Fekete-fehér_Az első próbálkozás

Varjú:
Bolond gazdám, épp az új barátnője után kémkedett, és be kell vallanom, szemrevaló egy emberlány volt, de nem az én súlycsoportom. Ehelyett inkább sokkal jobban érdekel az a szarkalány a fán. Egyáltalán mit keres itt? És vajon kinek a társa? Az sem érdekel, ha azé a hisztis Katherine-é.
Kihúztam magam, kicsit felborzoltam a tollam, hogy nagyobb darabnak nézzek ki, és odareppentem a bujkáló madárlányhoz.
-    Szia, szépségem!
A megszólított hölgyemény felém fordult, és érdeklődve végigmért. Esélytelen, hogy ne tetszek neki. Bár bennem nincs fehér, és a farktollam se olyan hosszú, mint az övé, de mi egymásnak vagyunk teremtve. Néha az oroszlánnak is megtetszhet a tigris, végül is mind a kettő macskaféle.
-    Komolyan ezzel a szöveggel akarsz levenni a lábamról?
Nem ezt a válasz vártam, én inkább valami szégyenlős helóra számítottam. Én ellenállhatatlan vagyok, nem küldhet el!
-    De csipkelődős vagy! Szeretem a kemény nőket.
-    Én meg nem szeretem az ilyen beképzelt férfiakat. Menj inkább vissza a kukkoló gazdádhoz, és hagyj engem békén!
Egyértelmű kikosarazás, ráadásul még csak meg sem erőltette magát, hogy kedvesebb legyen. Még sosem utasítottak vissza, az összes varjúlány elalélt, ha csak hozzászóltam. Úgy tűnik a szarkák goromba madarak. Pedig olyan szép, és kinézetre olyan kedvesnek, és bájosnak tűnik.
Megsemmisülve, és életuntan visszarepültem Damon vállára, aki még mindig a bokornál bujkált. Eszméletlenül nevetséges egy gazdám van, a vak is látja, hogy oda van Elizabethért, ő meg kerülgeti a dolgot, mint a forró kását.
-    Na, mi volt? – Érdeklődött Damon.
-    Elküldött. – Foglaltam össze egy szóban a történteket.
-    Ne szívass! Mit mondott?
-    Azt, hogy inkább menjek vissza a kukkoló gazdámhoz, és találjak ki valami jobb szöveget.
Ésszel fel nem foghatom, hogy mi rosszat mondtam. Egyszerűen minden tökéletesen ment egészen addig, amíg nem válaszolt. Szívdöglesztően néztem ki, kedves voltam, olyan hangon károgtam, amitől a fajtámbeli lányok összepisilik magukat, ő meg elküldött a sunyiba.
-    Miért, mit mondtál neki?
-    Azt, hogy: Szia szépségem!
-    Hát ezt jól megkaptad.
-    Fogd be a szád, ha nem tudsz értelmeset mondani!
Most legalább visszakapja, amit mondott nekem. Most Damon piszkálódása érdekelt a legkevésbé. Nem baj, nem adom fel, akkor is az enyém lesz, ha beledöglök is! Még is mit kéne tennem? Vigyek neki virágot? Gyűjtsek neki egy halom kukacot? A szarkák szeretik a fényes dolgokat, úgyhogy lenyúlok majd valami ékszert a Lockwoodéktól. Büntetés, amiért Tyler bepróbálkozott a gazdám…nem is tudom kiénél.
-    Hogyan utasíthatott vissza?
-    Te még mindig itt tartasz?
Legszívesebben fülön csíptem volna Damont, hogy ennyire tuskó, de abban a pillanatban fontosabb figyelnivalóm volt. Elizabeth szorult helyzetbe került, és ismét nekem kell majd megmentenem. Ki az a hülye, aki kitalálta, hogy egy vámpír nem mehet be egy házba, még be nem hívják?
-    Nyisd ki az ablakot!
-    Minek?
-    Megmentem.
-    Miért te?
-    Mert téged be kéne, hogy hívjanak!
Damon kifeszítette az ablakot, én pedig azonnal belecsimpaszkodott a karmaimmal Tylert hajába, amint odarepültem. Hatalmas kezeivel csapkodni kezdett, de az istenért se eresztettem el a zselétől ragadó haját. Szuper, moshatok lábat! A szépszemű lány elhúzta a csíkot, de én még nem akartam befejezni a kínzást. Összecsíptem az arcát, és úgy tökön martam, hogy kisikította a magas C-t. Hülye emberek, mindig lebecsülik a madarakat.

