10.fejezet: Következmények

Arra ébredtem, hogy valaki simogatja az arcom, majd a tenyerem, összekulcsoltam az ujjaimat Damon ujjaival, és kinyitottam a szemem. A nap besütött a szobába, de én csak Damon szemével voltam elfoglalva. Biztosan az ég is olyan világoskék most kint, mint az ő szeme.
-    Reggel van.
-    Bárcsak sosem ért volna véget az éjjel – bújtam oda a hozzá.
Örökre így akarok maradni, nem akarok kikelni az ágyból, és szembesülni azzal, hogy a szerelmem egy másik nővel van. Olyan jó lenne, ha Damonből három lenne, és akkor Katherine is kapna egyet, Elena is, és én is. Viszont belőle csak egy van, és sajnos nem az enyém.
-    Szeretném, hogy tudja, hogy megértettem, hogy ez csak egy éjszaka volt, és nem fogok magára akaszkodni, vagy bármi ilyesmi.
-    Elizabeth, kitekerjem a nyakad? Te most komolyan, még ezek után is magázol? Ha jól emlékszem, az éjjel tegeztél.
-    Bocsánat. Csak a szokás hatalma.
Mindenki észre fogja venni, hogy hoppá, hirtelen tegezem, és mindenki azon fog agyalni, hogy hova ez a nagy változás. Nem akarok magyarázkodni, nem akarom kellemetlenül érezni magam. Nem is fogom, nem bántam meg, amit tettem, az Damon számára is sértő lenne, ha azt mondanám, hogyha visszafordíthatnám az időt, akkor nem feküdnék le vele.
-    Megbántad? – Kérdeztem Damont, és remélem, hogy ő is úgy van vele, mint én.
-    Részben igen, részben nem. Elena miatt igen, de miattad nem.
Boldog voltam, hogy nem tartja hatalmas hibának az éjszakát. Az biztos, hogy ennél jobban nem is végződhetett volna a születésnapom. Tényleg megkaptam Damont, csak nem volt rajta szalag.
-    Fel kéne kelni.
-    Nem akarok.
-    Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. – Csókolt meg Damon, majd felém mászott.
-    Most mit akarsz?
-    Élvezni, hogy még veled lehetek.
Olyan édesen csókolt, hogy teljesen beleolvastam a lepedőbe. Én nem tudom, hogy ezt hogyan csinálja, de bármit megtennék neki, akármit kérhetne. Csókjai a nyakamat ostromolták már, miközben a keze a combomat simogatta. Nagyon csikis voltam a combom belső felén, és kacagásban is törtem ki, mikor ott simogatott. Eltoltam a kezét, majd még félig kacarászva megcsókoltam.
-    Felöltöztettelek, ha nem baj.
-    Nem baj.
Tényleg volt rajtam fehérnemű, ráadásul egy fekete, csipkés összeállítás. Látom is lelki szemeimmel, ahogy Damon a fiókban kutakodik, és válogat.
-    Szexi vagy. – Mosolygott Damon.
-    Zavarba hozol.
-    Tudom, úgy imádom, amikor elpirulsz, olyan édes vagy. – Nyomott egy puszit a számra.
Ekkor nyílt az ajtó, és Elena lépett be rajta. Elkerekedtek a szemei, majd bevágta az ajtót, és hallottam, ahogy lerohan a lépcsőn. Fájt, hogy megbántottam, rendes lány. Olyan fura ez az egész, tudom, hogy most én vagyok a gonosz, de valahogy nem tudom teljes szívemből bánni a történteket.
-    Menj utána!
-    Megvárom, amíg lenyugszik. Most túl zaklatott.
Damon adott még egy csókot, majd kiszállt az ágyból, és felöltözött. Én úgy döntöttem, egész nap az ágyban maradok, így több az esély arra, hogy nem találkozom senkivel, akinek magyarázkodni kéne. Itt mindenki vámpír, nagyon is hallották, hogy mi történt.
Húgom volt az első, aki jött érdeklődni, hogy a füle nem csalt-e. Életem egyik legkellemetlenebb beszélgetése volt, ilyen helyzetben mit kéne mondani?
-    Szóval te meg Damon…
-    Igen, de nem kell ezt nagydobra verni.
-    És milyen volt?
-    Ez magányügy.
-    Szóval jó magánügy, vagy rossz magányügy?
-    Jó volt. Most már hagyj békén!
