8.fejezet. Barátkozás

És elértük az 1000 látogatót én borzasztóan örülök, és amit köszönök nektek. Emellett köszönöm a sok kritikát, javaslatot, biztatást. Hálám jeléül nekifeküdtem a történetnek, és már holnap jön az új fejezet! Addig is jó olvasást, és kritika írást! :)  
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Damon teljesen megörült! Most komolyan azt akarja, hogy tartsak vele, meg Elenával a Grillbe? Semmi kedven nézni az első sorból, ahogy nyalják-falják egymást. Viszont Elenával nincs azon kívül semmi bajom, hogy Damonnel van, és legrosszabb esetben is részegre iszom magam.
Annyi élet lehetett az arcomon, mikor beléptünk a Grillbe, mint egy kéthónapos hullának. Természetesen Elena tök boldog volt, könnyen túllépett Stefanon. Sajnáltam, mert aranyosak voltak együtt, és Stefan teljes szívéből szerette, ő meg lelépett Damonnel. Mondjuk, ez az említett „úriembertől” sem volt szép húzás. Damon fittyet hány az érzésekre, önző, nem érdekli semmi. Annyi rossz tulajdonsága van, és még is úgy vonz magához, mint a tűz. Reálisan gondolkodva tudod, hogy meg fog égetni, hogy fájdalmat fog okozni, de mikor beveti a vonzerejét egyszerűen lehetetlen neki ellenállni. Elképzelhető, hogy Elenával is ez történt.
Damon rendelt italt, még mi odamentünk a biliárd asztalhoz, de olyan jeges volt a hangulat, mintha az éjszaki sarkon lennénk. Elena is érezte, hogy nem akarok társalogni vele, mert rendes körülmények között, ő egy barátságos lány, de most egy szót sem szólt, még az időjárásról sem. Damon visszatért, Elenának kólát hozott, nekem egy pohár whiskyt, ami fél másodperc múlva el is tűnt a pohárból.
-    Te nem játszol? – Próbált kedveskedni Elena.
Damonre néztem, aki szélesen vigyorgott, mindkettőnknek beugorhatott, hogy milyen állapotba kerültem, mikor megölelt.
-    Nem szeretem.
Elena csak bólintott, majd játszani kezdtek Damonnel. A gyomrom is felfordult, mikor csókolgatni kezdték a másikat, inkább odaültem a pulthoz, és rendeltem még pár italt magamnak.
-    Zavarhatok? – Ült le mellém egy fiatal fiú.
Barna szeme volt, világosbarna felzselézett haja, és egy hatalmas gyűrűje. A kő fekete volt, nem hiszem, hogy lazúrkő, jobban örülnék neki, ha csak valami fiatalos hóbort lenne.
-    Amúgy Jeremy Gilbert vagyok. – Nyújtotta a kezét.
-    Elizabeth Thrushwood. Ha a nővéredet keresed, akkor ott van a golyós asztalnál Damonnel.
-    Hát eddig még nem találkoztam senkivel, aki golyós asztalnak hívta volna a biliárd asztalt. Nem idevalósi vagy?
-    Jó sok évet éltem pár földrésznyivel arrébb.
-    Európából jöttél?
-    Olaszországból.
-    Akkor láttál Ferrárit?

Nem tudom, nekem Olasz országról inkább a pizza, meg a tészta ugrana be, nem az autó, de mondjuk egy kamasz srácot, biztosan jobban érdekel egy király verda, mint egy tál paradicsomos tészta.

-    Nem, sajnos élőben nem láttam.
-    Te Damon valakije vagy?
-    Ismerőse. Miért?
-    Kikészít, hogy Elenával van. Damon egy pöcs, a nővérem jobbat érdemel.
-    Ebben egyetértek veled.
Kellemesen elbeszélgettem Jeremyvel, nagyon szimpatikus volt. Beszélgettünk az iskolájáról, a rajzairól, a zenékről, de sajnos haza kellett mennie, mert másnak témazárót írtak történelemből, és és nem voltak túl jó jegyei.
Úgy döntöttem dobálom kicsit a nyilacskákat, hátha gyorsabban telik az idő, ha játszom. Egyedül viszont unalmas lett egy idő után, és már épp indultam volna fel Damonhöz, hogy megmondjam neki, inkább hazamegyek, mikor valaki megkocogtatta a vállam.
