajzat? Hogy mondhat ilyet rólam, mikor nálam szebb varjút még életében nem látott. Amúgy meg a szarkák is a varjúfélék családjába tartoznak, úgyhogy most Emily egyik nagyon távoli rokonát szidta. Ekkora pofátlanságot, itt vagyok a szobába, erre ócsárolni kezd.
-    És miért evett ide a fene?
-    Több okból. Melyikkel kezdjem?
-    Amelyikkel akarod, csak tüntesd el ezt a károgó szerencsétlenséget.
Szóval most már károgó szerencsétlenség is vagyok? Jól van Elizabeth, jössz te még az én utcámba! Csak kérjél tőlem valamit, vagy csak próbálj meg kedves lenni, majd én megmutatom neked, hogy ki az a Varjú!
-    Nem kéne ennyire gonosznak lenned vele, sokat köszönhetsz neki.
Damonnek igaza van, kétszer is én mentettem meg Elizabeth-tet, mondjuk, ő ezt nem tudja, na de a tény az tény. Akkor fog majd nagyot koppanni, mikor kiderül, hogy mennyi mindent köszönhet nekem.
-    Legfeljebb egy beutalót a fül-orr-gégészetre. Nem akarom, hogy betegye ide a szárnyát.
-    Gyerünk Varjú, hallottad a kisasszonyt, majd beszélünk.
Nem is szándékoztam tovább maradni itt, nem vagyok köteles hallgatni a szidalmazást! Damon meg csak hagyja, hogy bántsák a társát?! Most őt se akarom látni egy ideig.
Körberepültem a környéket, Mystic Falls ezerszer jobb hely, itt mindenki csak siet, meg kiabál. Leszálltam az egyik fa tetejére, nagyon meleg van Olaszországban. Igazán jöhetne már néhány felhő.
-    Szia, szépfiú! – reppent mellém egy csinos varjúlány.
Elégedetten legeltettem rajta a szemem, igencsak szemrevaló tojó volt. Természetesen az én tollaim szebbek az övénél, de ő is elég ápoltnak tűnik.
-    Szerbusz, csinos hölgyemény. Most vagyok itt először, nincs kedved körbevezetni?
-    Szívesen.
Berepültük a parkokat, csórtunk kaját az emberektől, megfürödtünk a szökőkútban, bár az nem tetszett annyira, nem szeretem, ha más is lát vizesen. Kellemes társaság volt, az egyetlen probléma a normál madarakkal, hogy nincs nevük, így nem tudom édes hanglejtéssel megszólítani.
-    És van párod?
-    Nincs. És neked?
Na, most erre mit mondjak? Emily nem a párom, de ha most azt mondanám, hogy nincs, azzal úgy érezném, hogy hazudok. Lehet, hogy ez egy próba, mennyire fontos is nekem Emily?
-    Van.
-    Szebb, mint én?
-    Ő máshogy szép. Ne aggódj, se perc alatt találsz magadnak valakit!
Úgy érzem velem szeretett volna egyesmást, mert nagyon csalódott volt. Csak a társammal születhetnek fiókáink, úgyhogy végül is nem történne semmi baj, ha…Nem fogom megcsalni Emilyt! Elköszöntem a szomorú varjúlánytól, és visszarepültem a kolostorhoz.
Este volt már, mikor úgy döntöttem nem fogok kint éjszakázni, így berepültem Elizabeth szobájába, és elbújtam a szekrény tetején. Damonnel édesen alukáltak az ágyban, ruházatukból ítélve nem történt köztük semmi. Már csak azért is jó lenne, ha összejönnének, mert akkor többet lehetnék Emilyvel. Elizabeth kikelt az ágyból, és úgy settenkedett, mint egy betörő. Majdnem elájult, mikor meglátott, majd villogó szemekkel méregetett.
-    Egy szót se szólj, te kis szabályszegő! Fordulj el, mert fel akarok öltözni!
Én nem fogom kukkolni, én nem vagyok ember, engem nem hoz lázba egy meztelen női test. Nem tudom miért szégyenlősködik ennyit.
Hát majdnem kiestek a szemeim, mikor megpillantottam. Úgy nézett ki, hogy Damon tuti lehidalna tőle. Szűk ruha, egy kiló smink, belőtt haj.
-    Velem akarsz jönni?
Persze, hogy vele akarok. Damon meg is nyúzna, ha megtudná, hogy így elengedtem szíve hölgyét. Rászálltam a vállára, majd jól belemélyesztettem a karmaimat, büntetés a beszólásokért. Nehogy már azt higgye, hogy engem lehet büntetlenül sértegetni.
-    Most te fogok Emilyt helyettesíteni. Bemegyek egy bárba, te kint maradsz, és figyeled, hogy senki ne kövessen. Ha ügyes fiú leszel, akkor szólok néhány szép szót az érdekedben Emilynél.
Hogy a fenébe ne segítenék? Emily szeretetéért mindenre képes vagyok. Elrejtőztem egy bokorban, és azonnal megéreztem Damont. Most mit csináljak? Ha a gazdám ellen fordulok, akkor nekem annyi, ha vele leszek, akkor lőttek a dicséretnek. Emily rajongását máshogy is ki tudom vívni, az életem fontosabb.
Mikor Elizabeth kijött, ismét helyet foglaltam a vállán, és közben figyeltem, hogy Damon hol van.
-    Szarkakisasszony, engem nem akarsz kirabolni, ugye?
Ez olyan hülyeség, a szarkák nem is tolvajok. Csak szeretik a fényes dolgokat, nem kéne rossz jelzőkkel illetni őket!
-    Szerencsétlen fickót jól elintézted.
-    Kell a pénz, hogy elhúzhassak innen.
-    Más munkát is vállalsz pénzért?
-    Ha egyre gondolunk, akkor csak egyetlen férfi nyúlhat úgy hozzám.
Gazdám egyszer csak Elizabeth előtt termett, tudom, hogy mi lesz. Lecsókolja, én meg összepasszírozódom, úgyhogy inkább elhúzom a csíkot, mielőtt még lapos varjú lennék.
A szobában eloltottam a gyertyákat, sokkal fárasztóbb volt, mint otthon lekapcsolnia lámpát. Damon és Elizabeth együtt aludtak, és hiába állította a szépszemű lány, hogy nem akar, mindenki tudta, hogy odavan a gazdámért. Én is oda akartam bújni Emilyhez, olyan jó volt együtt aludni a párnán, amikor édesen odabújt hozzám. Olyan mint egy kis selymes tollpihegombóc, imádom. Remélem, hogy Damon meggyőzi Elizabeth-tet, mert ezen múlik a jövőm.