Tiffany csak kajánul vigyorgott, majd elhúzta a csíkot. Miért érdekli az embereket mások szexuális élete? Ez mindenkinek a magányügye, ami a hálószobán marad, és csak két emberre tartozik. Damon vajon most mit akarhatott tőlem? Neki csak egy alkalom volt, vagy több? Ha csak szexet akart volna, minek foglalkozott volna annyit a körítéssel? Biztos, hogy nem akart kihasználni, de szép se volt tőle, hogy akkor élesztett bennem reményeket, amikor még mindig Elenával volt.
Kopogtatás rázott fel a gondolataimból, és meglepődtem, mikor Stefan lépett be a szobámba. Azóta, mióta Elenával összevesztek, nem láttam. Biztosan a sebeit nyalogatta, és azt is meg tudtam érteni, hogy nem akarta látni a fivérét.
-    Beszélhetnénk?
-    Persze.
Jó voltam a hallgatásban, akárcsak Stefan, úgyhogy biztosan kölcsönösen lelki-szemetesládáskodunk egymásnak. Borzasztó érzés lehet, hogy elhagy az, akit mindennél jobban szeretünk, még az én helyzetemnél is rosszabb. Én csak reménytelenül vagyok szerelmes, tudom, hogy nekem ez úgy sem jöhet össze, de Stefant átverték, a kedvese lelépett a saját bátyával.
-    Hoztam inni is. – Emelte fel a kezében lévő whiskys üveget.
Szuper, a pia boldogít, és feloldja az embert, ami most egyikünknek sem árt. Szívem szerint megfognám Elenát, és odakötözném Stefanhoz, hogy eltüntessem a fiú bánatát.
-    Szóval, te és Damon...
-    Igen.
-    Szereted?
-    Persze, csak ő nem azt érzi, amit én.
-    Valamit érezhet, mert máshogy szokott viselkedni az egyéjszakás lányokkal.
Nem sokra megyek azzal, hogy valami szikraféle van Damon lelkében, mert Elena iránt olyan tüzet érez, hogy nagyon nehéz lenne eloltani, Katherine-ről meg ne is beszéljünk. Nagyon döcögősen indul ez a beszélgetés, csak kerülgetjük a témát, remélem az alkohol majd ellazít minket.
Igazam lett, feloldódtunk, miután eltüntettük az üveg egész tartalmát. Stefan mellkasán pihent a fejem, és megpróbáltuk kitalálni, hogy milyen felhők lehetnek most az égen. Nevetgéltünk, ő a hajamat simogatta, én lazultnak, és a helyzethez képest boldognak éreztem magam.
-    Damonek tényleg szeretnie kéne téged, te megjavíthatnád.
-    Miért szakítottatok Elenával?
-    Mert egy idióta voltam. Rám tőrt egy elég erős vérszomj, és elhajtottam, mikor segíteni akart. Minden csak álca volt, azt hittük, ha megjátsszuk, hogy minden rendben van, akkor az úgy is lesz. Nem úgy lett.
-    Szereted?
-    Teljes szívemből, ő az, akiért érdemes minden nap nemet mondanom a gyilkolásnak.
-    Megértelek.
-    Te vagy az egyetlen. – Hajolt oda hozzám Stefan, majd megcsókolt.
Meglepett, és nem is csókoltam vissza, csak hatalmas szemekkel meredtem rá. Én nagyon kedvelem őt, de egyedül Damon az, akivel csókolózni szeretnék. Stefan is csak hirtelen ötlettől vezérelve csókolt meg, azonnal bocsánatot kért, amint ráeszmélt, hogy mit csinált. Természetesen nem haragudtam rá, ilyenkor nem tudja eldönteni az ember, hogy mi is a helyes. Annyira szét van esve a lelked, hogy energiád minden egyes rejtett elemét is elhasználja a gyógyulás.

Damon:
Elena bezárkózott a szobájába, és bár fél perc lenne széttörni a zárat, és bemenni, de rendes barát személyében inkább csak kopogtam. Már öt perce folyamatosan dörömböltem, Jeremy már tiszta ideg volt miattam, de nem igazán érdekelt.
-    Elena, engedd, hogy bocsánatot kérjek.
-    Tűnj innen, Damon!
-    Nekem te kellesz, te vagy a barátnőm!