-    Én szívesen dárcozom veled, múltkor úgyis bunkó voltam.
-    Köszönöm, Tyler.
Bocsánatot kért, én meg nem vagyok haragtartó, így belementem az ajánlatába. Igen kellemes társaság volt Tyler is a maga módján, de azért még mindig Jeremy a favoritom. Nem akartam olyan lenni, mint a családom, azért mert valaki Lockwood, Gilbert, vagy Salvatore, még lehet rendes, mindenki kaphat egy második esélyt.
-    Nincs kedved találkozni valamikor? Úgy értem, hogy mondjuk…randizhatnánk.
-    Nincsenek túl jó tapasztalataim, ezekkel a randikkal, úgyhogy nem haragszol meg, ha nemet mondok, ugye?
-    Én rendes lennék veled.
-    Te csak ne ajánlgasd itt magad neki, azok után, hogy múltkor letámadtad. – Szólalt meg Tyler mögött Damon.
Most meg minek szól bele Damon, miért nem cuppog inkább a barátnőjével? Utálom, ha valaki meg akarja szabni, hogy mit mondjak, vagy hogy mit tegyek, nagy kislány vagyok már, majd vállalom a felelőséget a tetteimért.
-    Nagyon szívesen találkozom veled Tyler. Mondjuk holnap?
-    Legalább ellóghatok az díszítésről.
-    Elizabeth, gyere csak velem! – Ragadta meg a karom Damon, és berángatott a női mosdóba.
Nem bírtam ezeket a kirohanásait, mit számít neki, hogy kivel vagyok? Semmi közöm hozzá, ő meg vitrinbe zár, mintha egy kiállítási tárgy lennék, mintha csak a műgyűjtő csodálhatna.
-    Mi kell, hogy történjen veled, hogy felfogd, nem szabad csak így találkozgatni valakivel?
-    Bocsánatot kért, ő pedig csak egy ember, vele szemben meg tudom védeni magam, de amúgy meg mit érdekli magát?
-    Ez egy majom, nem is kéne, hogy kedveld!
-    Hát pedig kedvelem, ezerszer jobb ember, mint maga!
-    És ezt így megállapítottad öt perc alatt?
-    Önnél nem nehezebb normálisabb embert találni.
Damon forrt a dühtől, a szeme úgy szikrázott, hogy féltem, mindjárt nekem támad, és kitépi a szívem a helyéről. Mit húzza fel magát ennyire? A férfiakon egyszerűen lehetetlen kiigazodni.
-    Nekem mindegy, hogy mennyi hülyeséget csinálsz, csak mindig nekem kell kirántanom téged a szarból.
-    Nem mintha megkértem volna rá.
-    Bocsáss meg, hogy megmentelek. Akkor, majd ha ez a Tyler gyerek rád mászik, akkor majd ne várd, hogy jöjjek, és megmentselek!
Ott hagytam Damont, és visszamentem Tylerhez, aki már rendelt is nekem egy limonádét. Kedvesen rá mosolyogtam, és megnéztem kicsit magamnak. Van izomzata, az biztos, de csak egy ember, egy vámpír ellen esélye sincs.
-    Nincs kedved átjönni ma este? A szüleim étterembe mennek, miénk a ház!
-    Nagyon szívesen átmegyek.
Damon bizonyára ekkor jöhetett ki a mosdóból, mert úgy bevágta az ajtót, hogy vízhangzott a kocsma. Nem különösebben érdekelt, hogy mit csinál, nem foglalkozhatom folyton a szeszélyes viselkedésével.

Damon:
Nem pont úgy sikerült a délutáni kiruccanás, mint ahogy terveztem. Azt hittem, majd Elena és Elizabeth jobban összebarátkoznak, de nem lett ebből semmi, ráadásul az a hülye Tyler is csak bezavart a képbe. Elena hazament, nem is baj, úgy is túl ideges vagyok most, nem akarom, hogy rajta csattanjon. Elizabeth egyszerűen kikészít! Minek kell neki randiznia Tylerrel? Úgy sem tudja magát megvédeni, hiába állítja annyira. Mindig hülye helyzetbe kerül a naivsága miatt, ráadásul olyan erősségi szinten van, mint az öcsém, úgyhogy még egy pillangó is elintézi.