Emily:
Nem tudom még is mit akarhatott ez a flúgos varjú, nem barátkozni jöttem ide. Borzasztóan aggódtam, hogy mi lesz a gazdámmal, szegényke olyan kis erőtlen mostanság. Damon meg csak kihasználja, most is ott kukkol ahelyett, hogy bemenne, és segítene. Talán kicsit túl kemény voltam azzal a varjúval, végül is nem mondott semmi rosszat. Nem szeretem, ha nyomulnak, úgy is tudom, hogy mit akar. Ráadásul Damon társa, ami azt jelenti, hogy ugyanolyan nőcsábász, mint a vámpír.
Bent Elizabeth csapdába esett, ez a Locwood fiú túl erősnek bizonyult ellene. Damon és a madara beszélgetni kezdtek valamin, de nem hallottam semmit. Egyszer csak, a hódolom berepült a nappaliba, és belecsimpaszkodott Tyler hajába, aki majdnem szívrohamot kapott, és őrülten csapkodni kezdett. Elizabeth eltűnt, és ez volt most a legfontosabb. Láttam, ahogy az ajtó előtt elkapja Damon, majd összeölelkeznek, és együtt hazaindulnak. Lehet, hogy nem is olyan rossz ez a Salvatore. A lakásban óriási harc folyt, és az udvarlóm állt nyerésre. Szép dolog volt tőle, hogy kockáztatta a testi épségét azért, hogy megmeneküljön a gazdám.
A varjú már épp repült volna el, de mellé szálltam. Jobban megnézve nagyon szép tollai voltak, fényesek, és ápoltak. A szeme szomorúan csillogott, biztosan nagyon megbántottam.
-    Szép volt tőled, hogy megmentetted azt a lányt.
-    Semmiség.
-    Ha gondolod, összereppenhetnénk valamiikor.
Rögtön felcsillant a szeme, és majdnem nekirepült egy fának, de végül sikeresen elkerülte az ütközést. Nem értettem, hogy mit eszik bennem annyira, nem vagyok én semmivel se különb, mint a többi tojó a fajtámból.
-    Szívesen reppenek össze ilyen szépségekkel.
-    Nem kell a kamu duma.
-    Én is szívesen találkozom veled. Hogy hívnak?
-    Emilynek nevez a gazdám.
-    Én Varjú vagyok, mármint ez a nevem.
-    Találó név egy varjúnak. Akkor majd találkozunk. Jó éjszakát!
-    Neked is.
Ha elhagyta a tükör előtt begyakorolt szöveget, elég szimpatikus volt. Végül is egy próbát megér, nincs abban semmi, ha találkozom vele. Még az is lehet, hogy barátok leszünk.

Varjú:
El sem hiszem, hogy megdicsért, és ráadásul még randira is hívott. Határozott egy hölgy, az biztos, meg kell húznom magam egy kicsit mellette. Olyan hülyén érzem magam, hogy ennyire odavagyok érte. Nem volt még ehhez fogható élményem, és kicsit röhejesnek tartom magam. Kit érdekel, nem leszek olyan hülye, mint Damon, hogy vesztegessem az időmet. Ha jön egy alkalom, azt meg kell ragadni, különben hoppon maradhatunk. Alig várom, hogy találkozhassam ezzel a szépséggel. Már mindent elterveztem, elreppenünk egy vízeséshez, udvarolok neki, hozok neki egy szál virágot, elemózsiát kerítek magunknak, betakarom a szárnyammal. Csodálatos lesz, biztosan el fog olvadni tőlem. Most viszont meg kell mosnom a lábam, mert tiszta zselé lett, és még ki tudja, hogy micsoda.