Elena végül beengedett, gyorsan végig akarja hallgatni, amit mondok, aztán elküldeni, ahogy ismerem. Igazából fogalmam sincs, hogy mit is kéne mondanom, ebben a helyzetben semelyik kifogás nem helyénvaló.
-    Legalább megbántad?
-    Részben.
-    Ezt meg hogy érted?
-    Megbántam, hogy megbántottalak, de tudom, hogy mit miért csináltam, és elértem vele a célom, úgyhogy azt a felét nem bánom.
-    Hogy van képed ezt mondani? Minek akarsz bocsánatot kérni, ha nem is zavar, hogy ágyba bújtál egy másik lánnyal?
Nincs más választásom, nem mondhatom azt, hogy legszívesebben semmissé tenném a dolgot, mert azzal mérhetetlenül megbántanám Elizabeth-tet. Azért feküdtem le vele, mert boldoggá akartam tenni, azt akartam, hogy érezze milyen, ha valaki nem akarja bántani, kellett a lelkemnek ez az egyesülés, kellett, hogy mellette magam lehessek. A gyengébbik magam, mindenféleképpen.
Odasétáltam Elenához, majd letéptem a nyakából a nyakláncot, és minden egyes szót jól érhetően mondtam.
-    Nem fog érdekelni, hogy mit miért csináltam. Nem fog érdekelni, hogy megbántam-e, csak azt fogod tudni, hogy sajnálom.
Nem akartam kényszeríteni arra, hogy megbocsásson, azt majd ő eldönti, csak nem akartam, hogy miatta megbántsak egy olyas valakit, aki fontos nekem. Szeretem Elenát, szükségem van rá, de Elizabeth a leghűbb barátom, és nekem barátokból nem sok van.

Elizabeth:
Ezen az estén hamar lefeküdtem aludni, azt akartam, hogy vége legyen ennek a kellemetlen napnak. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy amíg Elena be nem jött a szobába, addig igenis csodás volt. Felvettem a hálóruhám, nyakig betakaróztam, és elgondolkodtam azon, mit is kéne csinálni ezzel a helyzettel. Elena utál, Damon ccsak egy kis szexet akart, bármit is mond, Stefan darabokban, Joseph atyával és a húgommal meg nem tudom, hogy mi a helyzet. Nem éreztem azt, hogy darabokra esnék szét, csak valahogy az irányítás kicsúszott a kezem közül, és én csak sodródok.
-    Hiányoztál. – Suttogott a fülembe Damon.
-    Nem tehetjük ezt, nem lehetek a szeretőd!
-    Pedig biztosan forró pillanatokat élhetnék át, ha lenne egy szeretőm.
-    Neked barátnőd van! Nem fogod fel, hogy megcsaltad velem?
Damon megfordított, majd megcsókolt, és teljesen rám mászott. Nem bírok neki ellenállni, de annyira helytelen, amit csinálunk. Viszont mikor minden rezdülését érzem, ahogy elégedetten morog, mint egy kandúr, akit kényeztetnek, nem bírom eltolni.
-    Nem akarlak kihasználni, nem foglak a szeretőmmé tenni, csak kellesz. Valahogy melletted önmagam vagyok, megnyílok, kedves leszek, nem egy pöcs.
-    A barátnőd mellett kéne így érezned.
-    Katherine a tűz, Elena a jóság, te a tisztaság. Szeretek a közeledben lenni, szeretlen a karomban tartani, imádom, mikor elpirulsz tőlem.

Nem gondoltam volna, hogy valaha is hallok egy ilyen vallomást Damontől. Ez nagyon kedves, és szívhez szóló volt, de nem oldott meg ezzel semmit.
-    Alszunk együtt?
-    Szeretnék, de…ez nem helyes.
-    Csak alszunk, ölellek, suttogok a füledbe. Na?
-    Legyen.
Damon nyomott egy puszit a számra, majd lemászott rólam, és hátulról magához ölelt. Olyan volt, mintha felhők takartak volna körbe, és folyamatosan szerelmet sugároznának a bőrömbe. Imádtam, egyszerűen megrészegített Damon közelsége, ha ott volt velem egy ágyban teljesen megadtam magam, azt tettem, amit ő akart. Nem szabadna belegabalyodni ebbe, mert nagyon nagyot fog ütni, mikor Damon teljesen Elena rabjává válik ismét. Elhagyatottnak, összetörtnek, és becsapottnak fogom érezni magam. Addig is ki kell élveznem minden egyes pillanatot, amit Damonnel tölthetek.