-    Mi a baj Rómeo?
-    Fogd be a csőrödet, ha nem tudsz értelmeset mondani!
-    Ne velem legyél bunkó, mert Elizabeth másfelé kacsingat.
-    Kit érdekel Elizabeth!?
-    Téged.
Sokkal egyszerűbb lenne a helyzetem, ha a madaram nem vágná folyton a képembe az igazságot. Ezért utálok vele beszélni, mert mindig neki van igaza. Természetesen, akkora egója van, hogy elég lenne egy egész országnak.
-    Inkább mesélj, mi van a csókabarátnőddel!?
-    Szarka! – Kérte ki magának.
-    Bocsi, akkor szarka. Hogy néz ki egy szarka?
-    És még te vagy biológia tanár? Úgy néz ki, mint egy régi közvetítés.
-    Szemcsésen?
-    Fekete fehéren, te marha! Szép hosszú farktolla van, akkora, mint én, szép feketén csillogó szeme van, és nagyon gyors. Túl gyors.
-    Csak nem szerelmes valaki?
-    Ezt én is kérdezhetném.
Még, hogy én szerelmes? Ne nevetessen már! Katherine-be voltam utoljára szerelmes, Elena iránt is érzek valami érzelemfélét, de nem tudnám meghatározni, hogy micsodát.
-    Nem vagyok szerelmes Elenába.
-    Ki beszél itt Elenáról?
-    Hülye vagy!
-    Szerintem meg te vagy bolond. Miért nem mész és mented meg Elizabeth-tet?
-    Bajba van?
-    Nem, de őt ismerve, nemsokára abban lesz.
Ebben igaza van, az a lány vonzza a bajt. Nekem viszont nem kéne folyton a megmentőt játszanom, az annyira nem illik hozzám. Stefanra passzol ez a nyálas hősszerelmes szerep.
-    Veled megyek.
-    Ki mondta, hogy akarom, hogy gyere?
-    Ez kijelentés volt, nem kérdés.
Nem tudtam levakarni, úgyhogy ő is ott figyelt a vállamon a bokor árnyékában. Annyira szánalmas, hogy a Lockwood birtokon bujkálok a bodzabokor árnyékában, ráadásul úgy, hogy már alig van rajta levél.
Elizabeth és Tyler a nappaliban videojátékoztak, tök felesleges volt idejönni. Amúgy meg egy vámpír simán lenyom egy embert. Varjú elkezdte fixirozni a fát, én is odakaptam a fejem, mi van, ha egy betörő, vagy egy térfigyelő kamera van a fán? Hát nem az volt, hanem valami fekete-fehér tollkupac, ami az egyik faág mögé bújt.
-    Mindjárt jövök.
-    Jó csajozást.
Varjú erősködött, hogy jöjjünk el, most meg itt hagy egy nő miatt? Mondjuk, látszik, hogy az én madaram, na de akkor is fontosabbnak kellene lennem neki, mint egy nőstény szarka. Pár percen belül Varjú visszarepült, és nagyon el volt szontyolodva.
-    Na, mi volt?
-    Elküldött.
-    Ne szívass! Mit mondott?
-    Azt, hogy inkább menjek vissza a kukkoló gazdámhoz, és találjak ki valami jobb szöveget.
-    Miért, mit mondtál neki?
-    Azt, hogy: Szia szépségem!
-    Hát ezt jól megkaptad.
-    Fogd be a szád, ha nem tudsz értelmeset mondani!
Ellopta a szövegem, ezt én mondtam neki, mikor felidegesített. Viszont nem tudtam visszavágni, mert bent Tyler keze lecsúszott Elizabeth combjára. Bemegyek, és tövestül kitépem a karját annak a mocsoknak! Elizabeth viszont résen volt, eltolta Tyler kezét, és messzebb húzódott tőle. Szuper, okos kislány!
-    Hogyan utasíthatott vissza?
-    Te még mindig itt tartasz?
Most viszont madárkám nem válaszolhatott, mert Tyler lesmárolta Elizabeth-tet, és legyűrte a kanapéra. Na, mi van, miért nem löki már el? Vagy lehet, hogy élvezi? Én nem fogom végignézni a kis akciójukat.
-    Nyisd ki az ablakot!
-    Minek?
-    Megmentem.
-    Miért te?
-    Mert téged be kéne, hogy hívjanak.
Kifeszítettem az ablakot, kedves társam pedig azonnal bele csimpaszkodott a karmaival Tylert hajába. A Lockwood gyerek felpattant, és kapálózni kezdett, Elizabeth pedig kirohant a házból, de mielőtt még eltűnhetett volna, gyorsan elkaptam.
-    Ne ijedezz, csak én vagyok.
-    Mit keres itt?
-    Aggódtam, és követtelek.
-    Valami fekete tollkupac Tyler fejébe kapaszkodott.
-    Tudom, engem is megtámadott az előbb. Őrültek ezek a madarak.
Elizabeth odabújt hozzám, szerettem, amikor ezt csinálta. Olyan kis aranyos, mint egy kiscica, aki vigasztalódik a gazdinál.
-    Nem tudtam eltolni. Nem vámpír, de olyan erős, mint mi.
-    Csak egy ember, te meg egy gyenge vámpír.
Csak feltűnt volna, hogy Tyler vámpír, a vérszívókon kívül pedig nem léteznem mesebeli lények. Mert, még is micsoda, vérfarkas? Troll? Elizabethnek kéne inkább kicsit felszívnia magába egy kis embervérrel, mert néha-néha láttam, hogy rájárt a vérkészletemre, na de némi korty az édeskevés.

Elizabeth:
Furcsa, hogy Damon mindig ott van, mikor bajba kerülök. Olyan, mint egy védőangyal, inkább védődémon. Tudom, hogy nem hisz nekem, de Tyler tényleg túl erős volt embernek. Azt is utáltam, hogy már megint igaza lett. Soha többet egy pasival se randevúzom, inkább apáca leszek, és akkor nem eshet bántódásom. Na jó, azért apáca se akarok lenni, mert akkor nem lehetek Damon kedvese se.
Azt hittem rosszul látok, mikor megpillantottam Joseph atyát a kanapén üldögélve.
-    Mit keres itt egy pap? – Akadt ki Damon.
-    Ő Joseph atya, az egyetlen személy, aki kedves volt velem a kastélyban.
-    Nem kell dicsérni, lányom!
Damon inkább visszavonulót fújt, valamiért nagyon nem szerette a vallási dolgokat. Érdekes, pedig az apja elég vallásos ember volt.
Töltöttem Joseph atyának egy csésze kávét, majd csatlakoztam hozzá. Ő mindig megértett, és jó tanácsokkal látott el, most is szükségem lesz néhány bölcs szóra.
-    És mesélj lányom, van udvarlód?
-    Nem is tudom.
Ő volt az egyetlen személy, akit nem zavart a régies stílusom, sőt még tetszett is neki, azt mondta, hogy sokkal tisztelettudóbban beszélek másokkal, mint akárki abban a kastélyban.
-    Szerelmes vagy belé, látom rajtad.
Másik jó tulajdonsága, hogy lehetetlen becsapni, mindig átlát az embereken. Persze, hogy szerelmes vagyok Damonba, de ő nem szeret engem.
-    Tudom.
-    És mennyire megbízható?
-    Nem nagyon, illetve nem tudom. Nagyon érzékeny ember, de nem mutatja ki, hogy mit gondol.
-    És mennyire komoly ez a dolog?
-    Eléggé! Bár bántott már, nem is olyan régen, de benne bízom. Egy meghitt hangulatban, még talán testi kapcsolatba is lépnék vele. Bár ő maga mondta, hogy nem jelentek neki semmit, csak egy alkalmat.
-    Ha nem komolyak a szándékai, akkor ne menj bele!
-    De szeretem.
-    Hibát követsz el!
-    Ember is vagyok, és az emberek követnek el hibákat.

Damon:
Most már biztos vagyok benne, hogy Elizabeth gyengeelméjű. Tyler letámadja, ő meg azt mondja, hogy szerelmes belé, és még képes lenne le is feküdni vele?! Ráadásul annak a tetűnek csak egy alkalomra kéne, és ezt Elizabeth is tudja, erre megbocsát neki?! Ez a lány nem százas, az biztos! Nem akarom, hogy az a mocsok Tyler hozzáérjen! Nem tudna vele gyengéd lenni, én tudnék. Én boldoggá tudnám tenni, csak most épp foglalt vagyok. Mindegy, ha testileg nem is lehet, azért még okozhatok neki örömöt. Például a holnapi bállal, csak még el kéne hívnom. De mi van, ha a Lockwood majommal akar menni?
-    Ügyes voltam?
-    Az. Jól belekapaszkodtál a hajába.
-    Utána össze is csipkedtem, aztán jól tökön martam. Úgy sikított, mint egy kismalac.
-    De jó kedved van, azt hittem magad alatt vagy a kikosarazás miatt.
-    Képzeld el, hogy mikor kirepültem a házból, odaszállt mellém Emily, és azt mondta, hogy rendes volt, amit tettem.
-    Már a nevét is tudod?
-    Megkérdeztem.
Elizabeth kopogott be hozzám, úgyhogy Varjú kirepült, és még az ablakot is behúzta maga után. Leleményes egy varjú, az biztos!
-    Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy itt maradhat-e az atya egy kis ideig.
-    Ha nem tart nekem előadást a bibliából, akkor maradhat.
-    Köszönöm szépen. – Indult el Elizabeth, de utána kaptam.
-    Nincs kedved itt aludni?
-    Önnek barátnője van.
-    Csak szeretnék beszélgetni veled.
-    Rendben.
Tényleg nem volt semmi hátsószándékom, csak beszélgetni akartam vele, mert ő megért engem. Elenával is jó beszélgetni, de valahogy ez a kis cselédlány olyanokat is kihúz belőlem, amit Elenának sose mondanék el. Valahogy megbízom benne, könnyebben megnyílok előtte, mint bárki más előtt.

Elizabeth:
Meglepett, hogy Damon beszélgetni akar velem, azt hittem haragszik, hogy nem hallgattam rá. Én is szeretek vele beszélni, valahogy könnyebben megnyílok előtte, mint más előtt, és meg is bízom benne, tudom, hogy nem árulna el.
-    Kérdezhetek valamit?
-    Persze. – Dőlt végig az ágyon Damon.
-    Ha jól tudom az apja vallásos volt…
-    Nem akarok hasonlítani az apámra. Régen próbáltam, de mindig befürödtem vele, úgyhogy hagytam a francba az egészet. Bármit csináltam, nem volt jó neki.
-    És az anyukája?
-    Nem akarok anyámról beszélni.
-    Értem.
-    Nem akarlak megbántani, csak ez fájdalmas téma.
-    Higgye el, hogy megkönnyebbül a lelke, ha elmondja!
-    Ne lopd el a szövegem.
Damon magára rántott, és percekig csak a másik szemét figyeltünk, , majd Damon kezdett egyre közelebb hajolni hozzám. Gyorsan lemásztam róla, de nem engedte, hogy elmenjek, erősen fogta a csuklóm, így inkább engedtem neki, és odahajtottam a mellkasára a fejem.
-    Tudod, néha úgy érzem, mintha már ezer éve ismernélek.
-    Olyan idős azért nem vagyok.
-    Melletted megnyugszom.
-    Vagy oltári ideges lesz.
Damon csak nevetgélt, és a hajamat simogatta. Olyan volt, mintha a barátnője lennék, nem is értem, miért nem Elenával társalog így. Jó mellette, de nem szabad elfelejtenem, hogy ő most párkapcsolatban él.
-    Hogy lehetséges, hogy Elena olyan könnyedén elhagyta Stefant?
-    Az utóbbi időben folyamatosan veszekedtek. Stefan a saját kis démonjaival küzd, és hát eléggé elhanyagolta Elenát, nem engedte, hogy segítsen neki, inkább eltaszította magától.
-    És maga meg kihasználta a helyzetet.
-    Csak azt szeretném, hogy Elena boldog legyen.
-    Nem tehetünk boldoggá egyszerre mindenkit.
Én észre se vettem, hogy Elena és Stefan között problémák vannak, mondjuk egy vámpír jól titkolja az érzéseit, Elenát meg nem ismerem. Legszívesebben örökre így maradnék, olyan jó ennyire közel lenni Damonhöz.
-    Holnap rendezik a Hóbált, és szeretném, ha a kísérőm lenne, kisasszony!
-    Örömmel, Mr. Salvatore.